Taehyung szemszöge:
A szívem megállt egy pillanatra amikor meghallottam Kookie hangját. Ez a valóság? Most komolyan újra beszélhetek vele? Ez tényleg az ő hangja?! Sokkal mélyebb, mint volt... Vajon hogy nézz ki most? Biztos sokat változott....
-Hogy vagy én pici Taetaem? - kérdezte ugyanolyan lágy, és édes hangon, mint régen.
Szomorúan elmosolyodtam, miközben arcomon lefolyt egy könnycsepp, de még időben letöröltem. Nem akarok gyengének tűnni Kookie előtt.
-J-jól vagyok! É-és te K-Kookie? - kérdeztem szipogva.
-Kérlek ne sírj Taetae! - kérlelt aggódó hangon.
-N-ne tereld a témát! - kuncogtam a telefonba.
-Jolvan - jolvan pici Taetae! - nevetett fel angyali hangon.
Elámulva bámultam előre. Újra és újra hallani akarom a nevetését! Ennél szebbet még sose hallottam. Olyan furcsa.... Valamiért gyorsan ver a szívem, és a gyomromban is valami furcsa...
-Megvagyok csak.... Hiányzol... - kezdte boldogan, de a végét már suttogta.
-Te is nekem! - sírtam fel hangosan.
A mellkasom fájdalmasan szorult össze. Nem akartam, de tudatalatt körbevontam magam burokkal. Nem akartam használni, most mégis újra használom az erőm.... Miért? Már három éve nem használom, mindég sikeresen visszafogtam.... Most miért nem sikerül? Amióta nem használtam, egyszer sem hallottam a hangját neki. Félek, hogy most, hogy használtam, újra meg fog jelenni.
-Taetae..... Én szeretnék valamiről beszélni veled.... - komolyodott meg Kookie.
-M-miről? - kérdeztem félve.
-Miért nem használod az erőd?!- kérdezte számonkérően.
-Kookie.... Ha csak erről szeretnél beszélni, akkor kérlek tedd le a telefont! - mondtam sírva.
Fáj, hogy csak emiatt hívott. Nem vagyok hülye, leesett, hogy emiatt hívott fel. Érthetően megmondták, hogy nem beszélhetünk egymással, most pedig hirtelen felhív. Túl boldog voltam az elején, hogy gyanakodjak, de ő rögtön rá is tért a lényegre, időt sem adva a gyanakvásra.....
-Taetae kérlek ne légy ilyen! - mondtam kétségbeesve.
-Milyen?! - kérdeztem idegesen. - Már olyan rég álmodozom a-arról, hogy felhívsz engem é-és azt mondod, hogy szeretsz, és h-hogy minden ren-rendben lesz..... De téged is csak a-az érdekel, hogy újra használjam az erőmet! - magyaráztam el neki zokogva.
-Kérlek Taetae.... Szeretlek, és épp ezért kérlek arra, hogy használd az erőd! - hadarta el kétségbeesve.
Nem válaszoltam, csak vártam, hogy folytassa. Már ha, folytatni akarja...
-Figyelj Taetae... Ha nem használod az erődet, nem találkozhatunk soha sem! Namjoon hyungék nem fogják hagyni, hogy idegyere, és mi tudjunk találkozni! - sírta el magát.
Hallottam hangján, hogy egyre jobban kétségbeesik, ahogy a sírása is erősödik, amikor nem válaszolok.
-N-nem akarom őt újra hallani.... - suttogtam félve.
Kookieban tudom, hogy megbízhatok. Talán meg tud védeni tőle.
-Ezt most nem értem.... Kiről beszélsz? - kérdezte összezavarodva.
-Nem tudom, hogy ki ő, de állandóan figyel engem, és a nevemet hajtogatja!- suttogtam továbbra is.
-Taehyung!
Hallottam meg újra a hangját. Rettegve bújtam az asztal alá.
-Most is hallom őt.... Kook kérlek segíts! - könyörögtem zokogva.
Jungkook szemszöge:
-Kiről beszélsz Taetae?! Kit hallasz?! - kérdezgettem ijedten.
Mégis mi a fasz folyik itt?! Mitől vagy kitől fél ennyire Taetae?!
-Taetae! - szóltam neki, de nem válaszolt.
Csak a hangos zokogását hallottam, amitől a mellkasom fájdalmasan szorult össze. Olyan keservesen sír. Megakarom ölelni őt, hogy megnyugodjon de.... De nem tudok semmit sem tenni! Megőrjít a tudat, hogy valaki bántja az én kicsi Taetaemet, én pedig tehetetlen vagyok.
