Szjg Másképp

Szeptember 1., szerda

Az első nap a suliban. Korán keltem, hogy jól megtudjam mosni a hajam, és hogy normálisan ki tudjam magam sminkelni. Sikerült. Ruhának viszont ma egy sima farmer shortot választottam pólóval, tehát azt nem vittem túlzásba. Meg már nem volt rá időm...
- Megyek suliba - szaladtam le az uzsimért.
- Rendben, mehetünk - állt fel apu az asztaltól, mire elhúztam a szám. Hogy mondjam el, hogy már... ciki?
- Öö.. ma inkább egyedül mennék - nyögtem ki zavartan. Apu és anyu mosolyogva összenéztek, és konstlatálták, hogy milyen aranyos. Na, akkor, ha ari lettem, gondoltam elindulok. Rántottam egyet a válltáskámon (ma bokszom van suli után), és a dombon lefelé sétálva zenét hallgattam. Nem szabadna, és veszélyes, de. De szeretek veszélyesen élni. Haha. A suli elé érve kihúztam a fülhallgatóm a fülemből, mikor megpillantottam ahogy Ricsi, Dave és Virág már a suli előtt áll.
Virág mikor meglátott elkezdett felém rohanni, és a nyakamba ugrott. Tegnap találkoztunk utoljára, de ő ilyen "nyakbaugrós" lány.
- Csá, Ren - biccentett Ricsi vigyorogva.
- Sziasztok - mosolyogtam rájuk.
Nagy vihogások közben Virág folytatta a mesélést a pótvizsgájáról. Úgy tűnik, a matek bukás jópofa. :)
Amúgy. Cortez merre van?
- Ööö. A többiek? - érdeklődtem a lehető legközömbösebben. Cseles, cseles.
- Zsolti mindjárt jön, Cortez meg cserediák izén van. Csak jövőhéten jön. Ennyit tudok - vont vállat Ricsi. Na, ezért mostam én hajat kora reggel? Válaszul bólintottam, majd oldalra kaptam a fejem.
- Csoki - üdvözölt minket Zsolti. Na, tény, hogy mindenki sokat változott a nyáron. Virágnak nőtt a haja és furább cuccokat hord, Ricsinek lett egy második szemöldökpiercingje és egy új bandája ahol ő a basszgitáros, Dave menedzseresbe vágta magát illetve magasabb lett, a zakóját még mindig hordja, és mostmár aktatáskát is hord. De Zsoltitól leesett az állam. Annyit izmosodott még ezalatt a 2 és fél hónap alatt is, hogy majdnem rá sem ismertem. A kis duci Zsoltiból nagy, izmos Zsolti lett. Hűha. Magas, kigyúrt, tüsihajas fiú lett. - Hát - nézett fel az épületre szomorúan. - Végzősök lettünk.
Mindenki kérdőn meredt rá, majd végül Ricsi törte meg a csendet azzal, hogy hangosan felröhögött.
- Annyit kamuzott nyáron a koráról, hogy már elhitte, hogy 18 - vihogott, mire mi is nevetni kezdtünk. Zsolti kínosan megvakarta a fejét, majd ő is felröhögött. Amúgy a fiúknál mi ez a "addig hordom a karszalagot amíg le nem rohad" dolog? Vagy inkább amíg le nem rohad a kezem. Pfuj. És ezután meghallgattam a sztorit, miszerint Ricsit állba rúgták egy fesztiválon. N
És nem utoljára hallottam aznap.
- Az ott a Ló? - kérdezte Zsolti átnézve a vállam felett. Nos, Kingát sem kellett félteni. Szoknya, blúz, szandál, visszafogott, de szép smink. Kinga tökéletesen és nagy feltűnést keltően tudott megjelenni bárhol és bármikor, ezt ő is tudja magáról. És a fiúk is.
- Jó reggelt! - sétált oda felszegzett állal, úgy, hogy egy percre se esett ki a szerepéből. Mindenki üdvözölte, de egyébként egy újabb fesztiválos sztorit hallgattunk.
- Sziasztok, bocs, de nem tudjátok hol kell a belépőkártyát igényelni? - állt oda hozzánk egy laza fiú. Valószínűleg kilencedikes.
- Ja, de, persze. Ha bemész, a szobornál van egy nő. Majd ő eligazít - bólogatott Ricsi, megelőzve minket.
- Nyugodtan tegezd le, mi csak Emikének hívjuk, azt szereti - folytatta Zsolti. Mind visszatartott nevetéssel figyeltük a srácot, aki látszólag elraktározta az információt.
