- A UA területén, nagyjából öt perc sétára az iskolától, három nap alatt felépítettek egy diákotthont, a Hatalmasok Szövetségét. Ez lesz az osztályok új otthona.
- Tehát, ha jól értem, a beleegyezésemmel Shoto és Aika ott laknának.
- Pontosan. Ezzel is garantálni akarjuk a diákok biztonságát. Mindent megkapnának ugyanúgy, és a személyes holmijaikat is magukkal hoznák.
Todoroki Enji, Todoroki Shoto és Akaguro Aika Shotával, Shimurával és All Mighttal szemben ültek a Todoroki ház nappalijában. A ház teljesen japán stílusú volt, sütött róla az immár egyes számú hős ízlése.
Akaguro két napja jött haza a kórházból, s teljesen egészségesnek tűnt. Csupán a jobb arcát átszelő seb volt feltűnő rajta. A szemét szemkötő takarta, de ez sem tudta elfedni a sérülést.
- Nem tudom, hogy meg merjek-e bízni még az iskolában - jelentette ki Todoroki, és keresztbe fonta a karjait.
Shota majdnem felmordult. Tudta, hogy Todoroki lesz az összes szülő közül a legnehezebben meggyőzhető, de a férfi minden elképzelését felülmúlta. Mondjuk megvolt rá az oka.
- Igyekszünk kiküszöbölni a csorbát, ami az iskola hírnevén esett, de ehhez az Ön együttműködése is szükséges. Kérem, bízza ránk Todoroki-fiút és Akaguro-lányt - All Might fejet hajtott ültében, de ezzel láthatólag csak rontott a helyzeten. Todoroki szeme idegesen megvillant, de igyekezett nyugodt hangnemben válaszolni.
- A nyári táborban magukra bíztam a két legfiatalabb gyerekemet, erre Shotot trauma érte, Aika pedig kétszer a halál szélére sodródott, és elvesztette a jobb szemét. És ezek után még képesek azt mondani, hogy bízzam őket magukra? - sziszegte.
Akaguro lehajtotta a fejét. Hosszú, fehér haja az arcába hullott, és szégyen tükröződött a szemében. Az unokatestvére szintén nem mert megszólalni. Shota nem akarta elképzelni, hogy mi folyhat ebben a házban. Még Bakugoéknál is kisebb volt a feszültség, pedig ott folyamatosan egymással üvöltöttek a családtagok.
All Might szintén érezhette ezt, mivel csendben figyelte a jelenetet, ahogy a fiú mindenki tekintetét kerüli, a lány pedig a testbeszédéből ítélve legszívesebben eltűnne. Shimura ezzel ellentétben kihúzta magát, és csak akkor vette le a tekintetét Akaguroról, mikor Todorokihoz szólt.
- Endeavor-san, kérem, hogy ne őket okolja Aika szemének megsérüléséért - fogott bele a mondandójába kissé bátortalanul. - Azért történt a baleset, mert én nem tudtam megvédeni magam, és önző módon Aikára bíztam mindent, miután visszakaptam az öntudatom. Ha én nem vagyok, akkor mindez nem történik meg. Egyáltalán nem a tanárok tehetnek róla. Énmiattam volt minden. Elnézést kértem már öntől, és most könyörgök, hadd járjanak továbbra is az iskolába, mert ha másból nem is, őbelőlük remek hősök válhatnak.
- Egy szóval sem mondtam, hogy nem mehetnek vissza a UA-ba - Todoroki leengedte a mellkasa elől a karjait.
Shota összehúzta a szemöldökét, és láthatólag a többiek sem értették, hogy miről beszél a férfi.
- Engedélyezem, hogy Aika és Shoto a kollégiumban éljenek, de ezzel korántsem bízom őket magukra. Nem bízom meg magukban, de bennük annál inkább. Ha igazi hősök lesznek, meg kell tanulniuk megvédeni magukat, és az otthon elhagyása egy fontos leckének számít ebben a fejlődésben. Ezért elengedem őket.
Pár percig mindenki csak megilletődötten pislogott. Akaguro felemelte a fejét, és Todoroki is az apjára emelte a tekintetét.
- Köszönjük, hogy támogatja a kollégiumi rendszert - bólintott All Might. - Rendkívül sokat jelent nekünk.
- Ha megbocsátanak, szeretnék Akaguroval négyszemközt beszélni - szólt Shota.
A lány felé kapta a fejét. Látszólag fogalma sem volt arról, hogy miről akar vele beszélni.
