Oikawa szemszöge:
Iwaizumi még mindig döbbenten állt az ajtóban és én se igazán tudtam mit csináljak. Jobb szeretném folytatni amit elkezdtem, de kétlem hogy Suga-chan díjazná.. Na meg jobban átgondolva én sem akarom, hogy bárki más lássa Sugawarát szex közben. Túl erotikus és vonzó.. Lassan felegyenesedtem és Sugawarát is felhúztam az asztalról mire ő csak kínosan megköszörülte a torkát.
- Jobb ha megyek. – nézett rám mire zavartan bólintottam ő pedig a száját rágva nézett a még mindig ajtóban álldogáló Iwaizumira, de végül úgy döntött, így is le van sokkolva, mit számít egy ártatlan kis puszi, szóval gyors csókot nyomott arcomra és elsietett. Még hallottuk az ajtó csukódását de Iwaizumi csak bámult rám elkerekedett szemekkel és nem mondott semmit.
- Akkor kezdjem a sztorit vagy el akarod felejteni amilyen gyorsan csak tudod? – kérdeztem a tarkómat dörzsölve. Oké, tudtam, hogy egyszer el kell mondanom és nem is bánom hogy tudja.. Csak hát most valami egészen mást szerettem volna csinálni a párommal.
- Épp próbálom felfogni..
- Oké, szólj ha meg vagy vele. – veregettem vállon és felkapva a már felbontott sörös dobozt a nappaliba mentem. Hallottam a lépteit így halkan sóhajtva lehuppantam a kanapéra és vártam hogy robbanjon, bárhogy is fog reagálni, jobb ha ülök és van nálam valami puha hogy tompítsam a nevelő célú ütéseket.
- Ennyi? Szóljak ha felfogtam? Nem akarod elmagyarázni vagy valami?
- Szívesen elmesélem hogy jöttünk össze, bár nagyjából már tudod. – vontam vállat.
- Egy kicsit sem érzed kínosnak ezt a helyzetet?
- Mármint hogy rajtakaptál Neko-channal a konyhában amint épp kezdett forrósodni a hangulat? Nem, nem érzem kínosnak, sokkal inkább dühös vagyok amiért nem ismered a csengőt és nem adtál esélyt, hogy esetleg most nem akarok veled beszélgetni. – néztem rá enyhén sértetten. Iwaizumi lehuppant az egyik fotelbe és gondterhelten dörzsölte meg az arcát. – Nincs ebben semmi szégyellni való... Vagy talán meglepett, hogy egy fiúval vagyok együtt?
- Még jó hogy sokkolt cseszd meg! – emelte fel a hangját dühösen és szikrát szóró szemekkel nézett rám. – Van fogalmad róla, mit fognak erre mondani a szüleid? Ezt a lakást ők fizetik neked és mivel egyetemre fogsz járni, a tandíjadat is ők állják majd, de ha megtudják, hogy az egy szem fiuk a pasikra bukik, rögtön elcseszed az egész életed! És kinek a nyakán fogsz lógni? Naná hogy az enyémen!
- Majd lakok Neko-channal.
- Ne hívd már így az istenért! Ő egy fiú! Ha annyira cicázni akarod akkor hívd Kandúr-kunnak. – ironizált és bár nem helyes, még is elmosolyodtam az ötleten. – De egyáltalán hogyan? És pont a Karasuno pót feladója? Mr. Felpezsdítő uraság?
- Ne hívd pót feladónak. – forgattam a szemem unottan.
- Akkor magyarázd el, hogy hogy cuppantál rá egyik napról a másikra a csöcsök helyett a farkakra.
- Először is, ez undorító hasonlat volt. Ha már a farkakkal példálózol akkor ne a csöcsök legyenek a másik példa hanem a..
- Oké! – vágott közbe amin elmosolyodtam. Iwaizumi fáradtan felsóhajtott és hátra dőlt a fotelben. – Szóval? Hogy történt? – kérdezte én pedig felé tartottam egy már félig üres sörös dobozt amit elfogadott és csaknem egyhuzamban kiitta a tartalmát.
- Ennyire.. undorodsz a témától? – kérdeztem egy halvány de keserű mosollyal ajkaimon.
- Ha te lennél a legnagyobb homokos az egész földön, akkor is a legjobb barátom lennél te idióta. – nyugtatott meg a maga módján.. Akkor ideje mesélni..
Másnap
Sugawara szemszöge:
A tenyerem égett és zsibbadt de egyáltalán nem bántam. Mosolyogva néztem ahogy Asahi lecsapja a feladásomat.
- Szép! – csaptam a tenyerébe mikor ismét pontot szereztünk.
- Próbáljuk meg azt. – lépett mellém Daichi mire a szívem hevesen kezdett verni az izgalomtól. Alig várom, hogy lássam Kageyamáék arcát amikor látják az új támadásunkat. Elszántan szorítottam ökölbe a kezem. Most már nekem is van egy fegyverem. Egy olyan támadás amihez én is kellek. Helyeselve bólintottam Daichinak majd a többiekre néztem. Na majd most..
- Ezt nem fogjátok elhinni!! – csapta ki az ajtót Takeda-sensei mire kérdőn kaptuk felé a fejünket.
- Sensei, minden oké? – kérdezte Ukai-san elsőként a még mindig levegő után kapkodó Takeda-senseit.
- Aoba!! A következő ellenfelünk az Aoba Johsai!! – ez csak vicc..
