Szjg Másképp

Április 27, hétfő

Hű, hát. Előző héten semmi erőm sem volt írni. Kingával voltam még kettő edzésen, illetve kétszer edzőterembe Zsoltival. Te jó ég. Azon kívül tanultam, Dave társaságában dolgoztunk az évkönyvön, amin már csak pár utolsó simítás maradt, plusz összeállítottam az Életképek rovatot. Anyuval elmentem vásárolni, apuval pedig inget vettem (ha már ott voltunk, kaptam egy könyvet, bandázst (mert az öklöm nemhogy nem javult, pont az ellenkezője), proteint (az edzés miatt kell innom, már rájöttem, és egyébként Kinga magyarázott nekem arról a cuccról vadul), Virággal és Krisztával (Virág apukájának a terhes felesége) pedig cipőt vettem. Én mondtam Virágnak, hogy most megyek cipőt venni, ő meg mondta, hogy épp oda mennek mert Kriszta lába dagad a közelgő szülés miatt és kell valami "tutyi", szóval felvesznek. Na, úgyhogy nem kellett tömegközlekednem. Megspóroltam egy kis pénzt.
A mai napom pedig egyszerűen borzasztóan indult. Reggel ötkor folyamatosan csörgött a telefonom (amit amúgy tegnap kaptam vissza).
— Mi van??? - szóltam bele ingerülten, rekedtes hangon.
— Renáta! Öltözz át pizsiből, megyünk edzeni! Ha magadtól nem leszel itt 5 percen belül, én rángatlak ki - förmedt rám telefonon keresztül. Fel sem fogtam miről van szó, csak bambán pislogtam, amikor elüvöltötte magát.
Szóval felvettem egy edzős nadrágot (mostanában egyre több ilyen fura cuccom van), meg egy pulcsit, mert hideg volt. Egy üveg vízzel és a telefonommal mentem ki a házból, és meggyötörten néztem Kingára.
— Pszichopata vagy - közöltem, mire elégedetten bólintott.
— És most? - ásítottam.
— Bemelegítünk - jelentette ki, majd rámparancsolt, hogy tegyem azt amit ő csinál. Miután ez is megvolt, előkereste a telefonját és elindított valami pörgős zenét.
— Jó. Most futás - mondta, és elrohant. Én pedig kénytelen voltam utána futni. Egy órát futottunk, és valami parkba jutottunk, ahol Kinga mutatott gyakorlatokat. Guggolás, meg hasonló... de nem szakadtam meg. A sok edzés megtette a hatását. Jó, persze szenvedni szenvedtem, de mégiscsak. Bírtam. A futást még nem annyira. Az nehezebb volt.
— Fél nyolcra itt vagyok - vonta fel a szemöldökét, mikor a ház előtt álltunk, én hullafáradtan, ő pedig energikusan.
— Jó - motyogtam, és bementem. A szüleim meglepetten néztek rám, én meg bámultam rájuk vissza. Miután anyu megelégelte, hogy szó nélkül nézzük egymást, megkérdezte, hogy hol voltam.
— Ötkor mentem el futni, meg edzeni. Kingával - feleltem fáradtan, mire meglepetten figyelt.
— Örülök! - mosolyodott el.
— Aha. Én kevésbé. Megyek fürödni - morogtam, és lerúgtam magamról a cipőm. Tehát vettem egy gyors zuhanyt, felöltöztem (mivel egész jó idő volt így fehér farmert vettem fel egy lila pulóverrel, és farmerkabival), sminkeltem egy picit, kiengedtem a hajam, és csináltam magamnak egy olyan shaket. Elvettem az uzsim ( újabban anyu nekem is egészséges ételt csomagol, csak nem tudom miért. Ma pl. párolt zöldséget kaptam csirkével), és apunak mondtam, hogy Kingával megyek suliba ma, ha nem baj. És örültek neki.
— Na. Mehetünk - üdvözöltem, és elkapta a csuklóm, majd megnézte a kezem.
— Hát, ez nem túl szép - ismerte el.
— Ja, aha. Fáj is néha - vontam vállat, majd ittam egy kortyot a kulacsomból.
— Milyet iszol? - érdeklődött.
— Csokisat. Milyen fitLady lettem! - kiáltottam mosolyogva. Azért ezt jó érzés volt elmondani. Mármint, a hétvége óta egészségesen ettem és edzettem. Hűűű. 
