Szjg Másképp

Szeptember 21., kedd

Szemétgyűjtés második rész.

Ma reggel sikerült elaludnom egy kicsit, úgyhogy nem vertem nagy dobra a készülődést.  Köze lehet ehhez annak, hogy Kinga éjjel 2-kor hívott fel a suliújság miatt.
Hirtelen akartam kikelni az ágyból, emiatt fájdalmasan szisszentem fel mikor hirtelen fájdalom nyilalt a bokámba. Na, mondom mindegy, jól indul a reggel.
Felvettem egy szimpla fehér inget, és egy kék skinny farmert, kontyba fogtam a hajam, meg raktam fel szempillaspirált. Gyors fogmosás, és készen is voltam. Felvettem a sötétszürke ingkabátom, mert anyu azt mondta, hogy kezd hűvösre fordulni az idő. Reggelinek ettem egy rágót (nagyon laktató volt, mert harmadik órában ment el kb. az íze), és indulhattam is.
A suli felé közeledve láttam, hogy Ricsi és Cortez is ott állt, farmerban, és egy fehér kapucnis pulcsiba. Azt hittem ott megfordulok és elfutok, de minden erőmet összeszedve odasétáltam.
- Sziasztok! - üdvözöltem őket.
- Csá Ren - biccentett Ricsi vigyorogva, és fél karral átölelt. - Hogy vagyunk?
- Fáradtan - néztem fel rá mosolyogva. Na, csak arra nem számítottam, hogy belebök az oldalamba. Persze emiatt felvisítottam, de nem hagyta abba, hátulról átkarolt és folytatta. Majd mikor látta, hogy annyira nevettem, hogy a könnyem is kifolyt, akkor abbahagyta.
- Te akkora egy hülye vagy - sóhajtottam az oldalamat fogva, inkább védve.
- Köszi - vigyorodott el.
- Ez a Colgate - mosolyod? - szivattam.
- Persze. Emót ezzel csábítottam el, annyira, hogy most nyalókáért harcol a büfébe. Kajak, megnézem kinek kell betörnöm a fejét - hagyott ott minket kettesben.
- Jól vagy? - kérdezte Cortez, mire vállat vontam.
- Megvagyok. Azt hiszem - feleltem. - És te?
Cortez nem válaszolt, csak közeledett, benyúlt a kabátom mögé és átkarolta a derekam. Ösztönösen átöleltem a nyakát, miközben ezer pillangó kelt életre a gyomromba.
- Megvagyok - ismételt meg, mire halványan elmosolyodtam. Annyira gyönyörű szeme van.. sikerült benne most is elvesznem.
- Na csokoládés piskota!  - üdvözölt Zsolti, mire elengedtük egymást. - Opp, megzavartam valamit? - húzta el a száját.
- Nem - feleltem.
- Igen - mondta Cortez velem egyszerre, mire mindhárman felröhögtünk.
- C! Gyere, mert vészhelyzet van! - üvöltött ki Ricsi. Cortez felröhögött, majd befele indult. Ricsi üvöltése után Mádáy kezdett el száz decibellel ordítani, ahogy minden reggel teszi. De hogy soha nem unja meg, nem hiszem el. Hogy van még hangja?
- Na, mizu Renikém? - karolt át Zsolti mosolyogva.
- Hát, nem tudom. Fáj a bokám, meg fáj az élet. Nagyjából ennyi - válaszoltam alaposan átgondolva, mire felnevetett.
- Fáj az élet? - borzolta össze a hajam. - Mi fáj az életben, Cortez? - érdeklődött. Nos, beletrafált.
- Na, figyelj - húztam el a szám. - Igazából úgyis tudsz mindent, szóval nem fogok hazudni. Nem értem ezt az embert, összezavar  - néztem magam elé hitetlenül.
- Reni, ha ez megnyugtat, te nem csak őt, még engem is össze tudsz zavarni. Szóval ez kölcsönös.
- Ez biztató. Talán - közöltem furcsán nézve, mire vállat vont. - De téged miért zavarlak össze?
- Mert attól, hogy te átéled a szituációt, azt kívűlről látják ám mások is - világosított fel, mire elkezdtem gondolkozni. Szerintem hallani lehetett ahogy forognak a kerekek, mert Zsolti elröhögte magát.
