Némán bámultam hol anyára, hol Argentre. Kétségbeesett arcot vágtak mindketten, de mindenki más is. Anya és Allison apja azért, mert lelepleződtek, a többiek pedig azért, mert azt hitték, hogy agykárosodásom van, mert nem válaszolok.
- Kicsim! - szólított meg anya - Megijesztesz! Jól vagy?
- Kifelé! - mondtam hidegen
- Mi? - kérdezett vissza anya
- Kifelé! - üvöltöttem az arcába - Mindenki kifelé!
Dr. Deaton intett a többieknek, hogy menjenek ki. Anya nem akart, de mivel rá sem néztem és elhúzódtam mikor hozzám akart érni mégis felállt és zokogva hagyta el a szobát. Derek maradt utoljára. Már ő is készült kilépni mikor megállítottam.
- Várj! - mondtam ő pedig megfordult - Maradj itt kérlek!
- Pihenned kéne - kezdte
- Maradj velem könyörgöm! - sírtam el magam Ő az ágyhoz lépett és mellém feküdt, én pedig gondolkodás nélkül hozzábújtam. A fejem a mellkasára helyeztem és a szívverését hallgattam, ő pedig átölelt és a hátamat simogatta. Ettől egy kicsit megnyugodtam.
- Jobban vagy?
- Kössz, hogy nem azt kérdezted jól vagyok-e - mondtam
- Mi történt? Éreztem a fájdalmadat, amikor összeestél és amíg eszméletlen voltál a kétségbeesést, aztán mikor magadhoz tértél nagy mértékű haragot is.
- Visszatért egy emlékem, amit... - kezdtem, de akkor eszembe jutott, hogy nem biztos, hogy fel kéne hoznom előtte a halott anyját.
- Anyám vett el - fejezte be Felnéztem az arcára és láttam a szomorúságot rajta. Végigsimítottam az arcán, mire rám nézett és elmosolyodott, de ez amolyan műmosoly volt, amit csak azért vett fel, hogy megnyugtasson.
- A szád mosolyog, de a szemed nem - mondtam - Nem szeretem az ilyet!
- Sajnálom! Csak rossz, hogy az anyám önkényesen elvette valakitől az élete egy részét.
- Amire az én anyám vette rá - javítottam gyorsan nehogy rossz dolgokat gondoljon az anyukájáról - Lehet, hogy te és én már ismertük egymást?
- Nem kizárt - mondta - Anya és a te anyukád jóban voltak. Sokat találkoztak. Lehet, hogy mi is találkoztunk.
- De akkor a te emlékeidet is megváltoztatták, nem? - néztem a szemébe Láttam rajta, hogy elgondolkodik.
- Az is lehet - sóhajtott
- Hogy lehet visszahozni az igazi emlékeket?
- Lényegében úgy, hogy meghalsz, vagy legalább is nagyon közel kerülsz hozzá. De nem fogom megengedni, hogy a halál közelébe kerülj.
- Találok megoldást rá. Varázsigét vagy valamit. Habár most sem tudom, hogy jött vissza egy.
- Mit láttál?
- Az egészet kívülről láttam. Akkor 3 éves voltam - közöltem - Segítesz nekem valamiben?
- Persze. Mit szeretnél? - kérdezte majd elmeséltem neki a gyanúmat. Meglepődött, de megigérte, hogy segít nekem kideríteni az igazat.
- Hát nem így akartam ide kerülni - mondtam egy pár perc csend után nevetve Derek először nem értette, de miután a kezemmel az ágy felé intettem ő is elnevette magát.
- Akkor hogy? - kérdezte csillogó szemekkel
- Hát! Pédául így - hajoltam oda hozzá és megcsókoltam Ő pedig visszacsókolt, fordított a helyzetünkön és én már alatta feküdtem. A csókolózást persze nem hagytuk abba. Percekkel és jó pár csókkal később úgy döntöttünk, hogy kimegyünk a többiekhez hiszen Reina még mindig fenyegetést jelent.
Kint mindenki ránk nézett mikor beléptünk. Melissa és anya a kanapén ültek és Scott anyja átölelte és vigasztalta anyát. Derek leült az egyik fotelba, én pedig mellé a fotel karfájára.
- Mivel elég sokszor eltértünk az eredeti témától ezért elnézést kérek. Szóval anya folytatnád a történetet? - néztem rá Ő pedig bólintott, összeszedte magát és beszélni kezdett.
- Irina és Reina 10 évvel ezelőtt támadott meg minket. Tudtuk, hogy jönnek ezért mindent megtettünk, hogy Emilyt és Ann kislányát Penny-t biztonságba helyezzük. Szerencsére csak én és Ann voltunk otthon mikor támadtak. Reina megbénított minket, de nem jutottak hozzánk közelebb, mert az energiamező amit felállítottunk megakadályozta őket ebben. Ann elmondta a varázsigét, ami blokkolná az erejüket, de nem hatott, ők pedig átjutottak az erőmezőn és Irina egy tőrrel leszúrta Annt. - állt meg egy pillanatra, hogy megnyugodjon Én is könnyezni kezdtem. Ekkor éreztem meg Derek kezét a hátamon. A hátamat simogatta, amitől megnyugodtam. Hálás mosollyal néztem rá. - Reina felém közelített, de hírtelen mindketten a falnak vágódtak. Én pedig újra meg tudtam mozdulni. Az ajtóban Emily állt. Ő mentett meg. Irina és Reina megfutamodtak. Hiába mentette meg az életemet, de Annt elvesztettük.