— Azért annyira ne bízd el magad - forgatta meg a szemèt. A suli felé közeledve szóvá tette azt is, hogy már nem látszik az, hogy előző héten pofánrúgtak, csak az, hogy én vertem meg valakit. Hm. Meg amúgy ilyesmikről beszélgettünk.
— Sziasztok - mosolyodtam el.
— Ren! Kinga? - döbbent le Ricsi, mire mindenki felénk nézett. Zsolti épp egy szénsavmentes vizet kortyolgatott, Virág Ricsi robogóján ült, Dave pedig telefonozott, úgy, mint Cortez. Aki felnézett, végigmért, aztán telefonozott tovább. Az komoly. Örülök, hogy köszönni se tud. Fúúú!
— Úú, egyre csúnyább a kezed - szaladt oda hozzám Virág, mire vállat vontam.
— Nem kened? - nézett rám furán Zsolti. Ja, mondjuk a karate meg ahol edz egy helyen van, szóval ő mondjuk látta legelőször is, amikor tényleg nagyon csúnya volt, és még vérzett is.
— De, csak nem akar gyógyulni - biggyesztettem le a szám, mire együttérzően megveregette a vállam, én pedig visszaadtam neki. Merthogy engem ne csapkodjon. Erre meg felröhögött. Nagyon vicces.
— Hogy telt a hétvége, Ren? - érdeklődött Ricsi, miközben már a matek házim másolta.
— Á, húú, képzeld, szinte végig edzettem. Ugye? - néztem rá Kingára és Zsoltira, akik bólintottak. — Meg Kinga reggel ötkor elráncigált magával futni.
— Mi van veled, Schwarzenegger? - nézett rám Dave elképedve.
— Most meg mi az? Miért néztek így rám??? - tártam szét a kezem értetlenül, ugyanis mindenki engem nézett döbbenten. Még Cortez is felnézett a mobiljából. Egyedül Zsolti röhögött, Kinga meg arról motyogott, hogy eddig a mozgásom kiterjedt abban, hogy hazasétáltam.
— Reni. Tesi órán többször is sírtál - elevenítette fel a momentumot Dave. Jó, én is emlékszem rá.
— Ott még fogok is - legyintettem, mire felnevettek. Közben meg Zsoltival kezdtem el beszélgetni arról, hogy mit iszok. Szóval magyarázkodtam. Illetve ő magyarázott többet az izomépítésről, meg ilyenekről. Aztán mikor közöltem vele, hogy egyébként arról hogy én izmot építenék szó sincs, csak Kinga és ő, plusz apu (neki muszáj) rángat el ide - oda. Utána pedig veszekedtek (Kinga és Zsolti), szóval Virággal beszélgettem.
— Te, Reni! - szólt oda Zsolti, mire odakaptam a fejem. -A bal bordád tiszta folt, nem?
— Most ez miért is fontos? - ráncoltam a szemöldököm.
— Mert a Ló azt mondja, hogy a jobb, de én meg azt, hogy a bal. Mert én balnak láttam! - vitatkozott tovább, mire sóhajtottam egyet.
— Hagyjátok már abba.. engem meg főleg hagyjatok ki belőle. Amúgy a bal - mondtam. És tovább üvöltöztek egymással.
— Mi van a bordáddal? - röhögte el magát Ricsi.
— Karate - vigyorogtam rá erőltetetten.
— Zsolti honnan tudja? - pislogott Virág.
— Mert egy helyen van a konditerem, meg a karate.
— De most télleg tiszta folt? - húzta el a száját Virág, én pedig bólogattam.
— És ez fáj? - kérdezte Dave. Én egy pillanatig értetlenül néztem rá, majd egy picit csapott a bordámra, mire felszisszenten.
— Te hülye állat!!! Miért ne fájna? - kaptam oda a kezem egyből, és "aúú"-ztam egyet. Szóval már megint felidegesítettem magam.
— Jól van na - tette fel a kezét védekezően vihogva.
— Ez egyáltalán nem vicces! Mindjárt meghalok - jelentettem ki. Jajgatva indultam be Virággal a suliba, hogy csekkoljam a mosdóban, és Kinga is jött velünk.
