14. Naplóbejegyzés :
Reggel különös módon nem halk beszélgetésre keltem. :)
-Jó reggelt Hercegnő!-szólal meg Ry.
-Jó reggelt!-nyitom ki a szememet.-ÚÚ csináltál nekem reggelit?-kérdezem.
-Igazából anya csinálta, mert én nem tudok valami jól főzni, de igen.-mosolyog.
-Cuki vagy!-pirulok el, majd enni kezdünk.
-Mikor is indulunk pontosan?-iszok bele a kávéba.
-Olyan 6 óra körül este. Hamarább nem, mert csak akkor kapjuk meg az infókat, biztonságos-e kimenni.-magyarázza.
-Okés. Akkor ha nem gond, felmegyek a padlásra, és lehet elhozok pár dolgot. Sok mindenem maradt itt régen.-merengek el.
-Dehogy gond. Felmegyek én is veled, és ami csak kell hozzad nyugodtan, a kocsiban elfér.-eszi a szendvicset.
Miután megreggeliztünk, felöltöztem, majd a koszos ruhákat beraktam a mosásba.
-Itt kell felmenni.-pillantok a mennyezetre, majd egy kar segítségével leengedem a lépcsőt.
Felindulok rajta, majd feloltom fent a régi lámpát, ami meglepő módon még világít.
Rengeteg doboz hever itt. Sok kacat, és lim-lom...
Na meg persze rengeteg a por.
-Mindegyik doboz fel van címkézve.-állapítja meg Ry, miután ő is körbe tekint.
Lefújom az egyik dobozról a port.
Emlékek....
Felnyitom a dobozt, ami kép albumokkal van tele.
-ÚÚ Betekintést nyerek a kicsi Ava világába. De izgi!-mosolyog Ry.
Kiveszem az egyiket, majd belelapozok.
Mindegyik képen én vagyok, kb. 6 évesként.
Mikor itt laktunk, a nagyiék mindig meglátogattak.
Papának volt egy régi fényképezőgépje, amivel mindig rólam csinálta a képeket.
Össze vissza pózoltam, és egy modellnek éreztem magam.
Majd a papa előhívatta a képeket, és megmutatta nekem.
Jókat nevettünk a mamával a képeken.
-Nagyon cuki vagy rajtuk!-nézegeti őket Ry.
Anyuék utálták ha feljöttünk a padlásra.
Én pedig imádtam!
Mindig beleraktuk a képeket az albumba, majd elrejtettük őket.
-El is felejtettem, hogy ezek itt vannak.-suttogom.
Ry átkarol, mivel érzékeli milyen nehéz ez nekem.
A nagyszüleimet imádtam!
Ők voltak képesek velem játszani, törődni.
Anya és apa (akik meg sem érdeklik, hogy így hívjam őket) soha nem foglalkoztak velem igazán. Azt mondták nem voltam betervezve, véletlen baba voltam.
Anyám nagyban a munkára koncentrált, majd apámat is belerángatta ebbe.
Azt sem tudom, miért nem vetettek el...
Kiskoromtól fogva, csak a nagyiék foglalkoztak velem.
Majd ahogy nőttem, egyre kevesebbet láttam őket.
Tinédzser lettem, és kezdtem rájönni, milyen a kegyetlen valóság.
Tökéletesen kellett teljesítenem az iskolában, mert ezt várták el tőlem.
Barátaim nem igen voltak, a fiúk meg állandóan basztattak.
Majd 13 éves koromtól fogva, én is visszaszóltam nekik.
Megvédtem magamat.
De mindig óvatos voltam.
Bajba soha nem kerültem.
Majd felnőttem.
A nagyiék meghaltak.
Én pedig eljöttem onnan.
Az otthonomnak nem nevezhető helyről.
-Ava, jól vagy? Csak mert régóta vagy csendben.-szólít meg.
-Persze, csak elgondolkoztam.-rázom meg a fejemet.
-Tudod mikor én kicsi voltam, mindig apámnak akartam megfelelni. Anyám mindig megdicsért, mikor jó jegyet vittem haza. De apám soha sem foglalkozott ezzel. Azt hittem bizonyítanom kell neki. Mindvégig így nőttem fel, hogy elég jó legyek.-meséli.-Majd mikor bevett a maffiába, és rájöttem milyen életet él, undorodtam tőle. Többé nem akartam olyan lenni, mint ő. De végül mégis olyan lettem. Egy undorító féreg, aki embereket öl.-változik meg az arca.
-Ry, te nem vagy olyan. Te vagy a világ legcsodálatosabb embere! Te törődsz velem, és megvédesz. És aki szeret téged, azt nem érdekli, hogy embereket ölsz.-nyomok egy puszit az arcára.
-Szóval most burkoltan azt mondtad, hogy szeretsz?-kérdezi kárörvendő vigyorral.
-Öhm..-hajtom le a fejemet, miközben újból rákvörös vagyok.-Nézzük meg a többi dobozt is.
A padlás közepén lévő kis szőnyegre ültem le, majd a kezembe vettem egy másik dobozt.
1 óra múlva....
-Akkor tuti nem gond, hogy ezeket elszeretném vinni?-mutatok a 4 dobozra, amiket kiválogattam.
-Dehogy, a kocsiba beférnek.-mosolyog rám Ry.
-Ryan, Avery gyertek! Csináltam ebédet!-kiált fel Jade.
