Szjg Másképp

⭐ Október 30 ⅓⭐

Hát, ez a hét gyorsan eltelt. Írtunk 3 röpit amiről nem tudtam, de jól sikerültek. Tehát mindenki másnak is. Utolsó nap már "szabad foglalkozás" volt az órákon.
Ma pedig megyünk.. És nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz.

Ma tudtam meg, hogy Zsolti apukája bérelt egy 9 személyes kisbuszt, és, hogy Cortez és Zsolti mellett kell ülnöm. Ráadásul közepén! Ah, ilyen nincs.. Az élet igazságtalan. Hogy bírják ki Cortez mellet két órát úgy, hogy ne ájuljak el a folyamatosan liftező gyomrom, és a heves szívverésem miatt?
-Mindent elraktál? - jött be anya a szobába.
-Anya, nem nyaralni megyünk - ráztam meg a fejem.-De igen.
-Akkor menjünk - bólintott, én pedig felvettem a hátamra a táskám. Kimentünk a házból, anya bezárta az ajtót, és vártuk a többieket.
-Te hiszel a szellemekben? - kérdeztem anyától.
-Hát.. Nem annyira. De lehet, hogy ma megfog változni a véleményem - rázta a fejét.
-Lehet - bólintottam mosolyogva.
Megjöttek a többiek, anya beült előre, én pedig beültem Cortez és Zsolti közé.
-Mizu, Zoli? - kérdeztem Zsoltitól. A héten elneveztem Zolinak.
-Semmi, és veled? - kérdezett vissza, és felröhögtünk.
A többiek zenét hallgattak, anya és Zsolti apukája pedig... Retró rádiót. Muszáj voltam kérni egy fülhallgatót, de Zsoltinak olyan nagy fülese van, Corteznek meg az a pici fülhallgatója.
Megböktem, mire kérdő tekintettel nézett rám.
-Megkapom az egyik részét?
-Hát.. felőlem - vont vállat.
-Köszii.
Kivettem a füléből az egyik részét, és együtt hallgatunk zenét az út további részében. Na jó, amúgy csak 20 percre emlékszem, mert bealudtam.
-Reni, keljél, mindjárt ott vagyunk - keltett Cortez, és felkaptam a fejem a válláról. Huppsz.
-Mi? - kérdeztem álmosan.
-Mikor keltél? - kérdezte mosolyogva.
-Ühm.. Valamikor nyolckor, mert nem tudtam aludni. - válaszoltam, és azt se tudtam, hogy hol vagyok.
-Hány perc még? - kérdeztem.
-Úgy tíz. - felelte.
-Akkor még alszom, csak kényelmesebben - mondtam, és a lábam felraktam Zsolti ölébe, a fejem pedig Cortez ölébe. Így aludtam kb. tíz percig. Vagyis csak nyolc. Jó, a világomat sem tudtam..
-Reni, legyen szabadnapos a veséd, kelj má' fel - szólt Zsolti, mire mindenkiből kitört a röhögés.
-Megjöttünk? - kérdeztem, és ásítottam egyet.
-Úgy két perc - válaszolta, én pedig felültem.
-Kényelmes volt? - kérdezte Zsolti felvont szemöldökkel.
-Aha - bólintottam, és mindhárman felröhögtünk.
-Megjöttünk! - mondta anya, és mindenki kiszállt.
-Ti nem is jöttök? - kérdeztem meglepődve. Na jó, belül nem is voltam annyira meglepve.
-Én alszok - tette fel Zsolti apja a kezét.
-Én pedig szerkesztek - mondta anya, és a laptop táskájára mutatott. Jé, azt elhozta? Észre se vettem.
-Akkor jó. Futunk ki ide, ha olyan van - mondtam, és bementünk.
Tulajdonképpen nem is féltem, és tök bátornak éreztem magam. Viszont fáztam.
-Bruhuhu, hideg van - mondtam dideregve.
-Jaja. Azt mondják, hogy akkor van hideg, ha szellem is van - mondta Zsolti.
-Vagy ha nincs pénz tüzelőre - mondtam, és felnevettünk.
Megszólalt egy elég para zene, és nem értettük, hogy honnan jön.
-Ez mi a kuki? - kérdezte Ricsi. Na jó, nem pont így, de szépen fogalmaztam.
-Én leszek az operatőr, aztán felcsapatjuk a YouTubera. - mondta Dave, és elővett egy kamerát.
-Öö.. Jó.
-Reni, te meséled el a ház történetét meg köszönsz be! - mondta, és elkezdett videózni.
-Öö.. Hali! Itt vagyunk egy házba, ami elvileg egy elátkozott hely, mivel a tulajdonosai sorra lettek öngyilkosok, és elvileg meg is öltek itt valakit - mondtam a kamerába, és ekkor becsapódott egy ajtó, és ijedten néztem körbe.
-Csak a húzat volt - legyintett Kinga.
-Ja, mint a démonok közöttben, amikor a rendőr először azt mondja, hogy csak a húzat volt, aztán a démon megharapja, és megkérdezi hogy jó harapós volt-e a húzat - mesélte Virág, mi pedig felröhögtünk.
-Na, járjuk be ezt a putrit - mondta Zsolti, és..
És.. Egy rekedt köhögésnek voltunk a fültanui.
-Mármint szép házat - javította ki magát, és elkezdett futni a bejárat felé.
-Ne! Ne menj. Ez a célja. Hogy elriasszon. Vagy mi - szóltam utána, és visszafordult.
-Van benne valami - bólintott Ricsi. -Amúgy Emó.
-Mi az? - kérdezte.
-A fejed azt hiszem sütis maradt - mondta.
-Óó - mondta, és letörölte róla a sütit.
-Honnan volt sütitek?Nem is adtatok? - kérdeztem szomorúan.
-Nem, mert éppen a vállamon aludtál - válaszolt Cortez, én pedig zavarba jöttem.
-Ó. Akkor keltettetek volna fel!
-Na, mostmár elindulunk? Még mindig csak a nappaliban állunk - jegyezte meg Kinga.