3. Naplóbejegyzés :
-Köszönöm.-suttogtam halkan.
Nem tudom meddig lehettünk így, de ez az egész olyan nyugodt volt. Olyan meghitt pillanat..
Majd miután eltávolodtam tőle, kelletlenül megköszörülte a torkát.
-És most?-kérdeztem.
-Hát, igazából nem tudom. Nem tudom mit kéne mondanom, vagy tennem. Nem volt még szerencsém egy olyan lányhoz, mint te.-pásztázza a földet. Ez most bók akart lenni? :)
Azt ne mond, hogy még beleszeretek egy gyilkosba.....
-Itt kell maradnom?-kérdezem, mintha nem tudnám a választ.
Nem kapok választ...
-Én most megyek. Maradj itt kérlek, nemsokára visszajövök.-áll fel az ágyról, mire csak bólintok egyet, és elhagyja a szobát. Meglepő, de nem zárja be az ajtót.
És most Avery? Mitévő legyek?
Óvatosan felállok az ágyról, majd az íróasztalhoz sétálok. Leülök a székbe, és a kezembe veszek egy újságot.
A mai újság az. De ki vannak tépkedve lapok.
A gyilkos-állt a lap tetején.
Inkább gyorsan visszaraktam a helyére az újságot, mielőtt még elijesztettem volna saját magamat. Ha ő egy gyilkos, hát legyen! Nem érdekel....
Nem érdekel az sem, hogy hogyan tovább...
Nem érdekel, hogy nem végzem el az egyetemet....
Ettől a férfitől talán kaphatok elég figyelmet, amit egész életem során nem kaptam meg. Pillanatnyilag nem is zavar, hogy elrabolt. Igen, számos rossz dolgot csinálhat velem. Viszont az embereknek általában vannak megérzéseik. Megérzik, hogy egy ember mit akar tőlük. Lehet, hogy néhány esetben ezek a megérzések csalnak, megeshet. Mint mondtam, nem érdekel. Az életem romokban hever, az egyetemről valószínűleg már kirúgtak, barátaim sincsenek, és a szüleim se kerestek már egy jó ideje.
Basszus, tényleg! Vajon milyen nap lehet ma? Az ablakhoz sétálva megpillantom a gyönyörű kertet. Egy hatalmas medence terül el, mellette napozóágyak. Rengeteg virág, és gyümölcsfák. A kerítésen túl, pedig egy erdő húzódik. A világosságból ítélve, délután lehet.
A szituációhoz képest, elég jól vagyok.
Pedig általában mindenen stresszelek. De láss csodát, ez a férfi simán megnyugtatott.
Még a nevét sem tudom....
A gondolkodásból pár mondatfoszlány rántott ki.
Közelebb sétáltam a csukott ajtóhoz, és hallgatózni kezdtem.
Jólvan na, túl kíváncsi vagyok! :)
-De most mit csináljak vele?-kérdezi dühösen az elrablóm.
-Megkellett volna ölnöd!-ordítja egy sokkal mélyebb hang.
-De ez a lány különleges! Tegnap mikor elhoztad ide, láttam őt. Még szép, hogy nem ölte meg őt! Ez a lány meseszép!-mondja egy női hang.
-Igaza van anyának! Ez a lány nem tett semmi roszzat, sőt még a sebedet is leápolta! Nem ijedt meg, vagy rohant el!-mondja egy másik női hang, aki valószínűleg az elrablóm húga lehet. Csak megérzés. :)
-És most mi lesz vele? Megszökik aztán beköp a zsaruknak?-kérdezi dühösen a mély hang.
(Marha jó úgy leírni egy pár beszédet, hogy a lány se nem lássa őket, se nem ismeri őket, viszont ettől izgi, Írói szerk.)
-Nem fog beköpni! Avery, egy csodálatos lány! És igen, valóban nem tudom, hogy mit kezdjek a helyzettel, de megoldom!-mondja magabiztosan az elrablóm. Kis cukiii....
Sajnos tovább nem tudtam hallgatózni, mert lépteket hallottam, így visszaültem a székbe, és a kezembe vettem egy könyvet.
Az Árnyéklovas
-Szia!-nyit be a szobába egy lány.
Kiköpött mása az elrablómnak, csak lány változatban. Neki is hatalmas kék szemei vannak, sötétbarna rövid hajjal. És a stílusa is elég kifinomult. Olyan 18 évesnek tippelném.
-Hali!-rakom le a könyvet az asztalra, majd rámosolygok.
-Hűha, a bátyám nem hazudott, tényleg nagyon nyugodt vagy.-mondja beljebb lépve.
-Hát, nem cselekszem addig, amíg nem látom tisztán a helyzetet.-mondom bölcsen.
-Jó meglátás.-ül le az ágyra, velem szemben.-Avery vagy, ugye?
Bólintok.
-Nos, én Natasha vagyok.-mutatkozik be.
-Legalább valaki be is mutatkozik.-nevetem el magam.
-Hát a bátyám nem hazudtolta meg magát.-nevet fel ő is.
