Egyszer melletted leszek

1.fejezet

Ismét egy átlagosan kezdődő reggelre ébredtem. Amikor ránéztem a telefonom kijelzőjére, nagyon meglepődtem. Általában nem térek magamhoz tíz óránál korábban, főleg ha nyári szünetről van szó, ez alkalommal viszont nyolc órát mutatott. Ásítozva lesétáltam a földszintre, majd feltűnt, hogy a tv bekapcsolva maradt. Bizonyára apum hagyta úgy. Együtt néztünk pár sorozatot, aztán én éjfélkor felvonszoltam magam az emeletre aludni.  Biztos kicsit bealudt reggel és sietnie kellett munkába, azért hagyta bekapcsolva. Nem akarózott kikapcsolni, ezért magamhoz vettem a távirányítót és kapcsolgatni kezdtem a csatornák között. Amikor meguntam az ugrálást, úgy döntöttem, meséket fogok nézni. Egy ideig minden oké volt, ám egyszer csak megkordult a gyomrom, jelezve, ennem kéne valamit. Besétáltam a konyhába és egyenesen a hűtőhöz mentem. Kinyitottam az ajtót, majd gyorsan szemügyre vettem a választékot. Fancsali képpel bezártam. Nem akartam tojást vagy hasonlót enni, mert jól ismerve magamat pár óra múlva megint megéheznék, talán még jobban. Kisétáltam az előszobába, hogy felhuzakodjak. Úgy terveztem, gyorsan lemegyek a kertbe, aztán pedig felszaladok pár zöldséggel, gyümölccsel, ám amikor farkasszemet néztem a tükörképemmel, meggondoltam magam. Nevettem egy jót. Vörös hajam borzos volt, mint egy oroszlán sörénye, szemem sarka csipával tele, ráadásul az élénk piros melltartóm kikandikált az elnyújtott fehér felsőm alól. Felmentem az emeleti fürdőbe a kedvenc fésűmért, megfésülködtem, megmostam az arcom, majd mikor elfogadhatónak tűntem, lementem. A hajammal nem voltam száz százalékosan megelégedve, ezért inkább sapkát raktam a fejemre, felhúztam egyik elnyúzott tornacipőmet, majd mentem a kamrába egy kis kosárért. Ezután mehettem a kertbe.
A felsőm miatt nem aggódtam, minden szomszédomban fiatal srácokkal rendelkező családok laktak ugyan, de tudtam, ők sem azok a nyáron korán kelők, így gondoltam, nem lesz gond, ha fél kilenc után leosonok a kertbe.Pechemre kiment a fejemből, hogy jobb oldali szomszédaink előző este kerti partit tartottak, így elég nagy meglepetésként ért mikor feltűnt, hogy valaki engem bámul a kerítés másik oldaláról, épp miközben almát szedek, ráadásul egy olyan felsőben, amiből kilátszik a melltartóm és pont, hogy takarja a combomat - megjegyezném, hogy alul nem volt rajtam rövidnadrág, csak bugyi!
A szemem sarkából néztem csak oldalra, mert reménykedtem benne, hogy már nem rám figyel. Sajnos, de, engem nézett. Fogalmam sem volt arról, mit kéne tennem. Az agyamban egymás után jelentek meg lehetőségek. Első lehetőség: gyorsan leguggolok és megpróbálok igazítani a felsőmön felül, vagy alul.
Második lehetőség: úgy teszek, mintha nem tudnám, hogy ott van, leszedem ami még kell, aztán pedig nyugodtan felsétálok.
Harmadik lehetőség: azonnal felsietek.
Negyedik lehetőség: köszönök neki illedelmesen, aztán pedig meglátom, hogyan reagál.
Ötödik lehetőség: durván rászólok, hogy miért bámul.
Hatodik lehetőség: megdobom almával - úgyis van belőle elég -, és amíg nem figyel, felrohanok.
Az utóbbi három közül akartam választani, de mire dönthettem volna, közelebb sétált a kerítéshez. Rátámaszkodott, elmosolyodott, majd meg is szólalt.
-Szép jó reggelt! - köszönt, majd kuncogva hozzá tette. - Hosszú lehetett az éjszakád.
Erre úgy elvörösödtem, hogy nem tudtam megmondani, melyik lehet a legpirosabb: az alma, a paradicsom, a melltartóm vagy az arcom.
-Ne gondolj rosszra! - védekeztem. - Csak kicsit már elnyúlt a felsőm, meg melegem volt éjszaka, azért aludtam így!
-Nyugi, csak szivattalak - mondta, majd jót nevetett rajtam.
-Ó, te kis...! - morogtam, még mindig égő arccal.
-Egyébként mit keresel kint ilyen korán? Nem vagy az a korán kelő fajta.
-Pont ezt akartam én is kérdezni tőled.
-Én kérdeztem először - mondta diadalmasan.
