---------------Harold szemszöge----------
::::::::A MÚLTBAN::::::::::
Sophia elég furcsán viselkedik az utóbbi időben , és nem tudom miért. Holnap vadászi megyek , mert Apám sokszor hívott már , de mindig lemondtam , most is ezt tettem volna , de ezúttal nem volt lehetőségem. El kellett mennem , Sophiát otthagynom korán reggel. Sötétedéskor értünk haza. Alig vártam , hogy megöleljem jövendőbeli feleségem , és csókot nyomjak pocakjára, de Sophia nem volt a szobánkban.
-Biztos csak vacsorázik - mondtam magamnak halkan
Elindultam az étkezőbe , de ott sem találtam
-Nem látták Sophiát? - nyitottam be a konyhába . Mindenki meghajolt előttem
-Nem Felség - mondták kórusban
-Köszönöm - azzal elhagytam a konyhát , és kimentem a kertbe , de ott sem volt. Mindenkinek szóltam , hogy kezdjék el keresni . Féltem. Nem tudom , hogy pontosan mitől. Talán attól , hogy baja esett, vagy esetleg még nem , de baja fog esni.
Hajnal van . Nem tudok aludni. Senki nem találja őt sehol. Az Életemet. Már a Palota környékére is küldtem érte, csak reménykedni tudok , hogy nemsokára megtalálom őt.
Másnap egyből célba vettem Apámat, a Királyt.
-Apám - szólítottam meg azon nyomban , amint betettem a lábamat a szobába, ahol Apám és Anyám tartózkodott
-Fiam ?- Egyáltalán nem lepődött meg azon , hogy felbukkantam , így korán reggel. -Miért jöttél?
-Nagyon jól tudod , hogy miért vagyok itt
-Nem tudhatom biztosan- gúnyos megjegyzésével nem is foglalkoztam , csak elengedtem a fülem mellett, és folytattam a beszélgetést
-Hol van Sophia? Mit tettél vele , vagy mondtál neki?
-Arra nem gondoltál arra, hogy megijedt? Vagy , hogy nem akar téged Fiam?
-Nem! Nagyon jól tudom , hogy nem hagyna itt csak úgy. Több van benne, mint , hogy csak úgy elhagyjon engem, és a palotát.
-Biztos? Én el tudom képzelni , hogy csak a pénzünk kellett neki!
-Nem ismered!- kiáltottam rá - nem mondhatsz róla ilyet addig, ameddig meg nem ismered. Mert ha megtudod, hogy milyen , akkor tudod azt is , hogy nem tenne ilyet ! Soha!
-Elküldtem!
-Hogy mi? Hogy vetted rá?
-Nem volt nehéz. Ismerjük a családját és a múltját is.
-Képes voltál Uralkodó létedre megzsarolni egy 18 éves , terhes nőt , a szerelmemet?
-Ne nevezd így! -mondta nekem- nem a szerelmed addig amíg én bele nem egyezek abba
-Dehát beleegyeztél Apám!
-Meggondoltam magam. Egyébként sem gondoltam komolyan. Az a nő sosem volt nekem szimpatikus.
-Nem érdekel ki volt neked szimpatikus , szeretem őt és a gyerekeimet! Hova küldted őt?
-Rá bíztam. Azt mondtam , ne menjen a családjához , mert ott keresnéd először, de neked NINCS szükséged rá -kiabálta egyenesen az arcomba
-NEM TUDHATOD KIRE VAN SZÜKSÉGEM! MOST TÚL LŐTTÉL A CÉLON APÁM- mondtam idegesen, de egy cseppet bántam meg , amiért így beszéltem az apámmal. Csalódtam benne. Nem gondoltam volna , hogy képes ilyenre.
Tovább kerestettem őt.
Két hét telt el, mióta keressük , de semmi. Már a babák születéséig sem kell sok. Nagyon félek, hogy nem fogja túlélni egyedül.
-Uram - hallottam a felém irányuló megszólítást
-Megtalálták? -tettem fel kérdést gondolkodás nélkül
-Nem egészen, de ismeretlen küldőtől jött levele - nyújtotta oda kezembe , mire kikaptam onnan, és felbontottam a borítékot, amiben ez állt
Harry, már úton vagyok visszafelé, kérlek gyere elém dél felé, nem sokáig maradnak bent a babák! ~Sophia
-Indulnunk kell - kiáltottam idegesen
-Igen Uram!
YOU ARE READING
A Herceg Szerelme
Romance18 éves vagyok . A nevem Sophia Hazel , egy elég szegény családból származom. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy jelentkezem munkáért a Palotába . Azért, hogy kisegítsem a családomat ; két húgom, és édesanyám. A jelentkezésemet (másokéval együtt) háro...