- Éveken át kerestem őket. Persze anya tudta nélkül. Gyűlöltem őket, amiért elvették tőlem a tanáromat, a nagynénémet. Bosszút akartam állni. Ezért nem szóltam anyának arról, hogy keresem őket. Két évvel ezelőtt azonban nyomra bukkantam. Egy régi, elhagyatott házban találtam rájuk. Még mielőtt észrevettek volna elmondtam a varázsigét és blokkolni tudtam az erejüket. Egyszerre vetették rám magukat, de volt segítségem. Penny, Ann lánya szintén meg akarta őlni az anyja gyilkosát. Együtt legyőztük őket. Reina megsebesült, mi pedig Penny-vel leszúrtuk Irinát. Pont úgy, ahogy ő Annt. Reina megigérte, hogy megöl minket majd eltűnt. Nem egyszer támadott meg minket, de nem tudott megölni minket, de mi sem őt.
- És a varázsige, amit előzőleg használtatok? - kérdezte Boyd
- Valahogy immunis lett rá - sóhajtottam - És most ártatlanokat öl miattam és nekem fogalmam sincs hogy ölhetném meg - sírtam el magam Ismét éreztem Derek kezét a hátamon Allison felállt és elém lépett és egy szó nélkül megölelt.
- Valahogy ki kell találnunk, hogy öljük meg, mert embereket öl - mondta Stiles
- Ezért vagytok itt ti - mondtam - Erős falkának tűntök. Veletek ősszejöhet.
- Nem mind vagytok vérfarkasok ugye? - kérdezte anya
- Nem! Malia vérprérifarkas, Kira kitsune, Lydia benshee, Dr. Deaton druida, Allison vadász, Stiles pedig ember - válaszolt Scott
- És Stiles még nem halott? - kérdeztem szarkasztikusan
- Egy kicsit távolabb kéne ülnöd Derektől, mert kezded átvenni a stílusát - mondta Stiles Vigyorogva néztem Derekre, aki szintén mosolygott majd felugrottam és odaugráltam Stileshoz és váratlanul megöleltem és puszit adtam az arcára
- Bocs! - mondtam kiskutya szemekkel - Kell egy kis változatosság! Uncsi mindig Dereket idegesíteni.
- Boszorkány - horkantott, de egyből tudtam, hogy megbocsátott Szorosan megöleltem, mire Derek irányából egy morgást hallottunk. Odakaptam a fejem és gyilkos tekintettel nézett ránk.
- Szájkosarat a kutyusnak - vigyorogtam szégyentelenül A többiek nevettek kivéve Corát, mert ő szolidaritást vállalt a bátyja iránt. Persze láttam rajta, hogy ő is alig bírja visszafogni a nevetést. Most Stiles mellől ugrottam fel és visszamentem Derekhez. Visszaültem a helyemre és hírtelen megöleltem Dereket, Cora elnevette magát és ő a másik oldalra telepedett le és onnan ölelte át a testvérét. Derek megpróbált lerázni magáról minket, de ketten együtt erősebbek voltunk nála. Láttam, hogy Lydia és Erica előkapja a telefonját és lefényképez minket. Egyszerre eresztettük el a morgós farkast.
- Utállak titeket - jelentette ki ránk nézve
- Dehogy utálsz! - mondta Cora - A kishugod vagyok. Szeretned kell! Ha akarod, ha nem.
- És a szülők? - tértem vissza a témára, amitől ismételten eltértünk - Ők mit tudnak? - intettem a fejemmel a jelen lévő szülők felé
- Melissa ápolónő a Beacon Hills Memorialban, Mr. Argent vadász szóval jól ért a fegyverekhez, apám pedig a helyi sheriff - mondta Stiles
- És ti? - kérdezte Melissa - Mit tudtok?
- Boszorkányok vagyunk - jelentette ki anya - Sajnálom, hogy nem mondhattam el előbb nektek! - nézett Melissára és a sheriffre
- Ez a boszorkányosdi pontosan mit is takar? - kérdezte Stilinski sheriff
- Varázsigét, főzetet, varázserőt - mosolyogtam
- A világ legerősebb boszorkánykovenje vagyunk, habár már csak hárman maradtunk: Penny Emily és én. Látnok vagyok és birtoklom a telekinézis erejét, ahogy a lányom és az unokahugom is. Emily gyógyító, de ugyanazzal az érintéssel az életet is el tudja szívni, Penny pedig uralja a tüzet. Ezenkívül Emily a világ legerősebb boszorkánya. A Fény Boszorkánya.
- Témánál vagyunk - morogtam Mindenki rám nézett. - Ezt csak te hiszed. Én nem érzem.
- Majd fogod - mosolygott anya - Hidd el! Láttam! A látomásomban te voltál a leghatalmasabb és legerősebb lény a világon. Az anyatermészet.
- Ezt most itt hagyjuk abba, mert akkor összeveszünk. Nos Alfa! - fordultam Scotthoz - Segítetek megállítani Reinát?
- Természetesen igen - mondta - Ne haljon meg több ártatlan ember!
Ezután a falka hazament. Anya is, de én nem voltam hajlandó vele menni. Egyszerűen képtelen vagyok most anyámmal akár egy fedél alatt is lenni. Talán majd holnap beszélek vele. Megkérdeztem Derektől, hogy maradhatok-e éjszakára. Szerencsére megengedte. De mivel még hivatalosan nem vagyunk együtt ezért Corával alszom. Sokáig beszélgettem még a barátnőmmel, majd mindketten egyszerre aludtunk el.