- Áh.. Értem.. – sóhajtotta Ukai-san és megdörzsölte tarkóját. Időközben mind közelebb mentünk hozzájuk, szinte meg is feledkezve az előző meccsről amit folytattunk.. – A múltkor legyőztek minket de már sokat fejlődtünk. – mosolygott ránk Ukai-san biztatóul. – Ne hagyjátok, hogy a múltkori meccs hatással legyen a teljesítményetekre. – kezdte de már nem is igazán tudtam rá figyelni.. Azóta több minden változott mint azt a többiek gondolják. Természetesen Oikawa és én megbeszéltük, hogy a kapcsolatunknak semmi köze a versenyhez és csupán ellenfélként találkozunk majd a pályán. De ez nem is olyan egyszerű.. Mármint nem gondoltam még bele, mert úgy gondoltam az még úgy is messze van, de most így hirtelen nem is tudom mit kéne reagálnom. Fájdalmasan nyögtem fel mikor valaki vállon csapott. Daichi átkarolta a vállam és biztatóul rám mosolygott.
- A fogaskerekek össze értek.. Megmutatjuk nekik az új Karasunot. – egy halvánnyal mosollyal bólintottam és Asahira pillantottam aki mellettünk állt.
- Egyre több fegyverünk van és dolgoztunk a gyengeségeinken is. – nyújtott előttünk Nishinoya a lábára miközben felmosolygott Asahira. Igaz is. Asahi most már kicsit magabiztosabb a fogadással kapcsolatban, Noya pedig már feladni is tud, ahogy azt a Nekoma liberójától látta az edző tábor alatt. A csoda gyors is fejlődött, mert most már Hinata tudja irányítani a labdát és nyitva van a szeme mikor üt.. És itt van a titkos fegyverünk is amit még az elsőseink sem ismernek.. A szinkronizált támadásunk. A csapatunkra fogok figyelni. Oikawa az ellenfelem a pályán. Nagyot bólintottam amin Daichi elmosolyodott.
- Suga-san segíts a feladásban. – állt fel a földről Noya mire bólintottam, Kiyoko-chan pedig lepasszolt nekünk egy labdát. Nincs ezen mit gondolkodni. Ezúttal nem fogunk veszíteni!
***
Oikawa kínosan mosolyogva nézett maga elé én pedig nem tudtam hogy most nevessem ki, vagy érezzek vele együtt. Iwaizumi-san szakadatlanul engem bámult, így végül az utóbbi mellett döntöttem. Bár Oikawa tegnap azt mondta a telefonban, hogy Iwaizumi elfogadta a kapcsolatunkat és titokban is tartja azt, arról egy szót sem szólt, hogy meg akar engem ismerni.. Őszintén szólva én nem igazán akarom megismerni.. Majd a meccs után, előtte viszont nem akarom! Kizárt! Nem, nem és nem! Már az is épp elég veszélyes hogy Oikawával járok, nem hogy még a legjobb barátjával is össze haverkodjak! Ez a meccs sokat jelent nekünk, nem akarom, hogy miattam elbukjunk.
- Szóval együtt vagytok.. – mondta végül mire Oikawa fáradtan felsóhajtott.
- Iwa-chan, nem tudnál valami értelmesebbet kinyögni ahelyett ami már így is nyilváÁÚ! – dőlt ki hirtelen mikor Iwaizumi hozzá vágott egy távvezérlőt. Elkerekedett szemekkel néztem a földön fekvő srácra majd Iwaizumira pillantottam.
- Ne húzz fel, barom. – morogta dühösen amin kínosan mosolyogtam. Oikawa nyöszörögve tápászkodott fel a földről és duzzogva nézett az állítólagos legjobb barátjára.
- Most nem is mondtam semmi olya.. – kezdte de Iwaizumi tekintete láttán ijedten vett fel egy védekező pozíciót. – Nem mondtam semmit, oké?! Ne kattanj be! – hadarta mire Iwaizumi csak mérgesen fújtatott egyet de végül újra rám nézett. Mintha újra beszkennelt volna a szemeivel mint ahogy azt már jó párszor megtette az negyed fél órában. Kínosan fontam keresztbe magam előtt a karjaimat.
- Szóval Daichi-san, hmm?.. – kérdezte szinte csak magától, mire kissé meghökkentem..
- O-ii-kaa-waaa.. – néztem rá dühösen mire ijedten rezzent össze. Még is miért mondta el neki??? Ki a fene engedte meg???
- Azt ugye tudod, hogy Oikawa messze nem olyan mint Daichi-san? – kérdezte komolyan mire kérdőn pillantottam felé.
- Ezzel mire célzol? – kérdeztem értetlenül.
- Ha csak azért jöttél össze ezzel a hülyével, mert el akarod felejteni a reménytelen szerelmedet akkor jobb ha most azonnal leállsz. – mondta komoran.
- Iwa-chan! – kiáltott fel Oikawa. Az arcán értetlenség tükröződött vissza. Valószínűleg ő sem számított erre.
- Nem kell aggódnod, nem játszok Oikawa érzéseivel. – néztem mélyen Iwaizumi szemeibe mire ő kisebb habozás után bólintott és felállt.
- Akkor végeztem.
- Mi? Ennyi? – kérdeztünk Oikawával szinkronban mire Iwaizumi unottan pillantott ránk.
- Nem érdekelnek a részletek. Ha boldogok vagytok akkor legyetek.
- De Iwa-chan, ha már védelmező nagytesót játszol nem kéne valami olyasmit mondanod, hogy ˝Ha megbántod őt akkor nagyon megbánod.˝ - utánozta egy bűnöző hangját Oikawa. – vagy ilyesmi? – kérdezte végül a saját hangnemében. Iwaizumi elfintorodott és a szemeit forgatta majd egy mélyet sóhajtott és mintha átgondolta volna Oikawa szavait. Végül csak bólintott és karba fonta a kezeit.
