Szjg Másképp

Április 5

utólag boldog karácsonyt!🥰 kinek hogy telt?

Apu megkattant. Egész éjjel a húsokkal volt elfoglalva, és engem is belevont! Plusz csináltatott velem rizst, krumplipürét, meg uborka és franciasalátát. Háromkor dőltem le a kanapéra a nappaliban és apu rámterített egy takarót, hogy "nyugodtan aludjál". Kösz.
-Ren? - rázogatott Ricsi.
-RENI! - kiáltott rám anyu.
-Hm? - mozdultam meg.
-Kilenc óra, itt vannak a barátaid, és miért fekszel itt? És te mit művelsz? - akadt ki.
-Apa főzött. És belevont engem is. Elfáradtam - ásítottam egyet, majd átfordultam a hasamra.
-Élete legjobb francia salátáját készítette el - tette hozzá apu.
-Te jó Isten - sóhajtott. -Rendben, inkább visszafekszek.
-Jó éjt, anyu, puszi - szóltam utána.
-Persze, neked is - legyintett.
-Kelj má' fel - röhögött ki Ricsi, mire a hátamra feküdtem.
-Segíts - nyújtottam ki a kezem.
Segîtett felkelni, majd körbenéztem, és szembesültem a többiekkel.
-Á.. sziasztok - biccentettem hulla fáradtan. -Mindjárt jövök.
Bementem a fürdőbe, és belenéztem a tükörbe. A kontyom még jól is nézett ki, a fejem picit kialvatlannak tűnt, de amúgy az se volt vészes, a ruhám pedig szokásos otthoni leggings, meg egy kapucnis pulcsi. Egész jó. Na jó, azért kifutóra nem mentem volna..
-Na, szóval..
-Reni, picit halkabban. A húsra kell koncentrálnom!
-Te jó ég. Mióta nem aludtál?
-31 órája - mosolygott, én meg elképedve bámultam rá.
-Tudod mit? - sóhajtottam, majd odavittem neki a pilótafüllhallgató izét. Az egyik ismerősétől kérte kölcsön, kb 10.-ben, azóta meg van neki és a polcon őrzi. Hát, jó. Most van legalább valami haszna is.
-Bocsi apuért..
-Á, semmi. De legalább már tudjuk, kire hasonlítasz jobban.
-Anyura?
-Határozottan apukádra - bólintott Dave, mire mindannyian felröhögtünk.
-Kösz.
-Nem hazudik -vont vállat Cortez.
Szemforgatással feleltem, majd nekiálltunk a munkának. Másfél óra alatt végeztünk vele, szóval viszonylag gyorsan megvolt.
-Apád még mindig azt a húst süti? - sóhajtott anyu.
-Ömm. Aha - húztam el a szám. -Hány órája?
-12 - röhögött fel Ricsi.
-Kész!! - kiáltott fel, majd leült hozzánk a kanapéra.- Kóstolót?
-Hogyne - bólintottunk. Szedtünk tányérokat, és kimertük a kaját, majd szembesültünk azzal, hogy apu elaludt.
-Tudjátok mit? Ezt az egészet csak álmodta - legyintettem.
-Szegéény, de nagyon sokat foglalkozott vele! - biggyesztette le a száját Virág.
-Hát, jó. Én is sok időt töltöttem a köretekkel.
-Én meg újra hozzámentem - közölte anyám unottan, mire mindannyian felröhögtünk. Na, ez jó volt.
Egyébként tényleg finom lett, meg kell hagyni.

Pár órával később (kb 5) apu felriadt, hogy "megsült a hús?". Nos.
-Milyen hús? - kérdeztem vissza.
-Amit vagy egy napja grillezek.
-Nem is grilleztél semmit - ráztam meg a fejem.
-Mi? Nem lehet hogy álmodtam!!
-Jó, viccelek - röhögtem el magam a riadt feje miatt. -Bár egy kicsi fogyott belőle, de ott van az asztalon minden.
Apu tehát elment enni, én meg felmentem a szobámba tanulni a keddi töri dogára, és az egyéb dolgozatokra is.