Aika szemszöge:
- Miről szeretne velem beszélni sensei? - kérdezte Aika, mikor leültek a konyhában.
- Nos, gondolom tudod, hogy a többiek közül már mindenki választott magának hősnevet.
- Nekem is kell egy?
- Ahogy mondod. Jó lenne, ha most megmondanád, így el tudnám küldeni az iskola nyilvántartásának, és a tanítás megkezdésekor már meglenne a jelmezeddel együtt.
- Már készen van a jelmezem?
- Hamarosan. Azért nincs még kész, mert az egyik támogató tagozatos diákunk, aki különösen jól érti a dolgát, engedélyt kért a megújítására, így létrehozott egy kísérleti darabot. Ezen a héten el kéne jönnöd az iskolába, hogy eldönthesd, kellenek-e azok az extrák, amiket ő adott hozzájuk.
- Kíváncsi vagyok rá - bólogatott Aika lelkesen. Egy kísérleti ruha? Valamiért lázba hozta a dolog. Mondjuk minden izgatottságot váltott ki belőle, amiről tudta, hogy egy lépéssel közelebb segíti a céljához.
- Nos akkor... a hősneved megvan már?
Aika gondolkodás nélkül bólintott. Már régóta tudta, milyen nevet akar magának.
Három nappal később találkozott a legkirobbanóbb személyiséggel az iskola "barkácsműhelyében", ahova Aizawa is elkísérte.
- Ááá, szóval te lennél... mindegy, elfelejtettem a nevedet, hőstagozatos! - kiabált a lány, és hevesen megrázta Aika kezét.
A szeme hasonlított a lőfegyverek pontosságát elősegítő lencse mintázatához, a haja rózsaszín fürtökben omlott a válláig. Hatsume Mei bűzlött a gépolajtól és a füsttől, amit néhány találmánya felrobbanása okozott. Ennek ellenére a képén egy letörölhetetlen vigyor ült, és nem volt hajlandó egy pillanatra is letenni a kezében tartott szerkezetet, amit folyamatosan bütykölt.
- A nevem Akaguro Aika, örülök a találkozásnak, Hatsume-san - masszírozta meg a csuklóját Aika, mikor Hatsume elengedte őt.
- Szólíts csak Meinek, Aika-chan! - ugrándozott a lány.
- Nem gond a közvetlenség?
- Azzal semmiképp, aki érdeklődik a ruhám iránt! Nagy lehetőséget ad nekem, hogy pont Endeavor - igazából a Hősgyilkos - lánya adott engedélyt arra, hogy felújítsam a jelmezét! Eszközöltem rajta egy-két saját ötletet is... Na gyere, próbáld fel!
Azzal esélyt sem hagyva Aikának arra, hogy feldolgozza az információt, már be is rántotta egy öltözőfülkébe, amin látszott, hogy sebtében alakították ki. Minden teketória nélkül vetkőztetni kezdte a lányt, és Aika kettőt se pislogott, máris egy tükör előtt állt a jelmezében.
Mei teljesen átalakította a ruhát, amit még tavasszal vázolt fel az Aizawa által adott lapra. Egyáltalán nem emlékezett masnikra és gombokra, a nadrág V alakú száraira pedig végképp nem. A csizma volt az egyetlen, ami hasonlított még valamennyire a vázlatra. A jelmez teljesen új stílussal készült, és semmilyen jelenlegi divatra nem hasonlított.
- Hm... szerintem egész jó, de két dolog még hiányzik - mormolta Mei, majd a munkaasztalához rohant. Mikor visszatért, leszedte Aika szeméről a szemkötőt. Egy pillanatra megdermedt, majd folytatta a tevékenységét.
- Ugye tudod, hogy a szemed vakon is gyönyörű? A színe teljesen megbabonáz mindenkit.
- Köszönöm...
- Ne köszönd, inkább maradj mozdulatlan!
Azzal Mei egy maszkot helyezett a szemére, és a fejére egy hajpántot tolt. Amikor Aika ismét a tükör felé fordult, látta, hogy a szemét egy fehér alapon vörös virág takarja, a fején pedig két nyuszifül ül.
- Minek a hajpánt? - kérdezte értetlenül.
- Megkérdeztem a senseitől a hősneved, és gondoltam, illeni fog hozzá - vigyorodott el Mei. - Az orvos hős, Usagi.
- Tökéletes - Aika arára is felkúszott egy boldog mosoly.