- Oikawa, ha összetöröd azt a kis srácot, kiheréllek.
- Ne engem fenyegess! – hisztizett Oikawa amin elmosolyodtam és a fejemet ingattam. Iwaizumi is elmosolyodott, amin kissé meglepődtem.
- Ha te összetörsz megdöngetsz pár lányt, megiszol pár sört aztán visszatérsz a még idegesítőbb énedhez.
- Idegesítő mi? Na várj csak, még nem hallottad ahogy szerelmesen áradozok Suga-chan mosolyáról.
- Kérlek ne égess le engem is, ez így is elég gáz. – szúrtam oda mire Oikawa megfagyott majd könnyes szemekkel nézett rám. – Ez már nem válik be. – figyelmeztettem mire abba hagyta a mű hisztit és ciccegve fordult félre. Iwaizumi mosolyogva borzolta össze Oikawa haját.
- Legközelebb komolyan meg szeretnélek ismerni. – pillantott rám Iwaizumi. – De most van pár elintézni valóm. – csak bólintottam. Bár Iwaizumi kicsit erőszakosnak tűnik, volt jó pár megmozdulása ami szimpatikus volt. És nem a távirányítóra gondolok.. Bár az hogy nem csak én dobálom Oikawát elég megnyugtató, és ez megmagyarázza, hogy miért tűri olyan jól.
- Kikísérlek. – tápászkodott fel a földről Oikawa. Iwaizumi még biccentett egyet felém elköszönés gyanánt, majd Oikawával az ajtó felé indultak. Még hallottam ahogy Oikawa olyasmiket kérdez, hogy ˝hát nem édes?˝... Zavar hogy édesnek, meg cukinak hív, de mikor én is így becézgettem, gondolván hogy ez neki sem fog tetszeni, ő csak mosolyogva nézett rám és várta hogy még több aranyos becenévvel és jelzővel illessem. Ez a srác nem komplett, de akkor is szeretem. Sőt.. Talán pont azért szeretem ennyire mert egy hatalmas idióta, de valahogy mégis olyan okos és érett, de máskor meg gyerekes.. A telefonom csörgésére kaptam fel a fejem mire meglepetten nyúltam a kis asztalhoz a kütyüért. Kou-kun. Mosolyogva fogadtam a hívást és a fülemhez emeltem a készüléket.
- Kou-kun, hogy vagy? – köszöntem és érdeklődtem egyszerre.
- Nagyon fáradt vagyok.. – panaszolta amin elmosolyodtam. – Na meg.. Mikor is találkoztunk utoljára? Két hete? Három hete? – kérdezgette de valójában ő is tudja hogy van az már egy hónapja is.
- Tehetek én róla hogy rád jött a szokásos alkotói remete formád?
- Annak már vagy egy hete vége! Látni akarom az én Suu-chanomat. – nyafogott amin halkan felnevettem. Oikawa kérdőn állt meg mellettem, majd kissé zavartan eltátogott egy ˝Zavarok?˝ félét mire nemlegesen megingattam a fejem, ő meg úgy döntött hogy akkor ledől mellém egy kicsit. Mosolyogva kezdtem el simogatni selymes haját miközben ő kényelmesen elhelyezte a fejét combomon. – Na picim. Vázolom a helyzetet. – váltott ˝komolyra˝ Kou-kun, és mivel most Oikawa elég közel volt hozzám, hallott minden egyes szót és elkerekedett szemekkel nézett fel rám. Egy vissza fojtott mosollyal figyeltem zavart ábrázatát. – Csokis süti. Gyümölcsös süti. Kiwis muffin ami nem mellesleg meglepően jól sikerült ééés.... Egy nagyon éérdekes sztori amitől tuti hátast fogsz dobni. Úgyhogy mikor legyen a randi?
- Kou-kun, ez mind nagyon csábító.. – kezdtem de Oikawánál ekkor telt be a pohár és feltápászkodva mellém térdelt. Értetlenül figyeltem mire készül, de közben végig Kou-kunhoz beszéltem. – De a hétvégén meccsünk lesz és ühm.. – haraptam be alsó ajkam és szabad kezemmel megpróbáltam eltolni Oikawát aki úgy döntött megzavarja a telefon beszélgetést és érzékeny pontjaimat kényezteti ajkaival. – Majd.. Majd kedden elugrok és ühm..
- Mik ezek az édes hangok? Ennyire örülsz hogy hallod a hangom? Húú, csak nem maszturbálsz? – kérdezte azzal a perverz hanglejtéssel, de közben az is kicsendült hangjából hogy csak hülyéskedik. Azonban Oikawa döbbenten kapta fel a fejét és meglepetten meredt rám. Csak a fejemet ingattam, hogy ne vegye komolyan, de nem igazán értette mit is akarok üzenni. – Jajj cukrom, most nem lehet, nyilvános helyen vagyok. Nem bírod ki estig?
- Kou-kunh.. – dühösen csaptam Oikawa kezére mikor ölemnél kezdett simogatni.
- Ha ilyen izgatóan nyögöd a nevem, a végén lecsuknak amiért egy kávézóban masztizok.
