Szjg Másképp

Február 19., szerda

Ma reggel egy kissé elaludtam, lehet van köze ahhoz hogy hajnalig gyakoroltam a táncot. Hmm.
7:12 volt amikor felébredtem, szóval gyorsan leszaladtam és beengedtem Cortezt. Utána a szobámba, és gyorsan felvettem egy fekete farmert, egy rikitós, de szép rózsaszín hosszúujjú garbó felsőt, ami igazából egy body volt, aztán raktam fel szempillaspirált. Felkaptam a táskám, és ahogy lefelé siettem a lépcsőn pofára is estem.
-Aúú - jajdultam fel, és a felém nyúló kézt megragadtam, majd felálltam.
-Vigyázz magadra, mindig össze-vissza esel - nevetett ki Cortez, majd megcsókolt.
-Próbálok - mosolyodtam el két csók között.
Miután sikerült felvennem a kabátom és elindulni, összekulcsolt ujjakkal sétáltunk le a dombon.
-Annyira boldog vagyok - virultam ezerrel (na jó, ez tiszta én, minden nap örülök majdnem mindennek😂ti is, mindenben van valami jó, gondolkodjatok így💘💘💘). Akkor még az voltam.
-Na, miért? - nézett rám mosolyogva.
-Nem tudom, de nagyon boldog vagyok! - mondtam, és megöleltem. -Ma azt hiszem mindenkit ölelgetni fogok.
-Mindenkit? - röhögött fel.
-Háát. Azért nem. Tudniuk kell hogy foglalt vagyok - vigyorodtam el.
-Kié a szíved? - kérdezte mosolyogva.
-Hm - gondolkodtam el. -Pistié.
-Pisti? - nevetett fel hangosan, és alig tudta abbahagyni, és én is visszafolytott mosollyal néztem a cipőm orrát.
-Aham - nyögtem ki.
-Biztos jó arc - bólogatott.
-Lehetek romantikus? - nevettem el magam.
-Általában megtiltok neked mindent, de igen, lehetsz.
-Már tiéd a szívem - mondtam, és megcsókoltam.
-Tudom - felelte, én pedig elmosolyodtam. Még jó, hogy tudja.
A koreóval egyébként nagyon jól haladok, már csak egy-két mozdulat van, szóval tesin be is tudom fejezni. Ugyebár még gyakorolok, és a ruhám is kiválasztom (valószínűleg Mádáy nem fogja díjjazni), és készen vagyok. Hű.
-Ma sem tesizek - vigyorogtam.
-Hogy haladsz a tánccal?
-Nagyon jóól! - virultam. -Szerintem valamikor meg is mutatom. Az osztálynak. Vagy ne?
-Legyen meglepi - mondta legyintve, mire elbizonytalanodtam. Vajon ennyire nem akarja látni? Rosszul táncolok?
-Jó - mosolyodtam el erőltetetten. -Sziasztok. - köszöntem a lépcső előtt álló társaságnak.
-Hellóka - köszönt vissza Zsolti, miközben zabkását evett.
-Csöcs - ért oda Andris és Robi.
-Pfuj, de büdösek vagytok - fintorogtam.
-Most mé'? - vihogtak.
Cortezzel fogtuk egymás kezét, és én a rockerekkel "beszélgettem", Cortez Ricsivel és Zsoltival valami új hiperszuperjó sorozatról. Remek. Mint két idegen.
A lányok pillantásai nem  voltak kedvesek. Én értem, hogy mindenki Cortezt akarja "megszerezni", de eddig mindenki felé nyitott voltam, és bárkivel leálltam beszélgetni, vagy haverkodni, és kedves is vagyok. Meg elvileg aranyos. De köszönöm, csak még bizonytalanabb leszek.  Cortezzel minden rendben, de.. biztos, hogy megérdemlem őt? Elveszítettem Arnoldot. Nyilván Cortezt jobban, sőt nincs definíció arra, hogy mennyire szeretem, de akkor is a legjobb barátom. :(
Rezgett a telefonom, szóval elengedtem Cortez kezét és elővettem a telefonom. Patrik hív. Jéé.
-Cső, mi van veled, rég hallottam felőled törpe -  üdvözölt kedvesen, majd röhögni kezdett.
-Ne hívj törpének - hisztiztem.
-Jó, nyugodj le - nyugtatott. A háttérben hallottam, hogy autóban ül.
-Te komolyan felhívtál vezetés közben? - hüledeztem.
-Igen - válaszolta.
-Hülye vagy?
-Igen - ismételte meg, mire felnevettem.
-Ki az? - kérdezte Zsolti.
-Egy hülye barom - legyintettem.
-Mi van, megjött? - röhögött fel.
-Arghhh - üvöltöttem dühösen. Szerintem a suliban is hallották..:) -Igen, mert? És akkor mi van?
Igazából csak kicsit voltam ideges, valószínűleg közrejátszott abban, hogy ilyen őszinte vagyok.
-Jó, nyugi, csak azt akartam kérdezni hogy ma ráérsz- e? - kérdeze.
-Soha, de soha ne mondd egy lánynak hogy nyugi, ugyanis idegesebb lettem mint votlam! És ne kérdezd meg tőle, hogy "megjött?" - torzítottam el a hangom. -Amúgy. Aham. Miért? - kérdeztem nyugodtabban.
