Szjg Másképp

Február 20., csütörtök

Nos, sokáig gondolkoztam, és arra jutottam, hogy nem hagyom, hogy elrontsa a kedvem, a napjaim, és nem fogok sírni utána. Este 11-ig sírtam, és azóta nem.  Patrikkal összeszedtük azokat az indokokat, hogy miért nem hagyhaton, hogy tönkretegyen ez az egész, és miért van okom arra, hogy boldog legyek;
-csodálatos vagyok (szerinte), és bárkit megkaphatnék
-szép vagyok (és elhiszem neki)
-küzdjön értem más
-nagyon jó barátaim vannak
-az alkoholnak mindig örülnöm kell (hát, jó. Köszi Patrik)
-jó hangom van, és jól táncolok
-ismerkedjek még sok emberrel, és nevessek velük
-vicces vagyok, és.. nevessek sokat, még a semmin is
-mutassam meg neki, hogy van nélküle is élet, és hogy igenis megvagyok nélküle
Szóval ma reggel, amikor tükörbe néztem, meg voltam elégedve. Nem néztem ki rosszul, valljuk be. Egy sima, magasderekú, kék farmer volt rajtam, egy fekete alapon szivárványos felső amiből haspólót csináltam (összekötöttem). Felvettem a Patriktól lopott.. szóval azt a pulcsit, és a farmerkabátom. Mára napsütést jelzett anyu, és 14C* (nincs ilyen izemxd)-ot. Vettem egy mély levegőt, és kiléptem az ajtón. Nem tudom, hogy a többiek tudnak-e a tegnapi esetről , de biztos egy élmény lesz, amikor megtudják, és szembesülök a reakciókkal. Na, mindegy.
Magabiztos léptekkel indultam le a dombon, és hangosan szólt a fülemben a Yesterday. Vajon Cortez jól van? Hogy élte meg a tegnapi dolgot? Megbánta?
Gyorsan eltereltem róla a gondolataimat, majd kivettem a fülhallgatót a fülemből, vettem egy mély levegőt, és odaléptem a többiekhez.
-Jó reggelt - köszöntem, majd rájuk mosolyogtam.
-Uradat hol hagytad? - röhögött fel Ricsi.
-Milyen uram? Szingli vagyok - vontam vállat. Zsolti kiejtette a villáját a kezéből amire felszúrt egy natúr csirkemellet (reggeli.. vagy mi), Virág eltátotta a száját és döbbenten nézett rám, Dave a telefonját ejtette ki a kezéből és nem kapott utána egyből (azért ez elég nagy szó), Ricsi káromkodni kezdett, Kinga pedig azt üzente a tekintetével, hogy "be foglak rángatni a mosdóba".
-Mi van? Mer'? - kérdezte Zsolti sokkosan.
-Majd azt te megkérdezed tőle - nevettem fel hisztérikusan.
-Ott is jön - mondta Ricsi idegesen. -Megyek és elkapom.
-Megyek én is! - szólt Zsolti, majd Dave is felvette a telefonját és Cortez felé kezdtek el sétálni. Gondolom. Nem néztem hátra..
-Na, gyere, Renáta!!! - üvöltötte el magát Kinga, majd karon ragadott engem és Virágot, és bevonszolt a suli lánymosdójába.
-Azonnal mondd el mi történt - szólt Kinga én pedig sóhajtottam egyet.
-Hát... tegnap délután kimentem a suliból, és Viki meg Cortez... - suttogtam.
-Mi van velük? - kérdezte idegesen.
-Csókoloztak. Hat másodpercig - mosolyodtam el szomorúan.
-HOGY MI VAN? - kelt ki magából Kinga és ész nélkül üvöltözni kezdett. -A megcsalás a világon a legundorítobb dolog! Féreg! Nőgyűlölő! Ezt nem hiszem el!!!
-Mi? - kérdezte Virág könnyes szemmel, majd megölelt, és sírni kezdett.
-Figyeljetek - köszörültem meg a torkom. -Tegnap Patrik volt a lelki támaszom. És.. van nélküle is élet. Cortez nélkül. És itt van még egy csomó fiú... mármint félre ne értsetek, nem fogok összejönni mindenkivel. Azért ennél több eszem van. Viszont nem sírhatok miatta egész életemben - vontam vállat, mire Kinga elismerően biccentett, majd tapsolni és helyeslően bólogatni kezdett.
-Látom, mégis van eszed - "dicsért" meg Kinga, mire felröhögtem, és kimentünk a mosdóból.
-Kösz.
-Már megint ez a szörnyű pulóver van rajtad? Majdnem a térdedig leér! - fintorgott Kinga.
-Azért, mert nem az enyém, fiú pulcsi, nem tűnt fel? - magyaráztam meg, mire megforgatta a szemét. Virág valamit jelezni akart, és én és Kinga is csak később jöttünk rá mit akart..
-Remek. Nincsenek ruháid? Kié?
-Patriké - feleltem, majd Virág újra belebökött a vállamba. Kinga ingerülten, én pedig érdeklődve néztem hátra, és megpillantottam Őt. Elfintorodtam, majd előre is néztem inkább.
-Reni? - kérdezte, mire mintha szívességet tennék megfordultam.
-Nem érdekel, mit akarsz, ezt te is tudod jól.
-Ne legyél már ennyire gyerekes! - emelte fel a hangját, mire elég sokan fordultak felénk érdeklődve. Azonban voltak azok, akik röhögni kezdtek. És belőlük sok volt.
-Kiszúrjam a szemed, vagy mit röhögtök, mi? - üvöltötte el magát Kinga mire mindenki elhallgatott.
Bementünk a terembe. Cortez levágta magát mögém, majd nem sokkal később Kardos is bejött órát tartani.
-Jó reggelt - morogta, mi pedig viszonoztuk ezt a kedves gesztust. Zsolti a morgást is..
-Vörösmarty életrajz, 20 percetek van rá - osztotta ki a lapokat. Még jó, hogy tanultam.
A síri csendben Cortez sóhajtott egyet. Most mit kell sóhajtozni? Kezd idegesítő lenni.
-Nem szeretnéd halkabban venni a levegőt? - fordultam hátra ingerülten.
-Nem - vigyorodott el. Remek.