Taehyung szemszöge :
~2 évvel később ~
Suliba menet anya felhívott, de én nem akartam felvenni, mert haragudtam rá. Reggel nem engedte, hogy forrócsokit igyak... Nem is értem, hogy miért. Már 18 éves vagyok, szóval azt tehetek amit csak akarok!
-Nem veszed fel? - fordult felém Lisa kérdőn.
-Nem! - vágtam rá durcásan.
-Ne hisztizz már! - nevetett rajtam Jimin. - Majd én veszek a bűfében neked forrócsokit! - ajánlotta fel, mire nekem fülig ért a mosolyom.
Mostmár mosolyogva vettem elő telefonomat, majd vettem fel a hívást.
-Kicsim mi tartott ilyen sokáig? - kért számon.
-A forró csoki elkészítése..... - pimaszkodtam még kissé durcásan.
-Jaj kicsim.... Még mindég haragszol emiatt? - kérdezte szomorúan.
-Hahh... - sóhajtottam. - Már nem! Jimin vesz nekem! - mondtam boldogan.
Anya kuncogni kezdett, amin nekem is mosolyognom kellett.
-Akkor megnyugodtál? - kérdezte még mindég nevetve.
-Igen! - vigyorogtam.- Na de lassan le kell tennem, mert már itt vagyunk a suli előtt. - néztem fel a börtönre. - Mit szerettél volna mondani?- kérdeztem kíváncsian.
-Csak szólni akartam, hogy későn fogunk apáddal haza érni! - mondta.
-Rendben anyu, vigyázzatok magatokra! - mondtam mosolyogva.
-Te is kicsim, jó tanulást! - mondta, majd egy cuppanós puszit küldött, aztán letette.
-Irigylem, hogy ilyen jó a kapcsolatod az anyukáddal! - mondta Lisa mosolyogva.
Elpirulva hajtottam le a fejem. Anyuval mindég, mindent megtudtunk beszélni. Ő olyan nekem, mint Lisa. Olyan mintha a legjobb lány barátom lenne.
-Nem akarok bemenni! - szólalt meg Jimin nyüszörögve.
-Én se! - mondtam egyszerre Lisával.
-Ellogjuk ezt a napot? - nézett ránk Lisa sunyin mosolyogva.
-Biztos, hogy jó ötlet ez? - kérdezte aggódva Jimin.
-Ugyan! - legyintett Lisa. - 18 évesek vagyunk, és még egyszer sem tettünk semmi rosszat sem! Szinte hiányozni se hiányoztunk a suliból! - mondta csípőre tett kézzel.
-De akkor így, hogy kapom meg a forrócsokim?! - kérdeztem felháborodva.
-A tőrzshelyünkön veszünk! - mondta Lisa mosolyogva.
-Okéé! - kezdet el ugrándozni a kedvenc kávézóm felé.
-Várj meg minket is! - kiáltotta Jimin kuncogva.
-Jaj basszus! - Csaptam homlokomra, majd megfogtam Jimin kezét, és magam után kezdtem el húzni - Hát itt hagytam a pénztárcám! - mondtam újból fejbecsapva magam.
-Kapd be! - nevetett fel Jimin.
Kuncogva karoltam át Lisat.
-Én is a pénztárcád vagyok? - kérdezte vigyorogva.
-Nem! - vágtam rá. - Te a cukros nénim vagy! - vigyorogtam.
-Ohh Igaz-igaz! - mondta Lisa bólogatva.
A kávézóba belépve, már el is foglaltuk az asztalunkat. Egy eldugott kis részen van, de innen a legszebb a kilátás.
Nem kellett sokat várnunk már jött is egy pincérlány.
-Jó reggelt! - hajolt meg - Mit hozhatok? - kérdezte mosolyogva.
-Forró csoki! - vágtam rá, nem törődve a többiekkel.
Ám hamar észre vettem, hogy a pincérlány, azaz Jennie, nem is figyel rám. Túlságosan feltünően szemezett Lisaval. Jiminnel egymásra néztünk, majd perverzen elmosolyodtunk.
-Jennie! - lengettem meg szeme előtt a kezemet, mire végre rám figyelt. - Megadom neked Lisa telefonszámát, ha meghívsz egy forró csokira! - vigyorogtam rá.
Jennie elmosolyodva bólintott, majd elő is kapta a telefonját. Gyorsan beütöttem a telefonszámot, majd visszanyújtottam neki.
-Hey! - nézett rám durcásan Lisa.
