Hónapok teltek el a családom felbukkanása óta. Egész pontosan 3 hónap. Reina nem támadott, de van egy olyan érzésem, hogy hamarosan felbukkan és erősebb lesz, mint valaha. Biztos vagyok benne, hogy azért nem támadott hónapok óta, mert tervez valamit. Valami halálosat! Anyával és Ann-nel minden délután munka után gyakorolok. Eleinte nagyon nem ment, de ahogy telt az idő egyre jobban tudtam uralni az erőmet. Eleinte Derek is ott volt, mert csak a közelében tudtam előhozni a képességeimet, de egy idő után ezt is megoldottam. Elég volt ha csak rá gondolok és máris irányíthatom az erőmet.
- Szerintetek van esélyünk ellene? - kérdeztem egy edzés alkalmával
- Ha most megtámadna nem hiszem. Hiába vagyunk ennyien, de amíg nem tudsz kiállni ellene a teljes erőddel, addig nincs esélyünk - mondta ki Ann a kíméletlen igazságot
- És mitől lenne teljes az erőm?
Anya és Ann egymásra néztek. Gondolkodtak a válaszon, de nem azért, mert nem tudták, hanem azért, mert nem tudták, hogy elmondhatják-e.
- Ne sértődj meg a kérdéstől, kicsim, de te és Derek... - kezdte anya
- Igen?
- Voltatok már együtt? - fejezte be
- Anya, most is együtt vagyunk - mondtam
- Anyád nem úgy érti - segítette ki Ann anyát - Úgy érti, hogy ÚGY voltatok-e együtt?
Az "úgy" szót kiemelte, de végre megértettem, hogy mire akarnak kilyukadni.
- Nem! - válaszoltam kissé zavartan - Még nem feküdtem le Derekkel.
- Az hogy lehet? Négy hónapja együtt vagytok és még nem feküdtél le vele? - visított anya
- Elöször is Derek eléggé régimódi és farkas - mondtam
- Az elejétől fogva tudod, hogy vérfarkas - szúrta közbe Ann
- Úgy értem, hogy túlságosan védelmező. Félt engem, főleg attól hogy ha együtt lennénk bántana, mert nem tudna uralkodni magán. De itt van Reina ügye, a munka, ráadásul soha nem vagyunk egyedül. Mindig ott van a falka valamelyik tagja vagy ti.
- Van egy ötletem - mondta Ann - Mi lenne ha ma a falkával elmennénk este a Nemetonhoz, de "teljes véletlenségből" itthon felejtenénk titeket.
- "Teljesen véletlenül" hogy veszed rá a falkát, hogy itt hagyják Dereket? - kérdeztem mert az utóbbi hónapokban kiderült, hogy a falka milyen erősen támaszkodik Derekre. Mintha ő lenne az Alfa és nem Scott.
- Boszorkányok vagyunk - mondta anya és úgy nézett rám mintha nem értené, hogy miért kérdezek ilyet - Talán ha végre együtt lennétek minden létező formában, akkor végre erőd teljében harcolhatnál - villantott egy perverz vigyort az én drága anyukám
- De jó, hogy ezt ő nem hallja - sóhajtottam - Szerintem el sem hinné, hogy a szexuális életemről beszélgetek az anyámmal és a nagynénémmel.
- Mi intézzük, hogy csak ketten maradjatok este, a többi a te dolgod - vigyorgott kajánul Ann is. Most nagyon hasonlított anyára.
Este a falka és anyáék útra keltek és egyedül voltam otthon. Derek fél órával később érkezett. Egy csókkal fogadtam. Majd mikor körbenézett észrevette, hogy a többiek nincsenek sehol.
- Hol vannak a többiek? - kérdezte
- A Nemetonnál - válaszoltam - Előbb indultak.
- Miért ver úgy a szíved mintha ki akarna ugrani? - kérdezte gyanakodva
- Szándékosan mentek el hamarabb, mert kettesben akartak minket hagyni - mondtam ki az igazat - Meséltem nekik, hogy sosem vagyok veled kettesben és anya és Ann úgy gondolta, hogy szerez nekünk egy estét, ami csak a kettőnké.
