Szombat
-Shawn, ébresztő!-simogattam meg a mellettem fekvő fiú arcát.- Lassan indulni kéne apuhoz.-nyomtam puszit pofijára. Válasza egy nyöszörgés volt és átfordult a másik oldalára. Olyan, mint egy hisztis kisfiú. Oldalát kezdtem el böködni, ezáltal csikizni is, így nagy nevetésben tört ki.
-Hagyd abba!-kiabálta nevetve.
-Felkelsz végre?-hagytam abba egy pillanatra kínzását.
-Ahj...Jó.-mondta majd felállt az ágyból és a pólója után nyúlt. Bevallom jobban mutatott póló nélkül. Az ablakomon átszűrődő fény megvilágította kidolgozott felsőtestét addig, amíg el nem takarta azt Shawn egy felső segítségével.
-Tetszett a látvány mi?-tette fel az enyhén egóval telített kérdését.
-Mindig felteszed ezt a rohadt kérdést. Tudod, hogy tetszik. A barátnőd vagyok.- forgattam meg a szemeimet. -Lemegyek a konyhába valami kajáért meg innivalóért, addig alkoss magadból embert.- mosolyogtam bele a mondat végébe.
-Okés.-mondta majd adott egy puszit a homlokomra.
Lassan kitotyogtam a konyhába és kaja után kezdtem el kutakodni. Találtam kenyeret, szalámit, paradicsomot, vajat meg még egyéb dolgokat, de szerintem szendvicset fogok csinálni. Folyadék gyanánt a víz mellett döntöttem mert az egészséges és nem kell megeröltetni magam, hogy elkészítsek valami mást. Tudom, lusta vagyok. Így kell szeretni. Összedobtam gyorsan a szenyákat és az asztalra raktam őket.
-Shawn! Gyere enni!-kiabáltam neki.
-Megyek már!-kiabált vissza, majd megjelent az ajtóban.
-Remélem megeszed a szalámis szendvicset.-tekintettem az említett ételre.
-Hmm..Nyamii.- nyúlt a kajáért. Mindketten leültünk az asztalhoz és szép lassan elfogyasztottuk a luxus reggelink.
-Nem meséltem, de az énektanár azt mondta, hogy nekem az éneklés a jövőm. Megmutattam neki a dalaimat és énekeltem is neki. Ajánlotta a kórust, hogy lépjek be és úgy döntöttem, hogy miért ne? Megér egy esélyt nem?-mondta miután lenyelt egy falatot.
-Ez nagyszerű! Büszke vagyok rád!-mondtam mosolyogva.
-Köszönöm!-mondta boldogan.
Miután beszélgettünk még egy kicsit én is átöltöztem a pizsamámból egy egyszerű kék farmerbe és egy kötött pulcsiba. Soha nem szoktam apáékhoz kiöltözni, hisz minek? Shawnon is egy egyszerű fekete farmer volt és bordó színű pulcsi. Gyorsan a fürdőben átfésültem a hajamat és egy kis szempillasprált raktam a szempilláimra. Kész is volnánk. Az előszobában magamra kaptam a barna bakancsomat és a zöld színű télikabátom. Shawn szintén bakancsba bújt és barna színű kabátját vette magára.
-Indulhatunk?-nézett rám.
-Uhumm.-léptem ki a hideg kanadai télbe. A hó körülbelül bokáig ért és még mindig esett. A hideg az arcomat csipkedte így be is pirosította, ahogy Shawnét is. Nagyon édes volt ilyen kipirult arccal.
-Mikor jön már az a hülye busz?-mondtam reszketve.
-Nem tudom, de jöhetne már.-mondta Shawn, mire megjelent a meleget raktározó bordó színű busz.
-Jó napot!-mondtuk egyszerre Shawnnal.
-Szervusztok.-köszönt az ötvenes éveiben járó férfi.
Shawnnal leültünk a hátsó ajtó közelében lévő két személyes ülésre, ahol én kerültem az ablak felöli oldalra. Kesztyűben lévő kezeimet Shawn kulcsolta át saját hatalmas kezeivel. Az eddig reszkető lábaim végre felmelegedtek a buszon lévő fűtés miatt és az arcomról is eltűnt a pirosság.
****
-Szia Apa!-köszöntem mikor leszálltunk a buszról.
-Jó napot Mr. Payne!-mosolygott Shawn.