-Tudom, hogy te is akarod! - vigyorogtam perverzen, miközben fel-le húzogattam a szemöldökömet.
Lisa elpirulva lehajtotta a fejét, majd az étlap sarkával kezdett el játszani.
Jennie mosolyogva nézte őt, amin én is elmosolyodtam. Aranyosak lennének együtt.
-Te mit kérsz? - kérdezte Lisatól, aki nem volt hajlandó felnézni.
-Jeges kávét... - mondta halkan.
Jennie mosolyogva írta fel, majd Jiminre nézett.
-Ugyan azt mint Lisa! - mondta mosolyogva.
-Máris hozom őket! - mondta meghajolva.
-Várj még nem is fizettünk! - szólt utána Lisa.
-Meghívlak titeket! - mondta, majd Lisara kacsintott.
-Lisanak van már barátnője! Lisanak van már barátnője! - kezdtük el kántálni Jiminnel.
-Fogjátok beee! - szólt ránk rákvörös fejjel.
Kuncogva vártuk, hogy megjöjjönek az italaink.
-Itt is van! Fogyasszák egészséggel! - hajolt meg Jennie.
Lisa elpirulva mosolygott Jenniere, ezzel elérve, hogy most az ő arcát lepje be pír.
-Végem! - terült el Lisa szerelmesen mosolyogva.
-Tae.... Már csak mi ketten vagyunk szinglik..... - nézett rám Jimin lebigyesztet ajkakkal.
-Ez nem igaz! Én Kookienak vagyok a felesége! Egyedül te vagy szingli! - tettem karba kezeimet.
-De Kook nem is tud róla... - válaszolta Jimin elgondoljodva.
-MÉG nem tudja, de ez nem azt jelenti, hogy ez nem így van! - mondtam felhúzott orral.
-Oké nem szóltam! - emelte fel kezeit védekezően.
Elégedetten bólintottam, majd neki láttam elpusztítani a forró csokimat.
~
Nagyon gondolkodom azon, hogy eláruljam-e Lisának, hogy milyen képességekkel bírok. Tudom, hogy benne megbízhatok, és nem akadna ki ha megtudná, de félek anya reakciójától, ha ezt megtudja. A lelkemre kötötte, hogy senkinek sem mondhatom el. Viszont Lisa a legjobb barátom szóval.... Kivételnek számít... Igaz?
-Lisa.... Szeretnék neked valamit megmutatni! - fordultam felé komolyan nézve.
-Azt? - nézett rám kérdőn Jimin.
Bólintva adtam tudtára, hogy ugyan arra gondolunk. Jimin bizonytalanul nézett szemeimbe, de mikor látta, hogy milyen elszánt vagyok, szemeiből eltűnt a bizonytalanság.
-Miről beszéltek? - nézett ránk Lisa összezavarodva.
-Majd megtudod, gyere elvezetlek az én kedvenc helyemre, ahova mindég járok! - mosolyogtam rá, majd nyújtottam neki kezemet.
Lisa bizonytalanul megfogta kezemet, és hagyta, hogy vigyem ahova akarom. Megbízik bennem, ami boldogsággal tölt el.
-Biztos vagy ebben Tae? -
Kérdezte Cucu érdeklődve.
-Igen! -
Válaszoltam határozottan.
Jimin mögöttünk jött, kissé lemaradva. Néha hátra tekintettem rá, mert féltem, hogy meggondolja, de szemeiben nem láttam bizonytalanságot.
Az erdő elejéhez érve Lisa félve nézett ránk.
-Ugye nem megölni készültök? - nézett ránk megjátszott rémülettel az arcán.
-Nyugi, csak megerőszakolni akarunk! - mondta Jimin, Lisa vállaira téve pici kezét.
-Jah - mondta egy vállrándítás kiséretében. - Nem erőszak, ha mindannyian sírunk! - mondta majd az erdőben indult.
Jiminnel egymásra néztünk, majd kitőrt belőlünk a nevetést.
-Öhm... Merre is kell mennem?- nézett hátra Lisa.
-Menj tovább egyenesen, a folyóig! - mondta mosolyogva.
Lisa bólintva folytatta útját.
A folyóhoz érve, kissé megingott a határozottságom. Egy sóhaj kiséretében lehunytam a szemem. Mikor újból kinyitottam, jégkéken világítottak íriszeim. A talaj alattam jéggé fagyott. Egészen Lisa lábáig elment a jegem. Lisa megijedve lépdelt hátra felé.
