Sugawara szemszöge:
A kávézóban ülve néztem a forgalmas utcát. A párok egymás kezét fogva sétáltak a hidegben és az utca fényeiben gyönyörködtek. A becsomagolt ajándékra néztem magam mellett. Még mindig alig tudom elhinni, hogy találtam egy ilyet.. Tudom, hogy Oikawa hisz az űrlényekben és hogy imádja az ufós ruhadarabokat és kiegészítőket. Ez valami ritka pulcsi amit egy író tervezett a könyve sikerének örömére. Más szóval, szerintem ez borzalmas ajándék, de ismerve Oikawát, aki csorgó nyállal vágyódott egy ilyen után.. Komolyan, olyan nehéz volt megtalálni ezt a darabot, hogy már kezdtem feladni, de olyan ajándékot szerettem volna adni aminek biztosan örülni fog és az.. Ez.. Egy borzalmas kinézetű pulcsi..
- Suga-chan. – hallottam meg Oikawa hangját mire elmosolyodtam. Leült elém és ügyelve arra hogy senki nem figyel, elhúzta előlem a kávéscsészét és maga felé fordítva azt a részét ahonnan ittam, ő is a szájához emelte. Csak mosolyogtam rajta ő pedig vidáman letette a csészét és vissza tolta elém. Én is megfordítottam a csészét és újfent ittam belőle. Közvetett csók.
- Ugye tudod, hogy itt senki nem ismer minket? – céloztam arra, hogy nem kellett volna a titkos kis üdvözlő csókunkat használni, hanem egyszerűen meg is csókolhatott volna. Oikawa meglepetten nézett rám és egyik kezével megtámaszkodva az asztalon közelebb hajolt hozzám és finoman megcsókolt. – Ennyi elég.. – kuncogtam mikor megint meg akart csókolni így boldogan beharapva ajkait visszaült a helyére és maga elé húzta a kávés csészét.
- Azt hittem zavarna ha emberek előtt megcsókolnálak. Ezt tekintsem karácsonyi csodának? – kérdezte amin csak a fejemet ingattam.
- Ezután a beszólás után ne is álmodj róla, hogy valaha megengedem hogy nyilvánosan megcsókolj.
- Gonosz. – nyújtotta ki a nyelvét majd magabiztosan elmosolyodott. – Úgy is te fogsz megcsókolni engem.
- Na azt várhatod. – forgattam a szemem. Oikawa kiitta az utolsó kortyokat majd letette a csészét és kifizette a kávét.
- Mehetünk? – kérdezte mire bólintottam. Felvettem a táskámat és elindultunk ki tudja hová. – És.. Mivel itt senki nem ismer minket... - kezdte elnyújtva a szavakat én pedig gonoszul mosolyogva zsebre dugtam a kezeimet. – Gondoltam.. – sóhajtotta letörten.
- És hová megyünk? – kérdeztem csak úgy mellékesen. Kou-kun miatt egyre ijesztőbb dolgokra gondoltam a meglepetéssel kapcsolatban. Eleinte nem kíváncsiskodtam, de mikor a bárban elmondtam, hogy Oikawa meglepetést tervez, rögtön elkezdtek találgatni. Kezdődött a Love Hotellel, ami igazából nem is zavart volna ha nem kezdik el részletezni ki mit csinálna és hogyan.. Na akkor egy kicsit be paráztam. De csak egy kicsit. Mikor már a bizalmamat tették próbára és olyan eszement dolgokat mondtak, minthogy Oikawa elvisz egy hotelszobába és pár haverjával meg szégyenítenek miközben levideózzák az egészet én pedig örökké bánni fogom hogy megismertem.. Bár nem hibáztatom őket, elvégre sosem találkoztak Oikawával így nem tudhatják, hogy ő erre soha nem lenne képes. Ezért nézték ki belőle az erőszakot és a gyilkosságot.. Még vész csipogót is kaptam amit természetesen nem hoztam magammal de nekik azt mondtam hogy nálam lesz. Egyszer el kéne vinnem Oikawát a bárba, hogy jobban megismerje a srácokat.
- Megjöttünk. – válaszolt a feltett kérdésre én pedig értetlenül néztem az előttünk lévő épületet. Egy Hotel.. – A fenti étteremben foglaltam asztalt. A szüleim voltak már itt és azt mondták remek hely. – kissé megkönnyebbülten mosolyodtam el. Egy pillanatra tényleg azt hittem hogy szobát foglalt..
- Te aztán szeretsz étterembe járni. A többi barátnődet is így elkényezteted? – incselkedtem mire duzzogva nézett rám.
- Gonosz vagy Suga-chan.
- Csak egy kicsit. – mosolyogtam édesen mire hozzám hajolva egy hosszú és érzelmes puszit nyomott az arcomra.
