Te jó k*rva élet, milyen régen volt rész, Jézusom! Emlékszik még egyáltalán valaki erre a könyvre? 😅
Na de, kezdjük!
*Egy héttel héttel később azóta a bizonyos este óta*
Reggel kómásan indultam a fürdőbe rendbe szedni magam hogy utána le tudjak menni a konyhába reggelit készíteni szerelmemnek. Mostanába (meg úgy egész terhesség alatt csak elfelejtettem leírni) eléggé édesszájú úgyhogy gondoltam hamár tele vagyunk cukorral csinálok neki karamellás palacsintát.
Szóval amint kijöttem a fürdőből le is ballagtam a konyhába ahol előpakoltam és már álltam is neki az édességnek.
~~~~~
A palacsinták már kész voltak most jöhet a karamell. Na nézzük, a cukor már kezd olvadni szóval mehet bele a tejszín. Az igazat megvallva sose volt erősségem, de remélem Izukunak ízleni fog, bár ebben szinte már biztos vagyok hisz imádja. Na mindegy azért remélem jó lesz.
Már egy ideje kevergettem mikor is hangokat hallottam az emeletről. Szóval felébredt.
Ami azt illeti igazam volt ugyanis egy kis idő múlva már ő is a konyhában volt.
-Jó reggelt életem! - köszöntem neki mire odalépkedve hozzám hátulról átölelve fejét a hátamba fúrta.
-Neked is! - szólalt meg kis idő múlva. - Mit csinálsz? - kérdeszte elengedve engem hogy jobban szemügyre vehesse mit is kreálok.
-Igazából már kész vagyok de reggelit, neked! - fordultam felé majd odanyújtottam a késznek ítélt édességet-Megkóstolod? - nyújtottam felé a kanalat is.
Ő elfogadva tőlem vett egy kisebb adagot amit le is nyalt szépen a kanálról.
-Nagyon finom! - mosolygott rám majd ismét enni akart belőle.
-Na a gofrira csináltam! - vettem el tőle a kanalat mire egyszerűen belenyúlt egyik ujjával.
-De nagyon finom üresen is! - nyalta le ujjáról tartva velem a szemkontaktust majd egy kaján mosoly kíséretében ismét belenyújt a karamellbe majd helyetfoglalt a konyhapúlton.
Én elfordulva vettem el az egyik gofrit majd kentem végig a cukorsziruppal. Ismét rávezetve tekintetem hajoltam közelebb hozzá és nyomtam csókot ajkaira majd kezébe nyomva a gofrit indultam vissza magamnak is elvéve egyett.
-Jó étvágyat! - haraptam bele sajátomba mire ő csak értetlenül nézve kezdte el enni a neki szánt ételt.
~Pát gofrival később~
Párom lenyelve az utolsó falatot lemászott a pultról majd kifelé vette az utat.
-Egyépként, mi a terved mára?-fordult vissza a mondat erejéig majd nekitámaszkodott az ajtófélfának(létezik ilyen? Xd).
-Nemtudom arra gondoltam elmehetnénk valahova, akár csak úgy sétálgatni is-feleltem majd én is megindultam felfelé.
-Nekem megfelel de akkor hívjunk el valakit még! - gondolkodott el-Mondjuk Kacchanékat? - dobta fel az ötletet mire beleegyezően bólintottam.
Amint beértünk a szobánkba párom ledőlve az ágyra nyúlt a telefonjáért. Én mellé feküdve néztem mit csinál, csak Kirishimának írt hogy jönnének-e és ahogy látom beleegyeztek.
-Igent mondtak de csak délután érnek rá, addig mi legyen? - nézett rám kérdőn mire csak vállatrántva jeleztem hogy nekem sincs ötletem.
-Nemtudom, de én elmegyek a fürdőbe, rámférne már egy jó zuhany-indultam meg az ajtó felé mire követni kezdett.
-Én is megyek! - mondta majd ő is belépett a fürdőszobába.
Ruháimat levéve léptem a zuhany alá majd kisebb fáziskéséssel szerelmem is követett.
Egy kis ideig még csak álltunk a víz alatt majd az egyik tusfürdőért nyúlva szépen megmosdattam mindkettőnket. Mikor végeztem elzártam a vizet, ekkor Izu karjait nyakamra vezetve hívott csókba amit azonnal viszonoztam is.
-Szeretlek! - mondta miután levegő hiány végett elváltunk.
