Szjg Másképp

Március 21-22🥂

‼️A rész elején szeretném kiírni, ha sokan (akár 1 ember) gondoljátok úgy, hogy ez így nem jó, letörlöm, átírom ezt a részt és újra kirakom‼️

Két nap, amikor nincs a híres 10/B a suliban? Szerintem majd kicsattantak a bőrükből a tanáraink. Ez biztos!
Bár a többiek elmehettek volna suliba, mivel mindenki benne volt a csoportos lógásba, beleértve Jaquest, Gábort, ezután Kinga sem ellenkezett, bár nem volt az ötletért oda.
Ja, és persze, ez életem ( szerintem) legcikibb napja. A többiek szerint nekik pedig a legjobb. Na persze.

A mai napom első felét anyuékkal töltöttem. Reggel hattól (!) készülődés, főzés (a nagyrészét hála a jó istennek, én csináltam, finomak lettek, a sütéssel pedig nem is kísérleteztünk), díszítés, kostólgatás (hihi), térítés, a garázsból plusz asztalokat elővadászni... Mert nem egyszerű egy egyszerű úgy kb 40 férőhelyes étkezőt és kisebb táncparkettet varázsolni. Jól el is fáradtunk, és úgy ahogy, de megoldottuk a férőhelyeket. Anyu nagyszülei (azt se tudják 15 év után, ki vagyok), apu 10 kollégája, anyu pár barátnője, és az osztályom. Hű. Na meg persze, Cortez nagyszülei.
Az udvarra rendeztük a kajás részleget, szóval az letudva. Négy körül elkezdtem készülődni (fürdés, smink, a fekete feszülős, alakot mutató ruhám tornacipővel). A hajam hagytam, hogy a vállamra omoljon, majd átmentem anyuhoz, aki a nevem üvöltötte. Na igen, gondja akadt a ruhával.

