4. Rész

17K 881 32
                                    

☆o☆

Ajkaim elnyíltak, s kezeim újra remegésnek indultak. Leheletének érzésétől nyakamon a pihék vigyázzba vágták magukat. Rettenetesen féltem, hogy most mit fog velem tenni. Vagy ha nem is öl meg, akkor mégis mit akar tőlem.

Keze még mindig a vállamon volt. Féltem, hogy ha egyetlen rossz mozdulatot is teszek, bántani fog. Nyeltem egyet majd vettem a bátorságot és lassan megfordultam. Ahogy felnéztem rá a levegőt szaporábban kezdtem kapkodni.

A kapucni most is a fejére volt húzva, így nem hogy a szemeit,de az arcát sem láthattam. A torkomban óriási gombóc volt, és alig tudtam leküzdeni.

-Mit.. Mit akarsz tőlem? -kérdeztem meg végre azt, ami már tegnap óta bennem volt. Újra azt a reakciót kaptam, amit először is. Óvatosan oldalra billentette a fejét, mire megremegett a gyomrom. Hogy válthat ki belőlem ilyen érzéseket?!

-Meg akarlak fejteni. -jött nem sokkal később a válasz. Mély baritonja újra lenyűgözött. Összeráncoltam a szemöldököm. Ezt mégis, hogy érti?

-Bántani fogsz? -csuklott el a hangom. Nem biztos, hogy látszott, de iszonyatosan féltem. Egy teljesen idegen emberrel álltam egy teljesen kihalt zsákutcában. Csak egy kicsit volt ijesztő a helyzet. Ó, kihagytam a legfontosabbat. Nem mellesleg ez az ember tegnap este még azzal fenyegetőzött, hogy megöl.

-Ha akarnálak, akkor most nem lennél itt. -mondta olyan halkan, hogy szinte alig hallottam. -De most gyere velem. -fogta meg a kezem majd maga után kezdett húzni. Olyannyira meglepődtem, hogy majdnem orra buktam.

-De mégis hova? Ez egy zsákutca. -világítottam rá erre tényre, de úgy látszik ez őt egy cseppet sem hatotta meg, csak ment előre mint a faltörő kos.

Nem válaszolt, sőt még abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán hallotta, amit mondtam. Elvezetett egészen az utca végéig, ahol már csak az óriási beton fal volt. Mit akar itt?
Elengedte a kezem majd az egyik kuka melletti részhez ment és elkezdte tapogatni a falat. Addig nem értettem, hogy miért csinálja míg a fal meg nem mozdult. A számat eltátottam s hátráltam egy lépést. Mondani akartam valamit, de csak nyekegésre futotta.

-Gyere. -biccentett a nyitott.. fal felé. Bizonytalanul lépkedtem míg mellé nem értem. Értetlenül néztem rá, mire kapucnis fejével a fal irányába intett. Beljebb lépkedtem mire egy sötét kis, szűk folyosón találtam magam. Hirtelen nagy zajra ijedten fordultam meg a tengelyem körül, de arra nem számítottam, hogy ilyen közel van hozzám.

Mellkasunk összeért és szinte éreztem, ahogy egyenletesen ver a szíve. Kezével elnyúlt a fejem mellett és valamit megnyomhatott, mert pár pillanattal később fény telítette meg a kis helyiséget.

Végre láthattam az arcát. Egyszerűen elbűvölt. Hibátlan volt és gyönyörű. A bőre hófehér volt és szinte könyörgött, hogy érintsem meg.

-Kibámészkodtad magad? -térített vissza az igen csak rossz irányba terelődő gondolataim közül. Lehajtottam az igencsak forrósodó arcomat, és inkább megfordultam.

Egy komplett lakással találtam szembe magam. Vagyis csak egy előszobával, de gondolom nem csak abból áll. Óvatosan bemerészkedtem a jól elrejtett kis házba.

Nem volt nagy viszont annál otthonosabb. Volt bent egy kisebb konyha, nappali, fürdő és egy háló. Szóval a legfontosabbak. De még most sem értem, hogy miért hozott ide. A nappaliban leültem a kissé ütött-kopott kanapéra és vártam. Hogy mire azt magam sem tudom.

Mikor visszajött valahonnan a kapucni már nem volt a fején, így megcsodálhattam szőkés barna, kicsit hosszabb haját. A helyzet abszurditásától eltekintve, be kellett vallanom, hogy arcpirítóan jól nézett ki, és abban is biztos voltam, hogy ezt ő maga is tudja.

-Miért hoztál ide? -kérdeztem felnézve rá. Félmosolyra húzta a száját majd leült velem szembe.

-Odakint veszélyes lenne. -majdnem elnevettem magam. Ezt pont ő mondja?

-Miért akartál megölni? -tettem fel az újabb kérdést mire kísérteties vigyor jelent meg az ajkain.

-Honnan tudod, hogy most nem akarlak? -kérdezte azon a megszokott mély hangján, amitől a hideg végig szaladt a hátamon..

☆o☆

Sziasztok! Igaz egy kicsit késve, de itt a kövi rész. Be kell valljam, hogy sajnos ez a rész lett eddig a leglaposabb és a legrövidebb, amit röstellek. Megpróbálom a következő résszel ezt korrigálni. :D
De ha tetszett akkor vote és írj egy kommentet. Sokat jelentene. :)

2017.8.26

A gyönyörű gyilkosWhere stories live. Discover now