- Látom beindult a masina odafent - kopogtatta meg a fejem mosolyogva, mire elnevettem magam. A következő pillanatban Macu lépett mellénk, akit jókedvűen fogadtunk. Ricsi, Cortez és Virág is visszatántorodott közénk.
- Mi a pálya, Mac? - kérdezte Ricsi Macutól, mire a többiek felröhögtek.
- Big Mac? Hol? - érdeklődtem egyből, mert én a mondatból csak a "Mac" szót tudtam kivenni, ugyanis Virággal este 11 óta nem beszéltem, szóval épp vele cseverésztem. És a Mac szóból erre következtettem.
- Jól van, Ren, felfogtad a lényeget - legyintett Ricsi röhögve.
- Ha már a Mc'Donaldsról van szó - csatlakozott hozzánk Dave headsettel a fülében. - Délután meki?
Mindenki egyetértett, főleg én. Ki nem hagynám! (amugy en, mint mekis dolgozo kicsit idegosszeroppanassal irom ezt le. am gyertek mekibe nyugodtan, legjobb hely🥰)
- Nem kéne bemenni? 59 van - kérdezte Macu.
- Kis naív, nem tudja még a rendszert. Még ráérünk - legyintett Zsolti.
- Mivel kezdünk? - érdeklődött Dave.
- Duplafrancia - válaszoltam, mivelhogy 6 kérdő szempárral kerültem szembe. - Basszus! Nem mentem suliújság megbeszélésre - húztam el a szám, mikor hirtelen eszembejutott.
- Én se. Na mindegy, Kinga éjjel kettőkor felhívott, hogy emlékeztessen a feladatomra - nézett fájdalmasan Macu.
- Nem vagy egyedül - mosolyogtam rá fáradtan.
- Titeket kettőkor? Jó, mert engem hajnali négykor. Nem tudtam visszaaludni. Azon gondolkoztam, hogy kiugrok az ablakon, hátha attól elalszok. De féltettem a telefonom - sóhajtott Dave, a beszólását pedig hangos nevetés követte.
- Van erre is megoldás. A telefonod hagyd a szobádba. Amúgy estem már ki az ablakból, emeletről, de nem, nemhogy nem alszol el tőle, meg se halsz. Nem éri meg, találj ki mást - tanácsoltam, mire furán néztek rám.
- Most ezen megkéne lepődnöm? Ja, nem, te Reni vagy. Veled kapcsolatban már nem tudom, mi lep meg jobban - közölte Cortez, mire elvörösödve behúztam a nyakam.
- Azért engem érdekelne hogy estél ki - röhögött Zsolti, mire sóhajtottam.
- Nyári este volt - kezdtem bele a történetbe. - Szép volt az ég. Tudjátok, hogy van az ablakom mellett egy bazi nagy fa - néztem körbe, mire mindenki bólintott. - Gondoltam kiülök, és onnan nézem. Virágnak sikerült. Nekem nem - fejeztem be. Megtapsoltak, de ki is nevettek.
- Meglepő fordulat - bólintott Dave elismerően.
- Na - nézett körbe Zsolti. - Szerintem mehetünk, mert még büfébe akarok menni.
- Jó, már úgyis negyed nyolc van - mondta Cortez, mire kikerekedtek a szemeim.
- Úristen. Ennyit még soha nem késtem - hitetlenkedtem. Ricsi fél karral átölelt, és mosolyogva nézett le rám.
- Mindennek eljön az ideje - válaszolt, és elengedett. - Milyen érzés menőnek lenni?
- Még nem az. Fenn van rajta akadva. Majd ha magától késik - bólintott Cortez. - Nem könnyű népszerűnek lenni. De nincs hozzá könyv, szóval.. lehet nálad reménytelen - húzta el a száját, mire eltátottam a számat. Csak közben sorra kerültem a büfés néninél.
- Ennyire ledöbbentett a kínálat? - érdeklődött kedvesen, mire feleszméltem.
- Na, hagyjál békén - néztem Cortezre, és mindenki elnevette magát. Vettem egy vizet, meg egy szendvicset, és végül beestünk duplafranciára. Durand jófej volt, nem írt be minket, csak közölte, hogy mégegyszer ne legyen ilyen, ha lesz, hívjuk őt is. Hehe.
- Renáta! Matsuda! Dave! - kiáltott ránk Kinga.
