Dr. Deaton és Melissa perceken belül megérkeztek és mindenkit megvizsgáltak. Szerencsére csak agyrázkődásuk volt, amit csak akkor tudunk begyógyítani ha felébrednek. Dereket Dr. Deaton vizsgálta meg. Szerinte hamarosan felébred. Fél órával később anya jött fel és mondta el, hogy már mindenki felébredt. De én ettől nem könnyebbültem meg, mert Derek még mindig eszméletlen volt. Hamarosan Cora is megérkezett egy kissé kábán ugyan, de itt volt. Halkan beszélgettünk még sokáig. De Derek még mindig nem ébredt fel. Melissa is és Dr. Deaton is újra megvizsgálta, de továbbra is csak annyit tudtak mondani, hogy várjunk. Aztán egy órával később végre megmozdult. Először csak a kezét mozdította meg. Azonnal felugrottam és megfogtam azt. Így tett a másik oldalon Cora is. Lassan nyitotta ki a szemét és morogva konstatálta, hogy a fejét is alig bírja megemelni annyira fáj. Azonnal a homlokára tettem a kezem és gyógyítani kezdtem. Pár másodperc elteltével jobban lett és nehezen ugyan, de fel tudott ülni.
- Jól vagy? - fordult egyből felém és a két keze közé vette az arcomat
- Semmi bajom - mondtam - Te jobban vagy? Rám ijesztettél!
- Egy kicsit kábának érzem magam, de jól vagyok - mondta
- Pasik! Jellemző! - morgott Cora Egyszerre néztünk rá - Itt ül melletted a húgod, a saját húsod és véred, akit ugyanúgy kiütöttek mint téged, de te csak a csajoddal foglalkozol! - morogta felháborodva De láttam rajta, hogy csak játszik a bátyjával. Persze ez Dereknek is feltűnt.
- Talán, mert őt jobban szeretem - mondta Derek teljesen komoly arccal
- Baromság - horkantott a Hale lány - Ismerlek és tudom, hogy ha az életünk lenne a tét és neked választanod kellene köztünk, hogy ki haljon meg és ki éljen, te képtelen lennél választani. Így nekünk kellene megtennünk helyetted. Természetesen egymást választanánk, hogy a másik élje túl, de végül egymást védve halnánk meg, te pedig egyedül maradnál a fájdalmaddal és a bűntudatoddal.
Mindketten döbbenten bámultunk a lányra. Ilyen dolgokat gondol? Egymásra néztünk Derekkel és egyszerre öleltük át a könnyeivel küszködő lányt. Percekig maradtunk így majd lementünk a többiekhez.
- Mindenki jól van? - kérdeztem Lassan bólintottak. Akkorra már a Sheriff és Argent is itt voltak. Elmeséltük nekik, hogy mi is történt míg eszméletlenek voltak és a tervünket is, hogy hogy végezhetnénk Reinával majd az erőmmel folytattuk.
- Még mindig nem teljes az erőd, pedig mindent megpróbáltunk - mondta Ann
- Mit kéne tennünk még? - kérdezte Penny
- Igazából fogalmam sincs - mondta anya bizonytalanul
- Nekem van egy ötletem - mondtam - Mi lenne, ha visszahoznánk az emlékeimet?
- Nem - ugrott fel anya
- Anya! Mi van ha az elveszett emlékeim miatt nem tudom teljes egészében használni az erőmet.
- Ezt csak azért mondod, mert tudni akarod, hogy ki az apád - mondta Ann Anya megrémült.
- Persze, hogy tudni akarom, de lehet, hogy ez az, ami segíthet - mondtam
- Memória bűbájra gondolsz? - kérdezte Penny
- Inkább egy emlékező rituáléra gondoltam.
- Nem! - tiltakozott anya - Az egy nagyon veszélyes rituálé.
- De talán hat - mondtam - Anya! Tudom, hogy aggódsz, de ha ismerem az életem teljes történetét, akkor erősebb és magabiztosabb leszek.