𝐴́𝑝𝑟𝑖𝑙𝑖𝑠 7,
hétfő

Ma reggel a szokottnál fáradtabban ébredtem. Ehhez nagyvalószínűséggel közrejátszik az, hogy tegnap apuval valami bűn rossz horrort néztem, és nem tudtam tőle aludni. Elvileg friss, ha beszélnek róla, végre hozzá tudok szólni. Plusz valami focimeccs is lesz ma, és apu azt mondta, hogy muszáj lesz megnéznem.
Ma kellemes, napos idő lesz, 13 fokkal és enyhe széllel. Na, most, hogy megvolt az időjárás jelentés, ideje felöltözni. Egy kék "mom" farmert vettem fel fekete garbó pulcsival, amit betűrtem a nadrágomba, illetve a fekete farmerkabátom. Ma ezt tudtam nyújtani.
-Sziasztok - köszöntem Ricsinek és Virágnak, akik rám vártak a kapuba.
-Csőő - vigyorgott Ricsi, Virág pedig a nyakamba ugrott.
-Á, szevasztok - üdvözölte őket apu is. Beültünk az autóba, majd a suli felé vettük az irányt.
-Mi a helykó? - kérdezte Virág.
-Semmi különös, veletek?
-Minden oki. Képzeld, csütörtökön valami hipiszupi új filmet adnak majd, eljössz? - kérdezte csillogó szemekkel.
-Ömm.. persze - vontam vállat, majd elmosolyodtam.
-Khm. - köhintett apu.
-Kérsz egy koreszt? - nyújtottam neki oda a vizem vigyorogva. Amióta Ricsi így mondja, már én is rászoktam.
-Hogyne. Anyáddal is beszélj majd. -tette hozzá.
-Tudod te, hogy elmehetek. Kitűnő tanuló vagyok a rajzon kívül, ráadásul jó gyerek is.
-Inkább menj suliba..
-Hihi. Szia, apu - szálltunk ki, majd odamentünk a többiekhez. És ki állt ott? Viki. Persze.
-Sziasztok - néztem körbe mosolyogva.
-Csőő - vigyorgott Zsolti, majd felém nyújtotta a csirkéjét.
-Köszike - viszonoztam halványan. Hihi, tudja, hogy szeretem. Sok lesz a hihi.
-Na, szóval.. - köhintett Viki, jelezve, hogy zavarok. Folytatta a hétvégi programját, ami "szombat esti bebaszás"-ról szólt. Ezt ő fogalmazta meg így.
-Te hülye vagy. Most kaj' kimásztál egy ablakon? - röhögött Ricsi.
-Ja - bólógatott büszkén, majd a fiúk még nevettek egy sort.
-Ren, te? Mit csináltál? - nézett felém kedvesen Ricsi, mire mindenki rámkapta a tekintetét. Még Cortez is.
-Jaj. Zavarba jöttem - pirultam el, mire Ricsi és Zsolti is felröhögött, Virág és Cortez pedig elmosolyodott. -Egyébként ettem, tanultam picit, meg filmet néztem.. szóval semmi érdekes. Te?
-Mintha nem tudnád - bólogatott. -Elfogyott a grillezett kaja?
-Ömm.. izé - tekergettem zavaromban egy hajtincsemet.
-Megetted? - vonta fel a szemöldöket Cortez.
-Hát. Előfordulhat. Hihi.
-Jól tetted! - állt meg mellettem Kinga.
-Nem is baj az - mosolygott halványan, mire a pillangók életre keltek a gyomromban, és hevesen csapkodni kezdtek. Egy mosolytól. Ahj.
-Amúgy, Reni - ölelte át a vállam Dave.
-Igen, kész és odaadom - halásztam ki a táskámból a mai leckéket.
-Egy isten vagy - tette a szívére a kezét.
-Na azért ne túlozzunk - sziszegte Viki, amit figyelmen kívül hagytam.
-Bementem suliba - jelentettem ki.
-Büfé? - pillantott rám Cortez.
-Aham - húztam el a szám.
-Megyek én is - bólintott. Tehát ketten mentünk be a suliba. Természetesen előreengedték, és magával húzott engem is. A lepkéim tomboltak, és a szívem hevesen vert ahogy fogta a kezem.
-Minyon és gumicukor?
-Neem, kifizetem, de köszönöm - pirultam el.
-Maradj már.
Tehát meghívott (és nem engedte el a kezem, csak mikor a terembe indultunk!! Mi a fene).
-Egyébként, hogy vagy? - érdeklődtem, hátrafordulva hozzá.
-Jól vagyok nagyjából.. te?
-Én is.. néha - vontam vállat, ő pedig mélyen a szemembe nézett. -Nagymamád? Nem hiányol?
-Őszintén? Nem - rázta meg a fejét, én pedig elkeseredetten lebigyesztettem a számat. -Vicceltem. Persze, hogy hiányol.
-Komolyan?
-Igen.
-De aranyos - örültem meg. - Én is hiányolom.
-Akkor gyere át, igyatok meg egy teát.. - nevetett hitetlenül. Leültünk a helyünkre, én pedig hátrafordultam hozzá.
-Jó. Iszunk teát?
-Legyen kóla.
-Persze. Max neked.
-Egyébként most komolyan. Elkéne a segítséged..
-Miben?
-Kardos szólt, vagy egy hete minden nap mondja, hogyha a holnapi irodalom beadandóm nem lesz legalább kettes akkor fix, hogy megbuktat - mondta, mire sóhajtottam egyet.
-És elkezdted legalább?
-Nem.
Megforgattam a szemem, amit egy édes mosollyal reagált le. A padján pihentetett kezemre rákucsolta az övét (úristen), majd úgy nézett a szemembe.
-Na?
-Persze, hogy segítek - mosolyodtam el. -Ú, de apu a lelkemre kötötte, hogy nézzek meg valami meccset.
-A mai focit? - kérdezett vissza meglepetten.
-Fogalmam sincs, de gondolom azt - legyintettem a szabad kezemmel.
-Akkor átjössz suli után?
-Aham.. csak írok anyunak.
-Üdvözlöm - biccentett.
Ezután beözönlöttek lassan a többiek is, de Cortez zenét hallgatott, én pedig a falnak dőlve beszélgettem anyuval, majd meglepődve olvastam el az új üzenetem.
Arnold üzenete: Haragszol?
Reni üzenete: Igazság szerint annyira nem, csak fura dolognak tartom.
