Mikor megérkezett az autó, megint problémánk akadt. Adam ki akart tolni a fiúkkal, hogy beszáll az autóba, s mikor az elindul, kiugrik és velem marad. A két srác az autóban ülve próbálta győzködni, hogy szálljon be. Végül megelégeltem, kinyitottam az anyósülés ajtaját, oda hívtam Adam-et, Alan behúzta, én pedig gyorsan beugrottam Jason mellé a hátsó ülésre. Természetesen én Alan mögé ültem. Jeleztem Adam-nek, hogy én is az autóban vagyok, szóval ne akarjon kiszállni. Elindultunk végre. Elsőként Adam-et akartuk elszállítani, hogy ne együk tovább az ideget miatta. Útközben Jason fogta a kezem. Mikor Adam megpróbált hozzám érni, lovagom rácsapott szabad kezével a nyúlkálóséra. Végül sikerrel megérkeztünk Adam házához. Nagy nehezen kiszállt, elköszönt tőlünk, s vihettük haza Jason-t. Ezután Jason elengedte a kezemet, elkérte a telómat és beírta a számát. Visszaadta, majd rácsörögtem, hogy neki is meg legyen az én számom. Onnantól kezdve mind a hárman csendben ültünk. Mikor megérkeztünk, Jason kissé hezitált még. Végül elköszönt Alan-tól, hozzám fordult, gyorsan, mégis szenvedélyesen megcsókolt, elköszönt, majd kiszállt. Én is kiugrottam a kocsiból, de Jason már eltűnt a házuk udvarán. Beültem előre. Nem sokkal azután, hogy elindultunk, bealudhattam, mert arra eszméltem, hogy Alan ébresztget a házam előtt. Megtörölgettem a szemem, ellenőriztem, hogy mindenem megvan-e, megköszöntem Alan-nak a fuvart, majd felsiettem a kapun. A kutyák jöttek köszönteni, egészen az ajtóig kísértek. Kicsuktam az ajtót, lehuzakodtam, majd becsuktam magam után. A telefonommal világítva felmentem a szobámba. Fáradtan huppantam le az ágyamra. A telóm kijelzője szerint pontosan 22:00 volt. Gondolkoztam, írjak-e Jason-nek egy üzit, hogy megérkeztünk épségben, de pont érkezett egy.
Jason üzenete: Szia! Megérkeztél épségben?
Alexis üzenete: Szia! Igen. Épp akartam írni neked. Köszi a mait! :)
Jason üzenete: Igazán nincs mit, örülök, hogy meg tudtalak védeni!
Alexis üzenete: :) Amiket Adam-nek mondtál, azokat komolyan is gondoltad vagy csak úgy jött?
Jason üzenete: Szerinted?
Alexis üzenete: Nem ismerlek, szóval nem tudom megmondani...
Jason üzenete: Ez igaz, még nem ismerjük egymást. Amiket mondtam, azokat komolyan is gondoltam. Jó csaj vagy, meg kedvellek is, de van barátnőm, szóval nem tudok többet nyújtani neked, mint a barátságomat...
Alexis üzenete: Nem gond, én a barátságodat is elfogadom, meg számomra is van egy srác, aki nagyon érdekel és remélem, hogy összejövünk majd :) De, ha van barátnőd, miért csókoltál meg?
Jason üzenete: Nagyon erős volt a kísértés, na meg, valld be, amellett, hogy halálra ijesztett téged Adam, elég romantikus helyzet volt. Úgy éreztem, mintha egy szerelmes filmben lettünk volna, ahol te meg én a sztori végén egy pár leszünk.
Alexis üzenete: Igen, így, hogy említed, tényleg olyan volt. Most megyek aludni, mert elég fárasztó nap volt... Jó éjszakát, szép álmokat! :)
Nem vártam, hogy visszaírjon, de érkezett még egy üzenet tőle. Nem írtam vissza, csak elolvastam.
Jason üzenete: Köszi, viszont neked is! :)
Reggel kipihenten ébredtem, mégis fáradtnak éreztem magam. Nem tudtam, írjak-e Jason-nek. Az estét lezártuk, barátokká váltunk, de ez nem azt jelentette, hogy akkor már minden nap írnunk kell. Ahogy így elmélkedtem, a telefonom üzenetet jelzett. Megnéztem, ki írt, s elfehéredtem. Teljesen kiment a fejemből, hogy Melody-nak be kell számolnom az estéről. Tanakodni kezdtem, mit kéne írnom neki. Megszereztem Jason számát? De ha elkezdi hivosgatni és a barátnője veszi fel, akkor puff... Ha megmondom, hogy hagyja békén, mert van csaja, akkor magába zuhan - megint - és ismét Zane után fog járni. Ám, ha nem mondok semmit, az még rosszabb lenne. Félve nyitottam meg az üzit.
Melody üzenete: Mondd, hogy sikerült megtudnod valamit róla!
Alexis üzenete: Igen is, meg nem is...
Melody üzenete: Ez mit jelent???