- Menjünk. – fogta meg a karomat és kihúzva kezemet a zsebemből, összekulcsolta ujjainkat. Megadva magam indultam el vele. A táskámat és a kabátjainkat leadtuk a ruhatárnál, majd egy pincér megmutatta az asztalunkat.
- Az ablak mellett.. – motyogtam mikor már a széken ültünk.
- Nyugi, az étteremben lévő emberek nem látnak ránk, az utcán lévők pedig.. – pillantott le a hangyaméretű emberekre. – Hát.. Valószínűleg ők is hangyáknak látnak minket szóval. – vont vállat. – De nézd inkább a kilátást. Innen pont lehet látni a fenyőt is. – lelkendezett.
- Igaz. – néztem a távolban álló fát. Gyönyörű.
- A szüleid mikor is érnek haza?
- Majd csak karácsony után. Azt mondták a szilvesztert mindenképp együtt töltjük, elvégre az családi ünnep, a karácsony meg csak.. Karácsony. (Japánban a szilvesztert tartják családi ünnepnek, karácsonykor pedig a barátokkal vannak vagy a szerelmükkel, de azt nem tartják olyan családi ünnepnek. Nálunk ez pont fordítva van, mint azt ti is tudjátok.) – És te nem utazol haza szilveszterre? – kérdeztem mire elhúzta a száját.
- Kéne. – biccentett.
- Miért van olyan érzésem hogy nem sok kedved van hozzá? – kérdeztem mire elmosolyodott. Azonban mielőtt bármit mondhatott volna egy pincér lépett mellénk az étlapokkal.
- Hozhatok valamit inni? – kérdezte hol rám, hol pedig Oikawára pillantva.
- Nekem ásvány vizet. – szólaltam meg első ként, látva hogy Oikawa rám vár.
- Én menteset. – biccentett Oikawa a pincérnek.
- Máris hozom. – sietett el én pedig várakozón pillantottam Oikawára, hisz még mindig nem válaszolt a kérdésemre a szüleivel kapcsolatban. Azonban nem igazán tűnt úgy mintha akarna mondani valamit így kinyitottam az étlapot.
Oikawa szemszöge:
Az utcán sétálva néztük a fényeket. A kezünk néha összeért amin elmosolyodtam. Nem gondoltam volna hogy ez ilyen nehéz lesz eleinte. Nincs nyilvános csók, ölelés, kéz a kézben sétálás.. A szexről nem is beszélve. Még mindig látom magam előtt Iwa arcát mikor megtudta, hogy még nem feküdtünk le..
˝ - Hogy érted hogy még nem..? – kérdezte értetlenül pislogva. – Mármint.. te vagy.. – mutogatott rám mint egy hülye. – Oikawa Tooru. – mondta mire fintorogva néztem a szemeibe.
- Tehát egy kanos állatnak tartasz?
- Nem, de azért van benne valami. – bólogatott inkább magát győzködve mint engem. – De miért nem?.. Már egy hónapja jártok.
- Igen, de.. Neki ez lesz az első..
- És? Mások szüzességét is elvetted már.
- Ez most más..
- Igaz is, ő különleges. – forgatta meg a szemeit. – Elég tapasztalt vagy. Mit parázol mint egy kezdő. – noss lényegében kezdő vagyok.. Már ha azt nézzünk, hogy még sosem csináltam fiúval.
- Csak nem akarok neki fájdalmat okozni, oké? – dobtam ki az üres narancs leves dobozt a kukába.. El kéne olvasnom pár könyvet..˝
És igen.. Elolvastam egy csomó könyvet de nem sok mindent tanultam belőle. Volt akinek fájt, volt akinek nem, volt aki sírt, volt aki nem.. De egy dolgot megtanultam.. A mai lányok ijesztőek.. A legtöbb BL mangát fiatal nők rajzolják és hát.. Annyi van belőlük mint égen a csillag és durvábbnál durvább pózokat alkotnak. De találtam pár romantikus történetet is amiben igazán aranyosak voltak a párok. Minél többet olvastam annál inkább elfogadóbb lettem a melegekkel kapcsolatban. Bár elég fura lett volna, ha úgy járok Sugawarával hogy a többi melegtől meg hányingerem van..
- Tudom hogy otthon akartad átadni az ajándékokat de én nem adhatnám oda most? – kérdeztem mikor a hatalmas fenyő előtt álltunk. Sugawara meglepetten nézett rám majd megadóan biccentet. A zsebembe nyúlva kivettem a kis csomagot és közelebb hajolva Sugawarához, gyengéd puszit nyomtam arcára. – Boldog karácsonyt. – adtam át neki az ajándékot ő pedig zavartan nézett le a kezében tartott csomagra. Zavarában a tenyerébe temette az arcát amit nem igazán értettem de roppant aranyosan festett.