Még írt valamit, de azt már válasz nélkül hagytam. Kémia volt az első óra, és Ricsi felelt, amit megint lesúgtam neki, és ötöst kapott. Mai nap lapos volt, ugyanis a két rocker lóg a héten elvileg, és mivel Zsolti és Dave az étrenddel volt elfoglalva, Cortez zenét hallgatott, Ricsi pedig aludt, így nem volt érdekes a mai nap. Miután hazaértem, ettem pár falatot, elraktam az irodalom cuccom, és elindultam Cortezhez. Huh. Gyomorgörcsöm volt, és izgultam. Nagyon.
Cortez nagymamája engedett be.
-Szia, Reni! Örülök, hogy látlak - mosolyodott el.
-Csókolom! Én is örülök - vigyorogtam.
-Cortez a szobájában van. Nagyon rendes vagy, hogy segítesz neki.
-Ez természetes. Örültem, hogy megkért.. - vörösödtem el.
-Gyümölcslé, vagy kóla? - érdeklődött kedvesen.
-Nem, köszönööm.
-Rendben. Ha kell valami, szólj nyugodtan - mondta, én pedig udvariasan megköszöntem, és felmentem Cortez szobájába. Huh. Az ágyon ült, kócos hajjal ami a homlokába hullott. Egy fekete póló volt rajta, melegítővel.
-Szia - köszöntem zavartan.
-Szia -  köszönt. -Nem ülsz le?
-Jaa.. de - bólintottam, majd helyet foglaltam mellette. -Na, szóval. Annyira nem nehéz csak annyi, hogy olvasd el de elolvasom veled, ha szeretnéd és ebből kell írni egy másfél oldalas fogalmazást.
-Oké. Kösz.
-Nincs mit - vontam vállat, ő pedig elmosolyodott. Odanyújtottam neki a fogalmazást, amire lenézett, aztán rám, és ezt megismételte.
-Nem olvasod fel? Figyelek rád - próbálkozott.
-Haha, nem.
-De.
-Nem.
-Nem?
-Nem.
-Jó. - vont vállat. Felvontam a szemöldököm, és széttártam a karom.
-Olvasd el te! - szóltam rá.
-Elolvasod te - vigyorodott el.
-Valóban? - kérdeztem, mire bólintott. -És honnan veszed te ezt?
Felém nyúlt és csikizni kezdett, mire elterültem és nevetni kezdtem. Közben próbáltam csapkodni, de lefogta mindkét kezem, majd fölémhajolt.
-Még mindig nem?
-Nem - feleltem, mire elengedte a kezem és újrakezdte a csikizést, én pedig tovább nevettem.
-Jó, elég - szabadítottam ki magam.
-Felolvasod?
-Igen - forgattam meg a szemem.
-Mondtam én.
Erre már nem reagáltam semmit, csak sóhajtottam egyet, és olvasni kezdtem.
-Látod is a hajadtól? - kérdezte. Vállat vontam, mire felémnyúlt, és eltűrte a hajam.
-Köszi.. - hebegtem.
-Valaki hív - figyelmeztetett.
-Ó, tényleg - bólintottam, majd rápillantottam a telefonomra. Arnold. -Ahj - csúszott ki a számon.
-Ki az?
Megmutattam neki a telefonom, mire felszaladt a szemöldöke.
-Jól kicseszett velem, és még elvárja, hogy bocsánatot kérjek.
-Add ide - szólt, mire kikerekedett a szemem.
-Ne.. Cortez, légyszi - néztem rá szomorúan. -Hagyjuk. Hadd hívjon csak.
-Felőlem.. te tudod.
-Csak az a baj, tudod milyen vagyok.
-Ja, tudom, hogy már rég megbocsátottál neki, mikor rohadtul nem érdemli meg. Azt sem, hogy hozzád szóljon, vagy egyáltalán rád nézzen. Az az ember nem normális.
-Mámint?
-Mármint szó szerint értem, hogy nem normális. Lehet, hogy kibaszott okosnak vallja magát, de akkor is egy.. mindegy - legyintett idegesen. -Nem értem, hogy mondhatod legjobb barátodnak. A barátság nem a könyveknél kezdődik, Reni. Naív vagy.
-Na, kösz.
-Bocs, de igazam van. Csak a saját érdekeit nézi, és közben szórakozik veled - mondta ki az igazságot. Nos, igen. Fájt hallani. -Emiatt ne sírj - rázta meg a fejét, és letörölte a könnycseppem, én pedig fájdalmasan elmosolyodtam.
-Megölelhetlek? - kérdeztem könnyes szemmel, mire beharapta a száját, és elvigyorodott.
Átölelt, én pedig azt szorosan viszonoztam, közben meg folytak a könnyeim. Eltolt magától, és a szemembe nézett.
-Ne sírj. Rossz így látni.
-Akkor hadd ölelgesselek még - vágtam rá, mire felnevetett.
-Nyugodtan - vont vállat mosolyogva.
-Köszönöm - suttogtam egy idő után.
-Mit?
-Mindent. És tudom, hogy én rontottam, szóval azt hiszem jövök valamivel.
-Kezd érdekessé válni.
-Valóban? - vigyorogtam, majd egyszer csak pohár csörömölésre lettünk figyelmesek.
-Ez mi volt? - álltam fel, és leszaladtunk a nappaliba. Cortez nagymamája elájult..
-Reni!! Hívd a mentőket! - nyújtotta oda a telefonját, és láttam a szemében a rémületet. Jézusom..
Gyorsan tárcsáztam őket, és miután végre felvették, idegesen mondtam el nekik a történéseket és a címet.
-Jönnek.. - guggoltam le mellé, és bátorítóan megfogtam a kezét.
A mentőket vártuk, akik hamar kiértek. Cortez pakolt csomó ruhát (a mentősök mondták), és mondta, hogy addig írjak sms-t a papájának, hogy induljon a kórházba. Már kimentünk a házból, és görcsösen próbálta bezárni az ajtót, én pedig inkább elvettem tőle, és bezártam.
-Menj!!
-Kösz.. - mondta, majd beszállt a mentőautóba.
Sírógörccsel néztem az egyre távolodó jármű után, majd sokkosan, de én is elindultam haza. Uramisten, szegény Cortez...
Lehangoltam mentem be a házba, onnan meg a szobámba, és csak a plafont bámultam.

