Namjoon szemszöge:
Még most se tudom felfogni, hogy Jimin Hoseok és Chaeyoung gyereke. Ez... Lehetetlen! Aish..... Nem tudom, hogy jó lenne-e ha ezt megtudja Hoseok, vagy sem...de most nem törődhetek ezzel! Ki tudja, hogy Hoseokék mikor jönnek, fel kell készülnünk!
Kopogásra kaptam fel a fejemet. Seojoon jött be a szobába, majd mellém leülve, átkarolta a vállam.
-Most ne azzal törődj, hogy Jimin kinek a fia vagy, vagy kinek nem! Segítenünk kell Kookéknak, hogy ne eshessen bajuk! - mondta hátba veregetve. - Már felhívtam pár barátomat, akik azt mondták, hogy szívesen segítenek a harcban és a felkészülésben is! - mosolygott rám.
-Köszönöm! - mosolyogtam rá megkönnyebbülve.
-Ugyan, nincsmit! Mostmár gyere, tegnap óta nem jöttél ki ebből a szobából! - mondta, majd karomnál fogva felhúzott az ágyról.
Elmosolyodva követtem. A konyhába érve, Jint láttam meg, ahogy kedvtelenül kavargatott valamit. Bűntudatom lett, hisz tudom, hogy ő mennyire szokott aggódni apróságok miatt is. Biztos, hogy értem is aggódott, és lehet amiatt olyan szomorú most.
-Mi jót főzöl szívem? - léptem hozzá mosolyogva.
-Úristen Namjoon! - sikított fel boldogan, majd egy serpenyőt előkapva fejbe vágott.
-Auuu! Ezt miért kapom? - kérdeztem a fejemet fogva.
-Azért mert aggódnom kellett miattad! - mondta, majd újra megütött.
-Sajnálom szívem! - mondtam, majd mikor nem figyelt kikaptam a kezéből a serpenyőt.
-Hey! Add vissza mert épp sütném a húst - mondta felháborodva.
-Jah! Az én húsomat! - nevettem fel.
-Ch.. Te hülye! - mondta, majd visszavette a serpenyőt.
Elnevettem, magam, majd egy puszit nyomtam az arcára, majd szájára is.
-Na menj ki a konyhából mert még összetörsz valamit! - szólt rám, majd lökdösött ki a konyhából.
Nevetve mentem a nappiba, ahol Yoongi és Jimin tévézett.
-Sajnálom hyung! - szólalt meg Jimin félénken.
-Mit sajnálsz? - kérdeztem összezavarodva.
-Miattam lettél rosszul és szomorú is voltál.... - mondta lehajtott fejjel.
Ez a fiú egy angyal!
-Ne aggódj, nem a te hibád volt! Én reagáltam túl! - mosolyogtam rá, majd megakartam simogatni a fejét, de Yoongi morcosa nézett engem, ezért inkább leültem az egyik fotelba.
Aranyos, hogy ennyire birtokló Jiminnel. Jobban megnézve tényleg hasonlít Chaere....
-Most hívott vissza Minho, hogy ő is tud jönni. Mindannyian holnap fognak megérkezni! - mondta Seojoon.
-Kik jönnek, és miért? - kérdezte Yoongi meglepődve
-Azért jönnek, hogy segítsenek és ők a barátaink! - mondtam.
-Oké... - válaszolta kedvtelenül.
-Valaki felébresztené a Taekook párost? - kérdeztem fáradtan.
-Majd én felébresztem őket! - mondta Seojoon, majd megindult az emeletre.
Mikor végre mindenki a nappiba jött és és Seojoon egymás mellé álltunk.
-Na gyerekek tudjátok miért gyűltünk most össze? - kérdezte Seojoon elmélyített hanggal
-Azért, hogy ne legyünk szerteszét! - mondta Kook vigyorogva.
- Azért is! - mondtam nevetve. - És azért, hogy megbeszéljük, hogy holnap mindannyian edzeni fogunk! Nem tudjuk, hogy Hoseok mikor akar megtámadni minket, ezért kellően fel kell készülnünk! Elhívtuk pár barátunkat, hogy segítsenek! Névszerint Minho, Bambam, Jinyoung, Mark és Yugyeom! - mondtam komolyra váltva. - Elvileg holnap már itt is lesznek, és akkor majd mindannyian bele is kezdhetünk az edzésbe! Jobb ha lelkileg is felkészítitek magatokat arra, hogy most nem vehetitek lazára! Az életetekbe kerülhet az, hogy mennyire fogtok odafigyelni ránk! - néztem végig rajtuk.