-Sziasztok! Nyugodtan tegezz!-fogott kezet Shawn és apa. Eddig minden jól halad. Apának szimpatikus Shawn. Apa nyomott két puszit az arcomra majd belültünk a kocsijába. Shawn előre az anyósülésre ült én pedig hátra, azon belül középre.
10 perc pasis beszélgetés és utazás után odaértünk apáék házához. Szép barackos színe van a háznak és egy nagy udvara. Kiszálltunk az autóból majd a meleg házat kezdtük célba venni, bár apáék kutyája kíváncsian szagolgatta útközben a sosem látott vendéget.
-Haloo.-köszöntem Calvinnek, aki éppen havat lapátolt.
-Ő itt a barátom.-mutattam Shawnra.
-Szia!-nyújtotta kezét.- Calvin Cox.-mondta mosolyogva.
-Shawn Mendes.-rázta meg a kezét.
-Grace nincs itthon?-érdeklődtem a lány miatt.
-Nincs. Samnél van.-magyarázta. Hát akkor maradt Ő.
-Gyertek be.-mondta apa, majd beléptünk a meleg házba.
-Sziasztook.-jelent meg Christina, apa felesége.
-Üdv.-mondta Shawn, majd két puszit váltottak, amit én is megtettem egy mosollyal az arcomon.
-Christina Payne.-mondta mire kirázott a hideg és összeszorult a gyomrom. Kicsit fura volt ezt így hallani.
-Shawn Mendes.-mondta mosolyogva barna szemű barátom.
-Hogy vagytok?-kérdezte miközben levetettük magunkról a meleg ruhadarabokat.
-Én jól, köszönöm.-mondta Shawn.
-Én is.-mondtam majd a nappaliba mentünk beszélgetni.
A kanapéra Shawn és én ültünk, apa az íróasztalánál lévő gurulósszékben, Christi pedig a fotelban foglalt helyet.
-És hány éves vagy?-kérdezte kedvesen apa felesége.
-18 múltam augusztusban.-fogta meg a kezem Shawn mivel látta, hogy kicsit ideges vagyok.
-Minek tanulsz?-kérdezte apa.
-Hát egyenlőre az énekes szakma felé indultam el.-mondta mosolyogva. Az én dalospacsirtám.
-Uu és Tessa kaptál mar szerenádot?-kívancsiskodott Christina.
-De még milyet.-mondtam széles mosollyal a számon miközben Shawnra hajtottam a fejemet.
-Milyen édesek.-nézett hátra apához a felesége.
-Összeilletek.-kacsintott.
-Köszönjük.-mondtuk egyszerre.
-Kértek sütit?-kelt fel Christi.
-Milyen van?-csillantak meg Shawn szemei.
-Van kalács, muffin és rétes.- na most lesz aztán roham a konyha felé.
-Ajjaj.-nevettem el magam. Shawn szemei csillogtak.-Muffint hozz, de csak egyet mert feleszi az összeset.-mutattam Shawnra, aki nevetni kezdett.-Nekem jó lesz a kalács.-mosolyogtam majd Christi mosolyogva indult a konyha felé.
-Shawn nincs kedved majd xboxozni?-hozta fel az ötletet Calvin.
-U dehogynem!-lelkesedett be.
-Asszem én ma a kutyával fogom tölteni a napot.-nevettem el magam.
-Jól van naa.-nyomott csókot a számra Shawn. Apa halványan elmosolyodott és ez melegséggel töltötte el a szívemet. Örül a boldogságomnak.
Christina egy nagy tál sütivel jelent meg az ajtóban és Shawn egyből mosolyra húzta a száját.
-Úristen.-nevettem el magam. Majd levettem egy szelet kalácsot a tálcáról és egy muffint Shawnnak.
-Köszönöm.-mondta majd enni kezdte a csokis ételt.
-Nincs mit.-mosolygott Christi. Vajon mit gondolhatnak Shawnról? Egy kisfiú akinek a kedvenc kajája a muffin és folyton mosolyog, mint a tejbetök.
Megettem a kalácsot és Shawn is pár darab muffint, majd kimentünk az udvarra játszani a kutyával.
-Szerinted bejövök nekik?-kérdezte miközben Petúniát simogatta.
-100%! Te mindig olyan kedves és közvetlen vagy, senki nem tudna utálni téged.-mondtam mosolyogva.
-Szeretlek Theresa.-lehelt csókot ajkaimra.
