Kiderült miért jött fel anya és lépett be a szobámba, mert az egyik első osztályos kisfiú megevett egy békát. Tovább folytatta, hogy a tanárok milyen fárasztó és frusztráló munkát végeznek és mindig értékelnem kéne a tanáraim munkáját, mert ők értem dolgoznak.
Jobban szórakoztatott a tény, hogy majdnem újra megcsókolt egy halott fiú. Egy halott fiú, akinek segítek megtalálni a gyilkosát. Egy halott fiú, akit megölt valaki, akivel én egy iskolába járok, vagy bárki ebben a városban él.
Bólogattam, ahogy anya folytatta a sztorit Péterről, a fiúról, aki megette az állatot. Látszólag nem nyelte le, csak a szájában tartotta pár másodpercig mielőtt rájött volna, hogy nincs jó íze.
"Tehát, kiköpte a földre, amivel tíz lány sikolyát váltotta ki. " Mesélt. "Csodáltam, hogy a béka túlélte. A kis kétéltű eléggé erős."
"Egyetértek." Vállam felett az ablakon próbáltam kinézni.
"Valami baj van? Zaklatottnak tűnsz."
Megcsókolt egy halott fiú két nappal ezelőtt!
"Dehogy," Mondtam gyorsan felé fordultam. "Jól vagyok."
Homlokát ráncolta és felém sétált. Egyik kezét homlokomra nyomta.
"Igazán hideg vagy." Állapította meg.
Majdnem megcsókolt egy halott fiú, mielőtt bejöttél!
"A hűtő előtt álltam, mert nem tudtam eldönteni mit egyek." Hazudtam könnyedén. Tudja, hogy ezt szoktam csinálni, ha nem tudom eldönteni mit egyek.
"Oh," Húzta vissza kezét. "Anyai aggódás az egész." Puszilt arcon. "Megyek elkezdem a vacsorát."
Bólintottam és ő kiment a szobámból, természetesen elfelejtette bezárni maga mögött az ajtót.
Fújtattam és becsuktam mögötte.
Arra gondoltam, amit a könyvtárban hallottam korábban. Kivel dulakodott Max? Mit tett az apja? Miért tűnt olyan ellenségesnek?
Grimaszoltam, ahogy rájöttem, hogy nem tud Max vezetéknevét sem, így nem tudok rákeresni a googléban. Nem tud az apja nevét sem, szóval ez szívás.
Habár tudom Harry vezetéknevét.
Megragadtam a laptopom a asztalomról és az ágyra ültem, felnyitottam és vártam, hogy bekapcsoljon.
Gyorsan a googlét nyitottam meg.
Harry Styles., ütöttem be a gépbe.
A találatok hamar feljöttek.
Az első link Harry facebook profilja volt. Nem tudtam mit keresek pontosan szóval, rányomtam.
A profilképén Avát öleli, Ava önelégülten vigyorog. Harry arca nyugodt és mosolyog, gödröcskéi látszanak. Úgy néztek ki, mint akik kiöltöztek valami eseményre, Harry fekete pólóban volt, Ava pedig feszülős vörös ruhában.
Az utolsó állapotfrissítése 2013, június 7-én volt. Azon a napon, amikor meghalt.
A poszt egy válasz volt valakinek, aki írt neki egy nappal a halála előtt.
Max Williams: Izgatott a party miatt osztálytárs!!
Harry Styles: Alig várom. Őrület lesz!
Szóval volt egy buli június 7-én. Valami történhetett ott, ami Harry halálhoz vezetett 8-án?
Max profiljára kattintottam.
Profilképén kedvesen mosolyog. Williams, a vezetékneve. Később rákeresek a googléban, de most az apjával foglalkoztam.
Ha lenne valami elégedett lennék, ez a netes nyomozás.
Átnéztem Max nem olyan régi posztjait, amik főleg a suliról panaszkodtak vagy képek Nattel, Adammal, Jennával é a többiekkel. Profilképe olyan volt, mint bárki másnak.
Legörgettem a júniusi posztokig.
Az utolsó frissítése júniusban egy poszt volt Harrynek, Azóta nem posztolt augusztusig.
Különös.
Visszaléptem Harry profiljára.
Rengeteg poszt volt a falán halála után.
