Egyszer melletted leszek

6.fejezet

Gyors tempóban mentem a földszintre, s ugrottam az ajtóhoz. Mikor kinyitottam, May mosolyogva üdvözölt.
-Szia!
-Szia! Gyere be! - invitáltam beljebb.
Lehuzakodott, adtam neki egy papucsot. Bementem a konyhába a telefonomért, majd indultunk a szobámba. Miután beértünk, bezártam az ajtót.
-Szóval, mi történt?
Válaszként megmutattam neki az üzeneteket, melyeket Jason-nel írtam. May szó nélkül olvasta végig, majd mikor visszaadta, kissé letámadott.
-Most azonnal mesélj el mindent, részletesen!
-Oké, nyugi!
Szép sorjában elmondtam mindent. A meccs elejétől addig, hogy Melody érdeklődött a srác felől.
-Neked elment a józan eszed?! - akadt ki.
Jogosan volt dühös.
-Miért nem jelentetted be, hogy meg akart erőszakolni?! Az lett volna a helyes!
-Nem akartam neki problémát. Ezen kívül biztos, hogy többször nem fog előfordulni. Plusz, nem is nagyon volt eszemben, hogy telefonálgassak.
-Senki mást nem érdekelt, hogy mi történik? Pofátlan barmok...
-Hát igen.
-Most mi lesz? Mármint, Melody-val kapcsolatosan. Megmondod neki, hogy Jason nem szingli?
-Nem! Ha elmondom, ismét Zane lesz a mindene, iránta fog áradozni és megint fog fájni a sorolásától a fejem - sóhajtottam.
May nevetett egyet. Mázlistának mondhatta magát, mert Melody vele nem beszélt annyit a fiúkról, mint velem. Talán az lehetett az oka, hogy May sem osztotta meg vele a pasikkal kapcsolatos magánéletét.
Elfogyasztottuk a csipszet, ittunk a narancsléből, majd tovább boncolgattuk a pasis témát. Elmondtam neki is a Steven dolgot, majd azt is, hogy anyum áthívta vacsira.
-Nem lesz kényelmetlen nektek egy asztalnál ülni?
-De, viszont ha kínoznának sem mondanám meg a szüleimnek, hogy mi volt köztünk!
-Te tudod! - nevetett.
-Ha már fiúknál járunk, csak nem pasival fogsz ma találkozni? - kérdeztem piszkálódva.
-Nem, az unokatesóm jön ki látogatóba.
-És nem szólt előre, hogy jön, csak ma? - csodálkoztam.
-Igen.
-Hogy is hívják?
-Kyle.
Gyanús volt nekem. Már régóta voltunk barátnők, voltam már én is nála, beszéltünk egymásnak a családjainkról, de soha nem említett Kyle nevű rokont. Ebből arra következtettem, hogy el akarja előlem és sok más ember elől is titkolni, hogy kivel találkozik. Nagyon reméltem, hogy nem egy bűnözővel! Viszont, az már biztos volt, hogy az illető hímnemű. Nagyon kíváncsivá tett, de tudtam, hogy May az a fajta lány, akiből semmiképp nem tudok kiszedni semmit, ha ő nem akarja elmondani. Így nem kérdezősködtem. Zenét hallgattunk, majd mikor elérkezett a fél négy, May úgy döntött, hogy hazamegy és készülődni fog. Nem akartam visszatartani. Lementünk a lépcsőn. Kikísértem a kapuig, megölelgettük egymást, majd indult hazafelé. Amikor eltűnt a látótávolságból, villámgyors léptekkel mentem vissza a lakásba. Felrohantam a szobámba és írtam Melody-nak.

Alexis üzenete: May most ment el. Titkol valamit. Nem volt hajlandó elárulni, hogy pontosan kivel is van találkája. Az is lehet, hogy nem itthon lesznek, hanem inkább a városba mennek.

Melody üzenete: Hogy derítsük ki?

Alexis üzenete: Menjünk sétálni. Beülünk a bárba egy málnára. Nem sokkal négy után megy egy busz. Megfigyeljük, hogy mi lesz.

Melody üzenete: Értem! :D Szóval, ha a buszmegállóba mennek, akkor látni fogjuk, kivel van és azt is megtudjuk, hogy hova mennek.

Alexis üzenete: Pontosan! A biztonság kedvéért azért írok Luna-nak, biztos őt is érdekelni fogja a dolog.

Nagyon izgatott voltam. Egy igazi nyomozásba kezdtünk! Ráadásul, mivel Luna a nagyvárosban lakik, követni tudja May-t és a titokzatos személyt, hogy merre mennek. Persze, csak ha őt is érdekli.

Alexis üzenete: Szia! Van egy nagy hírem! May találkozni fog valakivel és van egy olyan érzésem, hogy a városba mennek. Fogalmam sincs, ki lehet az, de nagyon el akarja titkolni, mert a nevén kívül semmit nem volt hajlandó mondani róla.