Az első fejezet vitathatatlanul a regény legfontosabb része. Ha az olvasó ebben az első fejezetben nem találja meg azt, ami leköti, ami érdekli, ami bevonja, akkor többet nem veszi a kezébe a könyvet. Ha ez megtörténik, akkor nem számít, hogy milyen a regény többi része. Elveszted az olvasót és az írás mehet a kukába.
Erős ezt kimondani, tudom. De ahhoz, hogy tényleg jól megtanuljatok / megtanuljunk írni, ahhoz néhány nagyon fontos szabályt, eszközt eszünkbe kell vésni. Az első fejezet, de lehet inkább az első 5-10 oldal roppant fontos. Ez az első néhány oldal fogja eldönteni a kézirat további sorsát. Mert tegyük fel, hogy még el sem jutott az olvasókhoz – tehát nem magánkiadásban jelent meg -, hanem csak egy kiadóhoz, egy szerkesztőnek vagy egy pályázatra küldted el. Sem a pályázaton, sem a kiadónál nem fognak ennél többet elolvasni az írásodból. Muszáj, hogy abban a néhány oldalban lenyűgözd a szerkesztőt, az előszűrőket, a pályázat zsűrijét, később az olvasókat.
Nos világos, hogy ebbe az első 5-10 oldalba nem lehet mindent belezsúfolni, nem lehet minden patront eldurrogtatni. Úgy gondoljatok rá, mintha ez lenne a jéghegy csúcsa. Biztos, hogy az írás többi részében még egy csomó izgalom, nagyszerű ötlet rejtőzik, de ezt az olvasó még nem látja. Az első fejezet arra való, hogy az olvasó szájába tegyük a horgot, egy jó nagyot rántsunk rajta, hogy aztán később is velünk maradjon. El kell érnünk, hogy az első fejezet elolvasása után ne tegye le a regényt, hanem lendüljön tovább, érdekelje, hogy mi lesz a szereplőkkel, hogyan alakul a regény további cselekménye.
Megpróbáltam néhány pontot összeszedni, hogy milyen fontosabb dolgokat kell tartalmaznia az első fejezetnek.
Alkossuk meg a főszereplőt
A protagonista, azaz a főszereplő az olvasó kalauza, ő az első fontos elem, aki behúzhatja az olvasót a történetbe. Arról, most külön nem fogok írni, hogy milyen is egy jó főszereplő, mert azt már egy külön megjegyzésben megtettem.
Olyan főszereplőt kell alkotnunk, akivel az olvasó szimpatizál, akiért izgulhat, aki szimpatikus neki, akinek a személyisége valamilyen okból megérinti az olvasót. Lehet az azért, mert megsajnáljuk, vagy mert viccesnek, szimpatikusnak, vagy mert erősnek, igazi badassnek, példaképnek tartjuk.
Gondoljunk csak néhány híres karakterre. Vajon miért sikerül rögtön megszeretnünk a kis Harry Pottert? Talán azért, mert a nagynénje és a nagybácsija kegyetlenül bánik vele. Talán azért, mert mi is voltunk hasonló, kiszolgáltatott helyzetben. Talán azért, mert nekünk is meghalt valamelyik – vagy talán mindkét – szülőnk. Vagy gondoljunk Katniss Everdeenre, a féltő és gondoskodó nővérre, aki egyedül tartja el a családot, és húga helyett jelentkezik a Viadalra. De ugyanilyen példa lehet Bella Swan, az esetlen, visszahúzódó gimnazista lány, aki kilóg a vele egykorú fiatalok sorából, vagy Tris Prior, aki nem érzi magát elég önzetlennek és Önfeláldozónak ahhoz, hogy a csoportját válassza, ezért inkább átpártol a Bátrakhoz.
Alapozzuk meg a világot
Semmi sem zavaróbb annál, mint egy olyan történetbe belevágni, ahol nem is tudjuk pontosan, hol vagyunk. Főleg a zsánerirodalomban, sci-fi, fantasy írásoknál tapasztaltam. Gyakran bétáztam olyan írásokat, ahol a kezdő szerző valami nagyon újszerűt, nagyon meglepőt és egyedit akart létrehozni, de a vége az lett, hogy a kitalált világ nem tudott egyben maradni, számos szabály nem, vagy csak nagyon kezdetlegesen volt kidolgozva.
Természetesen nem csak az ilyen típusú írásoknál, de a romantikus, és a young adult irodalomnál is fontos, hogy letegyük az alapokat, az olvasóknak szükségük van a szilárd talajra. Szánjunk időt rá, hogy alaposan kidolgozzuk a kitalált világunkat mozgató, irányító erőket. Ha kell, nézzünk utána a történelemben, járjunk utána a dolgoknak, keresgéljünk a neten, és persze olvassunk hasonló könyveket. Lehet, hogy a végső írásba nem fog bekerülni csak a fele infó, amit lejegyzeteltünk, de fontos, hogy mi magunk ismerjük a világunkat. Hiszen, ha mi nem tudunk válaszolni alapvető kérdésekre, akkor az olvasó honnan tudná?
Néhány klassz világépítési ötlet, amiről példát vehetünk: Harry Potter sorozat, Az Éhezők Viadala trilógia, A beavatott sorozat, A Végzet Ereklyéi sorozat, A tűz és jég dala sorozat, Anita Blake vámpírvadász, Az örökség sorozat, True Blood sorozat, Lorieni Krónikák, Napernyő Protektorátus stb.
Teremtsük meg a feszültséget
Az első fejezet lehet, hogy túl korai még, hogy rögtön elhelyezzük a konfliktust, de attól még elkezdhetjük megteremteni a feszültséget. Fontos szem előtt tartanunk, hogy feszültség nélkül semmi sem viszi előre a történetet. Lehet egy jó karaktered, vagy egy biztosan felépítette világ, ha a főhős nem kap semmilyen motivációt, ha a történetből hiányzik a megfelelő konfliktus és feszültség. Mindezt úgy kell megteremtenünk, hogy az olvasók ne érezzenek nagy káoszt a történet elején.
Nagyon jó példa erre A beavatott első része. A legelső jelenetben megismerjük Beatrice-t, aki a tükör előtt ül és az édesanyja éppen vágja a haját. Tris egy csendes, bizonytalan szereplő, aki egy Önfeláldozók nevű csoport tagja, és éppen egy választási ünnepségre készül, ahol döntenie kell, hogy marad a családjával az Önfeláldozók között, vagy hallgat a belső hangjára, és inkább más csoportot választ. Ez a felvezetés már kellően beránt minket egy szépen kidolgozott világba.
Ha helyesen csináltuk, akkor az olvasó továbbra is velünk marad.
Gyakorolj, és írd meg az egyik történeted első fejezetét ezen szempontok alapján, aztán olvasd fel magadnak, illetve egy olyan illetőnek, aki még nem látta azelőtt egyik változatot sem. Rögtön kiderül, hogy melyik a jobb választás!
Csirip! :)
（・⊝・）
Ha tetszett, iratkozz fel az e-mail címeddel, hogy első kézből kapj értesítést!
https://cassyblacksmith.wordpress.com