- Ne ijedj meg, ha üvölt, kicsit bolond. Papírja is van - tette hozzá Dave.
- Oké, köszi - biccentett, és besietett a suliba.
- Ezt muszáj volt? - fordultam feléjük hitetlenül. Mind felröhögtek, vegül bementünk a suliba, és halkan, lehajtott fejjel sétáltunk el Mádáy mellett, aki torkaszakadtából kiabált.
- Normális vagy, fiam? Mi az, hogy Emike? És még vissza mersz beszélni??? Na, most aztán kihúztad a gyufát! Tűnés az irodámba! - üvöltötte az igazgatóhelyettes teli torokból, a fiúk meg hangosan felröhögtek. Jó, azért ez picit vicces, de így kezdeni az első napot kilencedikesként...
- Szegény, nehéz évei lesznek - sajnáltam meg egyből, Zsolti meg röhögve bólogatott.
- Te jó ég - sóhajtott fel Kinga unottan. Nos, őt nem szórakoztatta a sztori. Belépve az osztályterembe lehajtottam a fejem, mivel valaki egy alufólia labdát hajított felém (vajon ki/kik?), ami végül Zsoltit találta el, szóval beállt dobálózni, de nekem megakadt a szemem Gáboron és Zsákon, akik beszélgettek. Mindkettőjük nőtt, Gábornak más lett a haja (hosszabb és máshogy volt beállítva), Zsák meg.. nem is tudom. Franciásabb lett. Andris és Robi, a két lázadónak pedig már copfba volt a hajuk, oldalt felnyírva, és ügyet sem vetve a 25 foknak kapucnis pulcsiba és fekete nadrágba voltak bakanccsal. Hogy nem gyulladnak meg benne, azt nem tudom.
- Új csaj? - fordult felém a két rocker. Értetlenül bámultam rájuk egy jó ideig.
- Mi van? - nyögtem ki végül. - Reni vagyok, te ökörállat.
Zsolti és Ricsi hangosan felröhögött, Virág mosolygott, Kinga meg elismerően nézett rám. Vagyis azt hiszem.
- Ja, jó. Azt hittem, valami jó gáré jött, akit be is lehet fűzni - legyintett Robi, én meg még továbbra is értetlenül bámultam. Mi az, hogy be is lehet? Miért, engem nem lehet? Jó, nem hagynám, meg amúgyis. Nem próbálkoznának. De ez mégis mit jelent?
- Ez igen, Renáta. Talán mást is le tudsz nyűgözni majd, de ezt a mulya tekintetet hanyagold, még mindig - nézett rám Kinga. Akármikor mondana valami kedveset, elrontja. Tartottam vele a szemkontaktust, majd sóhajtva leültem a padomra.
- Hogy lehet mulya egy tekintet? - tettem fel a kérdést, de költőinek szántam. Választ úgysem kaptam rá.
A teremben szokásos káosz volt, üvöltött a tévé, a sulirádióból szólt valami zene, Zsolti a telefonján kapcsolt zenét, Ricsi pedig Virággal Family guy-t nézett, Kinga meg üvöltözött. Még a csengőt sem hallottuk meg így, viszont amikor nyílt az ajtó elcsendesedtünk a meglepettségtől.
- 11/B! - nézett végig rajtunk Hallerr meghatottan. Ez a pillanat nem tartott sokáig, mert Andris szitkozódni kezdett amiért megölték valami játékba (a suliba elhozta és összekötötték a tévével. Hát, jó) Ricsi kiröhögte, Zsolti Hallerrnek kezdett üvöltözni mindenféle nyári sztorit (azt hiszem), Kinga meg Zsoltival kezdett el veszekedni, hogy ne üvöltsön.
- Tanár úr, jó nő lesz az új osztálytársunk? - ignorálta Zsolti Kingát. Juj.
- Tessék? - kerekedett ki a szeme.
- Lány lesz? - kiáltotta be Andris.
- Az új osztálytársatok mindjárt feljön a titkárságról, kérlek, fogadjátok szeretettel!
- Megölelhetem? - kérdezte Zsolti, mire mindenki felnevetett. Haller zavartan megvakarta a homlokát, és inkább egy kézfogást ajánlott fel.
Nyílt az ajtó, és belépett rajta egy alacsony, ázsiai fiú. Zavartan megállt a tanári asztal mellett, és látszott ahogy remeg a keze illetve gyöngyözik a homloka.
- Jé, egy kínai! - szólalt meg elsőnek Zsolti. Mindenki elröhögte magát, a srác meg mégjobban lesápadt.