- Hülyeh ühm.. – idegesen csaptam Oikawa mellkasára aki csak nem hagyta abba az ingerlést, így végül erőt véve magamon, felálltam a kanapéról, hogy egy nyugodtabb helyen tudjak beszélni Kou-kunnal, de Oikawa keze elkapta csuklómat, míg másik karját derekam köré fonta és az ölébe húzott. Fenekemnél éreztem éledező férfiasságát ami még jobban felizgatott. Tegnap félbe szakítottak minket, de ma biztos nincs semmi akadálya hogy egymásnak essünk.. Csak épp Kou a vonal másik végén van és nem lehetek olyan szemét hogy csak úgy minden szó nélkül letegyem..
- Jól van szerelmem, akkor este átmegyek, csak csörgess meg. Nem akarom hogy a röplabdázó pasid rajta kapjon minket.
- Kou! – mordultam rá, ugyanis Oikawa kezei hirtelen lefagytak.. A francba is! Dühösen nyomtam ki a telefont és hajítottam a kanapé mási végébe, majd megfordulva Oikawa ölelésében, feltérdeltem az ülő alkalmatosságra s lovagló ülésben helyezkedtem el Oikawa combjain. – Ne higgy neki. Csak szívózott. Gyakran mond ilyeneket.
- Aha.. – motyogta mire ciccegve hajoltam el tőle és a telefonomért nyúltam. Kár volt eldobni és kinyomni, ha most úgy is újra felhívom azt a hülyét. Kou röhögve vette fel a készüléket.
- Na mi az, a pasid kinyomott? – kérdezte szórakozottan.
- Inkább mond meg neki hogy csak vicceltél.
- Oké. Üzenem neki hogy vicceltem. A legjobb barátaimat nem húzom meg és ők se húzhatnak meg engem. Viszont a telefonszexben benne lennék..
- Kou!
- Jójó! Ne haragudj. Mondjuk most amúgy sem telefonszexelhetek senkivel. – mondta amit nem igazán tudtam mire vélni.
- Ezt hogy érted? – kérdeztem értetlenül mire Oikawa türelmetlenül forgatta meg a szemeit. Bocsánatkérőn pislogtam rá.
- Összejöttem valakivel.. Erről akartam veled beszélni.. Te is ismered..
- Tényleg? Ki az? – kérdeztem zavartan, ám ekkor Oikawa úgy döntött, kihasználja az úgy pózunkat és a nyakamhoz hajolva kezdett el csókolgatni. Beharapva alsó ajkamat próbáltam elnyomni a sóhajaimat, de már eszem ágában sem volt felállni az öléből. Szeretem Kou-kunt de kezd szűkös lenni a helyzet ott lent..
- Majd személyesen elmondom. Viszont szeretnék kérdezni vala.. – meglepetten néztem Oikawára aki kikapta a kezemből a telefont és kinyomta.. Hát.. Majd írok egy bocsánatkérő sms-t.. De valószínűleg már csak holnap.
- Mi ez így hirtelen? – kérdeztem miközben nyaka köré fontam karjaimat.
- Minden meleg haverod ilyen? – kérdezte csak úgy mellékesen mire halkan felnevettem.
- Nincs sok homoszexuális barátom, de Kou-kun kifejezetten különc tud lenni.
- Tudta hogy itt vagyok melletted és direkt szemétkedett. Egy pillanatra tényleg elhittem hogy viszonyod van vele. – duzzogott ami nem tudtam nem mosolyogni.
- Féltékenyen is édes vagy.
- Nem meglepő én mindenhogy imádnivaló vagyok és persze helyes is, de HÉ! Nem is vagyok féltékeny. – esett le neki mit is mondtam amin halkan kuncogtam és arcára téve kezeimet szájához hajoltam s lágyan becézgettem ajkait. Oikawa mélyen beszívott egy nagy levegőt majd lassan kiengedte s elfelejtve az elmúlt pár percet, inkább visszatért ahhoz amit tegnap nem volt alkalmunk befejezni. Lágyan mélyítette el a csókot, nyelveink érzéki keringőbe kezdtek amitől jóleső bizsergés futott végig testemen s hajába túrva ösztönöztem jobban. Oikawa kezei derekamról fenekemre csúsztak s őrítően lassan markolt meg s ezzel egy időben még közelebb húzott magához így öleink összeértek amitől jólesően belenyögtem a csókba.
- Ne várjunk estig? – kérdeztem csak úgy hirtelen, mert végül is tényleg előttünk van még az egész éjszaka.
- Kívánlak.. – mondta két csók között, így már nem volt több kérdésem. Oikawa keze ingem alá simult mire egy elégedett sóhaj szakadt fel belőlem. Most nem leszek olyan mint a múltkor. Nem akarok megint olyan tétlen lenni.. Kissé elhúzódva Oikawától, meglazítottam iskolai nyakkendőjét és eldobtam a hátam mögé. Oikawa újabb csókért hajolt hozzám amit készségesen adtam meg neki, hisz én is szomjaztam rá. Közben kezeimmel megtaláltam ing gombjait s mikor ajkaink elváltak ködös tekintettel néztem Oikawa nyakára.. Lassan kezdtem kigombolni az anyagot s oda hajolva a szabaddá vált bőrfelülethez apró csókokkal kényeztettem őt. Hallottam ahogy Oikawa halkan sóhajtozik, de a következő pillanatban kezei újra fenekemmel kezdtek foglalkozni mire halkan felnyögtem az érzésre. Újra nyakához hajoltam s nyelvemet is bevittem a játékban csakhogy aztán kissé durvábban megharaphassam, s nyomot hagyhassak rajta. Mosolyogva néztem a piros csóknyomot s beharapva ajkaimat pillantottam barna szemeibe. – Bosszú a tegnapiért? – kérdezte mire nemlegesen megingattam a fejem s miközben lecsúsztattam róla az inget még közelebb csúsztam hozzá, olyannyira hogy mellkasunk már majdnem összeért.
