5.fejezet

40 4 0
                                    

Mikor megérkezett az autó, megint problémánk akadt. Adam ki akart tolni a fiúkkal, hogy beszáll az autóba, s mikor az elindul, kiugrik és velem marad. A két srác az autóban ülve próbálta győzködni, hogy szálljon be. Végül megelégeltem, kinyitottam az anyósülés ajtaját, oda hívtam Adam-et, Alan behúzta, én pedig gyorsan beugrottam Jason mellé a hátsó ülésre. Természetesen én Alan mögé ültem. Jeleztem Adam-nek, hogy én is az autóban vagyok, szóval ne akarjon kiszállni. Elindultunk végre. Elsőként Adam-et akartuk elszállítani, hogy ne együk tovább az ideget miatta. Útközben Jason fogta a kezem. Mikor Adam megpróbált hozzám érni, lovagom rácsapott szabad kezével a nyúlkálóséra. Végül sikerrel megérkeztünk Adam házához. Nagy nehezen kiszállt, elköszönt tőlünk, s vihettük haza Jason-t. Ezután Jason elengedte a kezemet, elkérte a telómat és beírta a számát. Visszaadta, majd rácsörögtem, hogy neki is meg legyen az én számom. Onnantól kezdve mind a hárman csendben ültünk. Mikor megérkeztünk, Jason kissé hezitált még. Végül elköszönt Alan-tól, hozzám fordult, gyorsan, mégis szenvedélyesen megcsókolt, elköszönt, majd kiszállt. Én is kiugrottam a kocsiból, de Jason már eltűnt a házuk udvarán. Beültem előre. Nem sokkal azután, hogy elindultunk, bealudhattam, mert arra eszméltem, hogy Alan ébresztget a házam előtt. Megtörölgettem a szemem, ellenőriztem, hogy mindenem megvan-e, megköszöntem Alan-nak a fuvart, majd felsiettem a kapun. A kutyák jöttek köszönteni, egészen az ajtóig kísértek. Kicsuktam az ajtót, lehuzakodtam, majd becsuktam magam után. A telefonommal világítva felmentem a szobámba. Fáradtan huppantam le az ágyamra. A telóm kijelzője szerint pontosan 22:00 volt. Gondolkoztam, írjak-e Jason-nek egy üzit, hogy megérkeztünk épségben, de pont érkezett egy.

Jason üzenete: Szia! Megérkeztél épségben?

Alexis üzenete: Szia! Igen. Épp akartam írni neked. Köszi a mait! :)

Jason üzenete: Igazán nincs mit, örülök, hogy meg tudtalak védeni!

Alexis üzenete: :) Amiket Adam-nek mondtál, azokat komolyan is gondoltad vagy csak úgy jött?

Jason üzenete: Szerinted?

Alexis üzenete: Nem ismerlek, szóval nem tudom megmondani...

Jason üzenete: Ez igaz, még nem ismerjük egymást. Amiket mondtam, azokat komolyan is gondoltam. Jó csaj vagy, meg kedvellek is, de van barátnőm, szóval nem tudok többet nyújtani neked, mint a barátságomat...

Alexis üzenete: Nem gond, én a barátságodat is elfogadom, meg számomra is van egy srác, aki nagyon érdekel és remélem, hogy összejövünk majd :) De, ha van barátnőd, miért csókoltál meg?

Jason üzenete: Nagyon erős volt a kísértés, na meg, valld be, amellett, hogy halálra ijesztett téged Adam, elég romantikus helyzet volt. Úgy éreztem, mintha egy szerelmes filmben lettünk volna, ahol te meg én a sztori végén egy pár leszünk.

Alexis üzenete: Igen, így, hogy említed, tényleg olyan volt. Most megyek aludni, mert elég fárasztó nap volt... Jó éjszakát, szép álmokat! :)

Nem vártam, hogy visszaírjon, de érkezett még egy üzenet tőle. Nem írtam vissza, csak elolvastam.

Jason üzenete: Köszi, viszont neked is! :)

Reggel kipihenten ébredtem, mégis fáradtnak éreztem magam. Nem tudtam, írjak-e Jason-nek. Az estét lezártuk, barátokká váltunk, de ez nem azt jelentette, hogy akkor már minden nap írnunk kell. Ahogy így elmélkedtem, a telefonom üzenetet jelzett. Megnéztem, ki írt, s elfehéredtem. Teljesen kiment a fejemből, hogy Melody-nak be kell számolnom az estéről. Tanakodni kezdtem, mit kéne írnom neki. Megszereztem Jason számát? De ha elkezdi hivosgatni és a barátnője veszi fel, akkor puff... Ha megmondom, hogy hagyja békén, mert van csaja, akkor magába zuhan - megint - és ismét Zane után fog járni. Ám, ha nem mondok semmit, az még rosszabb lenne. Félve nyitottam meg az üzit.

Egyszer melletted leszekUnde poveștirile trăiesc. Descoperă acum