-Én jobban szeretlek Shawn.-csókoltam vissza.
-Emberek lassan ebéd!-hallottam meg Calvin hangját.
-Elrontod a pillanatot!-kiabáltam rá nevetve.
-Bocsika Tessa, de úgy érzem szegény Petúnia már elázott a nyálatoktól.-jött oda hozzánk.
-Ez szar volt.-nevettem.-Na, de menjünk be mert kezdek fázni.-mondtam, majd bementünk a házba.
****
Az ebéd húsleves volt rántott husival és krumplival. Jó kis kalóriabomba. Desszertnek pedig az eddigi sütik voltak. Shawn felfalta az összes muffint én pedig ettem 2-3 szelet kalácsot, apáék pedig a rétest fogyasztották előszeretettel.
-És mióta tart a románc?-kérdezte apa.
-Kb. 3 hete, de már minimum másfél hónapja ismerjük egymást.-tekintettem Shawnra akinek a keze az asztal alatt combomra vándorolt. Kezét fel-le mozgatta combomon ezzel zavarba hozva engem. Arcom, mint a paradicsom és szívverésem, mint egy gepárd sebessége. Rendkívül fura érzés járt át és a gyomrom is liftezni kezdett.
-Király.-mondta Calvin.
Shawn és a bátyám elvonultak xboxozni én pedig néztem őket. Shawn ölében ültem miközben Need For Speedeztek. Shawn vagy ötször ütközött az autójával tehát esélye sem volt a nyerésre. Soha nem fogok beülni mellé miközben vezet.
-Shawn olyan szerencsétlen vagy add már ide!-kaptam ki a kezéből a kontrollert.
-De héé!-mondta szomorúan.
-Baszki veszíteni fogok.-mondta Calvin. Ismer. Bárkit lenyomok NFS-ben.
-Közeledben sincs már, hogy veszítenél?-értetlenkedett Shawn.
-Úgy, hogy ismerem. Párszor már lenyomott.-kacsintott Shawnra Calvin, rajtam pedig egy önelégült mosoly terült el.
Lassan fél óra múltán abbahagytunk a videójátékozást és hazaindultunk. Apa kivitt minket a buszmegállóba és onnan vitt hazáig a busz.
-Amúgy tök kedvesek voltak.-mosolygott Shawn mikor leszálltunk a buszról.
-Persze, azok is csak régebben voltak dolgok, amikkel megbántottak, de aztán megtanultam kezelni és nem foglalkozni vele. Tudnak jófejek lenni és nagyon viccesek is. Szeretek velük lenni attól függetlenül, hogy régen mi történt.-mondtam, mire halványan elmosolyodott.-Mi az?-értetlenkedtem.
-Aranyos vagy mikor magyarázol.-nevetett enyhén.
-Utállak.-löktem meg nevetve a vállát.
-Gondolom mennyire.-mondta irónikusan.
-Ego Mendes akcióban ismét.-röhögtem el magam.
-Ez csúnya volt.-ölelt magához nevetve.
-Szeretlek!-bújtam mellkasához.
-Hidd el én jobban!-simogatta kezemet.
-Hinni a templomban kell.-kacsintottam.
-Hahahahahaha.-nevetett erőltetetten.
10 perc séta után végre beestünk a házba ami melegséget árasztott. Levettük a cipőinket és a kabátjainkat, s a helyükre raktuk azokat.
-Szia anyuuu.-öleltem meg szorosan.
-Jó estét Mrs. Payne.-köszönt illedelmesen Shawn.
-Shawn már ezerszer elmondtam, hogy tegezz. Ella.-mosolygott anya.
-Nos, akkor helló Ella!-köszönt ismét mire anya kuncogni kezdett.
-Milyen volt apádnál?-tekintett rám.
-Nem volt rossz. Igazából Calvinnel voltunk és xboxoztunk. Ja meg Christi csinált muffint és Shawn felzabálta az összeset.-simogattam meg nevetve barátom hátát.
-Jól van naa.-durcizott be.-Nem tehetek róla, hogy a muffin a második szerelmem.-vonta meg vállát.
-Hahaha.Gondolom az első én vagyok.-mosolyogtam szélesen.
-És még én vagyok az egoista?-hitetlenkedett Shawn.
-Nyugi Shawn, belé is ragadt egy kevés.-nevetett anya. Ch. Mindenki ellenem van.
-Felmondok.-tettettem a felháborodottat majd bementem a szobámba átöltözni.