-Ebéd? Már így elszaladt az idő?-csodálkozok.
-Ezek szerint.-vonja meg a vállát Ry.
Ryal levisszük a dobozokat, majd visszacsukom a lépcsőt.
Lemegyünk a konyhába, ahol Nath és Jade fogad minket.
-Hol voltatok?-érdeklődik Nath.
-A padláson. Átnéztük a régi holmijaimat.-foglalok helyet az asztalnál.
-Oh az szuper! És találtatok valami érdekeset?-mosolyog Jade, miközben leteszi az asztalra az ébédet.
-Négy dobozt összeszedtem, amit elszeretnék vinni.-felelek.
Miután megebédeltünk, kivettem a mosást, majd kitettem a napra száradni a ruhákat.
Fura nem?
Lassan belépünk a decemberbe, most mégis hétágra süt a nap. Bár ez itt San Francisco!
Leülök a régi hintámra, majd elmerülök a gondolataimba.
-Nem izgulsz?-ül le mellém Nath.
-Nem igazán. Amíg Ry velem lesz, addig nem.-sóhajtok.-Soha nem így képzeltem el a házasságomat.-nevetek.
-Tuti ügyes leszel a maffiában.-mosolyog.
-Reméljük.-sóhajtom.
Gyorsan telt az idő, így visszaindultunk a házba.
Felmentem az emeletre, majd a szobában összepakoltam a dolgainkat.
Összerakodtam a szobában, majd nagyot sóhajtottam.
-Jól vagy?-dől az ajtónak Ry.
-Persze, csak nemrég jöttem vissza, és most újból elmegyek.-pillantok ki az ablakon
-Tudom, hogy nehéz, de sajnos mennünk kell.-ölel át hátulról.
Még utoljára körül néztem a házban, majd végleg becsuktam az ajtót. Valószínűleg már soha többé nem jövök vissza.
Bepakoltunk az autóba, majd beszálltunk.
Végül Jadeék is velünk jönnek, a házasság miatt.
Ry begyújtotta a kocsit, majd végleg elhagytuk a házat.
Visszatértünk a fő útra, majd haladtunk tovább.
-Hová is megyünk?-érdeklődöm.
-Salt Lake citybe.-válaszol.
-De ez kb. 10 óra autó út!-ijedek meg.
-Sajnos igen. De majd megállunk útközben. Aludni majd fogsz tudni a kocsiban hátul.-mondja már most fáradtan.
-Ry, nekem is meg van a jogsim. Szóval majd felváltva vezetünk, és így te is tudsz aludni.-nyugtatom meg.
-Biztos?-kérdez vissza.
-Persze!-mosolygok.-És Salt Lake cityben hová?
-Ott van az egyik társbandánk. Ott leszünk elszállásolva. És ott tudlak majd kiképezni.-világosít fel.
-És milyen is lesz ez a kiképzés?-faggatom szegényt.
-Megtanítalak lőni, verekedni. Bemutatok neked pár fegyver stílust. És csináltatunk neked egy ruhát is. Amit majd bevetéseken tudsz viselni. De előtte lenne egy fontos kérdésem!
-Hallgatlak!
-Ha a feleségem leszel, akkor két választásod van a maffiában. Mindkét esetben elvégezheted az egyetemet, ezzel nem lesz probléma. Az első esetben kimaradsz az ügyekből, ám az ügyfeleket kereskedőket te is intézed! A második, hogy szigorúan velem részt veszel a bevetéseken, és velem együtt vezeted a maffiát.-sorolja fel a lehetőségeket.
-Természetesen a második.-vágom rá azonnal.
-Istenem te lány! Megőrítesz!-nevet fel.
Olyan cukin nevet!
-Tudtad, hogy ezt választom, mi?-nevetek én is.
-Avery Collins, eléggé kiismertelek már.-mondja
-Mikor cserélünk?-érdeklődöm.
-Nagyjából két óra múlva.-válaszol.-Akkor majd felhívom anyáékat, hogy hol állunk meg.
-Okés.
Akkor hát 10 óra autózás...
Legalább lesz időm gondolkodni :)
Olyan fura ez a házasság dolog.
Az igazat megvallva egy kicsit félek tőle.
-Nem kell félned. Ott leszek veled, minden rendben lesz.-nyugtat, én pedig összeráncolt homlokkal nézek rá.
Honnan tudja, hogy mire gondoltam?
-Az előbb kimondtad hangosan, hogy félsz tőle.-kuncog.
-Jah. Amúgy csak egy kicsit kellemetlenül érzem magam miatta.-tűrök el egy tincset az arcomból.
-Nem kell. Egy cseppet sem kell szégyelned magad! Sőt, mindenki büszke lesz rád, amiért ezt megteszed értünk.-mosolyog rám.
Talán igaza van.
-Most gondoltam bele, hogy girl maffia boss leszek!-vidulok fel.
-Te leszel a legügyesebb és leggyönyörűbb girl maffia boss!-helyezi a kezét a combomra.
Érintésétől kellemes melegség járja át a testemet.
A suhanó tájat figyelve tűnődtem el.
Milyen fura lesz mindez..
És egy teljesen más világba fogok kikötni...
Egy maffiafőnöke lenni, Ryan Douglassal együtt..
És miatta teszem az egészet.
De talán kezdek rájönni, hogy közel sem azért, mert megvédett...
Folytatás következik....