-K-kérlek hagyd abbah... - könyörgött zokogva.
Tudtam, hogy ez nem nekem szól, és ez mégjobban megrémített.
-Taetae kérlek beszélj hozzám!! Ki bánt?! - emeltem fel a hangom, hátha az végre rámvonja Taetae figyelmét.
-Mi történik Kook? - kérdezte Jin hyung aggódva.
-Nem tudom! - sírtam fel hangosan. - Nem tudom, hogy mi történik! Valakitől nagyon fél Taetae, és most is zokog! Nem tudom, hogy mit tehetnék azért, hogy megnyugodjon! - panaszoltam el nekik, mire remegni kezdtem az idegtől.
-Nyugodj meg Kook! A szemed máris pirossá változott! - szólt rám Nam hyung.
Nem tudtam megnyugodni. Nagyon féltem, hogy valami történni fog vele.
-Add ide a telefont! Majd én beszélek vele, addig te nyugodj meg! - vette el tőlem Jin hyung a telefont.
Taehyung szemszöge:
-Ne félj tőlem!
Szólt a hang, de nem tudtam megnyugodni. Nem tudom, hogy mit akar tőlem, és ez megrémít. Egy ideje nem hallom Kookie hangját sem. Miért hagyott egyedül?! Miért hagy mindég egyedül?...
-Taehyung? - hallottam meg egy kellemes, nyugtató hangot.
-Ki a-az? - kérdeztem kíváncsian.
-Jin vagyok! Én etetem, és nevelem Kookot, mindennap! - kuncogott a telefonba.
Összezavarodva húztam össze szemöldökeimet.
-A lényeg, hogy sokat hallottam már rólad.... Mond csak mitől félsz?- kérdezte kedvesen.
-Én csak beszélni akarok veled!
Hallottam meg újra a hangját, de most megint lágy volt a hangja. Kissé megnyugodtam, de feszült is lettem, hisz kitudja meddig lesz kedves velem.
-Nem szereti ha beszélek róla... - suttogtam a telefonba.
-Bántani akar téged? - kérdezte.
-Nem tudom.... Most kedvesen szólt hozzám... - suttogtam továbbra is félve.
-Mit szokott mondani neked? - kérdezte kíváncsian.
-Legtöbbször csak a nevemet ismételgeti, most viszont azt is mondta, hogy ne féljek tőle, mert csak beszélni akar és...... - suttogtam a telefonba, de amikor folytatni akartam a telefon kiesett a kezemből.
A testem lemerevedett, majd a testem önkívületi állapotban hullott a földre. A fejem hangosan koppant, majd minden elsötétült.
~
Újra ebben a szobában vagyok? Miért és hogy kerültem ide?
Várjunk... Megint figyel engem!
-Mond el végre, hogy mit szeretnél tőlem! - mondtam kétségbeesve.
Ijesztő ez a hely... Miért van itt sötét?
-Már mondtam, hogy csak beszélgetni szeretnék veled.. Sajnálom amiért félelmet keltettem benned! Nem áll szándékomban bántani téged! - mondta lágy hangon.
-Miért higyjem el? - kérdeztem gyanakodva.
-Azért mert én.... Te vagyok! - suttogta, majd teljesen kinyitotta szemeit, amitől lesokkoltam.
Jungkook szemszöge:
Fel-alá járkáltam az udvaron, várva, hogy lenyugodjak. Nem tudom, hogy mi történik Taetaevel.... Kérlek Istenem add, hogy rendben legyen! A picsába már! Nem tudok tovább várni. Amilyen gyorsan csak tudtam, beszaladtam a házba.
-Na? Mi történt? Mit mondott?! - kérdezgetten Jin hyungot, miközben körbe ugráltam őt.
-Nem tudom! Egy ideje nem válaszol! Szerintem elájult.... - mondta nekem összehúzott szemöldökkel, miközben a körmeit rágta.
-H-hogy mi?! - kérdeztem meglepődve.
Nem, nem... nem! Taetae kérlek.... Kérlek használd az erőd, és gyere hozzám, amilyen gyorsan csak tudsz!!
Remélem tetszett a rész! Tudom, hogy ez most elég rövidre sikerült, de a kövi hosszabb lesz 😅😂Köszönöm, hogy elolvastad! ❤️
Bynie