A Bébiszitter

15. fejezet

Csak álltam a folyosón szótlanul, gondolkodva azon amit mondott. Vajon Oliver tényleg elveszi az eszem?
Gondolataim a csengő törte meg.
Második óra fizika.

Nincs olyan, amit jobban utálok a fizikánál.
Mindig Emmáról lestem le a hármas dolgozatokat, és én ezzel is tökéletesen beértem.

-Jó reggelt gyerekek! A mai órát ahogy említettem feleléssel kezdjük. Melyik hetes jön húzni?

Nos, azt tudni kell, hogy nálunk fizikán, törin és földrajzon kártyát húz a tanár. Minden kártyán van egy szám, ezekből összesen 19 van, mivel ennyi az osztály létszám. Névsor szerint megvan mindenkinek a saját száma. Én a tizenegyes vagyok...

-Köszönöm Kinga! A mai felelőnk, nem más mint a tizenegyes. Nora te vagy az. Gyere! -szólt a tanár.

Nem akartam elhinni amit hallok. Ez bizonyára csak egy rossz rémálom. De nem az volt...

-Nora gyere! Nem érünk rá egész nap.
-Bocsánat, jövök. -hebegtem, teljes sokkban.

Nem tudtam miről tanultak. Csak az téma címét láttam a táblán.
"Az infravörös és az ultraibolya fény."
Hát ez igazán remek. Semmit nem tudok róluk.

-Kezded, vagy inkább kérdezzek? -nézett felém a tanár.

Ajaj ez nem jó, ilyet akkor kérdez ha az illetőn látszik, hogy semmit nem tud.

-Kezdem. -szólaltam meg.
-Biztos?

Mondd, hogy nem Nora, mondd!!! -súgta az agyam.

-Biztos.
-Akkor hát, hajrá!

Pár percig csak néztem a táblán a képeket, de egyáltalán nem segítettek.

-Tehát... khmm...
-Eddig remek. -nevetett a tanár.
Válasz képpen csak mosolyogtam.
-Ezeket szabad szemmel nem látjuk. -kezdtem.
-Remek, így tovább. -bíztatott Attila bácsi.

Megint pár perc csend...

-Lehetne, hogy khmm...mégiscsak kérdez? -néztem a tanárra.
-Persze! Amit eddig elmondtál, az jó. Sokra nem mész vele, de jó. Halljuk a fogalmakat. -mondta.
-Nem tudom őket. -hajtottam le a fejem.
-Saját szavaiddal is mondhatod.
-Úgy sem menne. -mondtam halkan.

Egy perc csend...
Csak annyit hallottam, hogy hátul halkan beszélnek.

-Nora! -szólalt meg a tanár végül.
-Igen?
-Tanultál?
-Nem. -válaszoltam őszintén.
-Akkor ne húzzuk egymás idejét. Ez most egyes. -mondta.
-Ohh... rendben. -sóhajtottam szomorúan.

Visszakullogtam a helyemre, és halkan figyeltem az órát.
Emma nem szólt hozzám, csak óra után.

-Nora a fenébe ez így nem mehet! -mondta.
-Igen, tudom. De mit tegyek? -néztem rá.
-Hanyagold egy kicsit Olivert.
-Emma! Drága barátnőm! Egy házban élek vele, hogy tudnám hanyagolni? -nevettem.
-Nem könnyű, de nem is lehetetlen. -mondta teljes komolysággal az arcán.
-Hallgatlak. -mondtam.

Bár szeretem Olivert és valóban jó vele lazulni, de ha ez a tanulásban gátol akkor döntést kell hoznom.
Emma beavatott, és bár nem tetszett, hogy a terv része az is, hogy kerülnöm kell, emellett flegmábban bánnom vele, de ha nincs más megoldás...

Harmadik és negyedik óra angol.
Imádom az angolt, ez az egyik kedvenc tantárgyam.

-Good morning Miss! -köszönt egyszerre az osztály.
-Good morning girls and boys! A hetes nem jött a szünetben táblát törölni, de most az egyszer elnézem.

Nos igen, az angol tanár szigorúan vette a tábla törlést, mivel órán sokat ír rá.

-A mai órán, szöveget fogunk olvasni, és válaszolni a hozzá kapcsolódó kérdésekre. Nyissátok a tankönyvet, a 65. oldalon. Tizenöt percetek van a szövegre. Jó olvasást!

Végül a tanárnak dolga akadt így, tizenöt perc helyet harminc percet kaptunk.

-Az utolsó tíz percben pedig, jöhetnek a válaszok. Elnézést, de el kell mennem, így a második óra elmarad. -mondta miután visszatért.

Az egyik stréber már jelentkezett is.

-Igen Nati? Mi a válasz az első kérdésre?
-Olvassam a kérdést is? -kérdezte a lány.
-Nem kell köszönöm, csak a válaszra vagyok kíváncsi.
-Rendben, ...because he and her family... vagyis ...

Igen, persze előfordul az ilyesmi és teljesen normális ha valaki hibázik, de ez volt az a pont amikor az osztályból kitört a röhögés.
A tanár nem mosolygott, de nem szólt ránk.
A hatalmas nevetést a csengetés törte meg.

-Jól van gyerekek! Az órának vége.
-Good bye Miss! -köszönt az osztály, majd mindenki kiviharzott a teremből.
-Good bye Miss! Have a nice weekend! -köszöntem el.
-Same to you! Thank you! -köszönt vissza a tanár.

Pénteken csak hat óránk lenne, de ma a magyar tanár sincs, így haza mehettünk hamarabb.

Nem felejtettem el amit Emma mondott. De ekkor még nem gondoltam, hogy már a mai nap ilyen nehéz lesz ezt betartani.

-Hello királylány! -köszönt Oliver, ahogy beléptem az ajtón.
-Szia! -köszöntem vissza.
-Hogy telt a napod?
-Jól. -válaszoltam hanyagul.
-Valami baj van?
-Nem, semmi. Csak fáradt vagyok.
-Ó, értem. Figyelj csak...-kezdte.
-Hmm?-néztem rá.
-Az egyik munkatársam visszamondta a mozit, mert beteg lett. Van egy üres hely és arra gondoltam...
-Nézd Oliver, fáradt vagyok és semmi kedvem a mozihoz. Ha ez még nem lenne elég, tanulnom is kell. -mondtam.
-Hát jó. Ahogy gondolod. -mondta.

Felmentem a szobámba, ezzel otthagyva Olivert a nappaliban.

Ez az, amire Emma gondolt?
Nem voltam túl bunkó?
Vajon most haragszik, netán szomorú?
Az is lehet, hogy utál?