Reggel felébredtem és elmentem dolgozni. Unalmas munkanap volt. Viszont egész nap az álmomon járt az eszem. Mi van ha Derek újra Alfa lesz? Hogy értette a nagyi és Talia, hogy meg kell halnom, hogy teljes legyen az erőm? Ráadásul egy szellemet és egy erős vérfarkast is találnom kell, hogy megölhessem Reinát. Délután otthon a könyvtárszobánkban a varázskönyveinket bújtam, hogy legalább az egyik kérdésre választ kapjak. Az idő hamar elment, de egyik kérdésre sem kaptam választ. Viszont, ha nem sietek elkések a falkagyűlésről, amit imádott Alfánk hívott össze Derekhez. Olyan gyorsan vezettem, amilyen gyorsan csak tudtam, de így is utolsóként estem be. Mindenki elnézően mosolygott, majd Scott komoly hangnemre váltott.
- Azért kértem, hogy gyűljünk össze, mert történt valami tegnap - kezdte én pedig megijedtem, hogy talán Reina megölt valakik - Erre leginkább Derek tud választ adni, de jobb ha átbeszéljük - Derekre néztem, de ő is ugyanolyan értetlen volt mint én ellentétben a falkával - Bizonyára ti nem észleltétek, de mi láttuk.
- Kinyögnéd végre miről van szó? - szólt rá Derek engem megelőzve
- Tegnap, mikor Emily és a családja megvadult - sütötte le a szemét - és te megpróbáltad lefogni, de láthatóan Emily használta az erejét...
- Lehetne, hogy nem emlékeztetsz rá? - nyögtem fel, mert nem akartam emlékezni rá, hogy bántottam a szerelmemet.
- Sajnálom, de ez fontos - nézett rám sajnálkozva a falkavezér - Szóval mikor megtámadott téged felvillantak s farkasszemeid, ami...
- Vörös volt - mondta ki Stiles
Láttam Derek arcán a döbbenetet és én is meglepődtem kissé, de valahogy számítottam rá. Kezdett a fejemben összeállni a kép.
- Így már értem! A fekete farkas szeme eddig jégkék volt, most pedig vörös. Egyértelmű, hogy a fekete farkas Derek - kezdtem el motyogni, amire mindenki rám nézett
- Miről beszélsz? - kérdezte Lydia Ekkor jutott eszembe, hogy az álmomról Dereken és Isaac-en kívül senki nem tud.
- Mióta Beacon Hillsbe költöztünk volt egy álmom. A Nemetonnál voltam az éjszaka közepén, amikor megtámadott egy vérfarkas, de aztán jött egy fekete farkas és megmentett, de ő nem élte túl. A szeme kék volt, mint Dereké. De a múlt éjszaka változott az álom. Minden ugyanúgy történt annyi változással, hogy a farkas szeme már nem kék volt hanem vörös. És azok után amit mondtatok most már egyértelmű, hogy a fekete farkas Derek. Talán ez egy utalás a jövőre.
Ekkor eszembe jutott valami. Lehet, hogy rájöttem, hogy ki a legerősebb vérfarkas a világon. Hiszen aki egyszerre Alfa és a teljes farkasalakot is fel tudja venni az egy erős vérfarkas. Lehet, hogy Derek segíthet legyőzni Reinát?
- Ezért kérdezted? - hallottam meg Derek hangját Nehezen esett le, hogy hozzám beszél.
- Mi? - néztem rá - Ja, igen. De nem emiatt az álom miatt. Volt egy másik is.
- Micsoda? - kérdezte kíváncsian Erica
- Abban házasok voltunk és volt egy lányunk - mondtam de nem mertem Derekre nézni - Abban Alfa voltál - néztem végül mégis rá - Vagyis te segíthetsz legyőzni Reinát.
- Miért? - kérdezte Stiles
- A legutóbbi álmomban megjelent a nagyanyám és... - félve néztem Derekre - Talia. Azt mondták, hogy egy szellem és a világ legerősebb vérfarkasa segíthet legyőzni Reinát. Melyik vérfarkas lehet erősebb egy teljesen átalakult farkasnál, aki Alfa?
- Akkor a vérfarkas megvan. Már csak a szellem hiányzik - mondta Lydia
- Nem egészen - mondtam
- Mi van még? Mire van szükésged? - kérdezte Kira
- A halálomra - mondtam ki Mindenki ledöbbent, Derek részéről egy morgás volt a válasz, míg Allison egy "Ne"-t suttogott.
- Nem - Derek hangja betöltötte az egész lakást. Összerezzentem, de nem a hangerőtől hanem attól ahogyan mondta. Indulat, düh és fájdalom is volt benne.
- Anyukád és a nagyanyám szerint meg kell halnom ahhoz, hogy a teljes erőm az enyém legyen - léptem hozzá és megsimogattam az arcát. - És ha ez kell, hogy megöljem Reinát, akkor megteszem - mondtam majd megcsókoltam, elléptem tőle majd előhúztam az övemből a tőrömet és szíven szúrtam magam. Illetve csak akartam, mert Derek elkapta a kezem, Isaac pedig kikapta a kezemből a tőrt.
- Eszednél vagy? - üvöltött rám Derek és a szemei jégkékek voltak Most először megijedtem tőle. Ezt ő is észlelte, de nem eresztett el, csak a szemei változtak vissza és a szorítása enyhült egy kicsit - Ezt ne csináld újra! Nem tudnám elviselni ha elveszítenélek - nézett rám esdekelve
- Sajnálom, de nem tudom mit kéne tennem. Csak akkor győzhetem le Reinát ha erőm teljében leszek.
- De ez nem megoldás - mondta és megölelt Letettem a halálomról. Talán egy bűbáj segíthet.