- Most adunk először ajándékot egymásnak. – mondta mire meglepetten néztem rá, de végül az én arcom is felmelegedett. Egy ajándék átadásától zavarba jöttem?.. Ez fura.. Ezzel lehet orvoshoz kéne fordulnom..
- Bontsd ki. – köszörültem meg a torkom megpróbálva leplezni értelmetlen zavaromat. Sugawara biccentett és leoldotta a szalagot a kis csomagról majd óvatosan felszedte a ragasztó szalagot és kihajtogatta a csomagoló papírt. Döbbenten nézett a jegyekre.
- Te most csak viccelsz. – nézett rám csillogó szemekkel. Boldog mosolya láttán nem érdekelt már a kis szabálya, miszerint nem csókolhatom meg nyilvánosan. Megsimítva arcát hajoltam hozzá közelebb és kertelés nélkül mélyítettem el egy csókot. Sugawara viszonozta a gesztust miközben egyik kezét ő is arcomra simította. Mikor elváltak ajkaink, Suga játékosan beharapta alsó ajkát, még mindig tartva a közelséget. – Köszönöm. – motyogta hálásan.
- Még a másikat nem is láttad. – mosolyodtam el mire értetlenül ráncolta a szemöldökét.
- Kaptam két jegyet a rock fesztiválra. Ez épp elég, sőt, sok is. – hüledezett.
- Neeem, mert a rock fesztivál nyáron lesz és most tél van. – emeltem fel a kezében lévő kis csomagot és a jegyeket körbe ölelő vékony ezüst láncra mutattam. – Ezt viszont már most is használhatod. – mondtam mire meglepetten nézte a karkötőt. Levettem a jegyekről a láncot és felhúzva Suga karján a kabátot rá tettem a karkötőt. – Tudom hogy nem szereted a feltűnő dolgokat ezért választottam ezt. És nézd. – simítottam végig a középső ˝láncszemen˝. – Egy röplabda. Távolról fel sem tűnik de közelről igen. – mosolyogtam rá. Suga zavarában a mellkasomnak döntötte homlokát amin halkan felnevettem. – Tetszik?
- Hülye vagy.. – dörmögte amin megint csak nevettem. Lassan kezdem megszokni, hogy mikor azt mondja, milyen hülye vagyok, az olyan mint egy burkolt vallomás arra, hogy mennyire szeret. – Várni akartam vele, de inkább én is odaadom most. – egyenesedett ki és kivett a táskájából egy nagyobb csomagot. Meglepetten pislogtam.. Amit én adtam belefért egy kisebb csomagoló papírba de ez..
- Ez mi? – kérdeztem amin halkan felnevetett.
- Bontsd ki. – huppant le egy padra ami a fa mellett helyezkedett el. Leültem mellé és a számat harapdálva néztem a csomagot..
- Nem merem kinyitni. – néztem Sugawarára aki hitetlenkedve megrázta a fejét.
- Igazad van. Jobb lenne ha otthon néznéd meg. Nem akarom hogy itt kezdj el visítozni. – össze szűkített szemekkel néztem rá. Direkt húzza az agyam hogy a kíváncsiságomnak eleget téve kinyissam..
- Te aztán tudod, hogy kell irányítani másokat.. – motyogtam mire csak mosolyogva vállat vont.
- Te meg hagyod magad. – nézett rám amin csak a fejemet ingattam. – Bontsd ki. – biccentett mire nagyot sóhajtva felszakítottam a csomagolást..
- Suga-chaaan! Daisukiii!!! – öleltem át boldogan mosolyogva. – De hol találtad? Azt mondták már az összes elkelt. – egyenesedtem ki mire elmosolyodott.
- Hosszú. De tényleg tetszik? – kérdezte zavartan.
- Naná! Nézd milyen cuki. – mutattam meg az ufót a pulcsi elején és szinte éreztem a csillagokat az aurámban. Suga mosolyogva nézett engem majd ezúttal ő hajolt oda hozzám hogy megcsókoljon. – Nagyon szeretlek. – mondtam mire elnevette magát.
- Ezt csak a pulcsi miatt mondod.
- Nem. Az csak a bónusz. – mosolyogtam és még egyszer megcsodáltam az ajándékom, végül össze hajtva eltettük a táskába. – Ha nem akarjuk lekésni a metrót jobb ha megyünk. Hazafelé veszünk tortát? (Japánban hagyomány, hogy karácsonykor epres tortát esznek az emberek.. Meg KFC csirkét, de az most mindegy.)
- Persze. – bólintott és felém nyújtotta a kezét.
- Szabad? – kérdeztem boldogan mire mosolyogva biccentett. Imádom a karácsonyt.
Sugawara szemszöge:
Halkan nyögve csókoltam Oikawát aki felettem támaszkodva egyre szenvedélyesebben viszonozta a dolgot. Elég gyorsan a lényegre tértünk bár.. Több mint egy hónapig vártunk vele, szóval kicsit megértem a dolgot.. De mégis csak ez lesz az első.. És neki is.. Mármint fiúval! Te jó ég.. Mi van ha nem lesz rá képes? Oikawa keze végig siklott oldalamon mire belenyögtem a csókba. Elválva tőle egy pillanatra felnyúltam a kislámpa zsinórjáért és lecsuktam az egyetlen fény forrást. Így jó lesz. Kezeimet Oikawa arcára simítottam és tovább csókoltam. Egy kattanásra nyitottam ki szemeimet. Világos van.. Megint.. Oikawára néztem aki beharapva alsó ajkát túrta fel felsőmet és édes puszikat, csókokat hagyott felső testemen. Ez jó.. Még a lábaim is beleremegtek. Felnyúlva fejem fölé ismét lecsuktam a lámpát mire Oikawa abba hagyta testem csókolgatását. Bár a szemem még nem szokta meg a sötétet de körvonalaiból ítélve engem nézett.
- Mi a baj? – kérdezte mire halkan felsóhajtottam.
- Nem maradhatna inkább le csukva? – kérdeztem a lehető legédesebb hangomat elővéve, hátha meghatom vele. Oikawa arcomhoz hajolt és finoman megcsókolt, majd össze dörgölte orrunkat.
- Látni akarlak. Mindenhol. – mondta azon az érzéki hangon és felnyúlva megint felcsukta a kislámpát. A kapcsoló után kaptam de elkapta a kezem és mosolyogva puszilta meg orrom hegyét. – Duzzogva is aranyos vagy.
- Ez lesz az első alkalmunk. Jobb lenne ha lecsuknánk. – nyúltam fel szabad kezemmel de azt is elkapta. – Oikawa.. – néztem rá kérlelőn és talán kicsit szomorúan is mert láttam szemeiben az aggodalmat. Óvatosan rám feküdt, állát mellkasomon támasztotta meg és úgy nézett rám.
- Daichival akartad az elsőt ugye? – kérdezte mire meglepetten néztem rá. Bár próbálta leplezni, elég egyértelmű volt hogy szomorú.
- Oikawa.. Veled vagyok itt nem vele. – néztem szemeibe mire megadóan sóhajtott.
- De mi van ha csukott lámpánál ezt elfelejted és az ő nevét nyögöd?
- Hé! – ültem fel hirtelen mire ő is kiegyenesedett. – Komolyan, te meg az a hülye fejed. – löktem rajta egyet és csípőjére ültem ami.. Megszeppenve pislogtam.. – Te..
- Ühüm.. – mosolygott sejtelmesen..
- De hát.. Égett a lámpa.. – motyogtam mire meglepetten nézett rám..
- Azért akartad hogy lecsukjuk mert..?
- Mert féltem hogy a felénél lelankadsz vagy fel sem áll.. – biccentettem mire olyan hangosan felnevetett hogy már kicsit kellemetlenül éreztem magam. Hirtelen felült és átölelve derekamat húzott magához közelebb és össze döntötte homlokunkat.
- Egyik részed sem lankasztó, higgy nekem. – duruzsolta de csak megingattam a fejem.
- Nem érted.. – motyogtam de mielőtt folytathattam volna meglepetten felnyögtem. Oikawa keze végig simított ölemen..
- Kívánatos vagy itt is.. – markolt rá farkamra nadrágon keresztül mire egy reszketeg sóhaj szakadt fel belőlem. – és itt is.. – simított végig combjaimon majd belemarkolt fenekembe mindkét kezével. – itt meg főleg. – markolta meg újból fenekemet, mire megint felnyögtem. – A hangodat is imádom. – mondta szinte már suttogva a szavakat. Kezeivel felsimított oldalamon ismét felgyűrve az anyagot. – Az alakod is gyönyörű.. És ezek itt.. – állt meg kezeivel hónaljamnál és hüvelykujjaival fel s le simított mellbimbóimon. – Szintén nagyon kívánatosak. – hajolt mellkasomhoz és végig nyalt egyik bimbómon..
- Ühn! – kaptam szám elé a kezem. Oikawa mosolyogva egyenesedett ki és rám mosolygott. Szemeiben meleg csillogás volt kivehető. Elvette szám elől a kezem és édes puszit nyomott ajkaimra.
- Szeretlek. Mindenedet szeretem. – simította kezét arcomra és huncut mosollyal hajolt anya jegyemhez hogy arra is adjon egy puszit. – Kívül-belül szeretlek. – mondta el újra. Beszívva egy mély levegőt reszketeg sóhajként engedtem távozni.
- Jó.. Hiszek neked.. – motyogtam mire pilleszárny csókot lehelt ajkaimra.
- Köszönöm. – duruzsolta.. Csak tudnám mit köszön. Nekem kéne hálásnak lennem amiért ilyen. Halk sóhajok hagyták el ajkaimat ahogy Oikawa lassan csókolta végig nyakamat. Mikor elkezdte húzni a pizsama pólómat felfelé, készségesen felemeltem kezeimet és hagytam hogy a földre dobja a féltve őrzött ufós pólóját.
- Szegény Aya-chan. – cukkoltam Oikawát aki halkan nevetve nézett rám. – Küldjük utána Aya-kunt is. – néztem a pizsama pólójára amit még két hete vettünk, hogy mindkettőnknek legyen ilyen. Oikawa beharapva alsó ajkát nézett rám majd gyors csókot nyomott ajkaimra.. Majd még egyet.. Értettem a kérést.. Megfogtam felsője alját és levettem róla az anyagot majd őt is a földre száműztem. Bár bizonyos szempontból ennek még örülhetnek is. Elvégre ufók. Jajj, ők annak nem örülnek.. Buta gondolatmenetemet Oikawa ajkai zavarták meg, de egyáltalán nem bántam a dolgot, sőt.. Inkább örültem neki. Puha tincsei közé túrva élveztem édes csókjait bőrömön, majd zavaromban felnyögtem mikor ismét megnyalta mellbimbómat. – Ühm! – fogtam meg Oikawa vállait mikor finoman fogai közé vette a már kemény pöcköt.. Halkan zihálva csuktam le szemeimet és éreztem ahogy áttér a másikra is. Kezét kisebbik tagomra kulcsolta és anyagon keresztül izgatott. Nem akarom hogy csak nekem legyen jó... Lenyúlva kettőnk közé én is rákulcsoltam ujjaimat Oikawa kisebbik részére ami nem is olyan kicsi mint képzeltem.. Kétlem hogy ez be fog férni.. Oikawa lepillantott kettőnk közé és beleakasztva ujját melegítő alsómba lehúzta az anyagot a gatyámmal együtt. Ijedten csuktam be szemeimet.. Félek.. Mi van ha meggondolja magát?.. Még is csak le kéne csukni azt a lámpát.. Lágy puszik lepték el állam vonalát mire megenyhültek vonásaim és lassan kinyitva szemeimet néztem Oikawára.
- Érzed ezt? – húzta kezem férfiasságára, mert idő közben elhúztam onnan jobbomat. – Még mindig ugyanúgy kívánlak. – duruzsolta majd hátamra simítva kezeit óvatosan vissza döntött az ágyra, így megint én kerültem alulra. Oikawa a lábaim közt térdelt, majd összezárva combjaimat lehúzta rólam a maradék ruhát is. Még mindig félve néztem ahogy végig néz rajtam. Egy pillanatra sem inogott meg.. Felnézett szemeimbe és elmosolyodott. Megtámaszkodva felettem lehajolt hozzám és megcsókolt. Éreztem ahogy nadrágon keresztül fenekemnek nyomódik kemény pénisze. – Gyönyörű vagy. – suttogta mikor elváltak ajkaink. Ajkamba harapva néztem kockás hasát és végig simítva karcsú csípőjén elmosolyodtam. Azt hiszem már megnyugodhatok.. Elvégre a nehezén már túl vagyunk.. Valóban kíván engem.
- Van síkosítód? – kérdeztem mire biccentett, majd fejem fölé nyúlt és kihúzva a fiókot kivett egy kis tubust.
- Csináljam én vagy te szeretnéd? – kérdezte kicsit félve.
- Öhm.. Inkább én de.. ne nézz jó? – kértem és éreztem hogy elvörösödök..
- De ha nem nézlek, honnan fogom tudni hogy hogy csináljam legközelebb? – kérdezte mire meglepetten néztem rá.
- Hát.. Majd csinálom én legközelebb is. – mondtam mire egy ˝mos komolyan?˝ képet vágott és nem a meglepett fajtát hanem a duzzogó félét amit nem tudtam mire vélni.
- De én szeretném csinálni.
- Akkor csináld te.. – adtam meg magam mire feszülten pillantott félre..
- Izé.. Most még nem megy.. Félek hogy fájdalmat okozok vagy nem tudom. Ez a te tested, mutasd meg hogy szerezhetek neked örömet. – magyarázkodott mire csak pislogni tudtam.
- Ugye tudod hogy ilyet még én se csináltam? – kérdeztem mire zavartan pislogott.
- Soha?..
- Soha.
- De akkor hogy maszturbálsz? – kérdezte mire felemelve egyik lábam a sarkammal hátba rúgtam, bár nem sikerült túl erősre. – Itte.. – motyogta hátra nyúlva, hogy megsimizze a fájó pontot.
- Ilyet nem illik kérdezni. Amúgy meg attól, hogy meleg vagyok nem azt jelenti hogy hátul is.. – kezdtem de éreztem hogy felmelegszik az arcom. Halkan felsóhajtva fordítottam el a fejem. – Mindegy. Ne nézz. – zártam le ennyivel.
- De nézni akarom.. – biggyesztette le ajkait és boci szemekkel nézett rám. – Legyen ez a szilveszteri ajándékom. – dobta fel hirtelen az ötletet.
- Rendben. Akkor jövő szilveszterkor nézheted.
- Naaa... - duzzogott majd hirtelen váltva elmosolyodott ami kissé összezavart.
- Most miért mosolyogsz? – kérdeztem értetlenül, bár nem mintha zavarna.
- Mert ezek szerint jövőre is együtt leszünk. – mosolygott édesen amin halkan felnevettem. Ja.. Tényleg ezt mondtam.
- Jó.. Majd szólok ha nem érzem annyira kínosnak oké? – alkudoztam mire bólintott és megtámaszkodva alkarjain fejem mellett óvatosan megcsókolt. Kipattintottam a tubust és nyomtam a kezemre belőle. Arcomat Oikawa vállába temettem és lenyúlva fenekemhez óvatosan bekentem bejáratomat. Halkan sóhajtva próbáltam ellazulni és felnyomtam magamba egyik ujjam... Elég fura.. Mármint ez csak egy ujj de szorít.. Bent vagyis bennem pedig.. minden olyan forró.. Ez elég fura.. Nyelve egyet kezdtem el húzogatni magamban az ujjamat és kisebb gondolkodás után inkább tettem rá még síkosítót is.. Halkan sóhajtva folytattam a műveletet..
- Most már.. nézhetem?
- Nem! – ijedtem meg ami miatt hirtelen még szűkebb lettem ott lent és emiatt ijedten nyögtem egyet.
- Suga-chaan.. – remegett meg felettem Oikawa mire kérdőn pillantottam arcára.
- Úgy nézel ki mint akinek szorulása van.. vagy mint aki nem mer fingani mert nagy körülötte a tömeg..
- Suga-chan! – mordult rám nyafogva amin halkan felkuncogtam.
- Ne haragudj, ez nekem is kínos. – simítottam szabad kezem tarkójára. – Mindjárt végzek, rendben? – mosolyogtam. Éreztem ahogy kezem alatt hirtelen libabőrös lett a tarkója és gondolom mindenhol kirázta a hideg.. Furcsa hogy valakire hatással vagyok.. Az még furcsább hogy Oikawa is hatással van rám.. Halkan kifújtam a tüdőmben lévő levegőt és nem törődve a kisebb fájdalommal, még egy ujjamat csatlakoztattam. Kicsit feszít, de nem vészes. – Ühm.. – fordítottam el a fejem mikor Oikawa ajkai megtalálták nyakamat és ott kényeztetett. – Várj.. – kaptam el a kezét mikor kisebbik részemnél is izgatni kezdett.
- Nyögj még.. – kérésére értetlenül néztem rá.. Az arca piros volt, a tekintete ködös..
- De ez.. – kezdtem volna tiltakozni de mikor erősebben masszírozta meg tagomat meglepetten nyögtem fel.
- Gomen Suga-chan.. Nem tudok várni.. – mondta amit nem tudtam mire vélni és munkálkodó keze miatt reagálnom sem sikerült. Ennyire más lenne, ha nem saját magamnak csinálom?.. Oikawa megfogva a csuklómat ülő helyzetbe húzott. Hátamat mellkasához döntötte és finoman húzta szét combjaimat.
- Oikawa.. – motyogtam eltakarva magam de elvette onnan kezeimet. Éreztem forró leheletét bőrömön, ujjait péniszemen míg másik kezével oldalamon simított fel s le.. – Hahh.. – fordítottam el a fejem.. Ez olyan kínos.. De annyira jó érzés is hogy nem tudok csendben maradni. Újra lenyúltam fenekemhez és folytattam amit eddig.. A falaim néha meg-meg remegtek ujjaim körül Oikawa érintései miatt. Már én sem tudok várni.. Így már jó lesz nem?.. De hogy mondjam el neki, hogy már.. már beteheti?.. Istenem ez olyan kínos..
- Suga-chan.. Már lehet?.. – kérdezte ezzel megkönnyítve az én dolgomat. Kihúzva magamból ujjaimat bólintottam egyet és előre dőlve az ágyon fektettem le mellkasomat a matracra.. Vállam felett felpillantottam Oikawa arcára.. Még soha nem nézett így rám senki.. És ez annyira..
- Oikawa.. ne bámulj már.. – fúrtam fejemet a matracba. – Kínos.. – motyogtam tompán az ágy miatt.. Éreztem ahogy két oldalt besüpped mellettem az ágy és Oikawa belepuszil vállamba. Ujjait bejáratomhoz vezette és felnyomta bennem egyik ujját. – Neh.. – kaptam el kezét. – A..Azt már megcsináltam.. – motyogtam égő fejjel..