- Megengedtem, hogy a késtokok az öveden maradjanak, de nem fogom hagyni, hogy a bőröd felsértésével hívd elő a véredet - lépett oda a két lányhoz Aizawa. - Éppen ezért Hatsume kifejlesztette számodra ezeket.
Azzal a zsebébe túrt, és egy kis műanyag tasakot szedett elő belőle, amiben négy, infúziós tűhöz hasonlító kis szerkezet volt. A műanyag tű a helyén volt, de gumicső nélkül volt mind a négy.
- Ha ezeket a csuklódba illetve a bokádba helyezed, képes leszel rajtuk keresztül előhívni a véredet önkárosítás nélkül is - azzal Aika markába ejtette a zacskót. - Akár folyamatosan is hordhatod őket.
- Ez eddig eszembe se jutott...
- Mert nem gondolkodsz épeszűként! - szidta meg a tanár, és a fejére koppantott. - Nincs szükségem még egy Midoriyára női kiadásban.
- Igenis!
(Nem, nem bírtam megállni, hogy ne rajzoljam le, szóval tessék: )
(Könyörgöm, az arcát meg a többit ne nézzétek! A ruha a lényeg!)
A kollégiumi élet első napján:
A Hatalmasok Szövetsége nagyjából öt perc sétára volt az iskolától. Minden osztálynak jutott egy-egy épület, az 1-A osztály háza pedig ennek az épületsornak a legszélén állt.
- Mindenki itt van? - csitította a csapatot Aizawa az éület kapujában. - Remek. Nos, először is, örülök, hogy ismét sikerült összehozni a teljes 1-A osztályt.
- A tanároknak köszönhetjük, hogy újra együtt lehetünk - tette a mutatóujját szokás szerint az állára Tsuyu. - Mikor láttam a sajtókonferenciát, azt hittem, elveszítjük őket, és elszomorodtam.
Ochako bólogatott, Aika pedig bátorítóan megveregette a békalány vállát.
- Én is meglepődtem - értett egyet Aizawa. - Nos, bizonyára mindenki máshogy élte meg.
Beletúrt a hajába, majd folytatta.
- Mindjárt beszélek nektek a kollégiumról, de előbb... - itt összecsapta a kezeit. - Mostantól az ideiglenes engedély megszerzésére koncentrálunk, amit a táborban akartunk lebonyolítani.
- Tényleg, erről volt szó! - jutott eszébe Satonak.
- Annyi minden történt, hogy el is felejtettem...
- Ez fontos. Figyeljetek! Kirishima, Yaoyorozu, Todoroki, Midoriya, Iida. Azon az éjjelen ti öten Bakugo és Akaguro megmentésére siettetek.
- Kero...
Ha Aika nem állt volna Tsuyu mellett, meg sem hallotta volna a rémült-szomorú hangot.
- A többiek reakciója azt súgja, hogy mind tisztában voltatok ezzel - Aizawa idegesen lehunyta a szemeit. - Néhány dologtól eltekintve azt kell mondanom: Ha All Might nem vonult volna vissza, Bakugo, Akaguro, Jiro és Hagakure kivételével mindannyiótokat kicsapnám innen.
A levegő mintha megfagyott volna.
- Az ötösfogat egyértelműen, de a tizenkettő másik is, akik nem állították meg őket, eljátszották a bizalmunkat, akármilyen okból is tették. Hálás lennék, ha a megfelelő módon és megfelelő viselkedéssel megpróbálnátok visszanyerni a bizalmunkat. Ennyi. Na, menjünk be! Haladjunk!
A csapat viszont teljesen lehangolt volt. Ezek után Aika meg is tudta érteni. A tekintetével Kirishimát kezdte keresni, és meg is pillantotta a fiút Kaminari mögött. Odasietett hozzá, és előkotorta a pénztárcáját.
- Heh? Akaguro, mit szeret-
- Visszaadom a pénzed - nyújtotta felé Aika az összeget. - Megnéztem, és egy éjellátó távcső nagyon drága. Minden tartalékod rámehetett, nem?
- Én... kitől hallottad, hogy vettem éjjellátó távcsövet?
- Sho-chan mesélte, és nem akarok tartozni neked egy ilyen miatt - mosolygott rá a fiúra Aika, majd a többiekkel együtt megindult befelé az épületbe. A háta mögül még hallotta a fiút.
