/ Ahogy szeme elé tárult egy idegen szoba, azonnal felült és ajkait elnyitotta egymástól a meglepettség miatt. De a legjobban az rémisztette meg, mikor két idegent vélt felfedezni maga mellett.
Elrabolták volna? Hogy került ide? Mit akarnak tőle?
- Kik maguk? - szólalt meg mély rekedtes hangján, ami Jungkookban azonnal egy lavinát indított el. /
Taehyung teljes értetlenséggel állt az egész helyzethez. Egy idegen szobában volt, két idegen sráccal. Egyedül ami biztos pont volt számára, az a mellette fekvő legjobb barátja volt. Jimin még nem volt magánál, de Taehyungnak fogalma sem volt hogy mit keresnek ők itt. Nem emlékezett semmire se.
- Válaszoljanak! - szólalt meg újra a megilletődött fürtös, aminek hatására Jungkook ajkain egy vigyor jelent meg. Nagyon tetszett neki a fiú.
- Jungkook kimennél egy picit. Szeretnék vele beszélni négyszemközt - nézett Namjoon barátjára.
Az alfa szót fogadóan bólintott, hiszen Namjoon és Jin találta az Omegákat, így nekik volt joguk minden kérdésre választ adni. Jungkook kiment a hideg levegőre és leült a fa teraszrészre.
Namjoon óvatosan közelítette meg a fiút, mert nem tudta hogyan is reagálnak az emberek, de mikor meglátta hogy eléggé megvan illetődve a sötéthajú, nem ment közelebb.
- Megtudhatom a neved? - kérdezte kedvesen az alfa.
- Miért kellene egy idegennel megosztanom ilyesmi információt? Inkább a kérdésemre válaszoljon - dacolt az emberfiú.
Namjoon szórakoztatónak találta a fiatalt és ha most lenne ideje, akkor tovább húzná az ismeretlen idegeit, de mivel Jungkook kint várt valószínűleg és nem akarta hogy idő előtt visszajöjjön, így gyorsan kellett ezt a beszélgetést véghezvinni.
Nem volt a szavak embere és talán jobb lett volna ha Jin van most itt, de megpróbált a legtürelmesebben és kedvesebben beszélni a fiúhoz.
- Lezuhant a repülőtök és egyedül te és a melletted fekvő élte túl. A párom megmentett titeket és idehozott hogy lekezeljük a sebeiteket - mondta el röviden a kis történetet Namjoon.
Taehyung, homlokát ráncolva gondolkozott el. Nem emlékezett arra hogy repülővel mentek volna valahová. Biztosan erről lenne szó?
Végig nézett magán és akkor látta hogy nem az ő pólója van rajta. Lassan felhúzta az anyagot a hasán és meglátta a kisebb nagyobb zúzódásokat, amik tényleg arra utaltak hogy valamilyen balesetet szenvedett.
- Hol vagyunk most? - tette fel a következő kérdést a göndör hajú, amit türelmesen várt az alfa. A fiatal fiún érezte hogy fél. Illata csak is arról árulkodott hogy egyáltalán nem érzi magát biztonságban és teljesen össze van zavarodva.
Namjoon habozva vakarta meg a tarkóját, mert tudta ha elmondja a fiúnak hollétüket, akkor egészen biztos megfog rémülni és nem fog tudni vele rendesen beszélni, még ennyire sem.
- Hát..-gondolkozott el, hogy hogyan is adja tudtára ezt az információt, de sajnos nem hazudhat neki mert úgy is ráfognak jönni. Muszáj az igazat mondania. - A vérfarkasok szigetén zuhant le a repülőtök. - figyelte végig az emberfiú reakcióját, aki először csak bámult a szürkehajúra, majd nagyra kerekedtek a szemei.
Az álmaiban nem egyszer látott vérfarkasokat, akik boldogan futnak végig a havas tájon.
Hirtelen felemelkedett az ágyról, amivel még a hidegvérű Namjoon is megijesztette és kinézett az ágy melletti ablakon. Hó borított be mindent és gyönyörű látkép tárult elé, akárcsak az álmában.
Lehetséges ez, hogy belecsöppent egy ilyen világba? Vagy megint álmodna?
Fejét rázva kezdte el sebesült karján lévő épp felületet csipkedni hátha felébred.
Namjoon értetlenül nézte a fiút, fejét picit oldalra döntve. Hallott mendemondákat, hogy az emberek nagyon furcsák tudnak lenni, de nem gondolta hogy igazak.