-Én is szeretlek!-válaszoltam majd kilépve a zuhany alól hoztam két törölközőt.
Magunkra terítve egyett-egyett lépkedtünk vissza a szobába majd két alsót és egy pólót kivéve a szekrényből vettük fel azokat s az ágy felé véve az irányt feküdtünk el mind ketten.
-Na és akkor most mi legyen? -kérdeztem tőle hisz még van időnk Kiriék érkezéséig.
-Mondjuk...nézhetnénk addig valami filmet-dobta fel az ötletet mire helyeslően bólintva nyúltam a távirányért.
Hát nem sok minden ment úgyhogy a végén csak random elindítottam valamit.
Pár percel később arra lettem figyelmes hogy párom elaludt s mivel engem se érdekelt a film és mert fáradt voltam, így magamhoz ölelve őt én is lehunytam szemeim.
~egy kicsivel később~
Talán egy órával később a csengő hangjára lettem figyelmes amire mindketten felkeltünk.
-Kinyitom okés? Addig maradj itt, biztos Kirishimáék azok! - szóltam páromnak majd egy nadrágot előkotorva rohantam le ajtót nyitni.
-Szisztok! - ami azt illeti igazam volt, tényleg Kiriék azok.. És ahogy látom hozták a kislányukat is.
-Oi felemás öltözz fel! Nem tűröm hogy a lányom előtt pucérkodj! - ordított le egyből Bakugou a kislány szemeit takarva.
-Oké oké, addig is gyertek be!- mondtam nekik majd levettem egy pulcsit a fogasról.
Amint leültek a kanapéra párom érkezett le kómásan ásítva.. Van egy olyan sejtésem hogy a szőke őt is le fogja cseszni mert rajta is csak egy póló van meg egy alsó..
-Sziasztok! - intent felénk kómásan.
-Öhm.. Pici.. Szereted a karamellt? - próbáltam elterelni a kislány figyelmét hogy a szőke ne szóljon le megint.
-I-igen-válaszolt félénken a lány mire Kirishima felé biccentettem.
-Akkor gyere, van a konyhában, egyél amennyi jól esik! - indultam el a konyha felé mire Kirinek leesett és gyorsba felkapva a lányt indult is a konyha felé.
-Hülye Deku! Mit képzelsz magadról hogy így jössz le? - hallottam meg Baku hangját mire azonnal odasiettem.
-Ok Bakugou chill! Csak aludtunk ezetőtt azért nincs rajtunk rendes ruha- adtam választ a szőkének mire egy kicsit eltávolodott.
-Ja képzelem-forgatta meg vörös szemeit-Akkor menjetek fel, vegyetek fel valami vállalhatót majd induljunk! - küldött el minket majd bólintva egyett el is indultunk felfele.
~~~~
-Na ezzel meg is volnánk úgyhogy szerintem indulhatunk! - mondta Mido s már mentünk is le a többiekhez.
Lent nem is maradtunk sokáig csak annyira hogy Kerai (mert van neve a leánynak lol) megmosakodjon mert kicsit ragadt a karamelltől.
Az elején még csak csendben sétálgattunk, én Izuval a Kiribaku páros meg a gyerekkel középen kézenfogva haladtak előre, majd a parkba kezdtünk el menni.
-Na és, hogy telnek nálatok a hétköznapok? - kérdezte Deku miután Baku és a csöppség lehagyott minket az egyik kültéri játéknál.
-Egész jól, Kerai még kicsit félénk de már szerintem jól érzi magát nálunk-pillantott az apjával játszó kislány felé-Ami Katsut illeti, szuper apa s jól viseli minden percét és remekül megvagyunk. Mitsuki is nagyon örült mikor meglátta a kislányt, azt mondta egész idáig erre várt-nevetett fel Kirishima majd felénk pillantott. - Veletek mi újság? Jól vagytok?
-Igen, megvagyunk- bólintottunk egyszzerre Izukuval. -Mondjuk nem sok minden történik de ettől függetlenül jól szoktuk érezni magunkat. - folytattam mondanivalóm mire Izu egy kicsit elpirult, na igen, mindig remek ötleteink vannak az idő elütéshez. (😏)
-Khm.. Képzelem mikkel töltitek el az időt- mosolyodott el Kirishima mire én is kicsit elpirultam. - Ugyan már Todoroki már régen se bírtatok magatokkal-nevette el magát,és a szörnyű az egészben hogy igaza van.
-Oké, hát jólvan, ha jól emlékszem ti se bírtátok sokáig-vágtam vissza mikor én is elnevettem magam.
