7. Naplóbejegyzés :
1 hónappal később...
-Jó napot mit hozhatok?-sétálok az asztalhoz.
-Egy feketét kérek, erősen.-mondja egy mély hang.
Felpillantok a füzetemből, majd egy pillanatra elgondolkozom. Egy fekete szmokingot visel. Ami uralmat sugároz. És ami még szokatlan, hogy a kezén jó pár gyűrű van. Köztük az egyiken egy D betű található. Honnan ismerős ez a valaki? Olyan ismerős, de nem ugrik be kicsoda. Sajnos az arcát nem igazán látom, mivel kalapot visel. Így végképp nem tudom, hogy honnan ismerős.
-Na mi lesz már? Bámulsz még, vagy hozod a kávémat?-szól rám dühösen.
-Öhm persze, máris hozom.-sietek el zavartan.
-Mi volt azzal a pasassal?-kérdezi Hannah, az egyik ,barátom'.
-Semmi, csak valahonnan olyan ismerős.-mondom.
-Nekem is, de meg nem mondom honnan.-nevet fel.
-Jah.-gondolkozom el.
Elkészítettem a kávét, majd kivittem a férfihoz.
-Tessék.-rakom le az asztalára, majd elsietek.
-Hé, hogy hívnak?-szól vissza.
-Úgy, ahogyan téged nem.-kacsintottam rá, majd elsétáltam.
-Avery, a főnök hívat.-szól Hannah.
Hátra sétálok az irodához, majd egy kopogás után benyitok.
-Szia Avery, foglalj helyet.-köszön.
-Jónapot!-foglalok helyet.
-Megkaptad a fizetésedben a bónuszt is. Mindent átutaltam.-mondja kedvesen.
-Rendben, köszönöm.-bólintok.
-És ezt a borítékot neked küldték. Nem tudom miért ide adták be, de neked jött.-nyújta át az említett tárgyat.
-Ohh, köszönöm.-veszem át. Egy gyönyörű levendula lila színű boríték, virágokkal díszítve a széle.
Mivel csak ennyit akart, így kisiettem az irodából, és az öltöző felé vettem az irányt. Mára már lejárt a műszakom, így átöltöztem, és a táskámat felkapva indultam az egyetemre.
Még csak 5 óra körül járhatott az idő, amikor kiléptem a kávézóból. Összehúztam magamon a kabátomat, ugyanis elég hűvös volt már oda kint az idő. Lassan december lesz, így már nincsenek valami meleg idők.
A városban még nagyban zajlott az élet, amikor haza felé tartottam.
Mivel nem messze van az egyetem a kávézótól, így mindig gyalog közlekedem. Nem mintha lenne autóm... :) A jogsim egyébként megvan. Azt még akkor megcsináltam, mielőtt eljöttem otthonról. Csodás módon a szüleim ezt kifizették.....
A kulcsaimat kutatva a táskámban ácsorogtam a folyosón.
-Avery!-szólított meg valaki.
-Igen?-pillantottam fel, amikor megláttam Christophert. Tipikus fboy...
-Te is kaptál ilyen levelet, igaz?-lóbálja meg előttem a borítékot.
-Igen.-válaszolom szűkszavúan.
-Nos, khm.. Eljössz velem a bálra?-kérdezi.
-Hogy hova?-kérdezem értetlenül.
-Hát a bálra tudod a ..-kezdi, de megakad.-Ja, hogy még nem nézted meg. Akkor majd írj rám, hogy mi a válaszod. Addig is szia!-kacsint, majd elsétál.
Na, ez meg mi a franc volt?
Christopher elhívott egy bálra?
Ő nem arról híres, hogy ilyeneket tenne...
Mikor sikeresen kinyitottam az ajtót, még jobban meglepődtem, mint az előbb.
Ugyanis az ágyamon egy szintén levendula lila színű ruha volt, mellette egy ezüst magassarkú.
