A Herceg már régen elaludt. Magam mögött hallottam nyugodt , egyenletes lélegzését, ami minimálisan engem is megnyugtatott , de teljesen egy másodpercre sem tudtam ellazulni , hisz el kellett mennem . Méghozzá reggel . Kevesebb mint 8óra múlva , a Herceg vadászni indul a Királlyal , és nekem akkor kell elmennem innen , amikor senki nem lát. Persze ez lehetetlen . Óhatatlan , hogy egy szobalány , egy takarító , vagy akárki màs meglásson.
-Jóreggelt! -Ébresztett fel reggel
-Szia- nyomtam utolsó csókunkat ajkára -muszáj menned ? -kérdeztem , hátha meggondolja magát , és akkor nekem se adódik lehetőségem a menekülésre
-El kell mennem . Apám nem engedi , hogy ezt is kihagyjam
-Csak tudd , hogy szeretlek és bármi legyen ez így is marad
-Tudom , és én is szeretlek téged -mondta , majd felkapta magára ruháit - sietek haza
-Nem kell - mondtam magam elé halkan , miközben egy könnycsepp gördült le arccsontomról egészen az ágy selyemtakarójáig
-Szia - lépett ki a szobából , mire én hangos sírásra kezdtem
Könnyeimet még mindig hullatva kezdtem összepakolni a fontos dolgaimat , mert sietnem kellett , nem tudtam mikor indulnak el hazafelé. Már minden kész volt ahhoz , hogy elinduljak , kis pénzt is vittem el, mert ételt nem akartam elrakni. Mielőtt kiléptem az ajtón , hátranéztem , és láttam , ahogy a jövőm kicsúszik a kezeim közül , és a mélybe zuhan. Megint sírni kezdtem , de most csak magamban fájt iszonyatosan , és kibírhatatlanul . De nem volt mit tennem. Mennem kellett .
Elindultam , nyugodt , gyors és határozott léptekkel egyszerre.
A kapuhoz értem, az őrök meghajoltak előttem , majd kinyitották nekem a hatalmas kaput. Köszönés képpen , csak bólintottam egyet, mire az egyik így szólt
-Mikor jön vissza , Hölgyem?
-Nem tudom , a Hercegnek ne mondjon rólam semmit ha kérhetem.
-Ugye nem akar megszökni a Herceg gyermekeivel
-Nem , vissza jövök majd. -mondtam határozottan- azt hiszem -mondtam már kevésbé határozottan
-Rendben , jó utat Hölgyem - hajolt meg
Azzal elindultam , és próbáltam nem vissza nézni . Nagyon éhes lettem , így nagyjából az első faluban megálltam egy piacon venni magamnak valami ételt, aztán tovább mentem. Próbáltam egy szegénesebb , elhordott ruhát találni , hogy ne tűnjek ki a népből , ha lehet így fogalmazni , szerencsére egy takarítónő babát vár a palotában , így a mosásából ki tudtam venni , hogy azt vehessem fel.
A harmadik faluba értem , amit csak az emberek kinézetéből és beszédéből gondoltam. Fura. Mindenhol más volt. Már nagyon elfáradtam , és sötétedett is , szóval igyekeztem szállást keresni, egy szimpatikus asszonynál , vagy hasonlók.
Így is lett. Nem sokkal később sikerült megfelelő szállást találnom egy kedves nőtől , aki nem is volt annyira idős, ahhoz képest , hogy a faluban milyen idős hölgyek vannak. Be is feküdtem a vendégszobában lévő ágyra , nem volt csúnya, valószínűleg egy módosabb családra bukkantam.
Amint lefeküdtem és gondolkozni kezdtem , egyből Harry jutott eszembe. Már biztos hazaértek. A Király boldog. Vajon a Herceg keres engem? Biztos.. nem tudom. Hisz eltűntem , velem együtt pedig a közös , még meg nem született gyermekeink. Halk sírásba kezdtem, csak gondolkoztam. A két gyönyörű bölcső jutott eszembe, majd Harold , ahogy a hintaszékbe, karjában kisfiára néz csodaszép zöld szemeibe, míg én kislányunkat puszilgatom . Bár a valóság lenne. Vele akartam leélni az életemet, de e helyett egy idegen nő otthonában alszok , rongyos ruhákban.