- Kicsim! - lépett elém anya és megsimogatta az arcom - Én nem aggódom hanem rettegek. Nem véletlen, hogy elvetettem Taliával az emlékeidet Beacon Hillsről. Esküszöm neked, hogy mindent elmondok és nem hallgatok el semmit, de kérlek ne vess be semmilyen bűbájt addig. Előbb próbáljunk ki minden más lehetőséget - könyörgött
- Rendben - sóhajtottam - De amint kimerítettünk minden lehetőséget, meg fogom ezt lépni.
Ezzel lezártnak tekintettük az ügyet és mindenki hazament. Legalábbis mindenki azt hitte, hogy feladtam, de tévedtek. Másnap estére terveztem a rituálét. Jóval a falka érkezése előttre, akkorra, amikor anyáék sincsenek itthon, de felkészültem mindenre. Hármas védelmet alakítottam ki. A padláson felfestettem a padlóra a triquetra jelet, köré pedig a hármas védelmet. A külső kört kristályokból raktam ki, ami az összes természetfeletti lényt kizár, ha azon át is jutnak a vérfarkasok nem jutnak tovább ugyanis a középső kört hegyi kőrisből alkottam meg, a legbelső kört pedig a saját véremből. Ezen csak egyvalaki jut át. Én!
A családunk könyvével az Árnyak Könyvével a triquetra közepére ültem és a következő igézetet olvastam fel:
"Nyíljon ki életem könyve, hogy újra átélhessem emlékeimet és ne legyek többé gyenge!"*
Ekkor mintha elálmosodtam volna. Ekkor léptek be anyáék a falkával. Anya rögtön tudta mi történik, de nem jutottak el hozzám. Lefeküdtem a padlóra és elnyomott az álom.
Egy hatalmas házban találtam magam. Biztos voltam benne, hogy senki nem lát. Az emeletről egy kiáltást hallottam. Egy szép barna hajú nő rohant fel, én is utána mentem. A nő után léptem be a szobába, ahol az ágy közepén egy terhes nőt pillantottam meg, akiben felismertem az anyámat. Éppen vajudott. Végignézhetem a születésem. Anya mellett ott ült Mr. Argent és fogta a kezét.
- Talia - nézett anya a nőre Váó! Ezek szerint a nő, akit követtem Talia Hale, Derek anyukája.
- Semmi baj Julia! Nem egy szülést vezettem már le, de biztos, ami biztos ide hívtam Melissa McCallt is.
Végszóra lépett be az említett személy. Percekkel később egy éles babasírás hasított anya nyögései és Talia, Melissa és Argent bíztatásaiba. Megszülettem!
- Mi lesz a neve? - kérdezte Melissa
- Emily - mondta anya boldogan ölelve magához a babát - Így hívják az édesanyámat is. Ő a legerősebb asszony a világon és az én kicsikém is ilyen erős lesz.
- Gratulálok Christopher! Apa lett! - mosolygott Talia Argentre, vagyis az apámra. Tudtam! De akkor miért nem mutatta ki a DNS tesz? Hát persze! Dr. Deaton anya és Argent nyomására meghamisította a tesztet. Erről még beszélnem kell az érintettekkel.
- Azért, mert világra segítette a lányomat, nem fogom a vérfarkasokat kevésbé gyűlölni. Ne áltassa magát Hale! - morgott Argent vagyis apa. Ezt még szoknom kell.
- Sosem mondtam ilyet! - mosolygott továbbra is a Hale klán feje - Én mindig reménykedem abban, hogy az emberek egyszer nem gyilkosokként tekintenek majd ránk.
Ekkor változott a kép. Ugyanabban a házban voltam. Anya és a talán fél éves énem Taliával és egy kislánnyal és egy kisfiúval játszottak. Ahogy a kisfiú igéző zöld szemeibe néztem rögtön tudtam, hogy Derekkel játszottam annak idején. Ezek szerint tényleg ismertük egymást. Akkor a kislány ezek szerint Laura, Derek nővére. Jól elvoltunk. Derek és én különösen jól éreztük magunkat egymás társaságában. Egyszercsak a kis Emily egy puszit nyomot a kicsi Derek arcára majd elszaladt. Elnevettem magam. Ekkor a kép ismét váltott.