- Srácok, sajnálom! Ez ugyan nem lesz elég, de rászánom a pénzt arra, hogy ma este yakinikut együnk!
- Komolyan? - kiáltotta Sero, és a többekkel együtt örömujjongásban tört ki.
Mikor beléptek, Aizawa magyarázni kezdett.
- Minden kollégiumi épületben egy-egy osztályt szállásolunk el. A lányok a jobb oldalon, a fiúk a balon. Az első szint azonban közös terület. Az étkező, a fürdő és a mosoda ezen a szinten van.
A gyerekek szétszéledtek és megcsodálták a helyet.
- Még udvar is van! - lelkendezett Sero.
- Milyen tágas! Milyen tiszta! És egy kanapé! - kiabált Ashido.
- Akár egy villa! - hápogta Ochako, majd minden figyelmeztetés nélkül hanyatt esett.
- Uraraka-kun!
- Jól hallottam? - suttogta áhítattal Mineta. - A fürdő és a mosoda a közös területen van? Ez egy álom?!
- Nem koedukált. Ajánlom, hogy vigyázz magadra! - mondta egyszerű hangon Aizawa, de a kisugárzása akár egy gyilkosé is lehetett volna.
- Igenis...
- A második emelttől vannak a szobák. Nemenként négy szoba van egy szinten, és összesen öt emelet van. Mindenki saját szobát kap. Mindegyikben van klíma, mosdó, hűtő és szekrény.
- Még erkélye is van! Elképesztő! - hajolt ki Midoriya a magasba.
Aika majdnem elnevette magát Shoto aggódó tekintetén, ahogy Midoriyát figyelte, aki a kisgyerekek szokásához hasonlóan derékig kilógott a korláton.
- Hm... nagyjából akkora a szoba, mint az otthoni szekrényünk - hordozta körbe a tekintetét Yaoyorozu.
- Akár egy villa!
- Uraraka-kun!
- Ezek lesznek a szobáitok - osztotta ki a lapokat Aizawa az épület alaprajzával. - Az általatok előre beküldött tartozékokat már elhelyeztük a szobákban, úgyhogy csomagoljatok ki, és rendezkedjetek be. Holnap elmondom, hogy mostantól mi lesz. Ennyi. Oszolj!
- Igenis, sensei!
Bakugo szemszöge:
Gyorsan végzett a kipakolással. A ruháin és a többi személyes holmiján kívül nem sok mindent vitt magával, ezért nem kellett ostoba kacatokkal vesződnie mint például Dekunak. A vacsoráig hátramaradó időt pedig nyugodtan rászánthatta a gondolatai elrendezésére.
Mikor látta, hogy Bakaguro kifizeti Kirishima távcsövét, elszégyellte magát, amiért nem tudott a dologról. Azt akarta, hogy a fiú ismét ugyanolyan hülye legyen és ok nélkül vidám, mint amilyen szokott lenni, de nem vette észre, hogy tenni is tudna érte valamit. És Bakaguro tett helyette is.
- Az a rohadt kis... - szűrte a fogai között a szavakat, miközben a plafont bámulta az ágyán fekve.
A lány úgy nézett ki, mint akinek semmi baja, pedig mikor utoljára látta ájultan feküdt nem messze Shimurától, és lyukasra szaggatták a szegecsek, amiket All For One küldött neki.
Csupán a szemét takarta egy szemfedő, ami egy nagyobb sebet akart elrejteni a jobb arcán. Mekkora hülyeség, egy kis seb miatt a fél szemét eltakarni...
Végül listát írt a fejében az elintézendő dolgokról a napja további részére:
1. Túlélni a többiek baromságait.
2. Lehetőség szerint egyedül, csendben vacsorázni.
3. Odaadni Bakaguronak a pénz felét, elvégre őt mentették meg.
4. Beszélni Bakaguroval Dekuról.
A negyedik pontot azért iktatta be, mivel egy ideje egyre inkább gyanított valamit Dekuval kapcsolatban, és ahhoz, hogy megbizonyosodjon erről, a lány képességére is szüksége volt.
Végül estefelé felpattant, és lesietett enni, utána pedig Bakaguro keresésére indult. A szobák térképe szerint a lány az ötödik emelten lakott pont a felemás barommal szemben.
- Nahát, Bakubro, hova mész? - kérdezte Kirishima, aki vele együtt szállt be a liftbe.
- Semmi közöd hozzá.
- Ne már, haverok vagyunk! Áruld már el, miért ilyen titkos?