Alexis üzenete: Túl sokat nem tudtam meg róla, mert a részeg Adam zaklatott. Gyönyörű égkék szeme van, kb. egy fejjel magasabb nálam, szeret flörtölni és az olyan lányokat kedveli, akiken van mit néznie.
Egy kisebb füllentésbe nem hal bele, azt viszont nem voltam hajlandó szó szerint megírni neki, hogy a mellméretet is eléggé fontosnak tartja a lányoknál. Melody bizonyára nem értette meg rögtön, hogy mire is gondolok, mert nem írt vissza semmit. Igazándiból, nem is zavart, mert nem akartam, hogy faggatózzon.
Kicsit megkésve ugyan, de feltűnt, hogy nem öltöztem át. Miután éjszaka fáradtan értem haza, nem akarózott levetkőzni, így abban aludtam el, amiben kint voltam. Levetettem mindent, csak a bugyit és melltartót hagytam magamon. Odaléptem a szekrényemhez. Kinyitottam. Nem válogattam, kikaptam a legelső felsőt és nadrágot, ami kezembe akadt. Egy világoskék pántnélküli és fehér rövidnadrág, oldalán fekete csíkokkal. Nem rossz összeállítás ahhoz képest, hogy véletlen. Belebújtattam lábamat a papucskámba, majd lementem a földszintre. A konyhából zajok szűrődtek ki. Bekukkantottam. Anyum épp a vízforraló mellett állt, várta, hogy felforrjon a víz.
-Jó reggelt! - köszöntem, közben pedig helyet foglaltam az asztalnál.
-Neked is!
-Tea vagy kávé?
-Tea.
-Kérhetek egy kávét?
-Persze. A víz is mindjárt jó lesz.
Az asztal másik végében volt az újság. Gondoltam, míg kitalálom, hogy mit reggelizzek, addig belenézek. Lapozgatni kezdtem. Sajnos semmi érdekeset nem találtam, ezért inkább felálltam a helyemről és odasétáltam a hűtőhöz.
-Milyen volt a tegnapi foci? - kérdezte anya.
-Egész jó - mondtam a hűtőre fixált tekintettel. - A mi csapatunk nyert.
-Ennek örülök. Mit fogsz reggelizni?
-Azt hiszem, megelégszem egy hagyományos vajas, sonkás kiflivel.
Kivettem a vajat meg a sonkát és lepakoltam az asztalra. Anya a fiókból elővett egy kést, majd lerakott egy tányért is oda, ahová rakodtam.
-Köszönöm! - ültem le.
A víz felforrt, ezért anya leöntötte a teáját és az én kávémat. A késsel vettem egy kicsit a vajból, megkentem a kifli alját, majd ráraktam pár sonkaszeletet. Kész is voltam a reggeli összeállításával! Anyum lerakta elém a bögrémet az italommal.
-Apa? - kérdeztem, mielőtt még haraptam volna a kiflibe.
-Még alszik.
Haraptam egyet, majd miután lenyeltem, ittam egy korty kávét.
-Az utóbbi időben egyre többet és tovább alszik. Furcsa.
A beszélgetést félbe hagytuk, míg elfogyasztottam a reggelimet. Elrakodtam magam után. Már csak a bögrém maradt előttem.
-Alexis, szeretném, ha tudnád, hogy a születésnapodon nem leszek itthon. Akarsz valamilyen partit tartani? Itthon vagy a bárban? Esetleg máshol?
-Háát... Akartam, de nehéz lesz elkészíteni a tortát meg a kajákat, ha nem leszel itthon. Apu nem hiszem, hogy tudna segíteni - sóhajtottam egyet.
Nem volt már sok hátra a szülinapomig. Négy teljes nap, meg a hétfő másik fele. Anya szerdán utazik megint külföldre. Pedig pont a huszadik születésnapom lesz! Igazságtalanság...
-Szóval, hol fogod tartani?
-Itthon.
-Kiket fogsz meghívni? - kérdezte, majd kortyolt a teából.
-Nos, Melody, Luna és May ezer százalék, hogy itt lesznek. A biztonság kedvéért azért megkérdezem őket még a mai nap folyamán. Szerintem szólok még Wayne-nek, Liam-nek, Carol-nak és Violet-nek.
-Violet? - csodálkozott el anyu. - Azt hittem, nem vagytok jóban!
-Nem vagyunk rosszban, csak nem nagyon beszélünk egymással. A kettő nem ugyanaz! Ráadásul, ha Liam jön, tuti, hogy ő is vele tart. Az meg illetlenség lenne, ha nem hívnám meg és csak úgy beállítana, holott számítok rá, hogy betoppan.
-Igaz is, ők még együtt járnak!
-Ja.
-És a volt osztálytársnőid? Velük nem akarsz ünnepelni?
-Shelia, Rosette és Daisy más parti. A két társaság nem fér össze.
-Tehát az egyik csapattal itthon ünnepelnél, a másikkal kimozdulnál valamerre?
-Pontosan!
-Értem! Jó ötlet!
-Tudom.
-Ha már a vendégeknél tartunk, amikor voltam a boltba, összefutottam Steven-nel.
-És? - néztem rá kérdőn.
-Áthívtam vacsorára! - mondta anya boldogan.
