Március 22

3K 112 50
                                    

Az elejére csak annyit írok: hupszi
KFannix innen is kösziii🥰

Van annál jobb, mikor 10 osztálytársad csövel a szobádban (!)? Nem, nincs.
Igazság szerint még majdnem a SAJÁT ÁGYAMRÓL is kitúrtak, de kiharcoltam magamnak. Négyen aludtunk ott (Kinga, Virág, Zsolti is bepofátlankodott, és én). Ők hárman (vagyis szerintem csak ketten) közös erővel az éjjel közepén (ahhoz képest, hogy fél ötkör tudtam lefeküdni, nekem annak számított) miközben aludtam, konkrétan lekotortak onnan, ezért ráestem Cortezre. Upsz.
-Most képzelődök, vagy rám esett valaki? - kérdezte rekedtes hangon, én pedig a mellkasába fúrva a fejem elnevettem magam.
-Bocs, de lelöktek. Helyet cserélünk velük? - suttogtam mosolyogva.
-Hát persze - értett egyet.
Zsoltit volt a legnehezebb levenni. Körülbelül 80 kg! Abból szerintem több mint tíz már izom.
-Végre - sóhajtottam, majd ledőltem végre.
Cortez is befeküdt mellém, én pedig ráhajtottam a fejem a mellkasára.
Így már valamennyire egyszerűbb lett volna az alvás, de nekem nem ment. Valami bekattant bennem.
Tényleg nem értem saját magam, de egy olyan érzés még mindig van bennem, hogy elfogom szúrni.
A másik pedig. Ami nekem az első volt Cortezzel, az neki már megvolt Vikivel. Vagy mással. Tökmindegy. Ez ellen nem tudok tenni, nem is akarok, mert ezt így hozta a sors. De azért mégis.
Tudom, hogy Cortez találna jobbat nálam. De hogyha velem jött össze, és miattam dobta Vikit, akkor... akkor ez jelent valamit. Legalábbis nagyon remélem.
6:21 van, én meg ilyeneken gondolkozok. Á, mindegy.
Bár mondjuk mikor valami zajt hallottam kintről eléggé megijedtem, és őszintén reménykedtem, hogy Cortez fent van.
-Ébren vagy? - kérdeztem kétségbeesetten.
-Mi a baj?
-Hallottam valamit, és megijedtem - vallottam be, mire a fejét fogva halkan elröhögte magát.
-Menjek ki, és üssem le?
-Hát. Nem, de... - töprengtem. -Ezt lenyúlom - vontam vállat, majd lerántottam valakiről a takarót. Azt hiszem Ricsi volt, de nem biztos.
Persze osztoztunk, de Corteznek valahogy több takaró jutott, ez pedig kissé zavart is.
-Hé! Én meg megfagyok - szóltam rá felháborodottan. -Jó, majd én elintézem - legyintettem, majd ráfeküdtem.-Hehe.
-Most így hogy aludjak? - kérdezte, majd sóhajtott egyet.
-Öö - húztam el a szám, majd szórakozottan a szemébe néztem, bár a sötétség nehezített a dolgon. -Nem tudom.
-Klassz - biccentett, majd átölelte a derekam.
A gyomromban levő lepkeraj tombolt, a pulzusom pedig az egekben, az idegesítő vigyor az arcomról meg levakarhatatlan volt.
-Jól hallom, hogy valaki horkol? - érdeklődtem suttogva.
-Aha.. szerintem Zsolti - tippelt, én pedig hitetlenül elnevettem magam. Természetesen nagyon halkan.
-Áá. Ilyen nincs - sóhajtottam, majd a vállába fúrtam a fejem.
Valahonnan mozgolódás hallatszott, én pedig hirtelen reakció miatt elbújtattam magunkat a takaró alá. Cortez értetlenül nézett rám, amit meg is értek.
Éreztem, ahogy valaki durván bedőlt az ágyamba.
-Persze, meg még le is löknek - dörmögött Zsolti álmosan, és úgy egy perc múlva pedig újra horkolás hallottunk. Visszatartott röhögéssel néztünk egymásra.
-Megfulladok - jelentette ki, majd lehúzta a takarót a fejéről.
-Hát.. csak nem - húztam el a szám, mire mosolyogva megrázta a fejét. Átkarolta a derekam, és magához húzott, nekem pedig természetesen életre keltek a lepkéim, és liftezett a gyomrom, miközben megcsókolt.
-Ti már kora reggel faljátok egymást? - kérdezte Kinga unottan, mire szétrebbentünk. -Fúj, de nyálasak vagytok. Kibírtok egymás nélkül egy napot?
-Hát. Nem - vontam vállat, miután letápaszkodtam róla. Apropó. Volt már olyan, hogy nem találkoztunk több napig? Na ugye, hogy nem.
-Te miért vagy fent? - nézett furán Cortez.
-És ti? Amúgy meg mi jogon dobtok le az ágyról? Pf - fújtatott, majd lelökte Zsoltit, és visszafeküdt. A horkolása nem hogy nem szűnt meg, inkább csak erősödött.
-Te nem vagy normális - közöltem döbbenten. -Egyébként hárman lelöktetek a saját ágyamról, és hát.. helyet cseréltünk veletek.
-Egyszerű volt lelökni a 40 kilóddal. Eszel te rendesen? Inkább úgy kérdezem, te eteted rendesen?
-Ahogy tudom - emelte fel a karját védekezően Cortez.
-Eszek, igen. De mit csináljak, ha csak fogyok?
-Reni - ült fel Zsolti félálmában. Jé! Túlélte az esést. Mindet. -Egyél velem egészségesen.
-Nehéz komolyan venni ezt úgy, hogy fél szemed nyitva sincs - nevettem el magam.
-Ti. Mit csináltatok a takaró alatt? - vont kérdőre.
-Hülye. Semmit! - ráztam meg a fejem.
-Ahhaaa - vigyorodott el.
-Nem hittem volna, hogy egyszer Kingával ennyire egyetértek majd valamibe - kezdtem. -De kora reggel idegesítő vagy.
-Kora reggel? Minden egyes pillanatban - dühöngött Kinga.
-Aludjatok már! - szólt ránk Ricsi.
-Jó! - vágtam rá.
-Amúgy most tényleg Ren és Cortez nemi életéről beszéltek?
Zavaromban az tenyerembe temettem az arcom, és elröhögtem magam.
-Nem - feleltem, majd hátradőltem. -Na, aludjatok.
-Adjatok csak helyet! - mondták felháborodottan.
Komolyan úgy érzem, lassan egy két méteres ágyat kéne vennie anyunak. Vagyis anyuéknak. Fura ez az egész...
Cortez és én, összepréselődve (meg mivel apró a termetem, nem zavartam sok helyet mondjuk), Kinga és Zsolti folyamatosan veszekedtek (és azt hiszem verekedtek is), de aztán mikor meguntuk őket idegesen megrúgtam Zsoltit, és Ricsivel rászóltunk mind a kettőjükre. Végül sikerült nekik elaludni, én mivel már aludtam egy pár órát, így nem ment.
Szóval nagy nehezen elővadásztam a telefonom a párnám alól (ami kiégette a retinámat egyébként), levettem a fényerőt és írtam Patriknak.
Évközbeni nyaralás. Én is szívesen mennék.
Másolom a beszélgetést.
Reni üzenete: Fent vagy?

Szjg Másképp Dove le storie prendono vita. Scoprilo ora