- Bocsánat, én elaludtam - védekeztem egyből.
- És??
- Talán nem kéne az éjjel közepén hívogatnod, és nem késnék el. Te mikor alszol? És mi vagy te, kiborg?
- Mi az a kiborg? - szakított félbe Zsolti értetlenül.
- Kibernetikus organizmus - feleltem, de továbbra is értetlenül nézett rám. - Felejtsd el - legyintettem.
Durand rendet teremtett (már ahogy), és a többiek folytatták, mi kezdtük az órat. Nem sokkal később kicsengettek, úgyhogy kezdődhetett a káosz. Üvöltő zene, üvöltözés és kiabálás, veszekedés (Andris és Robi unalomból összevesztek), meg hát, a szokásos. A nap hamar eltelt, nagyjából semmittevéssel. Aha, igazából ez nem így volt. Nagyszünetben legalább 15 lány támadott le hogy együtt vagyok-e Cortezzel, amire Kinga mellett egy szimpla "mi közöd van hozzá" válasszal rendeztük le mindet. Vagyis ő. Cortezt békénhagyták, engem nem. Rólam ment a duma, jó sok csúnya dolgot hallottam vissza és egy kicsit fenyegető mondatot is elcsíptünk, ami így szólt; "Úgy megtépném, hogy elájulna..". És itt kezdtem el kiakadni.
- Renáta, nyugodj már le! - szólt rám Kinga, mivel vibráltam az idegtől. Épp a terembe volt kupaktanács, belevonva az egész osztályt.
-Nem! Ne haragudjon meg, de amíg olyan arca van, mint a Domestos oldalán a halálfejnek!!!, mert hullik az alapozó az arcáról, addig rólam mondjon ilyet, mert létezik egy olyan szó, hogy tisztelet. De gondolom nem ismeri. És mondjuk most én sem, mert sértő megjegyzést tettem a külsejére - fintorogtam, amit a többiek viháncolva hallgattak végig. Igen, nagyon vicces.
- Ren, szedjed össze magad - veregette meg a vállam Ricsi. Kaptam még bár bíztató mondatot, és mindenki elkezdett foglalkozni a saját dolgával.
Cortez hitetlenül nézett rám, majd felállt, és felült a padomra.
- Ne vedd fel - rázta a fejét. A padomon pihentettem a kezemet, ezért összekulcsolta az ujjainkat, és próbált nyugtatni.
majd 5-6. órában elengedtek tesiről és infóról, hogy szemetet gyűjtsünk. Kinga változatos, néhol agresszív, megfélelmítő, és talán kicsit motiválónak nevezhető szónoklata után útnak engedett mindenkit. Vagyis, inkább lökött.
Kukában turkáltunk, küzdöttünk a szemét ellen. És többet nem szeretnék erről a fantasztikus élményről beszélni.
A mai nap már nekünk is sikerült 213 palackot gyűjteni, összesen 456-ot kapartunk össze. Aha, ez szupi, csak kicsit levagyunk maradva.
Ezután pedig csoportosan elindultunk a mekibe. Végre!
Mindenki kikérte a kajáját, Zsolti salátát választott (szegény), én pedig Corteztől kaptam egy sajtburger menüt pite+fagyi felállásban. <3
Mondjuk most nagyjából sikerült normálisan viselkedni, leszámítva Zsolti és a kasszáslány közötti kommunikációt. A többiek leültek, én pedig gondoltam megvárom Zsoltit.
- Szia! Szeretnék érdeklődni - kezdte Zsolti, a lány pedig fürkészve nézte Zsoltit. - Na, szóval én speciális étrendben vagyok, amint az látszik is - feszített be, mire a fejemet fogva elröhögtem magam. - Tehát. Ha salátát kérek, akkor benne maradok az 565 kalóriás vacsora keretemben?
A lány pislogott párat, majd összeszedte a gondolatait.
- Hát, igen, azt látom, hogy speciális étrendben vagy - kezdte, mire Zsolti vigyorogva nézett rá, amitől kissé zavarba jött. - Pontos infót most én sem tudok mondani neked arról, hogy hány kalória van mondjuk egy cézár salátában, de biztos benne maradsz a keretben, ha nem kérsz hozzá öntetet, és mondjuk zéró üdítőt vagy szódát választasz mellé.
