☆o☆
A sikátortól hevesen dobogó szívvel indultam el. Amint elhaladtam a fal mellett, eszembe jutott az az este.
"Alakja felém tornyosult, és egy kapucni fedte arca többi részét, viszont az a két szempár tisztán látszódott. Teljesen elvesztem bennük. "
Szinte láttam magunkat, ahogy a falhoz szorít, a rémült tekintetem, az ajkai ahogy megformálták a szavakat... Meg kell, hogy öljelek. Azóta nem sok idő telt el, de mégis annyi minden történt.
Gondolataimból egy a sikátor előtt elsuhanó autó szakít ki. A pulzusom megnő ijedtségemben. Te jó ég! Pár napja nem voltam friss levegőn és máris megijedek egy autótól. Mintha eddig nem is ezen a bolygón lettem volna.
Nagy nehezen rávettem magam az indulásra. Kiértem a sikátorból és jobbra elindulva mentem a közeli élelmiszer üzletbe. Vettem kenni néhány dolgot, friss pékárut, tésztát és egy darab húst. Majd kiokoskodok belőle valamit.
Visszafelé menet egyfolytában valami furcsa érzés kísért. Eleinte csak mintha figyelnének, de hiába forgolódtam, nem láttam senki figyelemre méltót. Pár perccel később viszont már éreztem, hogy valaki követ. Egy ruhabolt kirakati üvege mellett elhaladva óvatosan oldalra sandítottam és megláttam, ahogy egy magas, sötét ruhás alak szorosan a nyomomban halad.
Most mégis mit csináljak? És egyáltalán ő mit csinál? Az nyilvánvaló, hogy követ, de miért engem? Mit akar tőlem? Nyeltem egyet és szorításom erősödött a vékony nejlon szatyron. Lépteimet megszaporáztam, mire hallottam, hogy kovetőm is ekképp cselekszik.
Elkapni nem tud, hiszen itt még túl sok az ember, de amint a sikátorhoz érünk szabad préda leszek. Valamit ki kell találnom. Már látom a sikátor bejáratát. Vajon mennyire vagyok jó futó? Hát az majd most kiderül, mert azt a jó tíz métert bizony futva kell megtennem. A járda szélén megálltam, mintha csak arra várnék, hogy a lámpa zöldre váltson és átmehessek a zebrán. Követőm megállt mellettem. Most vagy soha alapon vettem egy nagy levegőt majd oldalra pillantottam. Amint észre vettem, hogy nem figyel hátra arcot vágtam és rohanni kezdtem. Csattogó lépteit szinte a fülem mellett hallottam, de nem foglalkoztam semmivel, csak azzal, hogy még egy méter és megszabadultam. Ahogy a célomhoz értem, egy hatalmasat ütöttem a nyitó téglára majd szinte beájultam a biztosnágot nyújtó hűvös sötétségbe.
A szívem annyira szaporán dobogott, hogy majd kiszakadt a helyéről. Szédültem és hirtelen elkapott a hányinger. Mire képes egy kis ijdetség. Vagyis nem is annyira kicsi, hisz az embert nem minden nap kezdik el üldözni a nyílt utcán. Miután légzésem csillapodni látszott beléptem a házba, ám ott egy újabb meglepetés várt. Meglepettségemben még a szatyrot is elejtettem, mikor D nagy lökettel az ajtónak taszított így az bezárult mögöttem. Kezeit megtámasztotta kétoldalt a fejem mellett, majd forró ajkait az enyéim ellen feszítette. A puhaságától, selymességétől majd elalélni látszottam, mikor is két sziporkázó kék tekintet terített magamhoz. Te jó ég! Ma már másodszor kellett ezt a kifejezést használnom. Hisz ezt csak képzeltem. De mégis miért képzelek én ilyeneket!? Komolyan, a viselkdése kezd megőrjíteni, és ha így folytatja akkor hamarosan a zárt osztályon kötök ki.
-Figyelsz te rám? -hangja közelről és hirtelen ér el a tudatomig. Nem válaszolok csak bambán bólogatni kezdek. Túlságosan zavarban vagyok ahhoz hogy bármi értelmeset is ki tudjak nyögni.
-Nem voltam elég világos, mikor azt mondtam, hogy ne merj kimenni a házból? -hangja az elfojtott dühről árulkodott, ami rám nézve semmiképpen sem jelentett túl sok jót. Nem tudtam, hogy most az jobb ha válaszolok, vagy az ha csöndben maradok. -Kérdeztem valamit! -csattant fel idegesen. Szemeim szorosan lehunytam. Ne bőgd el magad!
-De igen. -nyögtem ki reszketve. Én ezt nem így akartam. Azt hittem örülni fog, hogy ezt nem kell neki megcsinálnia. Én csak segíteni próbáltam, de úgy látszik már nem érdemes semmivel sem próbálkoznom, mert abból is csak rosszul jöhetek ki.
-Akkor mi a fenének nem maradtál itt? -mondta üvöltve, ám amit ezuttán mondott azt sokkal jobban hallottam. -Bajod is eshetett volna.. -azonnal felrémlettek követőm szapora léptei.
-Jól vagyok. -suttogtam halkan. Kezdeti ijedtségem felesleges volt, hiszen csak aggódott. Aggódott értem..
-Most még igen. Nem láttál semmi különöset? -gondolkodtam el mondjam e az igazságot. Mi van ha csak egy véletlen volt és csak rám akart ijeszteni? Már mindegy, a lényeg, hogy nem történt semmi komoly és most itt állok sértetlenül.
-Semmit. -hazudtam végül. Tekintetéből láttam, hogy hisz nekem, mire a szívem megrepedni látszott. Hazudi bűn..
Megkönnyebbülten sóhajtott majd eddig a fejem mellett tartott kezeit óvatosan a derekamra csúsztatta, magához húzott így elgyengülten az ölelésébe simulhattam.. Halk suttogása így is elért a fülemig.
-Soha többet ne csinálj ilyet velem, mert ha elveszítelek én abba belepusztulok.
☆o☆
Remélem tetszett 😊 az előző részhez nagyon sok visszajelzés érkezett, aminek borzalmasan örültem. Köszönöm! 💜
2018.2.12.
أنت تقرأ
A gyönyörű gyilkos
غموض / الإثارةEgy fiatal lány, kinek élete cseppet sem mindennapi, találkozik egy gyilkossal. Érzelmek kavalkádja lepi el mindkét fél életét, de végül ki győz? Egy lány, ki csak boldog szeretne lenni, vagy egy hidegvérű gyilkos? Ki lesz az első áldozat? ~ 2017...