Teltek a napok, de semmit nem találtam. Rájöttem, hogy tényleg meg kell halnom, ahhoz, hogy elég erős legyek Reina legyőzéséhez. Ezt persze senkinek nem mondtam. Egy nap egyedül voltam otthon. Itt a megfelelő alkalom. Elmondtam egy bűbájt, hogy késleltessem anya látomását és Lydia megérzését a halálomról, hogy elég időm legyen megölni magam. Elmondtam a bűbájt, majd leültem a padlóra, a kezembe vettem a tőrt és szúrtam.Éreztem a fájdalmat, de hamar elmúlt. Mire a padlóra értem már halott voltam.
Lydia szemszöge
Épp Dereknél voltunk és azt beszéltük meg, hogy ki mikor felügyelje Emily-t, mert tudtuk, hogy ha ő a fejébe vesz valamit azt meg is teszi. De nem akartuk, hogy meghaljon. Épp Stiles beszélt, amikor furcsa érzésem támadt. Végigfutott a hideg a hátamon, fulldokolni kezdtem. Ezzel egyidőben Julia felsikított, Derek pedig a mellkasához kapott, ami vérezni kezdett. Egy szúrt seb jelent meg a mellkasán. Azonnal tudtuk, hogy Emily véghez vitte a tervét. De nem úgy volt, hogy ma Argent figyel rá?
- Allison, hívd fel apádat! - parancsoltam a barátnőmre
- Mi történt? - kérdezte Malia
- Emily - suttogta Julia sírva
- Meghalt - mondtam ki Derek csak a semmibe meredt. A seb eltűnt a mellkasáról, de a szívéről soha sem fog.
- Apát feltartották, ezért nem ért oda időben - sírta el magát Allison is - Ő talált rá!
Mind a Withlock házba mentünk. Argent a padlón ült, ölében a halott lányával és zokogott. Julia és Allison csatlakozott hozzá. Ann és Penny is egymást ölelve sírtak. A farkasok szomorúan nézték a gyászoló családot. Derek mellettem állt és le sem vette a szemét a halott szerelméről. Nem tudtam, hogy meg fogja-e engedni, de odaléptem hozzá és megöleltem. Meglepődtem, hogy visszaölelt. Megdöbbentem, mert elsírta magát. Úgy szorított mintha én elvenném a fájdalmát, de sajnos nem tudom. A helyemet hamarosan Allison vette át Derek ölelésében és együtt zokogtak. Én Stiles-t öleltem meg és az ő vállán sírtam ki magam.
Miután Ann és Penny összeszedték magukat nagy nehezen el tudták szakítani a gyászoló családtagoktól Emily testét, hogy előkészítsék egy boszorkányrituáléhoz, ami egyfajta gyászszertartás a boszorkányok körében. Cora folyamatosan Derekkel volt, aki a szemével minden mozdulatot követett, amit Emilyvel tettek. Meg sem szólalt órák óta, ami máskor nem nyugtalanítana, de mióta megismerte Emily-t sokkal többet beszélt. Scott is őt figyelte, mert féltünk, hogy megöli magát. Hamar kiderült, hogy nem Derek miatt kell aggódnunk, hanem Julia miatt.
Percekkel később meghallottuk Ann sikoltását és hogy segitségért kiált. Odarohantunk. Julia a nappali falának dölve ült és zokogott, kezén egy hatalmas vágás, amiből ömlött a vér. Ann mellette guggolt és egy rongyot szorított a sebre. Argent és mellé ugrott és sírva ölelte magához Emily anyját. Ann begyógyította a sebet és megsimogatta Julia haját, de nem szólt semmit. Innentől kezdve nemcsak Dereket, de Juliát is felügyeltük. Rá Argent és Allison vigyázott. Míg Derekre a komplett falka vigyázott. Egyszercsak Derek végre megszólalt.
- Köszönöm - mondta de egyikünkre sem nézett csak Emily-t figyelte - Hogy velem vagytok.
- Egy falka vagyunk, akik elvesztették az egyik tagot - mondta Malia
- Tudod, hogy nem erre gondoltam - mondta Derek, de valahogy annyira idegen volt a hangja. Megtört és túlságosan kedves.
- Te mondtad - szólalt meg Scott és Derek elé lépett - Testvérek vagyunk! Mind a testvéreid vagyunk.
Majd meglepőd dolog történt. Derek megölelte Scott-ot. Jó érzés volt és egyben szörnyű is, mert egy tragédiának kellett történnie ahhoz, hogy megtörjön a jég Scott és Derek között és végre barátokként, testvérekként tekintsenek egymásra.
Már este volt, mikor a föld megremegett. Pont ugyanúgy mint mikor Reina megtámadta Emily-t és Dereket. Mind egymásra néztünk és tudtuk, hogy végünk van. Emily nélkül esélyünk sincs. Kirohantunk az udvarra és Reina ott állt egy csapat vérfarkassal a háta mögött. Ezek szerint sereget is szerzett magának. Emily-vel Argenték maradtak. Mindenki más kivonult védekezni.
- Annyira könnyű lesz titeket megölni, hiszen ő meghalt - mosolygott gonoszan mire Derek neki akart ugrani, de Scott és Isaac együttes erővel visszafogta. Mikor lenyugodott, elengedték.
- Mint mondtam nincs olyan varázslat, ami ezek után megvéd tőlem - mondta Derek kisérteties hangon a szeme pedig megvillant. Vörös volt és ezúttal nem változott vissza jégkékre. Most már tényleg Alfa lett.
- Ugyan már! Nem tudsz legyőzni! - nevetett Reina
- Ő nem, de én igen - jött a hang az ajtóból Alig hittünk a szemünknek.