Január 21., péntek

4.6K 143 20
                                    

Reni szemszöge

Ma fél kettőkor végeztünk, szóval suli után elbúcsúztunk a többiektől, majd a fiúkkal Zsoltiékhoz vettük az irányt.
-Szóltál Vikinek? - kérdezte Ricsi Corteztől.
-Ja, sajnos a viháncolását hallgattam 3 percen keresztül. - felelte unottan. Hű.
-Mi van veled? Eddig bírtad - nézett rá Dave.
-Honnan veszed te ezt? - vonta fel a szemöldökét, mire kitört belőlem a nevetés, ő pedig rám mosolygott.
-Látom, neked sem a szíved csücske - vigyorgott Ricsi miközben rágózott.
-Sosem mondtam, hogy az lenne - válaszoltam, mire kitört belőlük a nevetés.
-Hát, én csípem. Lehet vele hülyülni, meg jókat röhögni. - magyarázta Ricsi, Zsolti és Dave pedig bólogattak, aztán mindannyian rámnéztek, én pedig a szám szélét rágva válaszoltam.
-Tegyük fel, hogy van barátnőtök - szóltam, mire bólintottak. -Ti kedvelnétek a volt barátját, aki valószínüleg jobban nézne ki nálatok, menőbb lenne meg úgy körübelül mindenbe jobb lenne?
-Nincs olyan ember aki jobban néz ki nálam! - szólt Dave, mire legyintettem.
-Na és? Nem véletlenül a volt barátja - röhögött fel Ricsi.
-Végülis - vontam vállat mosolyogva.
-Próba után mozi? - kérdezte Dave.
-Nekem nem jó.
-Még mindig nem jó - feleltem Cortezzel egy időben.
-Mért', hova mentek, kis tubicáim? - érdeklődött Zsolti, miközben kölesgolyót evett.
-Hát. Kajálni - motyogtam, mire felháborodtak.
-Kajálni mentek, és nem hívtok? - ciccegett Zsolti. -Diétázok, de a kínaiba ehetek!
-Jó, akkor gyertek - vontam vállat. Engem nem zavar, na de, ha Viki is jön, akkor belefejelek a kajámba.
-Á, nem, nem zavarunk - nézett Zsolti mosolyogva, én meg értetlenül néztem rá.
-Sosem fogom megérteni a logikád.
-A micsodáját? - kérdezte Cortez, mire felnevettünk.
Zsoltiék garázsába lépve csodálkozva néztem körbe. Lett csocsó, darts, és minden sokkal koszosabb lett szeptember óta. Fiúk. Bah. Nem sokkal később pedig Viki is megérkezett.
Átkozottul menőn nézett ki, megint. Festett szőke haja a vállára omlott, benne rózsaszín tincsekkel. A kabátja alatt egy feszülős csíkos pulcsi volt, és fekete csőnadrág volt rajta. Kiegészítőként pedig kesztyű volt rajta, az ujjainál levágva, hozzá pár kitűző a nadrágján.
-Cső - intett, majd meglátott engem, és alaposan végignézett rajtam. Pulcsi meg farmer, illetve Converse.
-Hát ez? - röhögött fel. Cuki.
-Én is örülök neked - legyintettem sóhajtva.
Elkezdődött a próba, és Virág miatt körülbelül mindegyiket felismertem (hétvégén a létező összes dalt meghallgatatta velem, sokszor). Csináltam is pár képet, gondoltam jó lesz a suliújságba.
-Ren, van üccsid? - kérdezte Ricsi fél öt körül. Úgy tűnt, vége van a próbának.
-Aha, elkapkod? - kérdeztem vissza, mire feltartotta a kezét, én pedig eldobtam. Hát, sikeresen nem arra az irányba.
-Juj - pattantam fel, Cortezt meg fejbe találtam az üvegemmel. Épp telefonozott, szóval váratlanul érte a találat. -Jaj, nee, bocsii - tartottam vissza a nevetést, mire rámnézett.
-Ver az asszony? Muhaha - röhögött fel Zsolti.
-Milyen asszony? - kérdezte Viki, mire csak vihogva legyintettünk. Amiről nem tud, az nem fáj. Vagy valami ilyesmi.
-Kérsz iszit? - érdeklődtem mosolyogva, majd lehajoltam az üvegért, és felé nyújtottam.
-Nem, kösz - felelte, mire bólintottam, Ricsi meg nyújtotta a tenyerét. -Tessék.
Viki Dave-vel és Zsoltival beszélgetett, Ricsi pedig az üdítőmet itta.
-Öö. Haza megyek cuccért - motyogtam Corteznek.
-Elkísérjelek? - kérdezte, mire vállat vontam.
-Sziasztok - köszöntem el, majd kiléptem a garázsból. Már a kapunál jártam, amikor Cortez visszahúzott a karomnál fogva.
-Hova sietsz?
-Haza. Még a vendégek előtt.
- Aha..
Megfogta a kezem, aztán elindultunk.
-Hogy tetszett a próba? - kérdezte, miközben a dombon sétáltunk.
-Hát. Felismertem a dalokat! - lelkesedtem, mire felröhögött. -Ne röhögj, na...- löktem meg egy picit.