-Natasha! Hozd le a lányt!-ordít valaki, vélhetőleg a földszintről.
-Öhm, biztos, hogy ebben a szál pulcsiban menjek le? Én valami szépben akarok meghalni.-kérdezem mosolyogva.
-Nagyon bírlak csajszi.-mosolyog rám.-Öhm keresek neked valami ruhát, várj itt.-mondja majd kiviharzik a szobából, és pár perc múlva tér csak vissza.
-Remélem ezek jók lesznek rád.-nyújtja át a ruhadarabokat.-Menj be nyugodtan a fürdőbe, és vedd fel őket.-mutat az ággyal szemben lévő ajtóra.
Beslisszolok a fürdőbe, majd becsukom magam mögött az ajtót.
Szeretnétek, hogy leírjam milyen a fürdő?
Szerintem sem fontos.....
A tükörbe nézve megállapítottam, hogy borzalmasan nézek ki. Nagyon szuper! :)
Levettem a trikót, majd felvettem a ruhákat, amiket Natasha adott. Ami egy spagetti pántos, halvány rószaszínű egyszerű trikóból állt, és egy térdnél szakadt farmerből. Mondtam, hogy jó stílusa van. :)
Az ujjaimmal nagyjából átfésültem a hajamat, ami még így is borzalmasan nézett ki.
Majd kiléptem a fürdőből.
-Majd később adok sminkcuccokat is, csak most sietnünk kell.-mondja Natasha, majd karon ragad és kivezet a szobából.
Egy folyosón vagyunk, amin végig sétálva elérkeznük a hosszú lépcsőig, ami lefelé vezet.
Natashát követve én is gyorsan lerobogok a lépcsőn, majd egy hatalmas nappaliba érkezünk, ahol már várnak ránk.
Az egyik bőrfotelben egy kb. 50-es éveiben járó pasas ül, vele szemben a kanapén egy idősebb, ám mégis fiatalos nő ül, mellette pedig az elrablóm. Amúgy ha már a húga korát megtippeltem, ő körülbelül a húszas évei elején járhat, mint én.
-Jó napot!-köszönök.
-Szia kedvesem!-pattan fel a nő, majd megölel.
-Anya, elég lesz, megfújtod szegény Averyt.-mondja az elrablóm. Ahha, tehát az anyukája. :)
Helyet foglalok az elrablóm mellett, majd kérdőn pillantok rá.
-Nos Avery, szeretnénk veled beszélni.-kezdi kedvesen az elrablóm.
Titeket nem idegesít, hogy állandóan ,elrablóm'-at írok? Igen engem is, de remélem hamarosan megtudom a rendes nevét is.
-A fiam túl gyenge volt ahhoz, hogy megöljön téged.-mondja az elrablóm apja(valószínűleg), szikrázó szemekkel.
-Elnézést, hogy közbe szólok, de muszáj megtennem. Először is, én mentem oda a fiához, akit én, ismétlem én szólítottam meg. Igen, Ő valóban megakart ölni, amit mégsem tett meg. Fogalmam sincs, hogy mi oka lett volna, megölni engemet, de türelmes vagyok, és kivárom, hogy választ adjanak. Másodszor pedig hálás vagyok a fiának, hogy nem ölt meg. És örülnék neki, ha tudnánk nyugodtan beszélgetni, és nem kéne leordítanunk egymást. És mellesleg, ha maga is annyira megakarna ölni, akkor már megtette volna.-huh Avery, ügyes vagy! Még én magam is meglepődtem, hogy ezeket mind én mondtam :)
A pasas csak pislogva bámult.
-Én mondtam, hogy különleges lány.-mondja Natasha mosolyogva. Úgy tűnik nem sűrűn mernek visszaszólni az apjuknak.
-Nos tehát, mi lesz velem? És miért akart mindenki megölni?-kérdezem.
-Én vagyok a Los Angeles-i maffiafőnök. És mivel te megláttál, ezért feltételeztem, hogy furcsának tartasz,és esetleg bajt keversz.-mondja az elrablóm.-Egyenlőre elég, ha ennyit tudsz.
-És megbeszéltük, hogy nálunk maradsz egy darabig.-mondja az anyukája.
-És mégis mit fogok itt csinálni?-kérdezem.
-Mittudom' én. Mosni, főzni, takarítani.-horkan fel a pasas.
-Uram, már megbocsásson, de az egy dolog, hogy elraboltak. Viszont felőlem akár meg is kínozhatnak, de addig nem vagyok hajlandó ezeket a munkákat elvégezni, amíg nem fog normális emberként kezelni. Mert nagyon nem tetszik az, hogy egy csicskának néz, pedig még csak nem is ismer.-mondom magasabb hangnemben én is.
Miután csönd fogad, folytatom a mondandómat.
-Hajlandó vagyok bármilyen háztartási munkában segíteni, amíg itt tartózkodom. Nem kell félniük, nem áll szándékomban elszökni, bár úgysem hiszik el. De elvárom önöktől is, hogy normális emberként kezeljenek.-mondom.
