Elveszve

3K 94 0
                                    

Másnap reggel alig akartam kikelni az ágyamból . Puha volt , meleg , kényelmes meg a többi.
Egyszerűen nem állt szándékomban reggelizni menni . Egyébként pedig nem is voltam olyan éhes , szóval úgy gondoltam , nem megyek reggelizni .
Még olvastam egy órácskát, aztán 10 óra körül már azért illett kikelnem az ágyból, fél 11 re el is készültem , majd addig intéztem a dolgaimat amíg indulnom nem kellett ebédelni.
Nem akartam tele enni magam , hisz nem tudom , hogy a Herceg mivel szeretnél elütni a délutánt , persze bizonyos kereteken belül .
Leértem a terembe , ahol az étkezések zajlottak , és keresni kezdtem a helyem , ugyanis nem ugyan ott volt , mint legutóbb . Egyel távolabbra lettem rakva a Hercegtől , és közöttünk csak Lia neve szerepelt , aki még nem ért be.

Nem igazán zavart , hisz nem vagyunk olyan jóban a Herceggel , mint egy-két hete voltunk. Meg aztán délután úgy is találkozóm van vele. Nincs miért aggódnom. Elkezdtünk ebédeli, csörögtek az evőeszközök, persze nem annyira mint egy iskolai konyhán, inkább csendesen , ha lehet egyáltalán így fogalmazni.

Nem sokkal később én voltam a legelső , aki felállt az asztaltól és kiment azon. Nem szándékoztam átöltözni csak azért mert a pavilonba találkozom a Herceggel. Elindultam a pavilon felé , attól függetlenül , hogy tudtam , a Herceg még nem lesz ott , hisz még bőven evett , mikor kimentem a hatalmas ajtón.

Egy ideje már ott ültem a pavilon alatt , amikor hátulról egy kéz csúszott a vállamra. A kéz gazdáját keresve hátra fordultam , majd a Hercegnek vélt személy, a számhoz nyúlt , hogy befoghassa azt.

-Ha egy hangot is ki merészelsz adni , garantáltan nem éled túl.

A karomat fogva húzott maga után , hogy ne keltsen vele feltűnést, én pedig nézelődő tekinteteket kerestem az ablakokban, vagy valamelyik erkélyen , de sehol nem láttam senkit.

A konyháig mentünk , majd amikor az ajtónál voltunk , belökött azon. Nem volt bent senki .NYILVÁN. Hisz most volt ebéd . Már csak 4-re jönnek vissza vacsorát főzni. A férfi , akit nem ismertem meg , még egyet lökött rajtam , így beestem a sarokba. A térdem fájlaltam , de nem igazán érdekelte.

-Most megbánod, hogy elvetted a lányom lehetőségét ,hogy a Herceg kedvence legyen

-Én nem vettem el semmilyen lehetőséget . És nem vagyok a Herceg kedvence szerepben sem .

Erre arcon csapott.

-Igenis elvetted. A lányom sírva könyörög azért, hogy végre együtt lehessen a Herceggel , mire kiderül , hogy a Herceg veled enyeleg . De ha ezt megteszem , már nem fogsz kelleni a Hercegnek. Jól tudom , hogy csak az kell neki igazán , amit ő tett sajátjává , és övé is marad. Ilyen még nem történt a Palotában . És az első alkalommal a lányommal fog megtörténni. Nem pedig veled.

Amint befejezte mondatát, elkezdett babrálni az övével , ezzel lehetőséget sem hagyva nekem arra , hogy meg tudjam magam védeni szavaimmal.

Felfele tolta a szoknyám , nadrágja már lent volt , teljesen meztelenül állt előttem , kezeimet lefogva próbált vetkőztetni , majd számhoz hajolt, és megpróbált megcsókolni , de én nem viszonoztam , inkább mozgattam a fejemet.

-N-ne! - kiáltottam . Csak azért sem hagyta abba, de még egy pillanatra sem. Továbbra is próbált csókolgatni , miközben ujjaival , a nőiességemet kezdte fogdosni . Tiltakozóan próbáltam sikítani, de befogta a számat . Nem tudtam mit tenni. Sírni kezdtem, és még egyszer megpróbáltam sikítani , ami sikerült is ,bár azt nem tudtam , hogy hallotta - e bárki is.

Ujjai ott lent simogattak , amit egyáltalán nem élveztem. El vette onnan a kezét, majd férfiasságáért nyúlt , és megpróbálta belém helyezni , de mocorogtam , ezzel húzva az időt.

Mielőtt újra megpróbálhatta volna, a konyha ajtaja kicsapódott, és a Herceg lépett be Erickel , és még pár őrrel, a segítségemre sietve.

-TUDTAM! - kiáltott fel a Herceg

A Herceg SzerelmeWhere stories live. Discover now