-Azta kurva.... - bámult engem Lisa leesett állal. - E-ezt hogy... Hogy csinálod? - kérdezte egy kis félelemmel a hangjában.
-Érzem őt! -
Hallottam meg Cucu hangját.
-Kit? -
Kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.
-Feng-huang-ot! -
Válaszolta morcosan.
-Ő ki? -
Kérdeztem kíváncsian.
-Ő Jungkookhoz tartozik! -
Válaszolta feszülten.
-Itt van Jungkook a közelben?!-
Néztem körül felvidulva.
-Ne foglalkozz most vele! -
Felelte.
-Mi történik? - hallottam meg Lisa aggódó hangját.
Feleszmélve gondolataimból, rá néztem.
-Jaj bocsánat Lisa! - néztem rá bocsánatkérően. - Még egy valaki be szeretnék mutatni neked, aztán elmagyarázzuk, hogy mi ez! Oki? - mosolyogtam rá.
-O-oké! - válaszolta sokkoltan.
-Cuì niǎo kérlek mutasd magad! - kértem, mire mellkasomból kiszabadult Cucu.
Szárnyait széttárva repült fel a fellegekig, majd jött le hozzánk.
Lisa megrémülve nézte, ám mikor Cucu apróvá változott, félelme alább hagyott.
-Örvendek! - ugrált Lisa elé.
-M-megfoghatom? - kérdezte tőlem félve.
Mosolyogva bólintottam. Lisa felvette Cucut, de hamar le is rakta. Kíváncsian néztem, hogy mi a baja.
-Bocsánat csak kibaszott hideg! Majd lefagytak a kezeim! - mondta remgeve a hidegtől.
-Bocsánat! - mondta Cucu, majd a vállamra repült.
-Gyerekkorom óta ezzel az erővel, bírok! Nem tudtam, hogy mi ez, vagy épp hogy hogyan irányítsam, de anyukám és a bátyám sokat segítettek ebben. Anyukámtól örököltem, bár neki kissé mássabb az ereje. Bár azt nekem sem árulta el, hogy mi is az ereje. Mindegy is... A bátyámnak nincs ereje. Hmm.... Mi van még? - gondolkodtam el. - Az erőm a gyógyítás, a jég és a pajzs alkotás... Ő pedig! - mutattam Cucura. - Ő az erőm és az ő neve Cuì niǎo! - mosolyogva fejeztek be.
Lisa csak bólintott, majd próbálta felfogni a sok információt.
-Az én erőm nem olyan menő, mint Tae-é, de attól megmutatom! - kuncogta el magát Jimin.
-Ne-neked is van ilyen erőd? - kérdezte döbbenten.
Jimin bólintott, majd szemei rikító türkisz-zölddé változtak. Hirtelen minden állat körénk gyűlt. Mosolyogva simogattam meg a mellettem álló őzt.
-Az én erőm a természet, és az állatok! - mosolygott vidáman.
-Nekem ehhez le kell ülnöm! -mondta Lisa, majd levágta magát a földre.
A folyó felé fordulva kiemeltem egy kis vizet, majd jégrozsát készítettem belőle. Lisahoz sétálva, felé nyújtottam.
-Tessék! Remélem emiatt nem veszítünk el téged! - mosolyogtam rá félve, és kétségbeesetten néztem szemeibe.
-Ne legyél hülye! - vágott tarkon Lisa. - Sose fogtok elveszíteni! - mosolygott ránk.
Jiminnel megkönnyebbülve öleltük magunkhoz.
-Köszönjük! - mondtam hálásan.
Lisa mosolyogva állt fel.
-Menjünk haza! - mondta majd belénk karolt. - Baszki de hideg vagy! - engedte el karomat.
-Bocsi! - vakartam meg kínosan tarkomat. - Cucu gyere vissza kérlek! - kértem.
Cucu elém repülve mellkasomra feküdt, majd a mellkasomba olvadva eltűnt.
-Ez egyszerre gyönyörű és ijesztő is! - mondta Lisa engem bámulva.
Kuncogva mentem tovább. Úgy döntöttünk, hogy teszünk egy kis kitérőt, ezért az erdő közepén kell átmennünk. Egy óriási fát meglátva megálltunk.
-Azta...Jimin nézd milyen gyönyörű ezt a fa! - szóltam hátra neki.