- Mit csinálsz? - kérdezte hirtelen az alfa az ismeretlent, aki ijedten kapta fejét a szürkehajúra. El is felejtette hogy ott van a nagy gondolkozásában.
Fogalkoztatta a kérdés. Most tényleg ott van amit mondanak neki? Vagy lehet csak tréfát űznek belőle.
- Te is vérfarkas vagy igaz? Változz át - adta ki a fiú a parancsot, amin Namjoon nagyon meglepődött. Azt hitte az Omegának kinéző fiú megfog majd tőle ijedni. De most nem látott félelmet rajta és illata is csak izgatottságról árulkodott.
- Nem lehet. - rázta a fejét Namjoon. A vérfarkas szabályban benne volt, hogy az emberek akaratát nem szabad követniük és minél távolabb kell maguktól tartani az ördögi lényeket.
- Akkor nem is vagy az. -kezdett bele Taehyung az óvodás viselkedésébe, mert remélte így majd megmutatja magát neki az érdekes lény.
- Mondd el a neved és akkor talán követem az akaratod - húzta félmosolyra ajkait Namjoon, hiszen a fiú ezt nem akarta vele megosztani. Kvittnek érezte a helyzetet, ha ő is megtudja a másik nevét, talán majd akkor átváltozik neki.
- Nem fogom elmondani - morogta Taehyung fejét rázva.
- Akkor én meg nem változom át - vigyorodott el Namjoon, így kivillantak szemfogai, amire Taehyung hitetlenül hördült fel.
Az embereknek nincsen ilyen szemfoguk az egészen biztos. Úgy érezte ekkora hazugságot senki nem mondana hogy vérfarkas, maximum egy kisgyerek aki még álomvilágban él.
Éppen szóra nyitotta volna az száját a fürtös, mikor mellette barátja elkezdett mocorogni.
Jiminnek is nagy fájdalmai voltak. Minden kis porcikája sajgott és a feje is majd szétrobbant. Szépen lassan nyitogatta pilláit, így a nagy fény azonnal íriszeibe szökött. Szemei elé tette egyik kezét és óvatosan kezdett el felülni.
- Chim - hallotta meg Taehyung mély hangját.
Abban a pillanatban ki is pattantak a szemei és ijedten nézett körbe. Az utazásuk, a repülő, az az örvény amibe bele keveredtek és a jajveszékelés. Mind mind előkerült elméjéből és remegve ölelte magához legjobb barátját nem törődve semmi mással.
Félt. Hihetetlenül rettegett, mert azt hitte megfognak halni, de most még is úgy tűnt hogy túl élték a becsapódást.
- Tae - sírta el magát az aprócska fiú és fejét azonnal a magasabb nyakhajlatába rejtette és magába szívta, annak nyugtató és jól ismert aromáját.
- Héj.. Chim. Minden rendben van. Itt vagyok - simogatta lágyan a másik hátát Taehyung. Fogalma se volt mi ütött a szőkébe. Biztosan ő is megijedt az idegen helyszíntől és a mellettük ülő szürkehajú fiútól. Vagy talán Jimin emlékezne arra hogyan is kerültek ide?
Jimin sírása elég nehezen akart alábbhagyni, így a hosszú várakozást már Jungkook is megelégelte és vissza ment a kunyhóba.
Halkan nyitott be, így a két egymásba fonódott barát észre se vette jöttét.
Jungkook ledermedve nézte a gyönyörű fiúkat, akik egyértelműen megmozgatták őt. Omegák és csodálatosan szépek. Egyikőjük keserves zokogása érdeklődésre késztette a most érkezett alfát, így leült barátja mellé a földre, hogy onnan figyelhesse őket.
- Mi folyik itt? Miért sír? - kérdezte halkan Namjoont.
- Biztosan csak megijedt az idegen helyszíntől - hazudott az idősebb alfa szemrebbenés nélkűl. Muszáj volt. Ha most elmondaná az igazat, Jungkook nem kímélné a két fiatal emberfiút és azonnal széttépné őket. Nem hagyhatta ezt.
Olyan ártatlanoknak és fiataloknak tűntek még. Namjoon érezte hogy bár emberek, nem jelenthetnek rájuk veszélyt...
Na itt is lenne a következő rész ahogy ígértem :D
Vajon Jungkook mikor fog rájönni hogy a két fiú nem is omega hanem ember? Namjoon meddig tud egyik legjobb barátja szemébe hazudni? És vajon a fiúk hogy fogják viselni az új környezetet?
Köszönöm hogy ennyien olvassátok a könyvet :)
Bye Kimi :)