Sugawara már cirka két éve sejti, hogy meleg. Ez akkor tudatosult benne, mikor legjobb barátja iránt mélyebb érzéseket kezdett táplálni. Azonban mindent felkavar, mikor Oikawa rájön a titkára..
Viszont egy kissebb ˝baleset˝miatt Oikawának esti száll...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sugawara rávetette magát az ágyára és arccal a párnájában fájdalmasan felnyögött amin nem tudtam nem mosolyogni.
- Suu-chan, hol marad a jó modorod? – kérdezte Suga anyukája mellettem állva, de az ő arcán is ott bujkált a mosoly.
- Ühhhm! – dörmögte a párnája ellen majd a hátára fordult. – Milyen jó modor? Tudja hogy fáradt vagyok és mégis ide pofátlankodik. – nézett az anyjára duzzogva de hangjából hallani lehetett, hogy nem is bánja annyira, hogy itt vagyok. – Oikawa önző! Ne dőlj be a bájainak! – figyelmeztette az anyját amin mind a ketten felnevettünk, Suga pedig felfújva az arcát nézett ránk össze szűkített szemekkel.
- Oikawa drágám, mostantól jobban oda kell figyelnem rád. A fiam aggódik, hogy talán az orromnál fogva vezetsz. – nézett rám Suga anyukája mire én is komolyabb arcot próbáltam magamra varázsolni.
- Egy cseppet se aggódjon hölgyem. Nem fogom az orránál fogva vezetni. Hisz az a csinos nők mestersége. Talán inkább magam miatt kéne aggódnom. – néztem mélyen Suga anyukájának szemébe aki mosolyogva nézett rám.
- Jajj kedvesem, nem is értem miért aggódtam egyáltalán.
- Na jó.. Elég a flörtölésből! Megmondalak apának! Te meg hagyd békén az anyámat! – vágott hozzám egy párnát mire nevetve néztünk rá. – Vissza adnád? Kicsúszott a kezemből. – nézett rám ártatlanul én pedig a fejemet ingatva hajoltam le a párnáért.
- Akkor magatokra hagylak titeket. Viszek vacsorát apádnak. Ma megint túlórázik. – nézett Suga-chanra az anyja. Suga csak a szemeit forgatta.
- Már meg sem lepődöm. – motyogta az orra alatt.
- Ha éhesek vagytok egyetek. – intett még, majd ott hagyott minket. Pár pillanattal később hallottam az ajtó csukódását is.
- Na jól van. Nincs sok időnk, szóval gyors leszek. – indultam meg felé, mire nagy szemekkel nézett rám.
- Idióta! – vágott hozzám egy magazint. Vissza fojtva hatalmas mosolyomat, lehuppantam az ágya elé, s hátamat a matracnak döntve sóhajtottam fel.
- Hosszú volt ez a hétvége. – jegyeztem meg csak úgy mellékesen.
- Szerintem elég gyorsan elrepült. – fordult megint a hasára. – Párnát. – tartotta ki a kezét és kétszer ökölbe is szorította, ezzel jelezve hogy még mindig nincs a kezében az áhított tárgy. A kezébe adtam, ő pedig a feje alá húzta és boldogan mosolyogva hunyta le a szemeit. – Édes pici ágyikóm. Már úgy hiányoztál. – gügyögte el a végét.
- Óh, neki is nagyon hiányoztál. – mondtam eljátszva a gondolattal, hogy nekem mondja azokat a szavakat.. Mert nekem tényleg hiányzott.. Az hogy hallottam a hangját jó volt, de az hogy láthassam a mosolyát.. Na az hiányzott.. Hajaj, ex-chan... Még nálad is nyálasabb és romantikusabb lettem. Hangosan sóhajtva ingattam meg a fejem. Kész szánalom.. Meglepetten néztem magam elé, mikor gyengéd ujjak kezdték piszkálni tincseimet tarkómnál. Át futott rajtam egy jóleső bizsergés ami miatt mozdulni se mertem, mert attól féltem hogy akkor elmúlik..