-Segítek - ajánlottam fel, bár nem értem miért. A felajánlásom nélkül is felhúzatja velem azt a cipzárt, szóval mindegy.
-Anyu - fordítottam a tükörrel szembe. Gyönyörűen festettünk, amikor is benyitott apu. Legalábbis anyu biztosan.
-Jézusom.. - mondta meghatottan, mire én is könnyezni kezdtem. Szorosan átöleltem, és nevetve töröltem le az arcomon lefolyó könnycseppet.
Heves érzelmeskedésünket a csengő zavarta meg. Dave érkezett meg (a mai nap dj-je, aki messziről fogja irányítani a hangszórót) nyomában az osztályommal. A fiúk nagy része a szent johhanás öltönyben (most komolyan?), Kinga egy gyönyörű szép piros, hosszú ruhában érkezett. Natúr smink volt rajta, mégis baromi sokat dobott. Virág egy rózsaszín virágmintájú ruhában jött, amit fogalmam sincs honnan szedett.
-Sziasztok! - mosolyogtam rájuk. -Én főztem, szóval örüljetek. A sütik meg cukrászdából vannak, ne féljetek - legyintettem, megnyugtatva őket, hogy nem kapnak ételmérgezést. Visszatartott nevetéssel bámultak rám, azt hiszem, anyu mögöttem áll.
-Renáta, ne szemtelenkedj! - csóválta meg a fejét mosolyogva.
-Bocsánat. Őszinte voltam. Ja, és diétás is van - tártam szét a karom, apu pedig vadul bólogatott anyu mögött. Újabb csengő szólalt meg, a többiek pedig mintha otthon lettek volna, helyet foglaltak, hülyéskedtek, és röhögtek.
Egy kar ölelte át a derekam hátulról, én pedig vigyorogva fordultam Cortez felé. Átkaroltam a nyakát, majd egy krákogásra lettünk figyelmesek, amire szétrebbentünk.
-Apu - sóhajtottam. -Ő itt Cortez. Cortez, ő itt apu - mutattam be őket egymásnak. Apu kezet fogott vele, mélyen a szemébe nézve (te jó ég), majd amikor megpaskoltam a hátát, jelezve, hogy elég, akkor kezdett megnyugodni.
-Reni, hogy te mennyit nőttél! - ámult apu egyik kollégájának a felesége. Leült mindenki az asztalhoz, és a legtöbben közös beszélgetés folytattunk.
-Hát, igazság szerint már 159 centi vagyok - büszkélkedtem el hangosan, mire mindenki kiröhögött.
-Lassan a vidámparkban is felülhetsz mindenre - szólt be Ricsi, mire elvörösödtem, és hallgattam a vihogást.
-Kösz!
-Júniusban lesz a ballagásod, nem? - kérdezte a nagyi, aki papival időközben megérkezett.
-Hát. Két évvel ezelőtt ballagtam általánosból, de mindegy - fintorogtam, Cortez pedig visszafojtott mosollyal bámult rám. Baromi vicces.
-A nagyszüleid? - érdeklődtem, ő pedig az ajtó felé mutatott.
-Ott vannak.
-Óó. Értem - mosolyogtam rá, ő pedig felnevetett, és átkarolta a vállam. Magához húzott, nekem tomboltak a lepkéim, amikor is jött a kedvenc kérdésem.
-Ő a barátod? - kérdezősködött az egyik feleség.
-Nem, ő a kutyám - motyogtam, mire visszaüvöltött, hogy "MI? NEM HALLOM". Mostantól én sem. Attól, hogy üvölt a zene nem vagyok süket!!
-Igen - feleltem büszkén. Nem mindenkinek van olyan barátja, mint nekem. <3
-Most komolyan? - kérdezte Cortez hitetlenül, miután rájött mit mondtam.
-Neeem - ellenkeztem hevesen. -Csak vicceltem.
-Itt a kaja - szökkent mellém apu boldogan.
-Te a lagzi 2.0-át, vagy a kaját vártad jobban? - érdeklődtem mosolyogva.
-Ren, ma elég viccesnek tűnsz nekem - szólt Ricsi, majd kacsintott egyet.
-Köszi - nevettem el magam.
-Határozottan fejlődőképes - értett egyet Cortez. Megforgattam a szemem, majd felálltam a székből és segítettem be hordani a nagy mennyiségű kajákat.
Miután ezzel is végeztem, kezdődhetett a "tömjünk magunkba annyi kaját, amennyi belénk fér". Az evés után (úgy este hét körül), egy teli pohár bort nyújtott oda egy nő. Tiszta káosz volt az egész, mindenki próbált szót érteni a másikkal, ám sokszor nem sikerült.
-Köszönöm, nem kérek - ráztam meg a fejem.
-Ne legyél molyka, vedd el! - szólt rám. A leheletéből lehetett érezni, hogy ivott már, szerintem nem keveset.
Na, kösz. Egy idegen lemolykáz.
-Jó - vettem el dühösen.
-Ugye, azt nem akarod meginni, Renáta? - vonta fel a szemöldökét Kinga, ezzel felvéve a "rettegett" pózt.
-Dehogy! - vágtam rá. Eszemben sem volt. Nekem legalábbis..
-Mér'? Igya, ha jól esik - vihogott Zsolti.
-Legálisan 18-tól ihat! - csapta tarkón, mire felröhögtünk.
-Ló, mostmár maradj el - legyintett, majd veszekedni kezdtek.
-Most akkor nem iszod meg? - kiáltott rám az a nő.
-Nem! - üvöltöttem vissza.
-Mitől félsz? Nem lesz bajod egy pohártól! - biztatott.
-Most komolyan? Igyam meg? - néztem körbe döbbenten.
-Mi bajod lesz, Ren - vihogott Ricsi. -Legalább ezt is megéljük. Na!
Elfordítottam a fejem és fanyar arckifejezéssel Cortezre néztem, aki csak röhögött. Hát, jó.
-De...
-Idd már meg!! Renáta, ne idegesíts fel jobban! - üvöltött rám Kinga. Hű.
-Nem iszom meg!
-Idd már meg - vihogott Zsolti.
-Most... halál biztosan?
-Ja.
-De.. most igyam meg? - kérdeztem döbbenten.
-Igyad!
-Egye fene - sóhajtottam lemondóan, és megízleltem. -Pfuj.
Undorító volt.
-Húzóra, Renikém!
-Most.. tényleg? Ahrg - adtam bele a derakam.