- Csak meg akartalak jelölni. – búgtam ajkai közé mire szórakozottan felkuncogott, s a galléromhoz nyúlva elhúzta az anyagot hogy szemügyre vehesse tegnapi remekművét. Mondanom sem kell, elég csúnya tarkabarka foltok keletkeztek fog nyomai körül, s ha ez még nem lenne elég, fáj is.. De mikor tegnap este a kádban hozzá értem, nem voltam dühös, vagy szomorú.. Úgy éreztem ez egy bizonyítéka annak, hogy a szívem és a testem is az övé, Daichi pedig a szívem és az elmém egy régi fiókjába lett száműzve és már csak egy barátként gondolok rá.. Sokáig szerettem.. Ő volt az első szerelmem.. De nem hagyhatom hogy elvegye a jövőmet a sóvárgás és a múltba való kapaszkodás. Oikawa kínosan húzta el a száját a nyakam láttán amin elmosolyodtam. – Fáj.. – panaszkodtam mire bűnbánóan nézett rám, majd mosolyom láttán halványan elpirult, ami csak még vonzóbbá tette őt. Éreztem ahogy kezeit hátamra simítja majd megemelkedik alattam, s pár pillanattal később már a háló felé tartottunk. A nyakához bújva szívtam be finom illatát s apró puszikkal halmoztam el a füle mögötti érzékeny bőrfelületet. Oikawa finoman fektetett az ágyra s felettem térdelve rögtön nyakamhoz hajolt. Meglepetten szisszentem fel, mikor meleg, puha ajkai a fájó helyet érintették. Kissé visszahúzódott, minden bizonnyal meglepte a reakcióm, de ezek után újra vissza hajolt. Hűvös levegőt éreztem nyakamon amin majdnem felnevettem. Igen, valóban melegebb a bőröm azon a helyen, s mikor ajkaival érintette szinte égető volt, de hogy elkezdje fújkálni.. Nem bírtam tovább, nevetve fordítottam magam felé arcát amin kissé meglepődött de nem igazán bánta a dolgot.
- Ne haragudj.. Túl durva voltam tegnap. – mondta kissé bűnbánó arcot vágva mire csak megingattam a fejem.
- Nem haragszom. – motyogtam majd kissé feltápászkodva apró puszit nyomtam arcára, majd mikor vissza dőltem az ágyra, őt is magammal húztam, így majdhogynem rajtam feküdt, de egyáltalán nem volt olyan nehéz, sőt.. Élveztem a közelségét.. Hogy ajkai s nyelve újra megtaláltak s csókban forrhattunk össze. Sosem értettem miért szeretnek csókolózni az emberek, s bár én is vágytam rá, nem tartottam olyan fantasztikusnak.. Egészen addig a pillanatig, amíg a második igazi randinkon meg nem csókoltam Oikawát. Más volt mint az a szájra puszi amit ő adott nekem a matek egyenletek fölött, s bár mikor valóban csókolóztunk, kissé meghökkentett milyen tapasztalt, valahogy mégis izgató volt. Amikor két ember így érintkezik, az valami hihetetlen érzés. És nem csak a csókról van szó. Az érintés egy olyan embertől akihez kötődsz, mind lelkileg és testileg az annyira.. jó, fantasztikus, csodálatos és mindezek összes variációja egyszerre és fokozva. Halkan nyögtem fel, mikor Oikawa végig simított oldalamon s combjaimba markolt. Éhesen, vágyakozón, követelőzőn. A tudat hogy akar engem még mindig annyira hihetetlen, de már inkább meseszerű. – Oikah.. – ziháltam mikor keze nadrágomba csúszott s már teljesen merev férfiasságomat kényeztette.
- Ennyire felizgattalak? – kérdezte egy szemtelen mosollyal, így inkább nem is válaszoltam. Tudja ő jól, mennyire lázba hozta a testem, hisz épp a kezében tartja a fő bizonyítékot. Halkan nyögtem fel mikor egyik ujjával merevedésem tetejét ingerelte. A testem néha finom ívbe feszült, majd elernyedt, s zavaromban folyamatosan mocorogtam alatta. Megkönnyebbülten engedtem el sóhajt mikor kihúzta kezét alsómból, ám ekkor megemelte csípőmet s lehúzta rólam az anyagot. Reflexszerűen takartam el magam kezeimmel mire szórakozottan felkuncogott.
