Egy történet, amely szánt szándékkal Halloweenra íródott, mivel én nagyon szeretem ezt az ünnepet. Október elsejétől egészen október harmincegyedikéig minden nap frissül, így nyomon lehet követni, vagy épp meg is lehet várni ameddig befejeződik és e...
Büntiben lenni péntek délután kiakasztó érzés volt.
Abby próbált felvidítani engem, vett nekem kólát a sarki boltból mielőtt bejöttem volna a terembe, de ez sem dobott valami sokat a hangulatomon. Nem rajongtam soha az informatika tanárért, Mr. Franklinért, most viszont két órát kellett vele eltöltenem. Azaz vele és Hayden Rogers-el, aki úgy tűnt, hogy az egyetlen diák volt rajtam kívül, akinek büntiben kellett lennie. Komolyan el sem hiszem, hogy Mr. Franklin képes két diák miatt még pluszba két órát itt maradni, ahelyett, hogy ezeket az értékes perceket az életéből inkább a családjára vagy valami hobbijára fordítaná, bár őt ismerve neki ez számít a hobbijának. Volt viszont jó tulajdonsága is a tanár úrnak: hidegen hagyta, hogy mivel foglalkozunk abban a két órában, ameddig ott vagyunk.
Bár rendes esetben megcsináltam volna a leckéket hétfőre, most akadt sokkal fontosabb dolgom is ennél: a varázskönyvet böngészni. Igen, talán őrült vagyok, amiért képes voltam elcipelni magammal ezt a tárgyat az iskolába, de sokkal jobban éreztem magam, ha tudtam, hogy nálam van. Így egyrészt anyáék sem találták meg otthon, másrészt pedig nyugodtan folytathattam az olvasást amit a tegnap délután elkezdtem a fekete macsekom, Pumpkin társaságában. Igazán jelnek vehettem volna már azt is, hogy fekete macskát tartunk otthon...
Sok érdekesség volt a könyvben egyébként. Volt benne szó mindenféle kuruzslásról, átkozásról, jóslásról, bájital keverésről... sőt, a boszorkányok története is össze volt szedve benne egy fejezet erejéig. Már a könyv háromnegyedénél tartottam, tegnap óta valahogy képtelen voltam letenni a kezemből, olyan volt, mintha valami bestsellert olvastam volna, pedig elég régen íródott már. Épp annál a résznél tartottam, ahol az álomfejtésről volt szó, amikor valami szokatlanra lettem figyelmes. A mellettem lévő sorban, két paddal előrébb ülő Hayden nyitott füzetére hirtelen egy hatalmas adag vér ömlött rá. Elkerekedett szemekkel néztem, egyszerűen az agyam képtelen volt befogadni mi is történt. A vérről rögtön eszembe jutott, amit Abby mondott a minap Haydenről és összeszorult a gyomrom. Lehet, hogy tényleg igaza volt? Hayden valóban egy...
Hayden ijedten kezdett el kotorászni a táskájában, majd vett elő egy zsebkendőt és kezdte el rohamos tempóban törölgetni a vért. Ez a kis akciózás persze Mr. Franklinnek is egyből feltűnt, mire felállt a katedra mögül és odasétált Haydenhez.
- Ez mit jelentsen, Mr. Rogers? - kérdezte tőle, szigorú tekintettel, majd a vért kezdte el elemezni a papíron.
Hayden felnézett rá, majd csak ennyit mondott:
- Minden rendben, Mr. Franklin.
De a férfi felvonta a szemöldökét.
- Mr. Rogers, talán a múltkor nem voltam elég világos én és a tanári kar többi része az ilyen furcsaságairól. Szépen meg volt mondva önnek, hogy...
- ... mondom minden rendben, Mr. Franklin! - nézett bele Hayden mélyen a tanár szemeibe, mire annak arcvonásai egyből ellazultak, bólintott egyet és csak nyugodtan visszasétált a katedrához.
Felvontam a szemöldökömet. Felettébb furcsa volt, hogy ilyen könnyedén visszament, miután az előbb még egy szentbeszédet készült tartani, de mindenesetre meg sem mukkantam. Hayden befejezte a vér letakarítását, majd váratlanul megfordult és rám nézett.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