Mind ugyanaz.
Hiányzol Harry, nyugodj békében.
Szeretünk és hiányzol Harry.
Érted imádkozunk.
RIP.
Nagyon szeretünk Harry.
Rosszul voltam tőlük. Fogadtam volna, hogy ezek nagy része sosem ismerte őt igazán. Csak egy híres gyerek volt nekik - gazdag fiú bájos mosollyal.
Azt mondják, hogy senkit sem érdekelsz hacsak nem vagy menő vagy halott.
Kiderült, hogy Harry mindkettő.
Haraggal telve kattintottam Harry képére.
Legtöbbjükön a szüleivel volt vagy Maxel. Volt egy pár róla és Aváról is. Mindig szélesen mosolygott, boldognak tűnt. A szemében csillogó szomorúságnak jelét sem láttam rajta a régi képeken. A legtöbbet megnéztem, a szívem elnehezedett. Szembe néztem vele milyen lehetett Harry élete. Boldognak és örömtelinek tűnt - szerető szülők, barátok, csinos barátnő. Mi romolhatott el?
Azok a mosolyok titkokat rejtenek, mondta a tudatalattim. Nem lehetnek mind ártatlanok.
Minél tübb fényképet néztem és minél több posztot olvastam falán annál jobban nőtt haragom. Ha a embereket annyira érdekelte, miért maradt gyilkossága megoldatlan? Miért ragadhatott itt?
Újabb posztokat olvastam Harry idővonalán.
Nagyon hiányol, de már egy jobb helyen vagy. RIP.
Jobb hely? Ez nonszensz. Még nem kelt át. Hogy mondhatja valaki ezt?
Nem tudják, emlékeztetett a tudatalattim. Nekik nem magyarázta el Harry a világrendjét.
Ez nem fair. Az egész nem fair.
Az élet nem fair, ez az igazság. De a halál.
Bezártam a weblapot és a kezemet a fejemre tettem. Fájt a mellkasom és túl meleg volt a szobába. Nem tudom miért volt rám ilyen hatással Harry élete.
Mert az élete része akarsz lenni, nem a haláláé. Ezért.
Lecsaptam a gépem tetejét, fájt a fejem. Befejeztem a netes nyomozást Harry volt életének tagjai után.
-
A temetőt kémleltem Harry felismerhető fehér pólóját és sötét nadrágját keresve.
Nem volt a tisztáson, és itt sem volt. Más kísértetek voltak, - ők a fűben ültek vagy sírköveken, halkan beszélgettek.
"Jane vagy?"
Meghökkentem a hirtelen hang, hátrafordultam, hogy ránézzek Emre. Szőke haja hosszú volt és egyenes, lépcsőzetesen omlott vállára. Egy halvány zöld ruhát és cipőt viselt. Gyengéden mosolygott rám.
"Igen," Bólintottam. "Harry itt van?"
A fejét rázta. "Egész nap nem volt itt. Azt hittem veled van."
Éreztem, ahogy az arcom elpirult és fejemet ráztam.
"Nos, ha már itt vagy miért nem csatlakozol hozzánk?"
Vállat rántottam. "Nem tudom, visszajöhetnék, amikor Harry..."
"Nonszensz. Aki segít Harrynek az nekünk is a barátunk."
Ujjait csuklómra kulcsolta és éreztem az ismerős kísérteties hidegen a bőrömbe áramlani.
Keresztül vezetett a temetőn egy kis körhöz, amelyben a többiek ültek. Egy fiú mellé ült le, aki hat évesnek tűnt és maga mellé húzott.
Az összes ember a kis körben fiatal volt, egyikük sem volt idősebb, mint én. Fehér százszorszépeket tartottak kezeikben, amit felemeltem a földről. Mindannyiuk szeme ránk ragadt, ahogy leültem.
"Ez Jane." Mondta Em. "Ő az aki segít Harrynek."
Mind bólintottak, úgy tűnt felismerték a nevem.
Van valami forródrót a pletykáknak ebben a francos temetőben?
"Jane, a csinos?" Kérdezte tőlem a kisfiú Em mellől.
Szemeim kitágultak és elpirultam, nevetést kiváltva mindenkiből.
"Ige, Wesley, a csinos." Mosolygott rá Em.