-Na ez is mi a szar?-kérdezem becsukva magam mögött az ajtót.
,,Ezt vedd fel a bálra, tuti csinos leszel benne.'' D
Ez állt a címkén.
D?
Oké, tényleg megkell néznem mi van abban a borítékban.
Ezúton szeretnénk önt meghívni a télköszöntő bálunkra! A bál szombaton kerül megrendezésre, 18.00-tól. (Direkt nem írtam dátumot, írói szerk.) Egyéb fontos tudnivalók: Los Angeles egyik báltermében lesz megrendezve, közvetlenül a Dream Factoryval szemben.
Dress code: Nőknek lila, férfiaknak fekete/fehér. Párban kell érkezni!
Reméljük megfelelő önnek is ez az időpont, és részt tud venni az eseményünkön!
Szeretettel várjuk!
D
Csupán ennyi állt a meghívón.
Nincs semmi arról, hogy ki rendezi ezt a bált, vagy, hogy én mi a francnak lettem rá meghívva.
Oké, visszatérve a ruhára.
Mégis ki hagyhatta ezt itt?
És egyántalán hogyan jutott be?
Közelebbről megnézve, a ruha meseszép. Szív alakú dekoltázsa van, ejtett vállú, a felső részt apró pillangók takarják, az alja pedig gyönyörű selyemből készült. A felső rész hátulját csupán egy vékonyka csipkés anyag fedi. Teljesen lila az egész.
A cipőnek elég magas sarka van, ami tűhegyes. Felfelé pedig egy-kettő szalag tekeredik felfelé, amin ezüst pillangók vannak. Mint egy balett cipő.
Valóban gyönyörű a ruha, azonnal beleszerettem, de nem én vettem. Fogalmam sincs, hogyan került ide.
De gondolom ugyanaz az ember küldte, mert a meghívón is ,D' betű áll, és a cetlin is.
Egyébként meg szombat, holnap után van! Egész nap dolgozom.
Bárki is küldte a meghívót és a ruhát, remélem nem haragszik meg, ha nem megyek el.
És ha valami pedofil?
:)
Engem még azok sem akarnának elrabolni!
Elrabolni....
Vajon mi lehet vele?
Nem!
Már eltelt egy hónap.
Biztosan boldog életet él Amandával...
Na szóval, a bálra nem megyek el, és ezt Chrisnek is megmondom!
Aha, ez így volt, egészen másnapig....
Ugyanis másnap reggel a kávézóban Hannah nyughatatlan volt.
-De elkell menned! Ez mennyire klassz már!-mondja Hannah.
-De azt se tudom mi ez az egész!-tiltakozom.
-Lányok, munkaidő van!-szól ránk a főnök.
-Muszáj elmenned!-mondja halkabban Hannah.
-De..-kezdenék bele újból.
-Nincs, de! Holnap délután kettőre ott leszek nálad, és segítek felkészülni!-dob egy csókot a levegőbe, majd elköszön, mert neki már lejárt a munkaideje.
Baszki!
De nekem amúgy sincs semmi kedvem ehhez az egészhez..
Később Chris is elkezdett győzködni üzenetben, hogy muszáj elmennem.
Így hát elkéredzkedtem a főnökömtől holnapra, majd lassan haza ballagtam.
Nem hiszem el, hogy rávettek!
Tényleg semmi kedvem elmenni.
Ahhh..
Fáradtan dőltem be az ágyamba.
Aludni van kedvem, de még lekell adnom pár beadandót az órákra.
Úgy, hogy kómásan feltápászkodtam, és leültem a laptopom elé.
Kezdetét vette jó pár órás agymenés.
-Nem hiszem el, hogy ez a szar már megint nem megy!-bosszankodtam, ugyanis a gépem sokadszorra is lefagyott.
Kéne vennem egy újat, de nincs miből....
-Bejöhetek?-kopog valaki az ajtón.