A mi házunkban voltunk. Kb egy éves lehettem és a nagymamám ölében ültem. Velünk szemben anya és Argent egymás mellett, egymás kezét szorongatva.
- A Fény Boszorkánya - mondta a nagyi
- Tessék? - kérdezte anya
- Emily Withlock Argent, a Fény Boszorkánya - mondta a nagyi ismét - A legerősebb boszorkány a világon.
- Anya, az csak egy legenda! Honnan veszed, hogy a lányom az Anyatermészet! - mondta anya Mintha magamat hallanám!
- Érzem! Tudod, hogy megérzem a természetfeletti lények erejének mértékét. Az unokám nagyon erős boszorkány.
Ezután sokszor ugrottam az időben, de ezek inkább csak képek sokasága volt, de rájöttem arra, hogy anya nagyon szerette Argentet és ő is anyát. Boldog család voltunk a képeken, de akkor mi történhetett, hogy el kellett mennünk innen? A képek villámgyorsan váltották egymást majd egyszercsak megálltak egy újabb jelenetnél.
Ismét a nagyi házában voltunk, ami most a miénk. A nappaliban játszottam míg anya és apa a kanapén ülve beszélgettek. Hamar ré kellett jönnöm, hogy inkább veszekednek.
- Nem akarom, hogy a lányom vérfarkasok közelében legyen - emelte fel a hangját Argent - A Hale-ek a legerősebb vérfarkas család, élükön a legerősebb Alfával Talia Hale-lel. Mi van ha bántják?
- A Hale család a barátunk. Nem tudnák bántani a lányunkat. Láttad milyen jól kijön a Hale gyerekekkel, főleg Derekkel. Ne légy előítéletes!
- Tudod jól, hogy egy vérfarkas vadász család tagja vagyok. Előbb-utóbb eljön az idő és talán meg kell ölnöm őket. Apám nem örül annak, hogy az unokája vérfakasok között van nap mint nap.
- Nem inkább annak nem örül, hogy nem egy vadászlány szült neked gyereket, hanem egy boszorkány, aki vérfarkasokkal barátkozik? - nézett anya fájdalommal az arcán apámra - Ugyan Chris! Gerard azt akarja, hogy Victoriát vedd el. És ahogy látom az arcodon, te is ezt akarod - mondta anya könnyezve
- Sajnálom Julia! - nézett Argent is könnyezve anyára
- Emily és én holnap elutazunk és soha többé nem térünk vissza - sírta anya - Most pedig menj el Chris!
Majd szélesre tárta a bejárati ajtót, amin apám lépett ki akkor még azt gondolva, hogy az életünkből is. Ugrottunk az időben egy fél órát. Anya zokogva borult Talia nyakába a Hale házban. Anya könyörgött neki, hogy törölje ki az emlékeimet, hogy soha ne emlékezzek az apámra. Talia nagy nehezen, de beleegyezett. Derek és én ekkor a szőnyegen játszottunk. Talia mellénk lépett. Leguggolt hozzánk, a karmait kieresztette, majd az egyik kezét Derek nyakára a másikat pedig az enyémre helyezte. Majd a karmait beleszúrta a nyakunkba. A két kisgyerek felsírt, ahogy anya és Talia is zokogott a gyermekeik fájdalmát látva. Én is éreztem a nyakamban a karmokat, felsikítottam és a helyszín változott.
A Nemetonnál álltam az erdő közepén. Hírtelen egy nagy fekete farkas futott felém. Ahogy közelebb ért láttam a szemeit is. Vörösek voltak. Alfa volt! Majd átváltozott és már Talia Hale állt előttem. A földről felemelt egy köpenyt és magára terítette. Mosolyogva nézett rám.