Wesley rám vigyorgott, mintha tudott volna valamit, amit én nem.
"Itt," Egy vörös hajú lány mondta, kezembe adta a koszorút. Kicsit nézett ki idősebbnek, mint én. "Virágkoszorúkat csinálunk."
Wesley felemelte az övét nekem. "Nézd, nem szép? Anya kertjében hagyom, ha kész leszek. Zavarodott lesz, amikor megtalálja,azután sosem fogja megtudni, hogy honnan jött." Elégedettnek tűnt a ténnyel, amint felemelt egy máik virágot a földről.
Rámosolyogtam. Imádni való volt. Túl fiatal, túl tiszta.
Elvettem a koszorút a vörös hajú lánytól és csináltam, amit Em mondott.
"Nézd, hagyj egy kis helyet a virágok és a csipke között. Azután így folytasd, amíg egy láncot kapsz." Mondta és megmutatta a sajátján.
Bólintottam és utánoztam mozdulatait.
"Szóval, Jane," mondta egy koszorús hajú lány,. Nem lehetett öregebb, mint tizenöt. "Te vagy, aki segít Harrynek a gyilkossággal kapcsolatban?"
"Uh, igen." Mondtam, próbáltam beszélni és csinálni a láncot egyszerre. "Igen."
"Van valami siker?" Kérdezte a piros hajú.
Vállat rántottam. "Nem sok. Csak egy üreg egy fal mögött az idős házban."
"Ez sok mindent jelenthet," Mondta egy másik lány, aki hét éve körülinek nézett ki.
"Lehet, "Mondtam. "És Harry nem tud átmenni rajta."
"Furcsa." Mondta Em.
Támadt egy ötletem. "Hey, ti mind áttudtok menni a falon, ugye?"
Mind bólintottak.
"Miért nem próbál meg valamelyikőtök átsétálni rajta? Megnézni mi van mögötte?" Izgatott lettem, a koszorút az ölembe tettem.
Csendben maradtak.
Összezavarodottan néztem arcól-arcra. "Mi?"
A vörös hajú megköszörülte torkát. "Segítenénk." Mondta. "De nem tudunk."
A lány, akinek virág volt a fején bólintott. " Mi, mint itt ragadt társak, csak magunkon segíthetünk, más szellemek segítsége nélkül. Te segíthetsz Harrynek, mert élsz. Mi képtelenek vagyunk segíteni, magunkon kívül, amikor átlépünk az utóéletbe.
Homlokom ráncoltam. "Oh."
"Próbáltunk segíteni egymásnak," Mondta Em." De próbálkozásaink hiábavalóak voltak."
Wesley nagyot hümmögött és fejét rázta.
Ők tudomásul vették, még én elsüllyedtem a szomorúságba.
Ahogy a kis csoporttal ültem megtanultam a vörös hajú lány nevét, Yasmin, a lányét, akinek virágok voltak a hajába Ellie, és a lány, aki hét év körülinek nézett ki Madison. Izgatott, hogy miről beszélnek, és nevettek, mintha egy élő csapat gyereket alkottak voltak. Wesley felém hajolt és virágokat tett a hajamba, egyesével.
"Harrynek igaza volt." Mondta, ahogy virágot tűzött a fülem mögé. "Csinos vagy."
"Nos, nagyon jó képű vagy." Mondtam, és ő szégyenlősen mosolygott rám.
Befejeztem egy koszorút, kiérdemelve egy elégedett mosolyt Emtől.
"Hey, mit csinálsz itt?"
Megfordultam, hogy lássam Harryt a kis körünknél állni.
"Téged kerestelek." Mondtam neki, ahogy leült mellém. "És itt maradtam virágkoszorút készíteni."
"Szia Harry!" Mondta Wesley.
"Szia, Wes," Üdvözölte Harry mosolyogva.
"Hol voltál Harry?" Kérdezte Madison.
"A szüleimnél." Ráncolta homlokát. Nehéz lehetett neki látni a szüleit, ahogy élik életüket. A szívem megdobbant.
"Ne gondolj rá." Mondta Em kiszakítva gondolataimból. "Csinálj koszorút."
Előrehajoltam és felemeltem a befejezett koszorút. "Tessék," Mondtam, fordultam felé és beletettem a hajába. "Viselheted ezt, amit én csináltam."