- Ugyan Suga-chan, előttem nem kell szégyenlősnek lenned. – adott egy apró puszit fülemre mire éreztem hogy lángolni kezd a kis hallószervem.. Ez így még kínosabb.. Akkor már inkább az arcom legyen vörös. Oikawa mintha csak a gondolataimban olvasna simította meg arcomat én pedig résnyire nyitott szemeimen keresztül néztem fel rá. – Olyan édes vagy mikor így elpirulsz. – zavaromban egyik kezemet arcom elé kaptam, de a másik tenyeremmel görcsösen takartam nemesebbik részem. – Naa, Sugawara. – búgta azon a mély férfias hangján miközben állam vonalán siklott végig ajkaival. – Engedd hogy lássalak.. Mindenhol. – halkan nyöszörögve haraptam be ajkaimat mikor egyik kezével mellbimbómat kezdte simogatni az ingemen keresztül. – Sugawara.. – kérlelt s ezúttal az arcomat takaró kézfejemre adott pilleszárny csókokat. Kezeimet mellkasára tettem és fordítottam helyzetünkön, így én kerültem felülre. Oikawa épp fel akart ülni, hogy közelebb legyen hozzám, de kezeimmel az ágyon tartottam s én hajoltam hozzá közelebb hogy ismét megcsókoljam. Ujjai tarkómra simultak majd hajamba túrtak ezzel ösztönözve a folytatásra, szabad kezével pedig végig simított csupasz combomon és felgyűrte az ingem, hogy attól is nem sokára megszabadítson. Enyhén zihálva váltak el ajkaink de még mindig nem nyitottam ki a szemeimet, csak élveztem Oikawa érintéseit. Ajkaimmal gyengéden érintettem ajkait de ezúttal nem csókolóztunk, csak élveztük egymás közelségét. Oikawa mindkét kezével végig simított hátamon majd le a combjaimon és vissza a mellkasomon. Meglepetten nyíltak el ajkaim mikor hónom alá nyúlva fentebb húzott. Értetlenül pillantottam le rá, de ekkor megéreztem nedves nyelvét mellbimbómnál.. Halkan nyögve haraptam be ajkaimat míg szája alatt az ingem anyaga teljesen át nem nedvesedett. Finoman fogai közé vette azt a kis pöcköt ami megint csak arról árulkodott, mennyire fel vagyok izgulva.
- Ah! – meglepetten kaptam hátra egyik kezem mikor Oikawa feltolta bennem egyik ujját. Éreztem mellkasomnál ahogy elmosolyodik és ha lehet még jobban zavarba jöttem miatta. Halkan nyögdécselve remegtem felette, miközben ő már két ujjal tágított, és kisebb döbbenetemre, egyáltalán nem fájt és nem volt kellemetlen sem. Én vagyok száz százalékosan meleg, ő még is jobban tudja, hogy csinálja rendesen.. Ez azért elég kínos.. Oikawa hirtelen felült én pedig egy hatalmasat nyögtem, ugyanis ujjai még mindig bennem voltak és a póz váltás miatt most még beljebb csúsztak bennem. Karjaimat reflexszerűen fontam Oikawa nyaka köré aki kedveskedő puszikkal halmozott el..
- Mozgasd a csípőd. – mormogta fülemnél mire nemlegesen ingattam meg a fejem. – Suga.. Mozgasd a csípőd. – mondta újból, s ezúttal szabad kezét csípőre simította hogy megadja a kezdő ˝lökést˝..
- Pehr.. Perverz.. – szűrtem ki fogaim közt mire halkan felkuncogott s fülembe puszilt.
- Már a legelején is tudtad hogy az vagyok. – bár csak ne lenne igaza, de.. Valóban tudtam.. Sőt.. Ez még semmi ahhoz ami lejátszódhat a fejében. – Szereted hogy ilyen vagyok. – búgta még mindig a fülemnél szórakozva. Oh, basszus én tényleg rohadtul élvezem hogy ilyen, de hogy meglovagoljam az ujjait.. Mármint az Ujjait.. Még egy szimpla ölében ülős ˝lovaglás˝ sem volt erre most azt akarja hogy tegyem ezt az ujjain.
- Neh! – kapaszkodtam erősebben vállaiba mikor csípőmön pihenő kezével irányítani kezdett. Éreztem ahogy bennem lévő ujjai gyönyör központomat ingerlik minden egyes ˝lökésnél˝. Szinte észre se vettem hogy magamtól mozgatom a csípőmet miközben Oikawa szabad kezével kissé eltolt magától hogy arcomra nézhessen. A tekintete ködös volt és halkan zihált pedig még hozzá sem értem ott lent.. Igaz is.. Még mindig rajta van a nadrágja... Egyik kezemmel lenyúltam övéhez. Tudta mit akarok, így le sem pillantott tevékenykedő és egyben ügyetlen kezemre, hanem végig az arcomat fürkészte ami miatt csak még ügyetlenebbnek éreztem magam. Mikor végre sikerült kicsatolnom az övét, halkan sóhajtva gomboltam ki a nadrágját és amennyire csak tudtam lehúztam róla az anyagot, bár épp csak annyira sikerült, hogy merev tagja kibújhasson szűk börtönéből. Oikawa kéjes sóhajokat hallatott miközben kezemmel kényeztettem őt, s homlokát vállamra döntötte. Én is el akartam sütni korábbi mondatát, hogy ˝Ennyire felizgattalak?˝ és hogy ˝Még alig értem hozzád.˝ de ezek helyett csak nevét tudtam nyögdécselni, ugyanis ujjai ellentétes irányban kezdtek mozogni csípőmmel, ezzel még nagyobb gyönyörhöz juttatva ami már kissé megijesztett. Nem az ujjaitól akarok elélvezni. – Oih.. Oikawa.. – nyögtem újra s vállán pihenő kezemmel tarkóján át a puha fürtök közé túrtam és követeltem hogy nézzen fel rám, mert ezúttal nem csak azért nyögtem a nevét, mert élveztem amit csinál, hanem mert üzenni is akartam vele. Oikawa értette a célzást és kihúzta belőlem ujjait majd ismét fordított helyzetünkön. Csalódottan nyögtem fel mikor elvált tőlem és az ágy előtt állva nézett le rám. Néztem ahogy lerúgja magáról a felesleges ruha darabokat. Szexy.. – Te hogy nem jössz zavarba? – kérdeztem mert egyáltalán nem mutatott semmi arra mutató jelet, hogy feszengene amiért meztelenül ácsorog előttem. Oikawa elmosolyodott majd végre újra felém mászott. Azt hittem végre beteszi, de ekkor megragadta csípőmet és ismét fölötte térdeltem ő pedig az alkarjain megtámaszkodva feküdt alattam.