A Taekook páros elszántam nézett szemeimbe, ahogy Jimin is, de Yoongi érzelemmentes volt.
Nem tudom, hogy ez jót jelent, vagy nem. Mindegy is. Ha tetszik neki, hanem, akkor is edzenie kell velünk.
~Másnap~
Izgatottan vártam, hogy mikor fognak megérkezni. Olyan rég láttam már őket.... Tudom, hogy ez az én hibám, hisz én zárkoztam el a világtól. Csak remélni tudom, hogy nem haragszanak rám..
-Heeey What's uuuup! - hallottam meg Bambam vidám hangját.
Elnevettem magam. Úgy látom ő semmit sem változott!
-Halkabban szívem! - mondta egy ismeretlen hang.
Ő ki? Nem ismerős a hangja.... És hogy a francba szedte fel Bambamot, vagy Bambam őt?!
Sietősen mentem ki az udvarra, ahol Bambamot láttam meg, ahogy Yugyeom hátán ugrál. Szóval Yugyeom hangját hallottam! Azta.... Sokat változott!
-Sziasztok! - léptem eléjük félve.
Egy pillanatra szinte megállt az idő is. Nem szólaltak meg, csak néztek engem kikerekedett szemekkel.
-Hogy te mennyit híztál! - szólalt meg végül Bambam.
Elsőnek megdöbbentem, hogy ez az első amit mond nekem, de aztán hangosan nevettem fel.
-Ez történik, ha egy olyannal vagy aki tud főzni! - mondtam vigyorogva.
-Annyira hiányoztál!! - mondta Mark, majd a nyakamba ugrott.
-Te is nekem! - mosolyodtam el, lágyan magamhoz ölelve őt.
-Na gyere ide, kis kukac! - mondta Jinyoung, majd átkarolta a vállam.
Ismételten felnevettem régi becenevem hallatán.
-Csoportos ölelést! - vigyorgott Yugyeom.
Mosolyogva tártam szét karomat, mire mindannyian hozzám bújtak.
-Eskü jobb vagy, mint egy kályha! - mondta Bambam, majd jobban mellkasomba bújt.
-Hey, hey, hey! - húzta el Bambamot Jin. - Ő az én kályhám! You know? WorldWide Handsome! - mondta Jin, majd a nem létező, hosszú haját, hátra dobta, válla felett.
-Sorry bro! - emelte fel védekezően a kezét Bambam.
-Hyung! - csoszogott ki Kook Taekezét fogva.
-Sziasztok! - köszönt Jinyoung meglepődve.
A Taekook páros csak meghajolt, majd fáradtan elfeküdtek a földön. Kuncogva néztem őket, majd vártam, hogy a Yoonmin páros is megjelenjen. Tae-ékkel szemben Jimin frissen és boldogan ugrándozott ki a házból, a háta mögött hagyva Yoongit, aki mindenkit legalább 10x kinyírt már a fejében. Hát igen... Gondolhattam volna, hogy nem fog örülni amiért reggel 8-kor kell felkelnie.
-De aranyosak! - mondta Mark a Taekook párost nézve.
-Csak vigyázz, mert Kook harap, ha Tae közelébe mész! - mondtam nevetve.
-Ennyire féltékeny típus? - kérdezte Yugyeom döbbenten.
-Igen! - bólogattam. - Ami nagyon különleges velük kapcsolatban, hogy ellentetes erejük van, mégis kötődnek egymáshoz! - mosolyogtam.
-Ezt hogy érted? - kérdezte Mark.
-Taenek védelmező ereje van, Kooknak pedig támadó! Mégis nem csak ők, hanem az erejük is kötődik! Ezt majd úgyis észre fogjátok venni, de várjatok megpróbálom megmutatni nektek! - mondtam huncutul mosolyogva.
A Taekook pároshoz lépve, felkaptam az ölembe Taet, majd Mark mögé szaladtam. Kook rögtön felpattant a földről, tűzpiros szemekkel, és egy burokkal maga körül. Taet is burok vette körül, ahogy a karjaimban aludt.
-Hyung! - szólalt meg dühösen Kook.
-Jó, jó nyugi! - mondtam, majd hozzá sétálva átadtam neki Taet.
Kook jobb szeme jégkékké vált, majd a fűbe visszafeküdve, Taehez bújt. A burok azonban nem tűnt el, továbbra is védte őket, tőlünk.
-Azta....- nézték őket leesett állal.
-És még így se láttatok mindent, csak mint mondtam, Kook harap hogyha Taet elveszitek mellőle! - vakartam meg tarkom kínosan mosolyogva.
-Csodálatra méltók! - mondta Jinyoung ámuldozva.
-Igen azok! - értett egyet Jin bólogatva.
-Na és mikor kezdjük az edzést? - kérdezte Bambam felpörögve.
-Ha felébreszted őket, akkor már most! - mutattam Kookékra.
-Ohh... Hehe... Edzünk később! - mondta Yugyeom mögé bújva.
-Gyertek menjünk enni! - mondta Jin majd a házba visszament.
-Ezért kellett felkelnem? - morogta Yoongi.
Nevetve ráztam meg a fejem, majd vezettem a többieket a konyhába.
Dél körül járhatott mire a Taekook páros bejött a házba. Legalább ők kipihenték magukat, csupán az a gond, hogy most meg Yoongi aludt el.
-Mostmár edzhetünk? - kérdezte Bambam.
-Jimin, kérlek felébreszted Yoongit? - fordultam reménykedve felé.
Szerencsémre Jimin mosolyogva bólintott, majd megindult Yoongi szobájába.
Nem tudom, hogy hogyan ébresztette fel Yoongit, de Jimin full piros arccal jött le a lépcsőn, miközben Yoongi vigyorogva ölelte a derekát. Nevetve megráztam a fejem, majd intettem a többieknek, hogy menjünk ki. A többiek, főleg Bambam boldogan pattantak fel a kanapéról.
Az edzőterembe érve, mindenki szaladt ahova akart, nem törődve azzal, hogy nekik a fiatalabbaknak kellene segíteniük. Kookékhoz lépve elhívtam őket a súlyzókhoz.
-Elsőnek melegítsetek be, aztán itt vannak ezek - mutattam a fekvő padra - Ezek 40kg-os súlyzók! Kook te 50x nyomd ki, Tae te pedig 40x! Aztán guggolások a súlyzókkal! - adtam ki az utasítást, mire Tae elsápadt.
Nem törődve vele, mentem Yoongiékhoz.
-Yoongi, Jimin mindkettőtöknek 300 hasprés, és 300 felülés! Persze előtte melegítsetek be! - mondtam, majd már ott is hagytam őket.
Még hallottam ahogy Yoongi morog, de ezzel sem törődtem.
A többi súlyzóhoz mentem. Gyorsan nyújtottam, majd csináltam 50 fekvőtámaszt, 50 negyütemű fekvőtámaszt, 50 hasprést és 50 jumping jacks-et. Aztán a fekvő padra feküdtem, kezeimmel pedig megfogtam a súlyzót, leemeltem a helyéről, a mellkasomig leengedtem, majd kinyomtam azt. Annyira elszoktam az edzésektől, hogy karjaim remegni kezdtek kb. az 50. után. Elpunyultam, ami egyáltalán nem tetszik! Mély levegőt vettem, s lehunytam a szemeim. Nem törődve a remegéssel és fájdalommal, továbbra is újra és újra kinyújtottam karjaimat, melyeket a 40kg-os súlyzó lenyomott. Nem adtam fel, hiába akarta azt a testem. A fájdalom erőssé tesz, ezért nem szabad feladni, ha fájni kezd. Meg kell tanulni, hogy hogyan szeretsd meg a fájdalmat.
A 100. után átmentem egy másik súlyzóhoz, ami már 50kg-os volt. A nyakamba vettem, majd guggolgatni kezdtem vele.
-Szívem ne vidd túlzásba! - szólt rám Jin aggódva.
-Ne aggódj miattam! - mondtam, majd folytattam, amit félbe hagytam.
A feladat befejeztével, lábaim eszméletlenül remegtek, ezért leültem kicsit pihenni.
Végig nézve a többieken, elmosolyodtam. Yoongi épp felüléseket csinált, amiben Jimin úgy segített, hogy a térdét fogta, s ahogy Yoongi felült, úgy csókolhatta meg Jimint. Találó és legalább ösztönzi Yoongit!
A Taekook párosra vezettem szemeimet. Majdnem felnevettem Tae fejét látva. Szegény nagyon szenvedett a súlyzók alatt, Kook pedig hiába bíztatta, Tae továbbra is csak azt mondogatta, hogy vegye le róla a súlyzót. Kook pedig ezt meg is tette. Fene egye meg a cuki kis szivét! Taenek meg kell erősödnie, nem hagyhatja, hogy feladja amikor azt hiszi, hogy nem fogja bírni tovább! A testünk sokkal többet bír, mint mi azt hinnék!