- Mondtam, hogy semmi közöd hozzá! Amúgy meg Bakagurohoz megyek, ha ennyire érdekel - morogta Katsuki.
- Akaguro-sanhoz? Ohó... szóval ezért nem akartad elmondani? - vigyorgott rá a fiú.
- Mi ebben a fura? - ráncolta a homlokát Katsuki. - Visszaadom neki a pénz felét amit a távcsőre költöttél, hiszen nekem is segítettetek.
Kirishima szinte már csalódottan sóhajtott.
- Unalmas vagy, Bakubro... pedig azt hittem, hogy- á, nekem ki kell szállnom - ugrott ki gyorsan a liftből a fiú, mielőtt rácsukódott volna az ajtó. - Jó éjt, Bakubro!
Katsuki intett neki, majd ismét megnyomta az 5-ös gombot.
A liftből kiszállva pont meglátta a keresett személyt, aki épp Todoroki szobájából lépett ki, egy tekintélyes méretű dobozzal a kezében.
- ... és ha kéne még valami, nyugodtan szólj. Ó, és Fuyumi-chan mondta, hogy te is hívd fel ha végeztél.
- Még van egy kis dolgom, de utána megcsörgetem. Ha elfelejteném akkor szólnál még egyszer?
- Ez természetes, Sho-chan! További jó munkát!
- Neked is.
Bakaguro megindult a folyosón a dobozzal a kezében, s dúdolni kezdett valamit. Katsuki utánasietett.
- Hé, Bakaguro! - kiáltott rá a lányra, aki hátrapillantott a válla fölött.
- Oh, szia, Bukko-kun - mosolygott rá a fiúra. - Miben segíthetek?
- Nesze - nyújtotta felé a pénz Katsuki. - A távcső fele - tette hozzá a lány értetlen arcát látva.
- Ja, értem. Tedd csak a doboz tetejére - bökött a fejével a kartonra.
- Ne vegyem át? - mi a faszért kérdez ilyet?!
- Az jó lenne - sóhajtott Bakaguro, és minden teketória nélkül a karjai közé tolta a dobozt.
Katsuki nem volt gyenge, de a doboz súlya alatt még ő is megroggyant egy kicsit.
- Mi a szar van ebben? - háborgott.
- Könyvek - mondta Bakaguro, és előreszaladt, hogy kinyissa neki a szobája ajtaját. - Tedd le ahova csak szeretnéd, addig hozok egy ollót.
Katsuki rögtön az ajtó mellé ledobta a dobozt, és körülnézett a szobában, ahova belépett.
Bakaguro szobája teljesen más volt mint az övé. Az egész japán stílusúan volt berendezve, csak az íróasztal keltett némi nyugatias hatást. Bakaguro az egyik fiókjából előkapta a keresett eszközt, és felvágta a doboz tetejét.
Tényleg könyvek voltak benne, de korántsem az iskolaiak vagy szabadidős olvasmányok. Soknak a címét sem értette, de annyit felfogott belőlük, hogy az orvosláshoz van közük. Bakaguro tényleg komolyan vette az orvossá válást.
- Köszönöm, hogy behoztad. Van még valami, amit szeretnél? - kérdezte a lány, és eltette a pénzt.
- Nem... vagyis igen. Te hallod a szívdobogásokat, ugye? - Katsuki beljebb lépett a szobába.
- Igen, miért kérdezed?
Bakaguro érdeklődve fordult felé.
- Akkor hallod Dekuét is, nem?
- Persze.
- És nem tűnt fel neked semmi furcsa vele kapcsolatban?
- Öhm... mire célzol pontosan?
- Mikor kicsik voltunk, Dekunak nem volt képessége.
- Micsoda?! De hát... de hát most van neki...
- Pontosan. Viszont mikor bekerültünk az iskolába, előjött neki. Az első edzésünk után mondta el, hogy valakitől kapta az erejét, és nem titkolta előlem gyerekkora óta, mert még nagyon kevés ideje van a birtokában.
- Uramisten... - Bakaguro bal szeme kerekre nyílt a döbbenttől.
- Mi van?
- Akkor ezek szerint Deku-kun... Deku-kunnak nem volt képessége, de most van. Valakitől kapta. És igen, a szívhangjával kapcsolatban tényleg feltűnt nekem valami furcsa a gyakorlati vizsgán - a lány remegett a felfedezéstől, amit éppen magyarázott. - Amikor használták a képességüket, All Might és Deku-kun szívhangja szinte egy és ugyanaz volt.