-Jó - sóhajtottam. - Apummal tv-ztem éjfélig, aztán mentem aludni. Nem tudom miért, de felébredtem nyolckor. Leültem tv-zni. Megéheztem, így lejöttem szedni friss gyümölcsöt meg zöldséget.
-Szóval tényleg nem pasi volt a dologban!
-Mondtam! - kiáltottam győzedelmeskedve. - Várj! Te azt hitted, azért nézek ki így, keltem fel korán, hogy reggelit csináljak valami pasasnak, akivel együtt töltöttem az éjszakát?!
-Miért, te mire gondoltál volna a helyemben? - kérdezte csodálkozva.
-Na jó, hagyjuk az én nyúzott külsőmet, oké?
-Rendben! Én kijöttem összetakarítani. Eléggé nagy rendetlenséget csináltak - nézett körül.
-Segítsek összetakarítani? Elég durva buli lehetett. Már este nyolctól hallottuk a zenét és még éjfélkor is hangzavar volt.
-Ne fogd rám! Én próbáltam bent aludni. Nem vagyok az a nagy ivós fajta. A barátnőmről viszont már nem lehet ezt elmondani. Ráadásul nem csak éjfélig, hanem egész hajnali háromig buliztak.
-Te jó ég! Felmegyek, átöltözöm, megeszek pár almát és átugrok!
-Oké! Köszi előre is! Szia addig!
Hát igen, ennyit a megszokott, átlagos reggelekről. Pár éve, mikor Steven és családja a szomszédba költöztek, kicsit felforgatták az életünket, de egy kis idő elteltével nagyon jó barátok lettünk. Persze, akkor még szingli volt. Utána nekem lett pasim, neki barátnője, én szingli lettem, ő is, aztán megint lett párkapcsolatom, neki is. Jelenleg én szingli vagyok, neki viszont van barátnője egy ideje. Úgy tűnik, nagyon komoly ez köztük, mert a lány többet van náluk, mint otthon.
Mindegy, az ő magánéletük nem az én dolgom.
Miután beértem a lakásba, azon gondolkodtam, mit vegyek fel. Hosszú nadrághoz túl meleg volt kint, de ha akármit vennék fel, Steven barátnője tuti, hogy kicsinálna, ha meglátna. Megettem négy almát, a csutkákat kidobtam a bio gyűjtő vödörbe. Felmentem, kinyitottam a szekrényem ajtaját. Elővettem egy sportos szürke térdnadrágot, felülre pedig egy cuki top került. Mivel élénk piros színű melltartóm volt, nem mertem fehéret vagy rózsaszínt venni rá, így megkockáztattam egy feketét. Lebaktattam, majd gyorsan felhúztam szürke tornacipőmet. Becsuktam az ajtót magam mögött, a kulcsot a zsebembe raktam, majd indultam át a szomszédba.
A kapujuk nem volt nyitva, Steven pedig hátul járkált. Nem akartam kiabálni, mert azzal felébresztettem volna az egész házat, így megpróbáltam azt, amit rég nem csináltam már. Átmásztam a kaput! Részegen nehéz lehet megmászni, de józanon nem probléma. A kutyák szerencsére nem vettek észre. Leosontam hátra a kertbe. Steven pont háttal állt, így kicsit megvicceltem. Mögé lopakodtam, majd amikor lehajolt, hogy felvegyen valamit a földről, ráugrottam a hátára. Látszólag sikerült az akció. Egy dologgal viszont nem számoltam. A következménnyel.
Steven egy erős, izmos, kockahasú srác volt, így nem rogyott össze a hirtelen érkezett plusz tehertől, de szerintem nem rám számított, mert arra eszméltem a következő percben, hogy a tőlünk pár centire elhelyezkedő medencében landolok.
Nem kell megijedni! Gyerek medencéről  van szó, nem volt  rajtam smink, ami elmosódjon és hatalmas szerencsémre a telefonomat otthon hagytam.
Annak ellenére, hogy épp csak bele estem, elég szépen eláztam. Steven felém fordulva állt, nem látszott meglepettnek. Jóízűen nevetett. Ezer százalék, hogy rajtam. Gyorsan bosszút akartam állni rajta. Felpattantam és amíg nem figyelt, berántottam magamhoz a vízbe. Nem volt ideje tiltakozni, de úgy tűnt, nem is nagyon akar. Nevettünk mind a ketten, aztán elkezdtük pocsolni egymásra a vizet. Ha ezt mások is látták volna!
-Ha a barátnőm látná, hogy mit művelek veled! - nevetett.
-Miért, mit művelsz a szomszédoddal? - nevettem én is.
-Tudtommal segíteni jöttél nekem, nem pancsolni! Ráadásul nem hogy nem segítesz, de még engem tartasz vissza a munkától!
-Igen, de te dobtál be! Én csak visszaadtam!
-Ki is ugrott a másikra? - mondta piszkálódva.
-Tudtad, hogy én vagyok az? - kérdeztem meglepve.