Na, hát nem volt túl szép. Egy egész nagy foltban sötétzöld-kék-sárga színben pompázott a bal bordám.
— Úúú, basszuuss - fintorgott Virág. Na, ja. Én is ezt mondom. Virág pipilt, én megigazítottam a sminkem (mert megdörzsöltem a szemem a lépcső előtt), Kinga pedig arról beszélt, hogy mennyire utálja Zsoltit. Ami természetesen nem igaz, de mindegy. Csak ezt Virág nem tudja.
— Mi van már ezzel??? - kérdeztem idegesen, mikor a farmerkabátom gombja nem akart kijönni másodjára sem. Komolyan ideges lettem. Mi bajom van? Na mindegy. Miután sikerült kiszedni, utoljára csekkoltam a bordám.
— Jó, nem halsz bele - közölte Kinga. Unottan néztem rá, majd bementünk a terembe, ahol amúgy már mindenki bent volt, és Kardosra vártunk, hogy megtartsa a dupla órát. Andris és Robi a tévével bütyköltek valamit, Zsolti kalóriát próbált számolni ami nem túl bonyolult, de Kinga rákiabált, hogy számolni se tud, szóval fontoskodva segített neki. Cortez zenét hallgatott (annyira, de annyira jól nézett ki a Ramones-es pólójábaan!! Ajjj!), Ricsi és Virág Family Guy-t néztek, és hangosan nevettek rajta. Dave egy egész számtech boltot nyithatott volna, amennyi kütyü az asztalára volt kitéve, Zsák és Gábor valami képregényt nézegettek, Arnold meg késett. Mint mindig. Én meg olvastam.
— Nincs Kardos? - nézett körbe Zsolti, miután már öt perce nem jött be a terembe.
— Én láttam reggel - mondta Gábor.
— De akkor már itt lenne. Nincs Kardos!! - üvöltötte el magát vidáman, amikor Kardos belépett a terembe. Azonnal csend telepedett az osztályra, és hirtelen mindenki kisangyalként kezdett el viselkedni.
— Antai - Kelemen a táblához, a többi csendben olvassa a szöveggyűjteményt - mormolta. Hátrafordultam Cortezhez, miután másodpercek után se mozdult meg. Lehajtott fejjel próbált aludni a padján, azt hiszem. Értetlenül fordultam Ricsihez, aki vállat vont, én pedig megböktem. Felnézett, és hüvösen meredt rám, erősen "mi van?" tekintettel. Kardos újra elismételte, hogy menjen a táblához felelni, Cortez pedig... először hunyorogva nézte, majd kihúzta a füléből a fülhallgatóját, és visszakérdezett. Kardos persze ideges lett, és bevágta az egyest. Hát. Ezzel az átlaga ha jól számoltam 1,65. Közel a bukáshoz. Éljen. Bár tudnám mi a baja.
— Nagy Zsolt!
— Tessék? - pislogott ártatlanül, és villantott egy hatalmas vigyort. Visszafojtott nevetéssel néztük a jelenetet.
— Gyere ki a táblához - közölte, ellentmondást nem tűrő hangon.
— Hát, rendben - sóhajtotta lányos hangon, és kiment a táblához. Betűrendbe sorolás. Ez egyszerű. És elvileg mennie kellett volna.
— Te meg mit művelsz? - meredt rá elképedve Kinga.
— Nagy Zsolt - kezdte Kardos higgadtan. - Hány betűből áll a magyar ABC?
— Hát, ez jó kérdés. Hány betű.. - töprengett el. - Hát három. Mert hogy A, B, C - számolta az ujjain, mire kész, szakadtunk a nevetéstől. Kardos elképedve nézett rá, majd a helyére küldte, és azt mondta, hogy nem szeretné, ha többet hallaná a hangját a mai napon. Ez azt hiszem, überelt mindent.
— Más. Pósa - pillantott fel a naplóból.
— Itt vagyok - mondta mosolyogva. Ő is próbált bevágódni.
— Nem ez volt a kérdés. A táblához - parancsolta, ő pedig felállt, és kisétált. Nos, ő mondatelemzést kapott.
— Rendben, de milyen jelző? - nézett rá unottan.
— Mit tudom én. Hát, sajtos. Kajajelző - magyarázta, mire a homlokomra csaptam. -Ó, vagyis..
Egyest kapott. És Kardosnak mára elege volt.