- Amikor All Might elvesztette az alakját, láttuk az egyik kivetítőn az utcán - folytatta Katsuki, és leült az íróasztalhoz, Bakaguro pedig lehuppant az ágyára. - És Deku azt motyogta, hogy "Ne, All Might... A titkod".
- Deku-kun még jóval előttem tudott All Might eredeti formájáról - bólogatott Akaguro. - Először azt hittem, hogy apa-fia kapcsolat van köztük, de mindketten letagadták.
- Te tudtad, hogy Deku tud All Might eredeti formájáról?!
- Bukko-kun, felismerem a szívveréseket! A sensei szíve pedig mindig is rettentően betegen dobogott, és egyszerűen felismertem a másik alakjában is!
- Szólhattál volna, baszki!
- Mégis miért? És megígértem nekik, hogy nem mondok senkinek semmit.
- Jó, ez érthető... és amikor All Might a kamerába mutatott, és azt mondta: "Rajtad a sor." Deku elbőgte magát, míg a tömeg éljenzett.
- Akkor tiszta a kép - bólintott Bakaguro. - Most már teljesen egyértelmű, hogy Deku-kun...
- All Mighttól kapta a képességét - fejezte be Katsuki.
- Ez hihetetlen - meredt maga elé a lány. - Deku-kun biztos nagyon céltudatos lehetett a képesség nélküli időszakában is, ha a sensei kiválasztotta.
- Igen...
Katsuki nem mondta ki hangosan, de feldühödött a gondolatra, hogy All Might méltónak találta Dekut arra, hogy megkapja az erejét. Sosem gondolta, hogy alábecsüli a fiút, mivel csak egy hülye kis stréber volt, aki már attól is megijedt, hogy a tenyere füstölni kezdett. És mi lett belőle... Katsuki érezte, hogy hatalmasat tévedett, és rettenetesen dühös volt magára emiatt.
- Bukko-kun, ugye tudod, hogy erről senkinek nem beszélhetünk? - kérdezte komolyan Bakaguro. - Én azért nem, mert megígértem, te pedig azért nem, mert ha kiderülne, nem tudnád négyszemközt lerendezni a dolgokat Deku-kunnal.
- Mégis honnan veszed hogy...?!
- Rád van írva - mosolyodott el a lány. - És a szíved üteme is erre utal. Szerintem beszéld meg vele miután megszereztük az ideiglenes engedélyünket, oké? Addig inkább ne zavard egyikőtöket se ezzel.
Bakaguro a falon lógó órára nézett.
- Te jó ég, már fél nyolc, és én nem pakoltam ki teljesen!
- Akkor én megyek is - állt fel Katsuki, és az ajtóhoz ment.
- Bukko-kun, tényleg ne mondd el senkinek - emelte fel a mutatóujját Bakaguro.
- Lenne még egy kérdésem - fordult vissza Katsuki a küszöbről. - Mi volt az "hű de fontos" dolog, amiért mindenkit a kórházba hívtál?
- A kórházba...? Jaaa, hogy az! Így visszanézve tényleg nem fontos, csak személyesen könnyebb volt elmondani a többieknek - magyarázta a lány, és rámutatott a szemkötőre. - Megvakultam a jobb szememre. Jó éjszakát, Bukko-kun!
Azzal a fiú képébe vágta az ajtót.
Yahho, mindenki! Ááá, imádtam a kollégiumi részt😍! Sero szobája a kedvencem, na meg Todorokié.
A szerelmi szálakra fogok most koncentrálni, és már meg is van az alapkoncepció, hogy ki kivel miként fog összejönni. Csak győzzem megírni. Holnap valószínűleg műtik a térdem, akkor semmilyen életjelet nem fogok adni, de utána legalább hat hétig mozgásképtelen leszek... éljen a nyári szünet... Bleh, és év elején majd az iskolában is mankóval fogok száguldozni😤. Elképesztő érzés, tavaly is ezt csináltam. Lényeg a lényeg, hogy a nyár további részében valószínűleg mást se fogok csinálni, csak enni, aludni, rajzolni és írni. Szóval rengeteg részt fogtok kapni (, a Bakudeku sztorihoz is, aki azt is olvassa), és jó sokáig fogunk eljutni ebben a történetben... azért azt nem mondom, hogy a nyár végére már az Aikatsuki házasságra kapjátok a meghívót, de össze fognak jönni.
Minden jót!