- És ha bajuk esik? - kérdezte
- Ott az egész falka. Ráadásul anya és Ann elég belevaló boszik. Nem lesz bajuk - mondtam majd megcsókoltam. Átkaroltam a nyakát és miután ellazult elmélyítettem a csókot. Nem kellett sokáig várnom a válaszára. Hamar áttért a nyakam kényeztetésére, az egyik keze a pólom alá vándorolt míg a másik a fenekemre. Én a jobb kezemmel a hajába túrtam míg a ballal a hátán lévő póló anyagát markoltam. A fenekem alá nyúlt és felkapott és felrohant velem a szobámba. A csókot persze nem szakítottuk meg. Óvatosan az ágyra fektetett és már felettem is volt. Mélyen a szemembe nézett. Tudtam mit akar. Láttam rajta, hogy meg akar hátrálni.
- Biztos, hogy ezt akarod? - kérdezte
- Igen ezt - válaszoltam - Miért te nem?
- Persze, hogy akarom, de nem vagyok benne biztos, hogy nem vesztem el az önuralmamat és nem bántalak - mondta
- Tudom, hogy nem fogsz bántani. A társad vagyok, ami ha jól tudom azt jelenti, hogy soha nem lennél képes bántani engem. Előbb bántanád saját magad, mint engem. Ezenkívül nem csak te vagy öngyógyító - mosolyogtam és megsimogattam az arcát - Bízom benned Derek!
Úgy látszik sikerült meggyőznöm, mert újra megcsókolt. Hamar megszabadultunk a ruháinktól és átadtuk magunkat az élvezeteknek. Végre! Még soha nem éreztem ilyet. Nem ő volt az első pasi, akivel lefeküdtem, de ez minden eddiginél mámorítóbb volt. Nem véletlenül lett ő a forrásom és én az ő társa. Kiegészítjük egymást. Együtt vagyunk kerek egész. Még jó ideig beszélgettünk összeölelkezve. Egyszercsak Derek felkelt mellőlem és öltözködni kezdett.
- Most itt akarsz hagyni? - kérdeztem tettetett sértődöttséggel
- A falka és a családod mindjárt itt lesz - mondta majd csókot nyomott a számra és tovább öltözött. Mikor hátat fordított nekem, akkor vettem csak észre a tetoválást a hátán.
Teljesen ledöbbentem, mert az a jel volt a hátán, mint amit az álmomban láttam a Nemetonba égetve. A triskelion. Ekkor jöttem rá, hogy a triskelion az álmomban nem azt jelenti, amit általában. Védelmet, hármasságot, hanem a Forrást jelöli. Nekem legalábbis. Ezek szerint az álmot a nagyanyám küldte nekem, hogy ezáltal találjam meg a Forrásomat, ami pedig az erőmhöz vezet. Mire észbekaptam Derek már mellettem ült és megérintette a karomat.
- Minden rendben? - kérdezte
- Persze - kaptam észbe - Csak elgondolkodtam.
- Azt észrevettem - nevetett - Már percek óta szólongatlak. Fel kéne öltöznöd mielőtt anyukádék visszaérnek.
- Te félsz anyámtól? - kérdeztem nevetve - Nehogy azt hidd, hogy nem tudja, hogy mit csináltunk mi itt!
Ekkor hírtelen megremegett a föld. Földrengés Beacon Hillsben? Erősen kétlem! Gyorsan felkaptam a nadrágom és a felsőm és kirohantunk a ház elé. Nem hittem a szememnek. Velem szemben Reina állt, de teljesen megváltozott. A haja vörös volt, ahogy a ruhája is. Azonnal rájöttem, hogy egy Főnixel állok szemben. De hogy lett Reinából Főnix? Körülötte a tárgyak felemelkedtek és ő is a levegőben lebegett, képtelenség volt közelebb menni hozzá, mert az ereje egyre hátrébb taszított minket. Ekkor érkeztek meg anyáék. Ők is ugyanolyan döbbentek voltak mint én.
- Hogyan? - kérdeztem Reinától
- Sok időbe telt míg olyan erős lettem, hogy meg tudjak ölni egy Főnixet - felelt Reina mély hangon majd egy energialökettel földre küldte az egész csapatot. Sajnos szinte mindenki elvesztette az eszméletét. Nagy nehezen feltápászkodtam.