-Rendben.-dörmögi az orra alatt a pasas, majd sietősen elhagyja a helyiséget.
-Avery, nem tudom, hogy csináltad, de rohadt ügyes vagy!-ölelget Natasha.
-Tudtam, hogy a fiam nem hiába hozott ide!-mosolyog rám az anyukája.-Jesszusom, de feledékeny vagyok! Még be sem mutatkoztam, Jade vagyok, nyugodtan tegezz.-ölel meg ő is.
-Gyere Avery, még fent elmondok pár dolgot.-mondja a maffiafőnök. :)
Őt követve mentem vissza a szobába, ahol becsukta mögöttem az ajtót, majd leült az ágy szélére, velem szemben.
Hiába derült ki róla pár perccel ezelőtt, hogy egy maffiafőnök, akkor is ugyanúgy viselkedek vele. Mint már említettem, nem félek tőle. Mert nincs rá okom.
-Szóval...-kezd bele, de megint megakad, amin már muszáj volt felnevetnem.
-Mi az?-néz rám értetlenül.
-Csak olyan vicces, hogy a húgoddal és az anyukáddal is többet komunikáltam, mint veled.-mondom.
-Nos a nevem Ryan Douglas.-mondja mosolyogva.
Szóval Ryan Douglas.....
-Sajnálom, hogy itt kell maradnod, de apámat erről nem igazán tudtam lebeszélni.-mondja szomorúan.
-Ry, semmi gond nincs. Itt vagyok, hát itt vagyok. El leszek én itt. Az igazat megvallva, jobb is itt.-mosolygok rá.
-Tetszik ez a becenév, Ava.-Istenem azok a gyönyörű kék szemek.
Ava.....Ryan az őrületbe kergetsz!
-És hol fogok aludni? A kanapén, vagy..-kérdezem, mire Ry közbe szól.
-Ava, ne viccelj velem. Persze, hogy itt fogsz aludni, velem.-tette hozzá tök nyugodtan.
-Veled?-hebegtem.
-Ava, nagyon cuki vagy, amikor elpirulsz.-tűr el egy tincset az arcomból.
Én pedig csak az ölembe ejtett ujjaimat tanulmányozom.
-Figyelj. Ha neked ez fura, akkor alszom én a kanapén vagy valami.-fogja meg óvatosan az államat, és kényszerít, hogy a szemébe nézzek.
-Nem dehogy! Nekem okés.-mosolygok.
-Rendben. Gyere megmutatom mit hol találsz.-pattan fel, és belekezd a magyarázásba.
-Úristen! Rohadt nagy házatok van.-huppanok le az ágyra.
-Hát meglehet.-mondja ő is.-Már viszonylag elég késő van, ha gondolod nyugodtan menj zuhanyozni. Natasha készített neked ruhákat.
-Rendben. Nagyon szépen köszönöm. Majd kéne hozni ruhákat a kolimból. Bár onnan már tuti kidobtak.
-Kidobtak?-kérdez vissza.
-Hát a szüleimmel nagyon rossz a kapcsolatom, barátaim nincsenek, így magamnak kellett fizetnem a kolit. A munkahelyemen néha későn kapom meg a fizetést, szóval van amikor kések a fizetésekkel az egyetemen.- nem szeretek erről másoknak beszélni, mert olyan hülyén érzem magam. Mert ilyenkor elkezdik a tipikus dumákat, hogy jaj de sajnálom....
-Értem. De ha gondolod akkor valamelyik nap elmehetünk neked ruhákat venni.-mosolyog rám.
Hirtelen megöleltem.
Nem kezdett bele, hogy mennyire sajnálja, és, hogy milyen rossz nekem. Hanem csak nem firtatta tovább a dolgot, mert látta rajtam, hogy nem szívesen beszélek erről. Tényleg létezik ez a pasi, vagy csak álmodok? :)
-És most így mi lesz az egyetemmel meg a munkámmal?-kérdezem kicsit felemelve a fejemet, hogy a szemébe tudjak nézni.
-Tudtommal most őszi szüneted van az egyetemen, a munkahelyeden meg szabizol.-mosolyog rám. Basszus tényleg! Őszi szünet van az egyetemen! Mekkora hülye vagyok, hogy ezt elfelejtettem! De az fix, hogy már kirúgtak...
-Jah, csak az a baj, hogy lehet már nem is járhatok oda.-nevetek az abszurd szitun.
-Megoldom.-kacsint.
Lassacskán elköszönt tőlem, miszerint dolga van. Nem firtattam nagyon a dolgot, hiszen nincs közöm hozzá.
Öszzeszedtem a ruháimat, majd elmentem letusolni. Nem akartam pazarolni a vizet (még is csak idegenként vagyok itt), így hamar kész voltam. Kicsit kifésültem a hajamat, majd elhagytam a fürdőt. Várjunk csak, ekkora házban nincs vendégszoba? :)
Fáradtan dőltem be az ágyba.
Szóval Ryan Douglas maffiafőnök....;)
Folytatás következik...