—Jóó. Akkor pizsi - bólintottam, aztán előszedtem egy szürke rövidnadrágom, és gondoltam oda nem viszem el a toppom, mert mégis (itthon ki látja?), szóval egy szürke haspólót raktam.
—Dave azt kérdezi, hogy holnap mozi? - kérdezte Cortez, én pedig beraktam sunyiba egy adag fehérneműt. Amikor nem figyelt, természetesen.
—Ki jön?
—Zsolti, Ricsi, Dave, Virág, ha jössz, akkor te, meg én.. - sorolta.
—Hm. Oké - bólintottam mosolyogva.
Bepakoltam még holnapra egy fekete farmert egy meg egy világoskék pulcsit, aztán készen voltam. Apróságok, mint töltő, pénztárca, szempillaspirál, szájfény.. és mehettünk is.
-Reni, jól látom, hogy cipőbe mentél be a szobádba? - vonta fel a szemöldökét anyu, mikor leértem a nappaliba, Cortezzel.
—Jaj, dehogy.. - tartottam vissza a nevetést.
—Renáta! Komolyan, ezerszer elmondtam..
—Holnap jövök. Puszi, szia! - szóltam közbe, viszont még beszélt, de inkább rohantam.
—Renáta? Állj meg.. - szólt utánam, de inkább kisiettem az ajtón.
—Á, fogd meg egy picit - nyújtottam a táskámat.
—Azt nem mondtad, hogy oda is költözöl.. a nagyiék bírnak, szóval örülni fognak neked - röhögött fel. — Mi van ebben?
—Hát. Amit hétfőre meg kell tanulni, plusz ruha - válaszoltam. -Ma délután nem tudtam tanulni. Rémlik, nem?
—Bolond vagy - húzott magához, majd nyomott egy puszit a homlokomra.
—Mondták már. Mit csinálsz, amíg tanulok?
—Szerintem ps.
—Ahaa. Jujj, majd ha végeztem, én is játszhatok? - vigyorogtam.
—Persze.
—Mostanában nem nagyon játszok. - vontam vállat. -Tyúú.
—Miért, van Playstationod?
—Hát. Az nincs. De régen Patriknál játszottam sokat, meg volt olyan, hogy hozta.
—És, mit játszottál? - érdeklődött, és láttam rajta, hogy jól szórakozik rajtam. Haha.
—Gta 5 (vilag egyik legjobb jateka). Meg valami fegyveres, azt hiszem Rainbow Six Siege vagy mi..
—Gyúrj rá az angolra - mondta mosolyogva, majd odaértünk hozzájuk.
—Csókolom - köszöntem fülig érő mosollyal Cortez nagymamájának, amiután beléptünk a házba és megpillantottam.
—Reni, szia! -  örült meg nekem. -Kérsz narancslét, vagy kólát?
—Hm. Narancslevet.
Pár pillanat múlva a kezembe adott egy poharat, amiben a narancslevem volt.
—Köszönöm szépen! - mosolyogtam.
—Szia, nagyi - köszönt unottan Cortez.
—Cortez, hát te is itt vagy? Fel sem tűnt - viccelődött, mire elnevettem magam.
—Nem csak neked - röhögte el magát, majd fél karral átölelte a vállam.
—Na és, mi járatban erre?
—Reni jött tanulni - felelte Cortez.
—Jaj. Nem is! Csak amíg próba volt, addig nem tudtam tanulni és leckét írni.
—Ma itt alszik - mondta Cortez röhögve.
—Ha kell valami, szólj nyugodtan, Reni!
—Rendben, köszönöm - mosolyodtam el újra.
—Miért érzem úgy, hogy a barátnőm jobban szeretik, mint engem? - kérdezte Cortez, mire vihogni kezdtem. Ez jó volt.

🦾

Miután megtanultam mindent este kilenc volt, Cortez meg még azóta is játszott.
—Elfelejtettem otthon fürödni. - jutott eszembe. Öt óra magolás után király érzés volt másról is beszélni, nem csak háborúkról beszélni folyamatosan.
—Ja, tényleg. Én is - mondta Cortez, mire felröhögtem.
—Elmehetek zuhanyozni? - vettem elő a pizsim.
—Nem, Reni. Mit gonolsz? - nézett unottan a plafonra, aztán kitört belőle a röhögés. -Miért ne mehetnél?
—Jó, na... - vörösödtem el. -Mindjárt jövök.
—Várlak - nézett rám, mire elmosolyodtam.
—Jajj. Tudsz adni egy pólót? - húztam el a számat. Hát alap, hogy elfelejtettem a pizsifelsőm.
—Persze - állt fel, majd odadobott egy sima fekete felsőt.
—Köszi - mosolyogtam rá hálásan.

Majdnem a térdemig ért le a pólója. Hülye alacsonyság! Igazán nőhetnék.
—Ha nőttem egy centit, pezsgőt bontok - mentem vissza a szobájába, mire felröhögött. —Várj. Van mérő bigyód?
—Egy perc.
Miután visszajött megmértük, és ááá. 155.
—El sem hiszem - néztem rá hitetlenül, és majd kicsattantam a boldogságtól. -Van süsü?
—Gyerekpezsgő? - kérdezte értetlenül.
—Mondtam, hogy pezsgőt bontok.
—Hát ez kész - röhögött fel, majd ki szólt a nagymamájának.
—Van gyerekpezsgő?
—Van, miért? - kérdezte, mire elújságoltam a nagy hírt.
—Hozom.
Szóval, így történt, hogy gyerekpezsgőztem Cortez nagyszüleivel. De, amikor Cortez nagypapáka megkérdezte, hogy " mi ez a nagy öröm, és miért nem bort iszunk? " akkor nem bírtam tovább, és én is nevettem már.

|Próba: 5/4 Viki. Eh. Egyébként jó volt.
|Nőttem: 5/5**** nem hiszem eel!!!
|Cortez: 5/5* csak szeretem. Sőőt, már nincs rá kifejezés.

10 komment és folytatáás
Ja, jut eszembe, hogy sajnálom amiért elhanyagoltalak titeket, de most minden szabad percemben (meg a nem szabad percemben) is ìrom a részeket🤪

love you all❤️!

Szjg Másképp Where stories live. Discover now