Sugawara már cirka két éve sejti, hogy meleg. Ez akkor tudatosult benne, mikor legjobb barátja iránt mélyebb érzéseket kezdett táplálni. Azonban mindent felkavar, mikor Oikawa rájön a titkára..
Viszont egy kissebb ˝baleset˝miatt Oikawának esti száll...
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
Mosolyogva huppantam le az egyik székre Kou-kun mellé, aki köszönés ként egy fejpántot nyomott a fejemre.
- Ez meg mi? – kérdeztem meglepetten.
- Kou-kun örül a tavasznak. Csak a szokásos. – motyogta Teruma-kun egy őzike fejpánttal a fején.
- Egész aranyos. – ült le mellém Oikawa és megpiszkálta a fejemen lévő bigyót.
- A srác már foglalt. – lépett elénk Sinohara-san mire Oikawa meglepetten fordult felé.
- Tudom.. Én foglaltam le, vagy mi... – motyogta kissé megszeppenve mire Sinohara döbbenten nézett rá.
- Ó! Az sms-es srác. – esett le neki rögtön mire Oikawa kínosan elhúzta a száját.
- Ja.. Az sms-es srác.. – motyogta de mielőtt még össze kaparhatta volna magát, Kou-kun beállt közénk és alaposan szemügyre vette Oikawát, kicsit talán jobban is mint kellett volna, mert Teruma-kun mérgesen a kezére csapott, nehogy öv alatti helyekre vándoroljon.. Úgy tűnik még mindig érdekli az a ˝fontos kérdés˝ hogy Oikawa milyen méretekkel rendelkezik.
- Ne zaklasd a vendégeket. – morogta Teruma-kun mire Kou-kun mosolyogva támaszkodott meg a pulton és áthajolva felette, egy gyors csókot nyomott Teruma-kun ajkaira.
- Édes vagy mikor féltékenykedsz.
- Édesek vagytok mind a ketten, de nem lehetne ezt kicsit arrébb? Elijesztitek Sugawara pasiját. – mosolygott rájuk Sinohara-san.
- Ha már itt tartunk. – fordult az említett felé Kou-kun. – Teruma-chan pont olyan mint te, O-chan.
- Lehetne hogy nem hívsz így..? – kérdezte Oikawa szenvedő arcot vágva, de mikor meglátta Kou-kun mosolyát, rögtön tudta, hogy most már örökké rajta ragad ez az öreges becenév, így lemondóan sóhajtott. – Hogy érted, hogy olyan mint én? – tért át a másik kérdésre.
- Nem érdeklik a férfiak. Kivéve egyet. – mosolygott büszkén.
- Világos. – biccentett, bár valójában már ismerte a sztorit, mert mikor megtudtam hogy Kou és Teruma járnak, teljesen le voltam sokkolódva és az nap este Oikawánál aludtam, szóval elmondtam neki.. – És mik ezek a fülek? – kérdezte a Kou-kun fején lévő farkas fülekre bökve.
- Talán neked furcsa lehet, de igazából mindkét oldalon játszottam már, szóval bármit hordok ami megtetszik, legyen az férfias vagy ukés. – huppant vissza a mellettem lévő székre, hogy még se álljon kettőnk között egész este.
- Hogy érted hogy játszottál? – kérdezte Oikawa értetlenül.
- Szado mazo magazinod van és nem tudod hogy értem hogy játszottam? – kérdezte egy sunyi mosollyal.
