Sugawara már cirka két éve sejti, hogy meleg. Ez akkor tudatosult benne, mikor legjobb barátja iránt mélyebb érzéseket kezdett táplálni. Azonban mindent felkavar, mikor Oikawa rájön a titkára..
Viszont egy kissebb ˝baleset˝miatt Oikawának esti száll...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A kávézóban ülve néztem a forgalmas utcát. A párok egymás kezét fogva sétáltak a hidegben és az utca fényeiben gyönyörködtek. A becsomagolt ajándékra néztem magam mellett. Még mindig alig tudom elhinni, hogy találtam egy ilyet.. Tudom, hogy Oikawa hisz az űrlényekben és hogy imádja az ufós ruhadarabokat és kiegészítőket. Ez valami ritka pulcsi amit egy író tervezett a könyve sikerének örömére. Más szóval, szerintem ez borzalmas ajándék, de ismerve Oikawát, aki csorgó nyállal vágyódott egy ilyen után.. Komolyan, olyan nehéz volt megtalálni ezt a darabot, hogy már kezdtem feladni, de olyan ajándékot szerettem volna adni aminek biztosan örülni fog és az.. Ez.. Egy borzalmas kinézetű pulcsi..
- Suga-chan. – hallottam meg Oikawa hangját mire elmosolyodtam. Leült elém és ügyelve arra hogy senki nem figyel, elhúzta előlem a kávéscsészét és maga felé fordítva azt a részét ahonnan ittam, ő is a szájához emelte. Csak mosolyogtam rajta ő pedig vidáman letette a csészét és vissza tolta elém. Én is megfordítottam a csészét és újfent ittam belőle. Közvetett csók.
- Ugye tudod, hogy itt senki nem ismer minket? – céloztam arra, hogy nem kellett volna a titkos kis üdvözlő csókunkat használni, hanem egyszerűen meg is csókolhatott volna. Oikawa meglepetten nézett rám és egyik kezével megtámaszkodva az asztalon közelebb hajolt hozzám és finoman megcsókolt. – Ennyi elég.. – kuncogtam mikor megint meg akart csókolni így boldogan beharapva ajkait visszaült a helyére és maga elé húzta a kávés csészét.
- Azt hittem zavarna ha emberek előtt megcsókolnálak. Ezt tekintsem karácsonyi csodának? – kérdezte amin csak a fejemet ingattam.
- Ezután a beszólás után ne is álmodj róla, hogy valaha megengedem hogy nyilvánosan megcsókolj.
- Gonosz. – nyújtotta ki a nyelvét majd magabiztosan elmosolyodott. – Úgy is te fogsz megcsókolni engem.
- Na azt várhatod. – forgattam a szemem. Oikawa kiitta az utolsó kortyokat majd letette a csészét és kifizette a kávét.
- Mehetünk? – kérdezte mire bólintottam. Felvettem a táskámat és elindultunk ki tudja hová. – És.. Mivel itt senki nem ismer minket... - kezdte elnyújtva a szavakat én pedig gonoszul mosolyogva zsebre dugtam a kezeimet. – Gondoltam.. – sóhajtotta letörten.
- És hová megyünk? – kérdeztem csak úgy mellékesen. Kou-kun miatt egyre ijesztőbb dolgokra gondoltam a meglepetéssel kapcsolatban. Eleinte nem kíváncsiskodtam, de mikor a bárban elmondtam, hogy Oikawa meglepetést tervez, rögtön elkezdtek találgatni. Kezdődött a Love Hotellel, ami igazából nem is zavart volna ha nem kezdik el részletezni ki mit csinálna és hogyan.. Na akkor egy kicsit be paráztam. De csak egy kicsit. Mikor már a bizalmamat tették próbára és olyan eszement dolgokat mondtak, minthogy Oikawa elvisz egy hotelszobába és pár haverjával meg szégyenítenek miközben levideózzák az egészet én pedig örökké bánni fogom hogy megismertem.. Bár nem hibáztatom őket, elvégre sosem találkoztak Oikawával így nem tudhatják, hogy ő erre soha nem lenne képes. Ezért nézték ki belőle az erőszakot és a gyilkosságot.. Még vész csipogót is kaptam amit természetesen nem hoztam magammal de nekik azt mondtam hogy nálam lesz. Egyszer el kéne vinnem Oikawát a bárba, hogy jobban megismerje a srácokat.