Jimin csodálkozva jött oda hozzám. Mindketten a fára tettük tenyerünket. Gyönyörű ez a fa. Még sose láttam ezt a fát, pedig sokszor mentem már el itt, de eddig nem volt itt.... Legalább is azt hiszem.
-Boo! - lökött meg minket Lisa, mire Jiminnel együtt előre estünk.
Megváltozott a környezetünk. Az eddigi kemény föld, füvessé változott.
Feltápászkodva a földről, megláttam, hogy Jimin valakin fekszik. Az a valakinek menta haja volt, és szorosan ölelte magához Jimint.
Felemelve a fejem egy magas férfival találtam szembe magam.
-Ön ki? - kérdeztem idegesen.
-Kopp-kopp...-kezdte. - Tudod miért ütközik össze két repülő? - kérdezte visszafogott nevetéssel. - Azért mert egynek nem menne! - nevetett fel hangosan.
Ez meg mi a franc volt?
-Cuì niǎo! - kiáltottam, majd átváltoztam.
Cucu védelmezően, és készen állva a harcra, állt mögöttem.
-Namjooon! - kiáltotta, kiejtve kezéből a locsolót.
-Mi az szívem? - jött ki a házból egy magas férfi.
Itt mindenki magas a picsába már?!
-Hol vagyok? - kérdeztem kihúzva magam.
A másik fickó szemeiben is félelem villant meg, ám rögtön utána elmosolyodott.
-Te vagy Taehyung, igaz? - kérdezte, majd felém akart lépni.
Megfagyasztottam a földet ahol állt, s a térdéig felfutattam a jeget.
-Honnan tudja a nevem?! - kérdeztem fészjóslóan nézve szemeibe.
-Én Namjoon vagyok, ismerem anyukádat! - mondta, mire dühöm alább hagyott.
-Cucu! - mondtam nevét, majd kinyújtottam kezemet.
Cucu kicsivé összement, majd alkaromra ült.
-Hogy kerültünk ide? - kérdeztem mostmár nyugodt hanggal.
Jiminre nézve észrevettem, hogy ő már alszik, ahhoz a fiúhoz bújva.
Ez most komoly?! Na ezért majd nagyot kap, ha felébred!
-Azt mi sem tudjuk... Egy év múlva kellett volna jönnöd! - mondta elgondolkodva Namjoon.
-Várjunk.... Akkor te vagy Kim Namjoon, ön - mutattam az ablaktörlős nevetésűre - Kim Seokjin.... És akkor itt kell lennie Kookienak is! - felpörögve szaladtam Namjoon elé. - Ő hol van?! - kérdeztem vigyorogva.
-A szobájában! Ha elengedsz idehívom! - mosolygott rám.
-Ohh bocsánat! - hajoltam meg, majd eltüntettem a jeget, mely eddig fogságban tartotta lábait.
-Olyan gyönyörű vagy, mint ahogy Kook is mesélte! - jött oda hozzám Seokjin.
Elpirulva lehajtottam a fejem.
-Feng-huang is itt van igaz? - kérdezte Cucu.
-Az ki? - nézett ránk Seokjin értetlenül.
-Szóval még nem mutatta meg magát! - mondta Cucu morogva.
-Mindegy... Tudom, hogy tudod a nevem, de szeretnék bemutatkozni! - nyújtotta kezét. - Kim Seokjin a becses nevem, mely ehhez a gyönyörűséges archoz tartozik! - mondta mosolyogva.
Kuncogva fogtam vele kezet
-Kim Taehyung vagyok! - hajoltam meg. - Ő pedig Park Jimin! - mutattam legjobb barátomra.
-Látom hamar öszebarátkoztak Yoongival...- nevetett fel.
-Ahj hyung, miért rángattál ki? Aludni akaroook! - hallottam meg Kookie nyűgös hangját.
-Csak gyere már! - mondta Namjoon maga előtt lökdösve Kookiet, miközben eltakarta a szemeit.
Előttem megálltak, mire mosolyogva néztem Namjoonra.
-Készen állsz? - kérdezte Namjoon Kookietól.
-Én csak aludni akarok! - vágta rá dacosan.
-Akkor elmenjek? - szólaltam meg kuncogva.
Kookie elhúzta szemeitől Namjoon kezeit, majd kikerekedett szemekkel nézett rám.
-Taetae? - kérdezte bekönnyezve.
Könnyes szemekkel bólintottam, mire Kookie hozzám lépve szorosan magához ölelt.
Remélem tetszett! Köszönöm, hogy elolvastad! ❤️
Bynie