- Emily Withlock - szólított meg - Gyönyörű nő lettél! Sajnálom, hogy az életben nem ismerhettelek meg így, csak gyermekként.
- Sajnálom, hogy nem ismerhettem meg Önt személyesen. Tudja, nagyon hiányzik Dereknek és Corának.
- Ők is nekem! Mikor gyerekek voltatok, én már akkor tudtam, hogy egymásnak vagytok teremtve. Imádtátok egymást! Éreztem az erős köteléket köztetek. Reménykedtem benne, hogy egyszer majd újra találkoztok és egymásba szerettek. Nagy kockázatot vállaltál ezzel a rituáléval! Kockáztattad az életedet, ami olyan sokat jelent édesanyádnak és a fiamnak - mondta még mindig mosolyogva én pedig elszégyelltem magam.
- Erre nem is gondoltam - modtam - Bármit megtennék értük! Ha kell meg is halok a családomért, a falkámért, a szerelmemért - mondtam dacosan
- Pont olyan vagy, mint az anyád - nevetett - Hallgasd meg Christophert és bocsáss meg neki, hiszen ő az apád. Nem tudod, hogy meddig marad veled! És vedd rá Juliát is, hogy meghallgassa, hiszen még mindig igazán szeretik egymást.
- Megpróbálom! - bólintottam
- És még valami! Köszönöm, hogy szereted a fiamat és meggyőzöd arról, hogy érdemes élni és visszahozod az életébe a boldogságot.
- Az életemnél is jobban szeretem őt - jelentettem ki gondolkodás nélkül
- És azt is köszönöm, hogy mindent megteszel azért, hogy a vérfarkasokat ne gyilkosokként lássák. Mert te tudod, hogy ragadozók vagyunk és nem gyilkosok. Viszlát Emily!
Majd eltűnt. Én pedig a házunk padlásán ébredtem. A falka és a családom által körbevéve. Mindenki aggódva nézett rám. Főleg anya, Derek és az apám.
- Jól vagy kicsim? - kérdezte anya sírva Megszakítottam mindhárom kört és anya oda tudott rohanni hozzám és átölelni. A válla felett bámultam meredten Argentet.
- Emily Withlock Argent - ejtettem ki s teljes nevem Anya megmerevedett és lassan elhúzódott tőlem. - Sikerült anya! Mindenre emlékszem.
Teljes döbbenet lett urrá a szobán. Allison levegőt kapkodva nézett hol rám, hol az apjára. Fenébe! Most esett le, hogy Allison a húgom.
- Argent az apád? - hallottam meg Stiles üvöltését
- Igen, de miután visszakaptam az emlékeimet, találkoztam egy nővel és volt egy mondata, ami megragadt a fejemben.
- Mi? - kérdezte Scott
- "Ragadozók vagyunk, nem gyilkosok!"** - idéztem
- Anya - lehelte Derek Mindenki ránézett.
- Igen - mosolyogtam halványan - Okos és kedves nő volt. Sajnálom, hogy nem ismerhettem meg!
Odaléptem Derekhez, aki már Corával együtt sírt. Mindkettőjüket egyszerre öleltem át.
- Nagyon szeretett titeket - suttogtam a fülükbe, amitől még inkább zokogtak. Együtt sírtam velük. Percekkel később, mikor már mind megnyugodtunk, mindenki hazatért. Én Derekkel és Corával tartottam, de megigértem anyának és Argentnek, hogy holnap megbeszélünk mindent. Hiszen ígéretet tettem Talia Hale-nek, egy igazi angyalnak.
* Az igézet szövegét egy Bűbájos Boszorkák epizódból szedtem és egy kicsit átalakítottam. Az eredeti szöveg ez: "Nyíljon ki életünk könyve, hogy átélhessük emlékeinket és ne legyünk többé egymás ellensége"
** Egy Teen Wolf epizódban mondta Derek, hogy az anyukája mindig ezt mondogatta nekik gyermekkorukban.