Rám mosolygott. "Köszi."
Bólintottam és rámosolyogtam.
Előrehajolt és felemelt egy százszorszépek."Most már úgy érzem az adósod vagyok." Mondta. "Csinálnom kell neked egyet."
"Nem!" Mondta Wesley. "Már tettem virágot a hajába!"
"Nincs olyan, hogy túl sok virág. " Mondta Harry, folytatta a koszorút. "És történetesen én csinálom a legszebb virágkoszorút."
"Nem, én." Mondta Wesley.
"Rendben, a második legjobbat."
"Harmadik. Jane jobb nálad."
Harry álla leesett és én nevettem.
"Wesley," Viccesen szidni kezdte. "Mi történt a barátságunkkal?"
"Jane csinosabb és szebb." Wesley dúdolta, egy újabb virágot tűzött hajamba. "És hosszú haja van a koszorúkhoz."
Harryre vigyorogtam.
A fejét rázta nevetve. "Úgy látszik Wesley kicsit összetört."
"Pont te beszélsz Harry." Mondta Yasmin.
'Igen, Harry." Mondta Ellie is.
Em csak nevetett.
Harry félrenézett és mindenki nevetett.
Tizenöt perccel és számtalan koszorúval később, Harry elkészült az enyémmel.
Gyengéden a fejemre tette, ügyelve, hogy ne bántsa a virágot, amit már Wesley a hajamba tett."Tessék," Mondta. "Most már egyenlőek vagyunk."
A csoport tagjai nyugtalankodtak és végül feloszlottak, Harry és én maradtunk a fűben.
"Azt hiszem Wesnek igaza van." Mondta Harry, felemelte a koszorút, amit még nem fejeztem be. " Csodás koszorúkat készítettél."
Mosolyogtam. "Kezdők szerencséje."
Pár másodpercnyi csend állt be közénk. Néztem, ahogy Wesley és Yasmin fogócskázni kezdtek.
"Harry," Suttogtam, miközben ránéztem. "Hogy halt meg Wesley?"
"Szívproblémákkal született." Mondta Harry. "Gyógyult, mindent megtett érte, de a szíve nem bírta hat évnél tovább."
Gombóc nőtt a torkomba. "Azt mondta, hogy az anyukája kertjében hagyja a százszorszép koszorút."
"Megtette," Mondta Harry. "Hogy segítse a továbblépését, hogy megbocsátson magának, így ő is tovább léphessen.."
Néztem, ahogy Wesley megfogta Yasmin kezét, amint beszéltek, a fiatalság.
"Annyira fiatalok." Mondta.
Harry bólintott, állkapcsa megfeszült. "Amikor meghalsz, visszatérsz abba a korodba, amikor a legboldogabb voltál. A legtöbben itt fiatalok. Nézz körül."
Szemeim végig futtattam a temetőn és láttam, hogy igaza van. Legtöbbjük annyid idős sem volt, mint én és Harry.
Levegőt vettem és az ujjam közé vettem egy fűszálat. "Te..." Megköszörültem a torkom. "Gondolod, hogy ha meghaltam volna az.... öngyilkosságom hatására... akkor itt ragadtam volna?"
"A határon?"
Bólintottam.
Beharapta az alsó ajkát. "Nem tudom." Válaszolt. "Azt hiszem attól függ, hogy mit hagysz magad mögött."
Bólintottam és lesütöttem a szemem.
"Ne ráncold a homlokod, " Mondta. "Ne csináld, amikor virágokkal van tele a hajad."
Felnéztem rá és mosoly kúszott arcomra. "Ha te is abba hagyod." Mondtam és nevettem, felé nyúltam, hogy megérintsem a virág koszorúját.
"Elég fair." Küldte felém a legszélesebb és legvidámabb mosolyát, amit valaha láttam és vele nevettem. Letéptem egy virágot és a hajába raktam a füle mögé. Ugyanazt tette, egyre több és több virágot tett sötét hajába.
Azon kaptam magam, hogy azon tűnődtem, hogy hova térnék vissza, ha meghalnék. Mikor voltam a legboldogabb?
Harryre néztem, aki egy újabb virágot tett hajába.
Most. Most vagyok a legboldogabb.
Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: