Gyors tempóban mentem a földszintre, s ugrottam az ajtóhoz. Mikor kinyitottam, May mosolyogva üdvözölt.
-Szia!
-Szia! Gyere be! - invitáltam beljebb.
Lehuzakodott, adtam neki egy papucsot. Bementem a konyhába a telefonomért, majd indultunk a szobámba. Miután beértünk, bezártam az ajtót.
-Szóval, mi történt?
Válaszként megmutattam neki az üzeneteket, melyeket Jason-nel írtam. May szó nélkül olvasta végig, majd mikor visszaadta, kissé letámadott.
-Most azonnal mesélj el mindent, részletesen!
-Oké, nyugi!
Szép sorjában elmondtam mindent. A meccs elejétől addig, hogy Melody érdeklődött a srác felől.
-Neked elment a józan eszed?! - akadt ki.
Jogosan volt dühös.
-Miért nem jelentetted be, hogy meg akart erőszakolni?! Az lett volna a helyes!
-Nem akartam neki problémát. Ezen kívül biztos, hogy többször nem fog előfordulni. Plusz, nem is nagyon volt eszemben, hogy telefonálgassak.
-Senki mást nem érdekelt, hogy mi történik? Pofátlan barmok...
-Hát igen.
-Most mi lesz? Mármint, Melody-val kapcsolatosan. Megmondod neki, hogy Jason nem szingli?
-Nem! Ha elmondom, ismét Zane lesz a mindene, iránta fog áradozni és megint fog fájni a sorolásától a fejem - sóhajtottam.
May nevetett egyet. Mázlistának mondhatta magát, mert Melody vele nem beszélt annyit a fiúkról, mint velem. Talán az lehetett az oka, hogy May sem osztotta meg vele a pasikkal kapcsolatos magánéletét.
Elfogyasztottuk a csipszet, ittunk a narancsléből, majd tovább boncolgattuk a pasis témát. Elmondtam neki is a Steven dolgot, majd azt is, hogy anyum áthívta vacsira.
-Nem lesz kényelmetlen nektek egy asztalnál ülni?
-De, viszont ha kínoznának sem mondanám meg a szüleimnek, hogy mi volt köztünk!
-Te tudod! - nevetett.
-Ha már fiúknál járunk, csak nem pasival fogsz ma találkozni? - kérdeztem piszkálódva.
-Nem, az unokatesóm jön ki látogatóba.
-És nem szólt előre, hogy jön, csak ma? - csodálkoztam.
-Igen.
-Hogy is hívják?
-Kyle.
Gyanús volt nekem. Már régóta voltunk barátnők, voltam már én is nála, beszéltünk egymásnak a családjainkról, de soha nem említett Kyle nevű rokont. Ebből arra következtettem, hogy el akarja előlem és sok más ember elől is titkolni, hogy kivel találkozik. Nagyon reméltem, hogy nem egy bűnözővel! Viszont, az már biztos volt, hogy az illető hímnemű. Nagyon kíváncsivá tett, de tudtam, hogy May az a fajta lány, akiből semmiképp nem tudok kiszedni semmit, ha ő nem akarja elmondani. Így nem kérdezősködtem. Zenét hallgattunk, majd mikor elérkezett a fél négy, May úgy döntött, hogy hazamegy és készülődni fog. Nem akartam visszatartani. Lementünk a lépcsőn. Kikísértem a kapuig, megölelgettük egymást, majd indult hazafelé. Amikor eltűnt a látótávolságból, villámgyors léptekkel mentem vissza a lakásba. Felrohantam a szobámba és írtam Melody-nak.
Alexis üzenete: May most ment el. Titkol valamit. Nem volt hajlandó elárulni, hogy pontosan kivel is van találkája. Az is lehet, hogy nem itthon lesznek, hanem inkább a városba mennek.
Melody üzenete: Hogy derítsük ki?
Alexis üzenete: Menjünk sétálni. Beülünk a bárba egy málnára. Nem sokkal négy után megy egy busz. Megfigyeljük, hogy mi lesz.
Melody üzenete: Értem! :D Szóval, ha a buszmegállóba mennek, akkor látni fogjuk, kivel van és azt is megtudjuk, hogy hova mennek.
Alexis üzenete: Pontosan! A biztonság kedvéért azért írok Luna-nak, biztos őt is érdekelni fogja a dolog.
Nagyon izgatott voltam. Egy igazi nyomozásba kezdtünk! Ráadásul, mivel Luna a nagyvárosban lakik, követni tudja May-t és a titokzatos személyt, hogy merre mennek. Persze, csak ha őt is érdekli.
Alexis üzenete: Szia! Van egy nagy hírem! May találkozni fog valakivel és van egy olyan érzésem, hogy a városba mennek. Fogalmam sincs, ki lehet az, de nagyon el akarja titkolni, mert a nevén kívül semmit nem volt hajlandó mondani róla.
Luna üzenete: Hogy hívják? Lehet ismerem.
Alexis üzenete: Valamilyen Kyle.
Luna üzenete: Sajnos ennyiből nem tudom, hogy ismerős e vagy sem :/
Alexis üzenete: Melody meg én megyünk a bárba, hogy lássuk, mennek-e a busszal. Majd írok, hogy mi a szitu :)
Luna üzenete: Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki az :D
Ezt is letudtam! Mikor az órára néztem, pár perccel múlott háromnegyed négy. Sietnem kellett! Gyorsan átöltöztem. Magamra kaptam egy cuki farmer ingruhát, mellé egy fekete szandált. Előszedtem a szekrény mélyéről egy fekete kistáskát, pakoltam bele papírzsepit, a pénztárcámat és a telómat is terveztem, mikor Melody hívott. Felvettem, kiderült, hogy ő már a kapuban vár. Miután letettem, a telómat is a táskába raktam. Úgy gondoltam, a biztonság kedvéért szólok apumnak, hogy kiugrok, fogalmam sincs, merre, de egy ideig elhagyom a lakást. Bementem a nappaliba, ahol dolgozott.
-Apu, megyek ki egy kicsit a lányokkal! - hadartam.
-A vacsorára igyekezz haza, Steven jön át! - mondta, de fel se nézett.
-Hánykor jön?
-Fél nyolcra lett megbeszélve.
-Oké, akkor fél nyolcra itthon leszek!
-Jó szórakozást!
Lerobogtam a lépcsőn és szélsebesen mentem ki az ajtón. Eszembe jutott, hogy a kutyák még hátul vannak. Megsajnáltam őket, szóval még gyorsan előre engedtem mindegyiket. Melody már alig bírta kivárni, hogy leérjek a kapun.
-Mi tartott ennyi ideig? - türelmetlenkedett.
-Jó, jó, na menjünk! - indultam meg.
Pontban négykor a bár ajtában álltunk. Körülnéztünk. May nem volt sehol. Bementünk. Kértünk mind a ketten egy narancslevet, majd kimentünk a bár elé. Meglepetésünkre May és a titokzatos személy épp akkor fordult be a bár sarkánál, ezért egy másodperc alatt ugrottunk át a bár ajtajának másik oldalára. A pultos kérdőn nézett ránk. Elhiszem, hogy furcsa volt a helyzet. A két lány, akik az előbb nyugodtan megvették az innivalót és normál tempóban kisétáltak az ajtón pár másodperce, most olyan gyorsan ugrottak be és zárták be maguk után, mintha nem jöttek, hanem teleportációt alkalmaztak volna.
Gyorsan megittuk a narancslevet, az üveget leraktuk a pultra és mentünk is ki. A bár mellett nem sokkal volt egy oszlop, Melody amögé rejtőzött, én pedig a bár sárkánál lapulva figyeltem. Végignéztük, ahogy felszállnak a buszra, majd írtam Luna-nak.
Alexis üzenete: Felszálltak a buszra, mennek feléd!
Luna üzenete: Ti nem tudnátok bejönni Micanville-be? Csapatban sokkal jobb lenne kémkedni :D
Alexis üzenete: Megpróbálunk :)
Melody-val gondolkodni kezdtünk, kit kérjünk meg rá, hogy vigyen el a nagyvárosba. Melody első ötlete Steven volt. Én kb. tíz másodperc alatt visszautasítottam. Eltelt pár perc, majd arra jutottunk, hogy meg kéne kérdezni Melody bátyját, hátha tudna segíteni. Melody felhívta. Először kinevetett minket, hogy minek akarunk menni. Mikor átvettem a beszélgetést Melody helyett és elmondtam, mi okból akarunk hirtelen Micanville-be menni, azt válaszolta, várjunk a bár parkolójában, pár perc és ő is jelen lesz. Úgy is lett! Nyolc perc elteltével megérkezett.
-Szálljatok be gyorsan! - nyitotta ki az anyós ülés ajtaját.
Melody ült előre, én hátra. Behuppantam középre, úgy egyeztettük a helyzetet.
-Ez a Kyle gyerek nem környékbeli, ugye?
-Tuti nem! Még sose láttam errefelé!
-Szerintem pont amiatt nem árulta el, hogy ki ő, mert nem idevalósi - tanakodtam.
Pár méterrel a város előtt leelőztük a buszt. Ideje volt, hogy írjak Luna-nak.
Alexis üzenete: John hajlandó volt behozni minket. Megfigyeljük, hogy melyik megállón szállnak le és követjük őket, aztán megvárunk és együtt kémkedünk majd :D
Luna üzenete: Rendben, addig elkészülök :)
Behajtottunk az egyik közeli parkolóba, hogy kis időt nyerjünk. Nem tudtuk volna, hogy hol szállnak le, ha továbbra is a busz előtt haladunk, ezért le kellett állni valahol. A parkolóban megfordultunk, kihajtottunk és pillanatokon belül a busz mögött voltunk. Az utolsó előtti megállónál végül leszálltak. Megegyeztünk John-nal, hogy Melody szól neki, ha végeztünk a nyomozással, addig ő felugrik egy haverjánál. Kiszálltunk. Tisztára olyanok voltunk, mint a filmekben! Jó pár lépéssel mögöttük haladtunk és amikor a térre értek, direkt megálltunk az utca végében álló lámpánál, hogy még véletlenül se vegyenek észre, ha a tér közepén hirtelen hátrafordulnának. Míg ácsorogtunk, írtam Luna-nak, mivel a házuk a tér közelében volt. Megegyeztünk, hogy a tér azon oldalán találkozunk öt perc múlva, amelyhez az ő utcája közelebb van. Sikerült is, ugyanis mikor May és a srác befordultak a New Trinton utcára, Luna már várt ránk. Megöleltük egymást és szó nélkül eredtünk a páros nyomába. Gondolkoztunk, mik találhatók az utcában. Pár háztömbbel előttünk May és Kyle betért az egyik épületbe. Mikor megláttuk a nevét, megvilágosodtunk. A Crossover nevű pizzázóba mentek. Ez egy új kajálda volt a városban. Nyár elején nyílott. Azért volt különleges, mert ez volt az első pizzéria, ahol az épület egyik részében pizzát, gyroszt és hasonlókat szolgálnak fel, a másik felében pedig cukrászda üzemel. Tökéletes hely, ha valaki romantikázni akar! Ezen kívül a pizzás részlegen olyan éttermi boxok voltak, melyek teljesen el voltak kerítve, csak annyi hely volt szabadon, amelyen ki és be lehet menni. A boxban ülők beszélgetését lehetett hallani ha hangosabban beszélnek, de látni egyáltalán nem. Csak a felszolgálók látták, hogy kik is az ügyfelek. Megálltunk a bejárati ajtóban, megfigyeltük, hogy melyik boxba ülnek, majd miután bementük, elfoglaltuk az egyik szomszédos boxot.