- Hány boszorkányt öltél meg ezért?
- Boszorkányokat, warlockokat, varázslókat, tündéreket - kezdte el sorolni - Kellett, hogy olyan erős legyek, hogy megölhessem a Fény Boszorkányát. Nos rajtad kívül csak egy olyan lény van, aki elég erős lehet ehhez.
- Egy Főnix - mondtam - De tudod, a legutóbbi találkozásunk után gyakoroltam egy kicsit. Lássuk melyikünk az erősebb.
Éreztem a melegséget szétterjedni a testemben, de most nem véletlen volt. Én irányítottam. A bőröm fényleni kezdett, a kezeimben fénygömböt formáztam. Mikor már úgy éreztem nem tudom tovább tartani, Reina irányába hajítottam. A "lövedék" célba ért, de nem csak Reina esett a földre az erejétől hanem én is. Ahogy a földhöz csapódtam a talaj megremegett és megrepedt körülöttem. A kezemet a repedés fölé emeltem és az csodák csodájára "összeforrt". Reina immár a földön állva támadott, egy energiagömböt dobott felém, ami elől sikeresen kitértem, de a mögöttem lévő fa nem járt ilyen jól. Ránéztem a többiekre, de továbbra is eszméletlenek voltak. Azonban hamarosan anya, Ann és Penny ébredezni kezdett összenéztünk és egyszerre támadtunk. Ann a kék, Penny a sárga tűzzel, anya egy atamé tőrt lebegtetve, én pedig a fénnyel támadtam. Reina hátraesett az egységes támadástól és ahogy láttam megsérült a válla. Megijedt, hogy meg tudtuk sebezni és suhintott egyet a kezével majd eltűnt. Miután elmúlt a veszély, odarohantam Derekhez, de nem tért még magához. A fején lévő sérülést meggyógyítottam és nagy nehezen bevittünk mindenkit a házba.
- Tehát ezt tervezte Reina - mondtam mikor a konyhaasztalnál ültünk négyesben és vártuk, hogy a többiek felébredjenek - Ezért nem jelentkezett eddig, mert természetfeletti lényeket ölt, hogy erősebb legyen és megölhessen egy Főnixet.
- Talán együtt sikerülhet legyőzni - mondta Ann - Megsebesítettük.
- Talán Lydia sikolyával elterelhetjük a figyelmét, a vérfarkasok meg tudnák támadni, mi pedig Kyle-lal kiegészülve varázserővel támadhatnánk - mondta Penny
- De Emily ereje még mindig nem teljes. Rá kell jönnünk mi kell ahhoz, hogy teljes legyen - mondta anya
- Erről jut eszembe - kezdte Penny és tudtam mit akar - hogy sikerült az este?
- Reina megtámadott minket - mondtam egyszerűen - De ezt ti is láttátok.
- Kerüli a témát - vigyorgott anya - Volt valami, ugye?
- Nos igen - kezdtem - Rájöttem, hogy az álmomban szereplő jel a triskelion egy útmutatás volt a nagyitól, hogy Derek a Forrásom.
- Erre honnan jöttél rá? - kérdezte Penny
- Az álmomban egy hang, ami a nagyié azt mondta, hogy keressem a Forrást, közvetlenül azután, hogy láttam a jelet - mondtam Értetlenül néztek rám így folytattam - Egy triskele jel van Derek hátára tetoválva. Így mutatta meg a nagyi, hogy Derek a Forrásom.
- Hm - ennyi volt anya reakciója - Ez a póló alatt nem látszik - vigyorgott kajánul
- Ezek szerint megtörtént? - kérdezte Penny is vigyorogva Segélykérően néztem Ann-re, de ő csak mosolyogva megvonta a vállát.
- Igen, megtörtént - sóhajtottam Erre mindhárman visítva ugrottak a nyakamba. Hihetetlen, hogy még erre sem ébredt fel senki. Szerencsére Dr. Deaton és Melissa McCall hamarosan itt lesz és megvizsgálják a betegeket. Derek a szobámban feküdt, így odamentem és mellé feküdtem, onnan figyeltem őt.