- Most viccelsz? Ilyen jó test miatt miért kéne zavarban lennem? Büszke vagyok rá. – egózott amin nem tudtam nem nevetni. – Nem mellesleg.. – simította egyik kezét combomra majd ingem alá.. – Neked sem kéne zavarban lenned. Gyönyörű vagy. – mondta vágytól mély hangján mire zavartan sütöttem le a szemem. Kezével megfogta államat s finoman emelte fel fejem, hogy szemeibe nézzek. Azok a barna szemek szinte a rabjává tettek.. De ugyanakkor éreztem belőle, hogy ő pedig az én rabom lett. Furcsa érzés az mikor érzed, tartozol valakihez és ő is tartozik hozzád. Mintha egyek lennétek és ha távol vagytok egymástól egy részed vele maradt.. Arcomat simogató kezébe simultam s egy csókot nyomtam tenyerébe. Menthetetlenül belé szerettem.. Lassan kezdtem el kigombolni ingemet, hogy megadjam neki azt amit némán kért pillantásaival.. Látni akar engem.. Mindenemet.. Láttam ahogy nyel egyet s alig észrevehetően beharapja egy pillanatra alsó ajkát. Mikor az utolsó gombbal is végeztem remegve engedtem ki egy kisebb sóhajt miközben gyengéden és lassan lecsúsztattam magamról az anyagot. Egyik kezemmel megtámaszkodtam Oikawa válla mellett míg másik kezemmel hátra nyúltam lüktető erekciójához. Oikawa még mindig az alkarjain támaszkodott így könnyű szerrel elérte vállamat s kényeztető csókokkal halmozta el bőrömet, míg egyik kezét oldalamra simította s lágyan cirógatott. Minden érzékszervem kettőnkre hangolódott, minden más mintha megszűnt volna. Az érintései, a lehelete, az illata. Csak őt láttam, csak rá tudtam gondolni. Ez az egész messze felülmúlja azt amiről csak álmodni mertem.. A legutóbbi együttlétünk még csak ismerkedés volt.. Ismerkedett a testünk s felfedeztük az alapvető dolgokat, de most minden sokkal intenzívebb, sokkal meghittebb.. Lassan fogadtam magamba teljes hosszát, s szinte egyszerre nyögtünk fel az érzésre. Egymás felé fordulva apró csókot váltottunk, majd elmosolyodva azon, hogy mennyire egy rugóra jár az agyunk, egy hosszabb csókot is váltottunk. Oikawa összesimította orrunkat én pedig ajkaimat beharapva kezdtem el mozogni.. Eleinte lassan de mikor Oikawa kéjesen felnyögött alattam egy kissé mélyebb és gyorsabb mozdulatomra, felbátorodtam s újra és újra megismételtem az előzőt. A hangja ahogy nyög, a hangom ahogy nyögök.. Olyan mintha a lelkünk is egyesülne a testünkkel együtt. – Sugah.. – simította kezét csípőmre hogy átvegye az irányítást s ezzel egy időben kifeküdt az ágyon, ugyanis mindkét kezével csípőmre fogott. – Ülj fel.. Egyenesen.. – zihálta én pedig engedelmeskedtem, s izmos alhasán támaszkodva egyenesedtem ki. Csak ekkor esett le, hogy így teljes mértékben rám lát, de már nem érdekelt.. A tekintete valahogy még jobban fokozta bennem az élvezetet. Éreztem ahogy Oikawa csípője megmozdul alattam és erős, határozott lökéssel döf belém mire szám elé kapva egyik kezem fojtottam el egy sikolyt s ehelyett egy élveteg nyögést hallattam ami elégedett mosolyt csalt az alattam fekvő arcára és még ennél is nagyobb gyönyört ami a nyögéséből volt kivehető. Ezúttal én mozdítottam meg csípőmet mire egy halkabb nyögés kúszott elő torkunkból, mintha csak egy kisebb pihenőt tartanák, s mikor Oikawa kezeivel fenekembe markolt s egyhelyben tartva csípőmet kezdett el mozogni alattam, nem bírtam tovább egyenesen ülni. Oikawa fordított helyzetünkön, így ismét én feküdtem alatta. A nevét nyögve sikítottam fel mikor egyszerre kényeztetett belül és fogott a farkamra hogy ezzel növelje számomra a gyönyört. – Jó érzés? – kérdezte zihálva mire csak bólogatni tudtam. Már hogy ne lenne jó érzés? Hallja ahogy a nevét sikítom, érzi ahogy remegek az élvezettől és belé kapaszkodom.. Beletelt pár percbe mire rájöttem, a számból akarja hallani mennyire élvezem amit velem művel.. Máskülönben miért kérdezett volna olyat amit tud? A nyakába csókolva próbáltam összekaparni a hangom, hogy megadjam neki amit szeretne, de ajkaim elkalandoztak s már álla vonalát csókoltam végig.