Egy hajszálnyi választott el attól, hogy leboruljak székestől. A kis incidens óta nem hogy nem beszéltem, de még csak nem is találkoztam a szomszéd sráccal, erre anya elhívta! Nálunk. Vacsorára!
-Valami rosszat mondtam? - nézett rám értetlenül.
-Egyáltalán nem! Semmi rosszat!
Megittam a maradék kávémat, majd elgondolkoztam. Az volt a nagy kérdés, hogy mihez kezdjek. Ekkor támadt egy jó ötletem.
-Van valami munka számomra? Lehet, hogy May átugrik ebéd után.
-Csak annyi, hogy takarítsd ki a szobádat - válaszolt mosolyogva.
-Oké! - mondtam, majd a piszkos edények közé raktam a bögrémet.
Utam a szobámba vezetett. Felkaptam a telefonomat, majd gyorsan pötyögtem egy üzit May-nek.
Alexis üzenete: Hali! Remélem, nem zavarlak. Ma át tudsz ugrani? Fontos dologról szeretnék beszélni veled.
Nem jött rögtön válasz, így elvettem egy könyvet a polcról és olvasásba kezdtem. Nem sokkal dél előtt reagált.
May üzenete: Persze. Hánykor?
Alexis üzenete: 4 körül?
May üzenete: Okés :) A kutyusokat majd zárd hátra!
Ezután úgy tettem, ahogy anyum kérte. Nem csak hogy kitakarítottam, de letörölgettem mindent és fel is porszívóztam. Olyan tiszta lett a szoba, hogy szinte ragyogott. Elégedett voltam a munkámmal. Délben lementem, mert megéheztem és szerettem volna ebédelni. Mikor leértem, apum még mindig nem volt sehol.
-Apa? - kérdeztem anyumtól.
-Alszik.
-Még mindig?!
-Ha gondolod, menj, szólj neki! Bár szerintem kettőnél hamarabb nem jön ki.
-Oké, megpróbálom kimozdítani!
Mivel a szobájuk a földszinten volt, nem kellett sok lépést tennem, míg eljutottam az ajtóig. Bekopogtam. Nem kaptam választ, ezért ismét kopogtam. Ezúttal is semmi. Benyitottam.
-Apu! Gyere ebédelni! - kiabáltam rá.
-Öt perc - emelte meg fejét kedvetlenül és lustán.
-Öt! Egy perccel sem több!
-Jó - válaszolta, majd visszarakta a fejét a párnára.
Visszatértem a konyhába. Anyum az asztalnál ült, látszólag várt, hogy megtudja, hány személyre kell teríteni. Mikor mondtam, hogy mit mondott apum, elnevette magát.
-Fogadjunk, hogy nem jön ki öt perc múlva?
-Mibe? -mondtam viccelődve.
-Ha kijön, akkor én mosogatok. Ha nem, akkor te.
-Rendben!
Sajnos elvesztettem a fogadást. Apum fél óra múlva jött csak ki. Megterítettünk, s csöndben elfogyasztottuk a levest és a másodikat is. Anyum mosolyogva rakta be a mosogatóba az edényeket.
-Kicsit lepihenek ebéd után - indult a hálószobába.
-Nekem a munkámat kell csinálnom a gépemen. Fent leszek az emeleti nappaliban - állt fel az asztaltól.
-Én meg neki is látok a mosogatásnak - mondtam kedvetlenül.
Fogtam a mosogatóvödröt, s indultam a fürdőszobába, hogy megtöltsem vízzel. A mosogatás majdnem egy órán keresztül tartott. Mikor végeztem, megnéztem az asztalomon levő telefonomat. Négy nem fogadott hívásom volt. Egy May-től és három Melody-tól. Írtam mind a kettőjüknek, hogy megtudjam, miért kerestek.
Melody üzenete: Semmi, csak meg akartam kérdezni, nem megyünk-e ki sétálni valamerre :)
May üzenete: Csak azért hívtalak, hogy nem-e indulhatnék most, mert egy ismerősöm írt, hogy négyre jönne nálam.
Még szerencse, hogy már végeztem a mosogatással. Először May-nek válaszoltam.
Alexis üzenete: Nyugodtan, már végeztem mára a munkával. Megyek és hátra zárom a kutyákat. Nyomd meg a csengőt, ha ideérsz :)
Ezután Melody válasza következett.
Alexis üzenete: Nem tudom, később még jelzek, mert May beugrik pár perc múlva, de négy körül legkésőbb már megy is.
Áthuzakodtam és kirohantam, hogy a kutyusokat hátra zárjam. Nem nagyon tetszett nekik, hogy akaratuk ellenére átzártam őket, de muszáj volt. Az emberek nagy része félt tőlük, ezért csak akkor merészkednek fel a kapun, ha a kutyák nincsenek kint. Nyugodtan bementem a házba. Lehuzakodtam, majd bementem a konyhába. Elővettem egy tálat, majd felsiettem az emeletre. A szobámba vittem. Előszedtem a chipset és az üdítőt, amit pár napja raktároztam arra az esetre, ha vendégem lenne. Mikor minden a helyén volt, csengettek.