Átvettem a kék farmerem egy fekete cicanadrágra és a pulcsimat Shawn óriási pólójára.
-Kopogni luxus?-kaptam magam elé a felsőt. Shawn barna szemeivel végigmért tetőtől-talpig. Minden porcikámat megvizsgálta. Tekintete lyukat égetett bennem.
-Khm..Bocsánat azt hittem, hogy...izé, lefeküdtél vagy valami.-vakarta meg zavartan tarkóját. Láthatóan zavarba hoztam. Milyen édes.
-A magabiztos Shawn Mendes zavarba jött?-közeledtem hozzá még mindig magam előtt tartva a pólót.
-Tessa hagyd abba vagy letámadlak.-mondta miközben megfeszült a nyakere. Ajkaim beharaptam és tovább húztam az idegeit.
-Ezzel nem segítesz. Akármennyire is hivogató vagy így, húzd fel azt a felsőt.-takarta el a szemét.
-Hát jó.-rántottam meg a vállam és felvettem a nálam kétszer nagyobb pólót.
****
-Shawn kelj fel kérlek! Meg szeretném csinálni az ágyat!-mondtam Shawnnak akinek már fél órája könyörgök, hogy hagyja el az ágyat mert kiakarom venni az ágyneműtartóból a takarókat és a párnákat. Már mindketten pizsamában voltunk, vagyis nem tudom a boxert mennyire lehet pizsamának nevezni, de rajtam a roxfortos pizsim virított.
-Jó. Akkor máshogy kell kikeltselek onnan. Telefonfüggő.-forgattam meg a szemem majd mellé másztam és megpróbáltam lelökni az ágyról.
-Tessa. Nem fog sikerülni.- na ne. Rájöttem. Kénytelen leszek rámászni.
-Na akkor Shawn Mendes. Mégegyszer és utoljára megkérlek, hogy emeld fel a segged erről a rohadt ágyról vagy más dolgokhoz kell folyamodjak.-mondtam nyugodtan.
-De félek.-húzta az idegeim. Hát jól van. Te akartad. Szép lassan kivettem Shawn kezéből a telefonját és félreraktam. Az egyik térdem átraktam a lábain így az ölében voltam. Ajkait kezdtem csókolgatni majd szépen lassan a nyakára tértem. Shawn egyátalán nem ellenkezett, sőt beszállt a játékba. Fenekem megmarkolta és derekamnál fogva közelebb húzott magához és éreztem, ahogy a nadrágja feszülni kezd. Kezeim leszedtem nyakáról és leszálltam róla.
-Kiszállsz?-néztem rá.
-Menj a francba Theresa Payne.-mondta durcizva majd kikelt az ágyból.
-Isten meghallgatta az imáimat.-sóhajtottam nagyot majd kiszedtem a szükséges dolgokat az ágyból és elhelyeztem azokat rajta.
-Folytatjuk?-nézett rám kajánul Shawn.
-Háát.-gondolkodtam.-Győzz meg, hogy igent mondjak.-kezdtem el kuncogni miközben az ágyra dőltem.
-Rendben van.-mondta majd felémkerekedett. Kezei a fejem mellett kétoldalt támaszkodtak meg. Az éjjeli szekrényen lévő lámpát lekapcsolta és csak a világító gömbjeim teremtettek félhomályt a szobában. Shawn szépen lassan csókolni kezdett majd egyre lejjebb haladt. Minden porcikámra csókot lehelt cseresznye színű ajkaival. Kezeimmel dús hajába túrtam, mire apró nyögés hagyta el száját. Gyomromban egy különös és fura érzés támadt és a szívem kétszer akkora ütemmel pumpálta az ereimbe a vért. Shawn kibújtatott a pizsamafelsőmből én pedig végigsimítottam kidolgozott felsőtestén. Kezdtem elveszteni az eszemet és csak Shawnra koncentrálni. Mindent kizártam a világból és csak Shawn és én léteztünk egy burokban, amit saját magunk köré alkottunk. Látásom is homályosulni kezdett és már semminek sem tudtam kivenni az alakját. Minden mozzanatra emlékszem és az értelmetlen suttogásokra, amiket Shawn a fülembe suttogott. Ahogy Shawn izzadságcseppei lefolynak arcán és a vágytól hevített, szinte már fekete szemével rám tekint és mosolyodik el. Felejthetetlen este volt. Életem legszebb estéje.