-Jó hát de ismered Bakugout, nem lehet leállítani, ahol rájön a baszhatnék ott csinálja, nem igazán érdeklik a körülmények. Megaztán, fiatalok voltunk. -gondolt bele majd ismét elnevettük magunkat mindhárman.
-És mi régen még Kaminarit hoztuk fel perverznek-mosolygott Izuku visszagondolva.
-Na igen, mostmeg már rosszabbak vagyunk nála-nevettem fel ismét.
-Végülis megtehetitek akkor meg mért ne- emelte fel karjait mosolyogva a vöröshajú-Majd ha megszületik a pici nem igazán fogtok tudni ilyeneket csinálni. Mármint mi például csak akkor tudunk igazán együtt lenni amikor Kerai oviban vagy Mitsukééknál van.
Itt egymásra néztünk Midoval. Ez eszünkbe se jutott de kibírjuk, végülis nem vagyunk állatok.. Ha meg mégsem akkor max sokat lesz Inkonál a gyerek..
-Na nem mintha el akarlnálak titeket ilyeszteni a dologtól de azért ez is benne van a pakliban- vont vállat Kiri.
-Na miről veszéltek ennyire jól? - jött oda hozzánk Bakugou a kislánnyal az ölében.
-Semmiről, csak elmeséltem nekik milyen egy kisgyerekkel élni-választolta egyszerűen a vöröshajú majd Dekuval egyszerre pólintottunk.
-Áh értem-ült le mellénk Baku is a leányt a lábára ültetve. - Na és, mikorra várjátok a kicsit, ebben a hónapban már meg kell születnie nem? - gondolkodott el.
-De.. Csodálkozok is hogy miért nem történ semmi- gondolkodtam el én is majd Izura néztem de látszólag ő se tud többet. (khm.. Utalás.. Khm) Gondolom ez is része a képességnek ami anno lehetővé tette ezt.
-Apu éhes vagyok!- szólalt meg a kislány Katsuki ölében.
-Értem picim akkor elmegyünk veszünk neked valamit jó?- mosolygott a lányra makd felállt a padról.
Most nézem, milyen jól is áll neki a mosoly, nem sokszor látni.
-Akkor irány a bolt!- szólalt meg Deku majd ő is felállt és elindultunk keresni valamit.
Egy darabig sétálgattunk majd találtunk egy kisboltot. Hát tényleg nem volt valami nagy dehát a célnak megfelelt és még olcsó is volt szóval nem volt baj. Olyan három percig lehettünk bent aztán egy csokisvanilliás croassanttal és öt pálcikás jégkrémmel a kezünkben jöttünk ki.
Amig kivégeztünk a zsákmányainkat folytattuk is a sétát. Talán egy órán keresztül sétáktunk mikor a csöppség bejelentette hogy ő bizony fáradt szóval ők mentek is haza mi meg kint maradtunk.
Az idő tökéletes volt egy romantikus sétához szóval vissza is indultunk a parkban lévő kis tóhoz. Amíg odaértünk a Nap már ment lejjebb így rózsaszínná varázsolva az eget.
Amikor odaértünk a hídon megálltunk.
Egy kicsit néztük a tájat kézenfogva majd ahogy a naplementét végignéztük egymásra néztünk.
-Izuku.. Szeretlek!- öleltem ág majd másodpercek múlva szívem választottja magával szemben tartott.
-Én is.. Sho..-majd karjaival lehúzva invitált csókba amit azonnal viszonoztam is. Hósszú percegik tartott ez a pillanat majd mint hogy szokott a levegő hiány ismét végett vetett ennek is.
És helllooo mindenkinek így éjfélkor! Hát nemtudom ki az aki egyáltalán még emlékszike erre mert hát TE JÓ ÉG MIKOR VOLT RÉSZ!! A világonnem volt még ekkora kihagyás amit sajnálok is csak mindig kijött ez meg az.. pl. Ezt is már egy teljesen másik telóról írom szóval gomenne ha vannak helyesírási hibák de tetszik a vége szóval most kirakom így. Na nem mintha eddig jó lett volna minden irományom de ezen még annyira se tudok írni mint a régin lol.
Egyébként azok akik emlégeznek még valamennyire erre au akármire annak érdekene a véleménye hogy eddig milyen és mi a helyzet ezzel a résszel mert hát tényleg sokáig íródott...
Na halii, csak ennyit akartam!! :33