✌︎︎

Pár óra múlva csengettek. Lementem ajtót nyitni, mivel anyuék nem értek még haza. Cortez állt ott.
-Jól van? - kérdeztem egyből.
-Igen. Jobban lesz. - mondta. -Enyhe szélütés.
-Szegény. De hála ég jobban lesz.. te hogy vagy?
-Fogjuk rá. Kösz mindent.
-Természetes..
-Kikapcsolom a telefonom egy időre.
-Érthető..
-Add ide a telefonod - kérte, én pedig értetlenül, de odaadtam neki.
-Ez a másik számom. Itt majd hívlak. (Ugye nem írtam bele olyan részt, h már megadta Reninek ezt a számot?)
Bár nem tudtam, hogy van másik száma, de megkért rá, hogy ne mondjam senkinek, szóval ezek szerint nagyon senki sem tudja.
-Szólnál Hallernak, hogy nem megyek a héten suliba? Meg Ricsinek.
-Persze.
-Kösz. De most megyek.. szia - intett.
-Szia.. - néztem rá szomorúan, majd megvártam amíg kimegy a kapun.
Sóhajtottam egyet, majd visszamentem a házba, és hitetlenül magam elé meredtem.

Mai napom 5/1: jó lett volna.. de elég ijesztő az, ami történt. Inkább le is fekszek.