⭐ December 2⭐

8.8K 240 22
                                    

Röviden mindent elmondok. Mármint ami történt ebbe a jó pár napba.
Kezdjük ott, hogy a sulinapok unalmasak voltak. Jó, nem mindig, történt sok poén. Meg.. Egy pár balhé. Én és Vladár... Hogy is fogalmazzak? Imád piszkálni. Én pedig nem tudok rajzolni.

Ma reggel ötkor keltem. Úgysem tudtam volna visszaaludni, ezért inkább lementem a nappaliba, ahol anya éppen dolgozott.
-Jó reggelt - dünnyögtem, mire meglepődten nézett rám.
-Hát te? - érdeklődött, és felemelte a bögréjét, hogy igyon belőle pár korty kávét.
-Nem tudok aludni - válaszoltam, és leültem mellé. - És te?
-Dolgozom - mondta, és a laptopjára nézett. -A viharfelhőket nézegetem.
-Beszélni szeretnék veled.
-Miről? Mit csináltam? - kérdeztem, mire felnevetett, és megnyugtatott, hogy semmit.
-Szóval, karácsony... Egy kérdés, és egy kérés. Találd ki mit szeretnél. Ez volt a kérdés. A kérés pedig.. Menj el apádhoz pár napra. Ma van péntek, hatra itt lesz - motyogta, én pedig elkerekedett szemmel néztem rá.
-Mi van? - pislogtam.
-Jól hallottad. Kérlek, a kedvemért! - kérlelt.
-Rendben. - bólintottam fájdalmasan.
-Köszönöm - válaszolta, én pedig felmentem a szobámba, és elpakoltam a táskámba. Ma irodalom. Tudtam, hogy felelni fogok, vagyis sejtettem, ezért gyorsan átnéztem mindent. Hétig magoltam, és szerintem jól tettem.

-Anya, kábé meddig kell ott szenvednem? - kérdeztem.
-Azt hiszem azt mondta, hogy.. Hívd fel, ha érdekel - szólt. Én? Miért én hívjam? Hívjon ő.
Felmentem a lépcsőn, és idegesen a telefonom néztem. Feloldottam a mobilom, és az ujjam ott volt a hívás gombon. Viszont nem hívtam. Felálltam, és elkezdtem öltözni. Felvettem egy kék farmert, hozzá egy sima fekete pulcsit. Alá meg egy trikót. Plusz a cipőm. Felhívjam, vagy ne hívjam? Mennyi ruhát kell majd raknom? A fenébe!
-Szia - szóltam bele a telefonba. - Apu? - kérdeztem, miután nem kaptam választ.
-Szia Reni - üdvözölt... Apa. Furcsa ezt így mondani. Régóta nem beszéltem vele.
-Mennyi ideig leszek nálad? - érdeklődtem, miközben lehuppantam az ágyamra.
-Hát.. Meddig akarsz? És kérlek kímélj meg attól a választól, hogy semeddig - figyelmeztetett, mire felröhögtem.
-Jó. Majd még meglátom - szóltam.
-Rendben. Te nem vagy éhes? - kérdezte apa.
-Nem nagyon, miért?
-Mert én meghalok az éhségtől - válaszolt, és elmosolyodtam. Jobban belegondolva nincs is olyan szörnyű apukám. Csak azt hittem. Istenem, de buta vagyok..
-Na megyek, szia - búcsúztam el.
-Oké. Szia Reni - szólt, és lerakta a telefont.
Lementem a lépcsőn, és anyára emeltem a tekintetem.
-Nem is olyan.. Nem is tudom mi. - mondtam, mire elmosolyodott.
-Na, indulj, mert elkésel. - figyelmeztetett, és felszaladtam a szobámba a táskámért.
-Szia any.. - kezdtem, de nem volt sehol. - Vajon hová lett? - kérdeztem magamtól. Na mindegy, elindultam. A kapuban Virág állt, és megölelt mikor kiléptem rajta. Fekete farmer volt rajta, fekete pulcsi, plusz a cipője meg a zoknija is fekete volt.
-Amúgy miért van rajtad még mindig bőrkabát és edzőcipő? - érdeklődött, mire felröhögtem.
-Hát.. izé. Anya azt mondta, hogy valahol megvan a tavalyi téli kabátom, de nem találjuk, szóval holnap vesz nekem apa. A cipő pedig.. Tudod ki fog bakancsot hordani - motyogtam, mire kikerekedett szemmel nézett rám.
-Apukád? - kérdezte.
-Aha, ma jön értem - válaszoltam. - Engem is váratlanul ért, nyugi.
-Oké - hagyta rám.
-Sziasztok - köszöntünk Virággal a fiúknak, és bementünk a suliba.
-Renáta... Megtudhatnám, hogy miért nem öltözködöl úgy, ahogy télen kéne? - kiabált Mádáy.
-Hát ööö.... Izé. Miért? - kérdeztem, értetlenül pislogva.
-Mivel tél van, és vastagabb ruhákat kellene hordani! - válaszolt gorombán. Szerintem ezután szükség lesz arra, hogy meglátogassam a fülészetet. Kérek is időpontot.
-Rendben. Elnézést, legközelebb vastag kabátban jövök, csak anyuval még nem találtuk meg a téli kabátom - motyogtam, és gyorsan elmentünk onnan. A sulirádióból Green Day Aszólt, ami klassz hangulatot adott a diákoknak. A terembe beérve Andris és Robi játszottak valamivel, Kinga a cuccát rendezgette, amikor fiúk röhögve jöttek be az ajtón.
-Ezt nézd, Ren - adta oda a telefonját Ricsi, amin egy videó ment. Egy kutya megpróbált felugrani a kanapéra, viszont nem sikerült neki, mert nem sikerült felugrania.
-Nem is nevetsz ezen? - kérdezte Zsolti hitetlenkedve.
-Hát.. Látod. Szegény kutya! - szomorodtam el.