Yugyeom és Bambam ugráló kötelezett, majd mikor leültek pihenni, egymás szájába másztak. Te jó isten! Szegények alig kapnak levegőt, de azt a kis levegőt is ellopják egymástól, ami maradt. Megráztam a fejem, majd Markra és Jinyoungra néztem. Mark fekvőtámaszokat csinált Jinyounggal a hátán, aki élvezettel nézte, hogy Mark szenved. Minho egyedül edzett. Ha jól látom épp lábra edz. Úgy elbújt, hogy alig látom őt. Mondjuk nem lepődtem meg, ő mindég ilyen volt.
Aish... Hogy fogunk mi így nyerni?
Megráztam a fejem, majd a falhoz léptem ahova felvolt szerelve egy cső. Arra rámarkolva ugrottam egy kicsit, s felhúztam magam. 80x húzodkodtam, majd továbbra is a csőn lógva, lábemeléseket csináltam.
Ahogy telik az idő, ugy érzem fittebbnek magam. Érzem, ahogy az izmaim újra előbújnak rejtekhelyeikről. Felpörögve szaladgáltam össze-vissza és csináltam meg minden lehetséges edzést. A testem minden egyes részére nyújtottam és edzettem. Nem érzem fáradtnak magam, hiába töltöttem 6 kerek órát az edzőteremben. A többiek, Kookon kívül állandóan rámszóltak, hogy túlzásba viszem, pedig nem. Ők ezt nem érthetik! Az én testem ilyenkor kezd el felébredni! Ha abba hagytam volna, amikor fájni kezdett, akkor az izmaim nem fejlődtek volna túl sokat. Ám most nagyon jól érzem magam. Ahogy elnézem ezzel Kook is így van, bár őt már Tae elrángatta, hogy pihenjen.
Mosolyogva ültem le Jin mellé, hogy szusszanjak egy kicsit. Jin durcásan nézett rám, majd elfordult keresztbetett kezekkel.
-Mi a baj kicsim? - kérdeztem összezavarodva.
-Miért van az, hogy Kook hallgat Taere, de te rám nem?! - kérdezte felháborodva.
-Sajnálom szivem, csak szeretnék minnél hamarabb megerősödni, hogy mindannyiotokat megtudjalak védeni! - mondtam hozzá bújva.
-Büdös vagy... - válaszolta fintorogva.
Elnevettem magam, majd megcsókoltam.
-Akkor gyere velem fürdeni! - vigyorogtam rá.
Jin megforgatta a szemét, de elmosolyodott.
-Jolvan.. - adta be derekát.
Boldogan fogtam meg kezét, majd kezdtem el húzni a házba.
-Hova mentek? - kérdezte Minho lihegve.
-Fürdeni! - válaszoltam vigyorogva.
Minho elmosolyodva bólintott, majd elfeküdt a földön.
A fürdőbe érve megengedtem a kádat meleg vizzel, majd jó sok tusfürdőt raktam bele. Jin ruháit lassan levettem róla, majd magamról is, s a kádba húztam őt. Jin háta mögé ültem, és így öleltem magamhoz. A hasán összekulcsoltam kezeimet, melyre Jin rátette a kezét.
-Szerinted megtudjuk menteni Hoseokot? - fordította felém fejét.
Szemeiben mérhetetlen nagy fájdalom ült, mely keveredett a csalódottsággal is.
-Nem tudom... - suttogtam.
Nem tudom, hogy megtudjuk-e menteni, vagy hogy van-e értelme megmentenünk őt. Már letelt 18 év azóta a nap óta... Nem tudhatjuk, hogy mennyire változott meg. Mindennél jobban szeretném, ha visszakaphatnám a legjobb barátomat, de félek, hogy erre már nincs esély. Ha Hoseok tényleg arra készül, hogy megölje Kookékat, csak azért, hogy erősebb legyen, akkor ő már nem a mi Hoseokunk. Nem akarom őt bántani, de nem fogom hagyni, hogy bántsa Kookékat. Ha kell megölöm, csakhogy megmenthessem a mostani énjétől... Vajon ott van még az a Hoseok akit mi ismertünk? Tényleg képes lenne megölni ártatlan gyerekeket?! Ha megtudná, hogy Jimin az ő fia, mit tenne?
Régen önmagamnál is jobban ismertem őt, de most nem tudom, hogy mire lenne képes, és mire nem. Nem tudom.... De reménykedem. Reménykedem abban, hogy ő a legjobb barátom, még most is él, és nem emésztette fel a sok gonoszság, és hazugság.
Remélem tetszett! Köszönöm, hogy elolvastad!
Bynie❤️