- Üd-vöz-öl-lek - tagolta Dave a szót, és artikulált is hozzá. Új osztálytársunm értetlenül nézett maga elé, és mivel Dave készült elismételni, közbeszólt.
- Sziasztok - köszönt pár másodperc döbbenet után. Még egy kicsi akcentusa sem volt, ezért Davet jól kiröhögték.
- Szia - mosolyogtam rá a káosz közepén, ha már mindenki más azzal volt elfoglalva, hogy bunkó legyen. Halványan visszamosolygott, de Hallernek végül sikerült elérnie a csendet. Hát. Ideje volt.
- Tehát, ő itt Matsuda Okitsugu! - mutatta be nekünk. Virág elkezdett duzzogni, amiért neki ilyen menő neve van, az övé meg uncsi, a rockerek meg vihogtak.
- Okitsugu apukája japán származású, de beszéli a nyelvünket, Budapesten született - magyarázta az ofő. Szegény Dave mégjobban beégett, rendes kapta az ívet. Matsuda telefonja elkezdett csörögni, mire előkapta az iPhoneját, és zavartan kinyomta. Dave pedig le sem vette a szemét a készülékről.
- Macu, kapásod van! - szólt oda neki Ricsi, mire kitört belőlünk a nevetés. Ricsi simán "lemacuzta"... hihi.
- A házirendben benne van, hogy milyen szabályok vonatkoznak a mobiltelefon használatra. Ajánlom figyelmedbe, hogy olvasd át szünetben - nézett rá Haller szigorúan. Vagyis próbált úgy nézni.
- Ez az új modell - mondta Dave, Macunak szánva a mondatot.
- Igen. Rá egy percre rendeltem, mikor kijött - felelte, és felcsillant a szeme.
- Szóval kedden - bólintott.
- Igen, éjjel.
- Én délután - fordult körbe, elismerést várva. Hogy mire fel, azt nem tudom. - Mivel rendelted?
- Fedex.
- Hah! Én UPS - biccentett büszkén. Úgy tűnt, hogy ő nyert. Hát, jó. Én már elvesztettem a fonalat ott, hogy telefon. Dave jobban szereti a mobilját, mint úgy bármi mást, és úgy látszott, osztoznia kell a kütyüsznob szerepen. Nehéz lehet.
Ezután a falra szerelt kis tévén végignézhettük az évnyitót, amit Borrel kezdett el, majd Mádáy folytatta. A vonalzóját kezébe tartva ijesztően közelről nézett ránk a kis tévéről.
- Szebb, mint amilyenre emlékeztem - mondta Zsolti sóhajtva, mire felröhögtünk. Haller fejcsóválva nézett Zsoltira. Ezután pedig kezdetét vette a "Mádáy vs Légy" csata. Mádáy nyert, de eltartott vagy 10 percbe. Vicces volt.
Ezután Haller rengeteget diktált, egy halom dátumot, meg stb, és kezdődhetett a meséles a nyárról. Mindenki elmesélhette hogy telt a szünidő, hallott pár fesztiválos sztorit is (bár fogta a fejét rendesen), illetve Virág francia utazását figyelemmel követhettük neten is, de elmesélte előben is. Mégegyszer. Vagy ötször hallgattam meg, ez volt a hatodik alkalom, de most rajtam kívül 12 ember hallhatta. Ó, meg láttam képeken is Disneylandet. Már úgy érzem magam, mintha ott lettem volna... Már a második óráról csengettek ki, szóval elmentem Virággal a mosdóba.
— Egyébként... a pótvizsgán nem kérdezett rólam semmit? - kérdeztem, mikor belenéztem a tükörbe. Izzadtam, mivel majd megsültem. 32 fok volt. Virág csalódottan megrázta a fejét, majd megkérdezte, hogy tudom - e, hogy Cortez megtanult capuerazni. Azt se tudom, hogy mi az a capuera vagy micsoda. Virág látva az értetlen fejem elmagyarázta, hogy ez mégis mi. Miért van az, hogy Cortez összes megmozdulása irtó menő?
— Á, Virág, megőrülök! Úgy ment el a nyárra, hogy megcsókolt, és bedobott egy nyakláncot a postaládámba És utána semmi. Az égadta földön semmi! - tártam szét a karom idegesen. Virág sajnos nem tudott mit mondani, de azért rendes volt, hogy meghallgatott. Nekem ezután nem nagyon volt hangulatom a mai napra, szóval inkább egyedül leültem a padra az udvaron. Karcsi is felült mellém, és könyvekről beszélgettünk, meg mesélt a nyaráról, majd Matsuda kezdett el felénk közeledni.
— Sziasztok, leülhetek? - állt meg félénken.