-Jó, mikor végzel?
-Fél három.
-Akkor siess haza mert ott leszek - válaszolta.
-Neked van kulcsod hozzánk? - lepődtem meg.
-Aha. Anyád adta, azt mondta úgyis annyit rohadok ott - mesélte, mire felröhögtem.
-Nem bírom - nevettem folyamatosan. -Tényleg, régen milyen sokat voltunk együtt - emlékeztem vissza. -Jaj. Emlékszel amikor bemásztál a mosógépbe?
-Igen, emlékszem - felelte. -De hát van palid, a végén még azt terjeszgetnék, hogy..
-Ne mondd tovább - figyelmeztettem, majd megforgattam a szemem.
-Na. Mindegy. Siess haza, pusza- mondta.
-Szióka - köszöntem el, majd kinyomtam.
Egy ismerős nevetést hallottam, majd a személyt is megláttam (arrébb sétáltam miközben telefonáltam, de amit üvöltöttem azt hallották). Viki. Persze. Fogtam magam, és besétáltam a suliba. Nem vagyok kíváncsi rá. És azt hiszem, hogy ekkor jöttem rá: nagyon senki sem kíváncsi rám. Látták, ahogy bejöttem, de röhögtek, és senki sem jött utánam. Hát jó.
-Rentai, rendben vagy - bólintott Mádáy.
-Azt szeretném kérdezni.. - kezdtem el. -Hogy ugyebár táncolok.
-Nekem mi közöm van ehhez? Nagyon sajnálom, de most a ruházatba sem szólhatok bele - dühöngött, mire vállat vontam, és felfelé sétáltam.
-Szia - köszönt furán egy lány, mielőtt beléptem volna a terembe.
-Szia - viszonoztam, majd erőltetetten elmosolyodtam.
-Figyi. Kérdezhetek valamit? - kérdezte türelmetlenül, én pedig bólintottam. -Tényleg veled jár Cortez?
Ez komoly? Ennyire.. csúnya lennék? Vagy mi? Viki jobban illik hozzá. Ez biztos.
-Igen. Úgy tudom - vontam vállat újra.
Beléptem az ajtón, majd a helyem felé igyekeztem. Köszöntem Jaquesnak, majd ledobtam a táskám, és levágtam magam a helyemre. Elővettem a telefonom, és írtam Patriknak egy üzenetet. Hű, de kiborultam.
"Istenem. Itt van Cortez exe. Viki. Tudod, az az idegesítő.. na szóval ő. Veled telefonáltam, valahogy odakavarodott az a leány, amit akkor vettem észre mikor leraktam, és látták a többiek ahogy bejövök, de lám! Senki sem jött utánam. Se Virág, se Cortez, senki. Remeg a kezem az idegességtől. Meg amúgyis, mivel most érzékenyebb vagyok, mindjárt elsírom magam. Elegem van. Segíts. És nekem ez nem megy. Ez az egész. Olyan bonyolult. Belehalok.  Nem tudom mi van. "
Tényleg, fogalmam sincs mi van, senki sem tudja, hogy járunk, és emiatt elég sokan nevetnek rajtam. És ez baromira bánt. Izgulok, nem akarok semmit sem rosszul csinálni, szóval.. most olyan jó minden. Facebookon sem állított át semmit. Az csak egy közösségi oldal. Ugye? Remélem. Az összes lány rajtam röhög, tudom, hogy nem kéne ezzel foglalkozom, de akkor is. Kinga idegesen csörtetett be a terembe, és mivel én a mosdó felé igyekeztem, konkrétan fellökött. Na mindegy.
Kitört belőlem a sírás, miután bezárkoztam az egyik fülkébe. Pár perc után abbahagytam, majd kimentem, és tükörbe néztem. Uh. Gyorsan helyrehoztam, amit tudtam, majd visszamentem a terembe. Már alig látszott, hogy sírtam. Hopp! Elfelejtettem, hogy van napszemüveg nálam. Igazából mindig van, legyen bármilyen évszak. Hah. Szóval bementem, lehajtott fejjel (csak a rockerek, Gábor, és Jaques volt bent, Kinga az ásokkal bandázott, a többiek meg kint voltak, a suli előtt), és felvettem a szemüvegem.
-Minek van rajtad szemüveg? - érdeklődött kiváncsian Gábor.
-Nem tudom. Várom a napot - vontam vállat, mire felnevetett.
És ez még csak a nap kezdete volt. Ezután már csak rosszabb dolgok történtek. És mindennek az oka: Viki. :))

Hamarosan kezdek egy sztorit, ami arról fog szólni, hogy:
Egy 17 éves, gyönyörű hanggal rendelkező, nagyon szép lány  indul egy tehetségkutatóban, mert az akkori barátja benevezte.. viszont megcsalta, ezért szakítottak, pont a meghallgatás előtt egy héttel. Írt is egy dalt, amivel indul.. Vajon szerelemre talál a tehetségkutatóban? Lesznek új barátai? 🧐

Amúgy barátokat keresek xd