A Herceg Szerelme

Jó a hír, vagy rossz ?

Már egy hét telt el a szeretkezésünk óta .
Az óta minden a szokásos sorrendben halad. Nem történt semmi izgalmas . Az óta nem is voltunk együtt a Herceggel.

Az ágyban fekszem a Herceggel . A Szerelmemmel . Nem kéne szeretnem , de szeretem őt . Ezt ő is tudja . Átölelve tart , mintha attól félne , soha nem tarthat többet karjaiban . Ha rajtam múlik így halok meg .

-Nem akarom , hogy más nőhöz érjen

-Én sem akarok . De muszáj. A jövő hónap végéig együtt kell töltenem egy estét Eveline-el , hogy feleségül tudjam venni .

-De én itt vagyok magának. Nincs rangom, de járok órákra , már műveltebb vagyok ,mint voltam . Magáért, a szívéért teszem mindezt.

-Tudom

Felálltam az ágyról , hogy egyek egy falatot , amikor megszédültem

-Jól van Sophia ?

-Igen , csak kissé rosszul érzem magam- mondtam ,majd inkább visszaültem az ágyra , és folytatni akartam a beszélgetést , de nem tudtam mert rohannom kellett a mosdóba.

-Sophia ? -kiáltott a Herceg a szobából

-Minden rendben -öklendeztem a WC fölé hajolva -ne jöjjön ! - de ekkor már ott állt mögöttem

-Minden rendben ?

-Persze , csak összeszedtem valamit

Így ismétlődött ez , már vagy két hete , amikor már a saját szobámban szenvedtem , magam kérésére, mert nem akartam , hogy a Herceg így lásson .

Ebédhez készülődtem . Bementem a nagy terembe , és a szokásos helyemre ültem le. Nagyon éhes voltam, pedig reggelit is kétszer ettem .
Éppen , hogy kihozták az ebédet , szinte már meg is ettem . Mindent.

Még mindig Lia ült mellettem .

-Sophia , beteg vagy ?

-Miért ?

- Nagyon gyorsan eszel , nagyon sokat . Nehogy bajod legyen . És ahogy látom híztál is . Minden rendben ?

-Persze , csak mostanában bármit meg tudok enni . Remélem semmi rossz nem lehet e mögött .

Már befejeztem a vacsorát , fent voltam a szobába , és a tükör előtt állva néztem magam egy köntösben . Tényleg híztam. Hasra . Nem is keveset . Majd rápillantottam a naptáramra . Már 3 napja késett a menstruációm.
Gyanakodni kezdtem . Dehát csak egyszer voltam a Herceggel . Nem valószínű , hogy az első alkalomra kisbabát várok.
Erick nyitott be a szobámba , kicsit megugrottam az ijedtségtől.

-Hölgyem , a Herceg hívatja

-Igen , megyek már

——————————————————————————-

-Foglaljon helyet  - mondta  - parancsoljon - nyújtott felém egy pohár bort

-Nem , köszönöm . Nem szeretnék inni

-Mi volt ez az asztalnál?

-Mi lett volna?

- Úgy evett , mint egy disznó . Legalábbis elég gyorsan Sophia ! Hova sietett?

-Én , csak nagyon éhes voltam .

Nem akartam neki semmit se mondani arról , hogy valószínűleg az ő gyermekét hordom a szívem alatt, de muszáj voltam .

-Én ..- húztam, ahogy csak tudtam 

-Igen ?

-Én - nem tudtam kimondani , csak sírva fakadtam

-Ne sírjon Sophia , csak mondja !

- Ennek jónak kéne lennie. De ebben a helyzetben nem az .

-Mi nem jó ? Van valami probléma magával? Beteg ?

-Nem . Felség , én azt hiszem , hogy az ön babáját várom .

-Hogy mi? - az öröm és a szomorúság vívott harcot egymással arcán  - az nem lehet , mi csak egyszer voltunk együtt

-Azt hiszem ez is elég volt ehhez .. -simogattam meg , megfigyelve már látszó pocakomat. - én megértem a döntését , bármi legyen is az

-Intézkedni fogok Sophia . Nem maradhat a Palotában , senki nem tudhatja , hogy az én gyerekemet várja.  Férjet fogok keresni magának.  Egy jó férjet . Aki tud titkot tartani , s szeretni fogja magát - mondta , majd elhagyta a szobát