- Jó.. Annyira jó.. Oikahwa.. – nyögtem és éreztem hogy megremeg fölöttem és bennem is. Ennyire fontosak lennének számára a szavak? Ennyire élvezi ha hallja amit már alapból tud? Fülébe harapva halkan nyögtem s mikor elengedtem fogaim közül hallószervét, oda nyögtem a következő szavakat. – Méhg.. Ahkarlak.. Jobban.. – Mintha még nagyobb lett volna bennem és még keményebb ahogy egyre őrjítőbben mozgott bennem, s ajkaival, kezeivel kényeztetett ahol csak ért. Hálásan és szerelmesen simogattam, néhol kéjesen karmoltam meg bőrét ahol csak elértem, miközben hátra vetve a fejem újra és újra csak nyögni tudtam s kéjesen sóhajtozni alatta. – Oih..kawah.. – még a szemeim is könnybe lábadtak attól a temérdek kéjtől és érzelemtől. Nem mondanám hogy sírok, mert az hazugság lenne, egyszerűen boldog vagyok és élvezem ezt az egészet. Szinte késként hasított belém a kérdés, hogy vajon ő is ugyanígy élvezi-e mint én. Hisz én jóformán alig csinálok valamit. – Oi.. Oikawa.. – fojtottam el egy újabb nyögést mire zihálva pillantott rám, s mintha kissé aggódna, hogy talán valami baj van amiért így szólítom nevén.. Elnyomva a nyögést és kérlelve hogy nézzen rám. Már maga a tény, hogy csupán a hangomból képes megállapítani, hogy mondani, ebben az esetben épp kérdezni akarok valamit, annyira hihetetlen.. – Neh.. Nehked is.. jó? – kérdeztem mire egy meglepett s kissé talán meghatott és megkönnyebbül mosoly terült ajkain s ajkaimra hajolva megcsókolt. Mintha évek óta nem csókoltam volna meg úgy faltuk egymás ajkait, s mikor elvált tőlem s szemeimbe nézett a szavaitól olyannyira zavarba jöttem, hogy kissé megbántam, amiért feltettem azt az ostoba kérdést.
- Igen.. Nagyon jó.. – puszilta meg arcomat, miközben egyik kezével megsimogatta arcom másik oldalát. – Annyira jó benned lenni.. Annyira édesen nyögöd a nevem.. Olyan gyönyörű vagy és édes.. Ahogy körül ölelsz az annyira forró és selymes.. – ne folytasd.. Zavarba hoz. Ne mondj többet te hülye.. Ajkai halántékomnál jártak majd anyajegyemre tévedtek. – Annyira szeretlek. Mindenedet szeretem. – éreztem ahogy a forró tagja lüktet bennem, s már közel jár ahhoz hogy elmenjen, akár csak én.. – Nyögd a nevem.. – zihálta ajkaim közé én pedig úgy tettem. Egymás nevét nyögve jutottunk a csúcsra s zihálva forrtunk össze egy újabb csókban. Jóleső hideg futott végig gerincem mentén majd egész testemen, egészen a lábujjamig. Oikawa lassan húzódott ki belőlem s mellém dőlve emelte fel a karját amit célzásnak vettem s boldogan bújtam oda hozzá. Átkarolta vállamat s egy puszit nyomott a fejemre. Halkan zihálva simultam hozzá s kezemet mellkasára téve lágyan cirógattam izzadságtól nedves bőrét. Mikor végre megtaláltam a pulzusomat és a légzésem is szabályosabb lett, fel pillantottam Oikawa arcára aki elgondolkodva nézett maga elé.
- Min gondolkozol? – kérdeztem mire hümmögött egyet.
- Kár hogy nincs bekamerázva a lakás.. – mondta komolyan mire nem tudtam nem felnevetni s szórakozottan a mellkasára csaptam.
- Ez már a betegesen perverz határait súrolja.
- Igeeen, beteg vagyok. – nyafogott és fellökve magát ismét felém kerekedett. – Gyógyíts meg. – motyogta ajkaim közé egy perverz mosollyal.
- Ugyan, te már menthetetlen vagy.. – ingattam meg a fejem mire duzzogva biggyesztette le ajkait, én pedig nevetve fogtam kezeim közé arcát és lágyan csókoltam meg. – De egy szóval se mondtam hogy bánom. – suttogtam ajkai közé s lábaimat csípőjére fontam.
- Csak nem..? – vonta fel meglepetten szemöldökét miközben a mosoly továbbra is ott volt kívánatos ajkain.
- Nem muszáj ha nem akarod. – játszottam a szendét amin halkan felnevetett.
- Már hogy ne akarnám.. – simított végig oldalamon s éreztem ahogy hozzám nyomódik férfiassága..
- Egy ágyban az ellenséggel.. Elég izgató.. – jutott eszembe mire elmosolyodott.
- Titokban járni is elég izgató..
- Hmm. Tele vagyunk tabukkal. Két pasi. Két ellenséges csapat. Mit sem sejtő család és barátok. És amíg ezt felsoroltam megint tök kemények lettünk. – pillantottam le ölünkre. – Hé.. – néztem szemeibe. – Ugye nem csak a titkolózás izgalma miatt..? – kérdeztem mire megingatta a fejét és gyengéden arcon csókolt majd szemeimbe nézett.
- Szerinted így néznék rád, ha nem lennék szerelmes? – kérdezett vissza. – Legszívesebben mindenkinek elmondanám, hogy az enyém vagy. Hagy irigykedjenek, hogy nem csak jól nézek ki, és nem csak baromi okos vagyok de egy hatalmas mázlista is amiért velem vagy együtt. – zavartan temettem arcomat nyakhajlatába.
- Te aztán tudod hogy legyél egyszerre egoista és rohadt romantikus.. – motyogtam zavartan ő pedig fülemhez hajolva lágyan érintette ajkait fülcimpámhoz.
- Ez azért van mert még magamnál is jobban szeretlek. – halkan nyögve hunytam le szemeimet mikor ismét belém hatolt. Inkább én vagyok az aki el akar dicsekedni azzal, hogy ez a srác az enyém.. És csak az enyém.