- De Suga-chan.. Túl szűk vagy.. – kijelentésére szinte éreztem ahogy minden vér (vagyis majdnem minden) a fejembe tódul. Oikawa te barom! Ne mondj ilyeneket!
- Ne.. Nem vagyok olyan törékeny mint az eddigi partnereid jó? Csak tedd be..
- ..Suga-chan, nézz rám. – kérlelt de csak még jobban elbújtam előle. – Suga-chan, látni akarlak. – fordított meg hirtelen mire elkerekedett szemekkel pislogtam rá. Csak ilyen simán fordít rajtam egyet?
- Ühn! – nyögtem bele a csókba ami teljesen váratlanul ért, de ami még inkább ledöbbentett az a fenekemnek nyomódó pénisze.. Lehet mégis tágítanom kellett volna még?.. De az előbb nem volt ilyen nagy.. Vagy igen? Mikor elkezdett felnyomulni bennem, szinte minden eddigi élvezet és bizsergés oda lett.. – Fáj, fáj, fáj, fáj, fáj.. – rántottam el a fejem. Ez tényleg nagyon fáj. Oikawa rögtön vissza húzódott és rémülten nézett le rám. – Ez nem fog menni.. – motyogtam eltakarva az arcomat. – Senki nem mondta hogy ez ilyen nehéz..
- .. Minden oké? – kérdezte mire elhúzva arcom elől kezeimet fel mosolyogtam rá.
- Ne haragudj Oikawa.. De tényleg totál kezdő vagyok.. – motyogtam kínosan. Oikawa halványan elmosolyodott.
- Az nem baj. Így én lehetek neked az első. De mit csináljunk ezekkel? – nézett le ölünkre.. Követtem tekintetét és ha eddig úgy gondoltam, hogy nagy méretekkel rendelkezik akkor most még inkább meggyőződhettem róla.. De basszus, hogy lehetek olyan buzi, hogy már csak az hogy látom mennyire fel van izgulva az még inkább felizgat?.. Nem.. Ez elvileg normális kell legyen.. Igen..
- Próbáljuk meg újra.. – motyogtam mire aggódva pillantott rám..
- Suga-chan.. Ha még nem megy akkor most szólj mert.... mert.. – kérdőn néztem rá ugyanis elég sokáig hallgatott. Nem igazán tudom mire vélni ezt a ˝mert˝ kötőszót.. Mi az indok? Mert nem fog tudni leállni? Mert amúgy neki se megy még? Mert egyre kínosabban érzi magát? Mert éhes és inkább kajálni szeretne? Mert fázik?... Na jó ez utolsó kettő talán hülyeség..
- Mert..? – kérdeztem vissza..
- Mert felizgat mikor ellenkezel.. – temette egyik tenyerébe arcát én pedig elkerekedett szemekkel néztem piros füleit.. Mindenre számítottam csak erre nem..
- Oikawa-san, te tényleg egy szadista perverz vagy. – mondtam mire kissé megrogyott felettem szavaim súlya alatt. Feladva a jó fiú szerepét lecsapta az ágyra a kezét és a szemeimbe nézett.
- Ez nem igaz! Nem azt akarom hallani ahogy azért sírsz mert fáj amit teszek hanem mert annyira élvezed amennyire még soha és emiatt rémülsz meg! – döbbenten pislogva meredtem rá és percekig csendben néztünk így egymásra.
- Oikawa ecchii (illetlen, buja). – nyögtem ki végül mire azonban ismét a hasamon találtam magam. Alig tudtam felfogni mi is történik pontosan mikor maga felé húzta csípőmet, ezzel elérve hogy feltérdeljek.
- Sugawara, én már komolyan nem fogok tudni leállni.. – motyogta ami némiképp megijesztett de mikor megéreztem remegő ujjait bejáratomnál... Oikawa sosem bántana.. Ha egy kicsit feszíteni is fog, az csak eleinte lesz úgy.. Halkan fújtam ki a tüdőmben rekedt levegőt.
- Ühm.. – bólintottam.. – Rendben van.. – mondtam ezzel bíztatva, hogy ne remegjen, de ez nem igazán sikerült. Hallottam a síkosító kupakjának jellegzetes hangját, majd éreztem ahogy Oikawa nedves ujjai felcsúsznak bennem. Finoman kezdett el ollózni bennem ami bár kicsit feszített, de egyre elviselhetőbb volt. Ujjaival körkörösen kezdett el mozogni amit nem tudtam mire vélni, de mikor a következő pillanatban hangosan felnyögtem, már tudtam mi volt a ˝cél˝.. – Oihkah.. – kezdtem akadozva mikor folyamatosan gyönyörközpontomat dörzsölte ujjvégeivel.. Én ebben a pózban nem érem el őt.. Megtámaszkodva tenyereimen emeltem fel felső testem és félig hátra fordulva kaptam el tarkójánál amivel eléggé megleptem, de amint magamhoz tudtam húzni és ajkaira tapadtam rögtön átsiklott nyelve a számba. A nyelveink szinte keringőztek egymással miközben én többször is belenyögtem a csókba ujjai munkája miatt.