Amúgy tényleg feleltem irodalomból, és... Ötösre. Hah.
Amikor vége lett a sulinak egyből hazamentem, és elutasítottam a mekibe való meghívást. Hazafelé sétálva elmerültem a gondolataimban.
-Anya.. Kívánj kitartást! - tártam szét a kezem egy ölelésre.
-Kitartást - nevette el magát, és megölelt.
Kimentem a meleg házból, és valljuk be, bőrkabátba elég hideg volt. Miközben apát vártam addig unottan a telefonom nyomkodtam, várva a csodára. Végül megállt egy kocsi a ház előtt, és csak tippeltem hogy apukám lesz az. Hát.. Igazam lett.
-Szia Reni - üdvözölt, én pedig beültem az autóba.
-Szia - dünnyögtem, és megpróbáltam magam bekötni. - Te nem kötöd be magad? - pillantottam apára amikor elindultunk.
-Isten ments. Ha látok rendőrt oké, de utálom. - vallotta be, mire felröhögtem.
-Amúgy én is - bólintottam, és kikötöttem magam. - Mekizünk egyet? Éhes vagyok - közöltem, mire felnevetett.
-Én is. Na, menjünk - helyeselt, és elmentünk a mekibe.
-És.. Milyen a suli? - kérdezte, mire felszaladt a szemöldököm.
-Hát nem rossz. - biccentettem.
-Az mit takar? - érdeklődött, és beállt az autós részre. Vagy mi az
-Jó is és rossz is. Jó benne az, hogy ott vannak a barátaim.. Aztán nem állok olyan fényesül rajzból. Megbukok belőle ha nem szerzek még kettő kettest - ráztam meg a fejem, apa pedig úgy nézett rám, mintha szellemet látott volna.
-Rajz? Komolyan? - nevetett ki, én pedig behúztam a nyakam.
-Hé! Ez nem ér! - csóváltam a fejem, és ekkor sorra kerültünk. Na igen. Egy röhögő görcsöt kapó apuka, és egy "megsértődött" tinilány volt a kiszolgáló látványa.
-Miben segíthetek? - kérdezte mosolyogva a lány, én pedig ránéztem apára.
-Apaa! - szóltam rá, de csak tovább röhögött. Kedves.
-Mi olyan vicces? - érdeklődött a kiszolgáló, és apára nézett.
-Bukásra áll rajzból - felelte apu nevetve, mire a lányból is kitört a röhögés. Így röhögtek rajtam tovább, ketten. Végül én is csatlakoztam. Aztán ránk dudáltak, és gyorsan elmondtam hogy mit kérünk.
Aztán amikor odaértünk lefeküdtem a "szobámba" lévő kanapéra, és bealudtam. Ennyit a mai napról.

Szjg Másképp Where stories live. Discover now