-Aha!-kiáltottam ki, majd egy Chris lépett be az ajtón.
-Úgy látom akadt pár problémád.-nevet.
-Phu, az a hülye professzor már így is pikkel rám. Erre ez miatt a szar miatt nem tudom időben beküldeni a beadandót.-idegeskedek.
-Használd nyugodtan az enyémet. Ott van a szobámban. Ha gondolod gyere át nyugodtan.-mondja kedvesen.
-Biztos? Mert nem akarok a terhedre lenni vagy ilyesmi.-mondom kicsit zavarban.
-Használd csak nyugodtan!-mondja.
Soha ne ítélj meg egy könyvet a borítója alapján...
Talán Chris nem is olyan bunkó, mint gondoltam.
-De ugye nem akarsz a szobádban megerőszakolni?-zárom be magam után az ajtómat.
-Na baszki, most lebuktam.-nevet fel, mire nekem is mosolyognom kellett.
Nem sokkal később, át is érünk a fiú szárnyba, majd benyit a szobájába.
-Bocsi a kupiért.-mondja.
-ÚÚÚÚ Chris kit hoztál?-mondja az egyik fiú a szobában.
-Kuss legyen Oliver!-néz rá mérgesen a fiúra.
-Ők ott Oliver és Samuel!-mutat be a két fiúnak.
-Hali! Avery vagyok!-mosolygok rájuk.
-Klassz.-reagálja le Samuel.
-Köszi a kedves fogadtatást.-mormogom az orrom alatt, mire Chris felnevet.
-Mit mondtál?-kérdezi Oliver.
-Azt, hogy te vagy ilyen büdös?-kérdezem, megérezve a rohadt erős kölni szagot.
-Nos, Avery, ezt parfümnek hívják.-néz rám.-Ami vonza a csajokat.
-Szerintem átvertek. Ennek a parfümnek max. az lehet a hátuljára írva, hogy vigyázat, köcsögökön nem segít, csak ront.-mondom halál nyugodtan.
-Ez jó volt!-röhög Samuel.
-Szóval, Avery is bemutatkozott.-nevet Chris.-Tessék itt van a laptomom, használd nyugodtan.-nyújtja át a szerkezetet.
Én pedig nyugisan leültem az egyik ágyra.
-Az az enyém!-rivall rám Oliver.
-Igen, rögtön megéreztem.-röhögöm el magam.
-Az az én ágyam, oda ülj le nyugodtan.-mutat a másikra Chris.
Elhelyezkedve elővettem a hozott jegyzeteimet, majd a fiókomba bejelentkezve kezdtem el újból megcsinálni a dolgokat.
Röpke egy óra alatt végeztem is. Chris megkínált innivalóval és nasival is, szóval, mint kiderült, tényleg nagyon rendes gyerek.
-Még egyszer nagyon szépen köszönöm, hogy használhattam.-mondom.
-Máskor is.-kacsint Chris.
-Akkor én megyek is.-állok fel.
-Nem maradsz még?-kérdezi.
-Szerintem inkább már megyek, elég késő van már.
-Okés, akkor holnap találkozunk.-köszön el az ajtóban.-Jaj, basszus amúgy visszakísérjelek?
-Dehogy kell! Visszatalálok egyedül is. Akkor holnap!-köszönök el, majd visszandulok a szobám felé.
Chris, tényleg nagyon rendes volt ma velem, úgy, hogy holnap muszáj lesz vele elmennem a bálba.
Igaz a barátai elég, hát bunkók, de azért tűrhetőek.
Meg hát Avery Collins nem arról híres, hogy hagyja magát, úgyhogy.. :)
Gyorsan letusoltam, a hajmosást holnapra hagytam, majd bedőltem az ágyamba.
Vajon mi vár rám holnap?
Ohooo, ha én tudtam volna előre, talán el sem megyek...
Vagy mégis? :)
Folytatás következik....