- Sugah.. – vált el tőlem és várakozón nézett rám és az ujjait is kihúzta belőlem.
- Neh nézz így.. – feküdtem a hátamra és lábaimat csípőjére fontam kezeimet pedig kinyújtottam felé, mintha csak ölelést kérnék. – Nehked már.. réhg mehgvan.. ahz engedély.. – mondtam még mindig zihálva kissé. Oikawa óvatosan fölém hasalt, de arra kifejezetten figyelt hogy ráláthasson arcomra. Talán zavarba kéne jönnöm emiatt, de én is látni akarom az arcát mikor elmerül bennem.. Megéreztem ahogy lassan felnyomul, és bár kissé valóban feszített, nem volt annyira fájdalmas mint az előbb. Biztos rengeteg mangát elolvasott ezzel kapcsolatban.. Egyszerre nyögtünk fel mikor Oikawa már tövig bennem volt.. Arcára simítva kezeimet húztam magamhoz hogy megcsókolhassam. A csók nem volt hosszú, még csak nem is mélyítettük el rendesen. De nem is kellett, hisz csak érezni akartam szájának ízét és érezni puha ajkait. Ahogy a testünk összeforrt lent s hasunk és mellkasunk egymásnak nyomódott.. Már ez is több volt mint amit akarhattam volna, de most még ennél is többet akartam. Mintha nem tudnék betelni az érintésekkel, a csókokkal, az illatával... A szemei ahogy rám néz, a hangja amivel a nevemen szólít.. Oikawa egy lassú mégis mélyreható tempót vett fel miközben összekulcsolta ujjainkat egyik kezével s fejem mellé szorította azt.. Másik kezével arcomat cirógatta s hajamat simogatta. A pornó újságai után valami durvább tempóra számítottam de ez kifejezetten érzelmes és gyengéd, de ott lent mégis olyan kemény és erőteljes mikor újra és újra tövig merül bennem.
- Annyira aranyos vagy Sugawara.. – lihegte miközben kezét levezette mellbimbómra és ott is játszani kezdett velem. – Olyan édes a hangod.. – utalt nyögéseimre amik egyre hangosabban törtek fel torkomból. – Még közelebb akarok hozzád kerülni.. Még ennél is jobban. – keze ezúttal csípőmet találta meg ahol belém markolva egy erősebb lökéssel ostromolta meg gyönyörközpontomat. Hátra vetett fejjel sikítottam fel amin én magam is meglepődtem és ijedten kaptam szám elé szabad kezem. – Suga-chan, nyögd a nevem.. – kérlelt miközben a nyakamra tapadt s gyorsabban kezdett mozogni bennem.. Annyira forró.. Mindjárt elolvadok..
- Oih..kahwah.. – nem látok rendesen.. Könnyes a szemem?.. – Oih.. ühmm.. – a hátam ívben megfeszült a fejemet hátrahajtva szorítottam le szemeimet.. A testemen végig cikázó hullámok annyira.. intenzívek.. Oikawa elkapva szabad kezemet a fejem mellé szorította akárcsak a másik kezem és összekulcsolta ujjainkat. Mindjárt elmegyek.. – Oihka..wah.. – erősebben szorítottam rá ujjaimat kezeire és hangosan nyögve élveztem el de a bennem feltörő kéj még mindig nem állt meg hisz Oikawa még mindig mozgott bennem, ezzel még nagyobb élvezetet nyújtva ami már annyira túl terhelt hogy az előbbi forróság helyét hullámokban rám törő hideg váltotta fel. Éreztem ahogy Oikawa is elélvez bennem majd remegve borul rám. Az ujjaink még mindig összevoltak kulcsolva és jelen pillanatban a világért sem engedtem volna el. Azonban Oikawa máshogy vélekedett ugyanis egyik kezét elhúzta s arcomra simította ezzel elérve hogy felé fordítsam fejem. Lágyan csókolt meg.. Újra.. és újra.. és újra..
- Szeretlek Sugawara. – mondta de jobbnak láttam nem felelni.. Oikawa megelégedett annyival is hogy ő elmondhatta, hisz a következő pillanatban már ki is húzódott belőlem s magához ölelve húzta ránk a takarót. Álmos vagyok.. Oikawa mellkasához bújva hunytam le a szemem s beszívva finom illatát adtam át magam az álmoknak amikre most biztos nem lesz szükségem..