- Na, jó. Nagyon kedves vagy, amiért válaszoltál nekem, de maradnék inkább ma egy Big Mac menünél - gondolta át, mire mind a ketten felnevettünk.
- Zsolti, viselkedj már - szóltam rá.
- Beütötted már? - kérdezte Zsolti hirtelen, de a lány megrázta a fejét. - Szuper. Maradjunk a salátánál. Már 5  hónapja nem ettem semmilyen szennyt - mondta, mire büszkén megveregettem a vállát.
- Ehhez képest én, mint konkrétan országos sportoló még a csokit is nuttelával eszem. Ez elég elgondolkodtató - néztem magam elé, Zsolti pedig fizetett.
- Hát Reni, nem vagyunk egyformák. Te ettől egy dekát nem hízol.
- Igaz - vontam vállat.
A lány nagyon kedves volt, mondta, hogy üljünk le nyugodtan, és kihozza majd.
- Á, megvárom. Én ilyen rendes gyerek vagyok - fényezte magát Zsolti.
- Hát persze - ismertem el, mire mosolyogva nézett rám. Zsolti megkapta a salátát nagyjából egy perc várakozás után, és leültünk a többiekhez. Persze ott ment a szokásos ökörködés, és hangoskodás.
- Szóval, a Kutya új neve az lesz, hogy SB. Esbé. Mint sajtburgi - avatott be Virág a témába, amiről eddig lemaradtunk, Zsolti elnyúlt rendelése miatt. - Mit szólsz? - nézett rám kérdőn, és egy újabbat harapott a szendvicsébe.
- Igazából, a délután folyamán szemétbe túrkálva és úszva küzdöttem azért, hogy palackokat gyűjtsek egy versenyre. Az agyam a szemeten és a palackokon kívül már nem bír semmilyen információt befogadni és feldolgozni - közöltem hosszas gondolkozás után, mire Virág értetlenül, bután mosolyogva reagálta le, a többiek viszont elröhögték magukat.
- Virág, köztudott, hogy neked nincs agyad. Ezért nem érted meg ezt az egész egyszerű kijelentést - szólt Kinga, Virág pedig elnevette magát.
- Köki - köszönte meg. Virág ezt egy bóknak vette, emiatt mi mégjobban dőltünk a nevetéstől. De Virág lelkivilágára és a szimpla világra való tekintetére nézve ez sokkal inkább megnyugtató, mint aggasztó. Ricsi megbabonázva nézett ki az ablakon, egy hangos és nagy motort figyelve. Laikusként a járműról csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy fekete, nagy, zajos és gyors.
- Beszarok - csúszott ki a száján, teljesen máshol járva. - Amíg valaki ezzel a szép döggel hajtja a várost, addig én szabadidőmben palackokat keresve kukázok, csövesek társaságában. Ja, és még a palackban maradt poshadt innivaló miatt még veszekednek is velem a hajléktalanok. Az élet igazságtalan - rázta a fejét hitetlenül, én pedig annyira nevettem, hogy félre is nyeltem, amitől fulldokolni kezdtem. Ittam rá pár kortyot, de még ivás közben is rázott a röhögés. Dave és Macu már megosztotta a neten az eseményeket, dokumentálták a jókedvünket. Nagyjából így telt a délutánunk, szórakoztunk, felhőtlenül. A mellettem ülő Cortez vállára hajtottam a fejemet nevetés közben, ő pedig az asztal alatt alig észrevehetően megsimította a combomat, majd ott pihentette a kezét, ami miatt bizseregni kezdett az egész testem, és egymillió lepke kelt életre a gyomromban. <3
- Hát, Ricsi - kereste a szavakat Zsolti. - Mindenkinek más jutott. Neki bejött az élet, te meg csöves maradsz - vont vállat, mire Ricsi röhögve tarkónvágta.
- Ésszel, mert legközelebb lefejellek - fenyegette meg, Zsolti pedig vigyorogva bólogatott.

Hazaérve fürdés és vacsi után fáradtan dőltem be az ágyba (meg persze készültem holnapra). Fellapoztam a könyvemet, és annyira belemélyedtem, hogy apu szólt rám, hogy kezd késő lenni, tegyem le. Még a pótvacsorát is elfelejtettem, kezdett aggódni, ezért benézett. Egyébként az a "késő" éjfélt jelentett. Hajajj. Akkor jóéjt.