— Pattanj fel, cica. Na, jó, amúgy csak gondoltam oldom az idegességed, ülj le nyugodtan - feleltem, mire elröhögte magát (Karcsi is, vicces voltam), én meg mosolyogtam. Szörnyű vicc volt egyébként.
— Mit csináltok? - érdeklődött, a sulirádióból meg elkezdett szólni a Tankcsapda.
— Beszélgetünk, könyvekről - felelte Karcsi. Egy pillanatig furán nézett ránk, majd bólintott.
— Dave biztos elbeszélgetne veled a kütyűkről - ajánlottam fel, mire félénken elmosolyodott. Karcsival váltottam még pár szót, aztán bementünk a terembe, mert csengettek. Az árkádok alatt álló Ricsiék hangosan beszélgettek, nevettek a nyári sztorikon, amik általában bulikban vagy fesztiválokon történtek, vagy valami más jó helyen. Hát, én meg Karcsival beszélgettem arról, hogy milyen könyveket olvastunk ki a nyáron. Na mindegy, ne is törődjetek vele.
Az ofő elmondott még pár dolgot, de aztán elbúcsúzott tőlünk. Véget ért a negyedik óra is, és mehettünk. Hát, én meg bőven ráértem egyébként, mert csak háromtól kezdődnek az edzések (van, hogy maradok az első, aztán a második edzésen is).
— Ren, mit csinálsz? - szólt oda nekem Ricsi, miközben a lépcsőn sétáltunk le.
— Nem tudom, miért? - feleltem pár másodperc töprengés után.
— Akkor jössz velünk a mekibe - jelentette ki magabiztosan. Kidülledt a szemem egy pillanatra, de végül legyintettem. Nekem mindegy. Szóval elmentünk a mekibe, ahol leginkább a többiek meséltek, majd én is elmeséltem a kedvenc történetem a nyaramról. Patrikkal voltam, fellépésre kísértem őt és a haverjait (mármint Patrik nem lépett fel), és a koncert után beszélgettem az egyikükkel a teraszon, limonádét kortyolgatva, amikor is megkérdezte az egyik előadó (Traki, de nem tudom miért ez a beceneve), hogy amúgy én sportolok? És válaszoltam rá, hogy persze, mire visszakérdezett, hogy mit.
— Bokszolok, meg karatézok.
Erre a mondatra a másik kettő zenész is felfigyelt (Benyó és Kacsa, mik ezek a fura nevek?), Patrik pedig visszafojtott röhögéssel nézett rám.
— Ja, jó. Figyelj - nyúlt a zsebéhez, és keresni kezdett valamit. — Akkor itt egy szál cigi - nyújtotta oda, mire mindannyian felnevettünk. Persze nem fogadtam el, de azért vicces volt. Amúgy a nyáron egész sok időt töltöttem Patrikkal, emiatt nekem is lettek "kapcsolataim", ahogy ő mondaná. Csomó ismerősének bemutatott, meg ugye ennek a bandának (nem olyan népszerű, de azért van egy közepesen "nagy" követőtáboruk), úgyhoooogy, picit menőnek érzem magam. Hihi. A mekis kaland után elmentem az edzőterembe három körül, lenyomtam egy edzést, és hazamentem. Bepakoltam holnapra (7 óránk lesz!), meg összeszedtem magam, amikor csörögni kezdett a telefonom.
— Halló, itt tessék? - szóltam bele, mire Patrik felnevetett.
— Nem vagy vicces. De amúgy, eljössz velem meg Kacsáékkal kirándulni?
— Hova? Mikor?
— Hát, most, itt vagyunk nálad. Egy kajálos kirándulásra gondoltunk.
— Jó, megyek. Nem kell itthon vacsiznom! - virultam fel, és letettem a telefont. Maradtam abba, amiben voltam (rövidnadrág, meg egy hosszú pulóver, ami eltakarta a gatyám), és lesiettem. Mivel anyuék nem voltak otthon, írtam egy cetlit, hogy elmentem enni, majd jövök. Puszi, Reni. <3

___________________________________

Kacsáék: 5/5 - viccesek. Mindhárman tipikus zenész külsővel, egyik raszta haj, másik hosszú amit összekötve hord kendővel, Kacsának van olyan megszokott haja, viszont neki meg tetkói vannak.
Holnap suli: 5/3 - hajnali 1 van, most végeztem a fürdéssel. Nem tudom, minek mentem el kirándulni, volt 11, mire hazaértem. Anyuék nem fognak örülni. Ez Patrik sara.
Cortez: 5/???? - nincs mit írnom. Hiányzik. :(