Zűrzavar

1. fejezet

-Liaaaaaa!!!! - ordította Zorka a fülembe - Ébredj már fel!!! Itt magyarázok neked fél órája és nem is figyelsz egyáltalán!
- Bocsi, csak tudod, nehéz nekem ez a koránkelés, még beletelik egy időbe mire hozzászokok - motyogtam kissé félhalott hangon.
- Szóval azon gondolkoztam, hogy ráírhatnék arra az íze, tudod arra a helyes srácra TikTok-on, mert képzeld bekövetett, és - idáig hallottam Zorka beszámolóját, mert ebben a pillanatban megszólalt a csöngő, és az egész osztály visszarendeződött. Az ajtócsapódásra kissé feleszméltem újra, és egy pillanat múlva megpillantottam az osztályfőnökünket, aki úgy tűnt a nyár alatt kiszőkítette a haját, és leadott pár kilót. Mondjuk ráfért már.

Az első nap ugyanolyan volt mint az összes első nap idáig, unalmas, fárasztó, és minden tanár két percenként rám szólt, hogy legyek már aktív az órán. Vagyis csak a harmadik szünetig volt így minden...
- Mostmár azért jól jött volna ha felújítják a szekrényeket, de legalább ezeket a csempéket lecserélhették volna! - panaszkodott nekem Zorka. - Egyébként láttad már a nyolcadikos srácokat?? Tudod nyáron szokott lenni a fiúknak ilyen glow up-juk, és nézd meg a Szabi is milyen magas lett már! - hadarta miközben én azon gondolkoztam, hogy vajon mi lesz a menzán.
A folyosón egy-két évfolyamtársunk sétálgatott, és hatodikos lányok igyekeztek a mosdó felé, amikor egy nyolcadikos fiú banda fordult be a folyosóra.
- Lia, most őszintén, az a tejfölszőke hajú pali nem helyes??
- Öööö nem igazán - néztem undorodva a lila pulcsis szőke srácra.
- És a haverja? - kérdezősködött Zorka
Barna göndör haj, elénk kék szemek
- Nem tom - mondtam kicsit durcásan. Ahhjj, nem igaz, hogy valakinek ilyen szemei vannak, ráadásul rám bír nézni. Miket beszélek?? Nem is szép a szeme, csak képzelődök biztos! Vagy mégsem? Vagy mégis? Jézusom.
-Nem tom, mi? Lökdösött mosolyogva Zorka, de én nem hagytam magam és inkább témát váltottam.
- Mi is volt a TikTok-os sráccal? - kérdeztem, mert tudtam, hogy erről órákig tud beszélni.