-Persze! Ha a barátnőm lett volna, előbb kiabálna és csak aztán ugrana. Viszont ő most mélyen alszik, gondolom. Mellesleg, mondtad, hogy csak átöltözöl, meg almázol vagy mit csinálsz - mosolygott. - Egyébként, hogy jutottál fel észrevétlenül?
-Nem semmi levezetés, Sherlock! - nevettem. - Átmásztam a kaput.
-Mint a régi szép időkben?
-Régi?! Pár éve volt! - ütöttem meg a hasát.
-Hé! Ez fájt!
-Azért csináltam - nevettem kicsit hangosabban.
-Na várj csak!
Miután ezt mondta, hirtelen rajtam termett. Ilyen általában a romantikus filmekben, vagy egymásba szerelmes szomszédok esetében történik. Nálunk ilyenről szó sem volt! Ha volt is, már elmúlt...
-Most mihez kezdesz? - kérdezte vigyorogva.
-Te mihez kezdenél, ha azt mondanám, a barátnőd a kis kapunál áll és minket néz? - kérdeztem, szándékosan oldalra nézve.
A tervem bevállt. Pánikolva megfordult, mire én kihúztam magam alóla és kicsit megdobtam. Neki is elég jók voltak a reflexei, mert alig hogy megdobtam, elkapta a kezem és magával rántott. Így már elég érdekes volt a helyzetünk. Félig a medencében voltunk, félig meg a füvön. Plusz, én még Steven testén. Ezúttal az arcunk pár centire volt egymástól.
-Te sose adod fel, igaz?
-Egy csatát? Soha! - mondtam győzedelmeskedő mosollyal.
-Hihetetlen vagy! - mondta viccelődve, de aztán komolyra változott az arckifejezése. - Értem is küzdenél?
-Nem kezdek bele egy olyan csatába, amiről tudom, hogy nem nyerhetem meg. Ezen kívül, én vártam rád. Vártam, hogy visszatérj. Te pedig egy lánnyal érkeztél meg...
-Ezt mondanád nekem akkor is, ha nem feküdtem volna le vele és nem lenne a barátnőm?
-Azt hol hagytad, hogyha nem szeretnéd? - komolyodtam el én is, majd a feszültséget észlelve próbáltam feltápászkodni róla.
-Az most nem számít! - ragadott meg és közelebb rántott magához.
-Dehogy nem! - mondtam dühösen, mire elengedett.
Ha nem lenne párja, meg mertem volna esküdni, hogy ezzel az egésszel arra akart utalni, hogy legyen több köztünk.
Egyszer csak megemelkedett és a következő pillanatban éreztem ajkai melegségét a sajátomon. Megragadta az alkarom és visszarántott. Miután elengedett, mind a számat, mind a karomat, szótlanul meredtem rá.
-Végre befogtad - nevetett fel.
-Barom! Mégis mit képzelsz magadról?!
Megemeltem a kezem, hogy pofot adjak neki, de ő halványan mosolyogva, szó nélkül, mozdulatlanul nézett rám. Akkor szólalt meg ismét, amikor már leengedtem a kezem.
-Nem akarsz vagy nem mersz megütni?
-Erősen vacilálok a kettő között és azon is, hogy mi okból...
-Talán, mert mélyen legbelül, még mindig érdekellek?
-Ezt inkább én kérdezhetném tőled! Mi volt az előbbi csók? Várj, ne válaszolj! Fogom magam és haza megyek! Kár volt ide jönnöm! Szia!
Hirtelen felugrottam róla és fogalmam sincs, hogy hogyan, de átugrottam a kerítést, s immáron a saját udvaromon voltam. Lehet, hogy a hirtelen jött adrenalin hatása. Steven utánam kiabált, még egyszer ránéztem, láttam az aggódó tekintetét, de nem érdekelt. A zsebemhez kaptam, éreztem, hogy benne van a kulcs, majd rohantam a bejárati ajtóhoz. Kicsuktam, majd berontottam. Bezártam magam mögött. Steven nem jött utánam. Tudhattam volna, hogy csak viccelődött, próbálgatott.
A fürdőszobába mentem, levettem magamról minden ruhaneműt, a szárítóra raktam, majd besétáltam a szobámba száraz cuccokért. Felvettem egy kék bugyit és egy kék melltartót, majd egy fekete rövidnadrágot és zöld pólót kikapva a szekrényből magamra kaptam őket, lecammogtam a tv elé, ami bekapcsolva maradt. Megint. Mielőtt helyet foglaltam volna, a konyhába mentem kávét főzni. Felforraltam a vizet, a kedvenc poharamba raktam két kis kanálnyi kávéport, három kis kanálnyi cukrot, majd mikor felforrt a víz, leöntöttem, adtam hozzá egy kis tejet és kész is volt!
Olyan fél tizenkettőig tv-zgettem magamnak, amikor üzenetem jött. Megnéztem a telóm kijelzőjét és pont az írt, akire számítottam.