Sziasztok! Mostanában mániámmá vált a Teen Wolf vagyis inkább Derek Hale. Vajon miért? Na jó! Erról csakis Tyler Hoechlin tehet! Ez az ő bűne! Ezért most megszállt az ihlet és elkezdtem ezt a történetet. A sztori a 4. évad környékén játszódik de jelentős változásokkal. Például Erica és Boyd nem halottak, Derek nem tud teljesen farkassá alakulni, de továbbra is vérfarkas, Allison nem halt meg, Isaac sem ment el, ahogy Cora sem. A Scott falka tagjai: Scott, Stiles, Lydia, Allison, Kira, Erica, Boyd, Isaac, Malia, Cora és bár soha nem jelentené ki de Derek is.
Remélem tetszeni fog! Jó olvasást!
A nevem Emily Withlock, 25 éves vagyok. Az édesanyámmal Juliával most költöztünk ebbe a Beacon Hills nevű kisvárosba. Nekem New York után minden város kisváros. Anya azt mondta a munkája miatt költözünk ide, de tudtam, hogy a költözésünkhöz a munkájának semmi köze, annál inkább a helyből áradó mágiának. Ugyanis anya és én boszorkányok vagyunk. Én a tárgyakat mozgatok az elmémmel és egy érintéssel tudok gyógyítani, de ha akarom az életet is el tudom szívni a testből, de ezt nem használom. Anya pedig látnok és ő is birtokolja a telekinézis erejét emellett macskává tud alakulni.
Egy hatalmas házba költöztünk be a város szélén. Nem értettem miért vett egy ekkora házat anya kettőnknek. Ő pedig közölte, hogy nem vette, hanem örökölte. Méghozzá a nagyitól. Elkerekedett szemekkel néztem rá hiszen nem tudtam, hogy a nagyi Beacon Hillsből származik. Emellett anya folyamatosan azt mondogatja, hogy kell ekkora ház ha majd körülöttünk szaladgálnak a kis Withlockok. Erre én csak mindig megforgatom a szemeimet.
Már egy hete vagyunk itt és én minden éjjel valami különös álmot látok. Minden éjjel ugyanazt álmodom. Az erdő mélyén sétálok az éjszaka közepén, amikor egy hatalmas kivágott fához érek. Egy farönkhöz, ami tulajdonképpen vonz magához. A közepén egy jelet látok, amit mintha beleégettek volna. Majd mozgolódást hallok magam mögül, gyorsan hátrafordulok, de a sötétben nem látok semmit.
- Keresd meg a forrást! - hallom egy idős nő hangját, akiben a nagyimat véltem felfedezni
- De milyen forrást? - kérdeztem
- Azt, amelyik a Fény Boszorkányához vezet - hallottam újra a hangot - Teljesítsd be a sorsod Emily!
Ekkor a fák közül egy hatalmas fekete farkas lép ki. A szemei jégkék színben ragyogtak, ami megbabonázott. Nem tudtam szabadulni a tekintetétől, de ő is engem nézett. Hatalmas és gyönyörű állat volt, de amit a szemében láttam az fogott meg igazán. Az a sok fájdalom, szenvedés, de volt még szeretet és vágyakozás is. Odaléptem és átöleltem, ő pedig hagyta. De ezután felmordult, de tudtam, hogy nem rám morog. Hátranéztem és egy vörösen izzó szemű hegyes agyarakkal rendelkező lény állt velem szemben. Rögtön tudtam, hogy vérfarkas. A fekete farkas és a vérfarkas egymásnak ugrottam, ami miatt felsikítottam. Sokat nem láttam a kűzdelemből csak a morgásokat, vonyításokat és a nyüszítéseket hallottam. Aztán csak azt láttam, hogy a fekete farkas lehanyatlik a földre és nem mozdul. Mit sem törődve a vérfarkassal odarohantam a farkasomhoz. Még lélegzett, de tudtam hogy már nem sokáig. Láttam a szemén, hogy fél és könnyezett. Majd a szemét becsukta és nem lélegzett többé. Ekkor a vérfarkas rámugrott. Az álomból sikoltva, verejtékben úszva ébredtem. Ilyenkor legalább egy órán át olyan ürességet érzek a mellkasomban, hogy képtelen vagyok abbahagyni a sírást.
Most is így voltam ezzel. Kinéztem a szobám ablakán, ami az erdőre nézett és úgy éreztem mennem kell. Felöltöztem és elindultam az erdő irányába. Egy jó ideig sétáltam, amikor hangokat hallottam magam mögül. Megfordultam, de nem láttam semmit. Kezdett deja vu érzésem lenni, de most nem ijedtem meg. Előkaptam a tőrjeimet és megszólaltam
- Tudom, hogy itt vagy! - mondtam - Gyere elő és mutasd magad!
Ekkor egy nagy vörös szemű vérfarkas ugrott elő és rám támadt. Nem ijedtem meg és védekeztem. Tapasztalt harcos vagyok, ezért le tudtam nyomni. Nagy nehezen sikerült mögé kerülnöm és a hátára ugranom, mivel tudtam, hogy gyorsan le fog rázni, ezért a tőrrel elvágtam a torkát. Összeesett és meghalt. Ekkor két újabb morgást hallottam meg. A sötétben két szempár nézett rám. Egy újabb vörös és egy jégkék szempár. Ekkor előléptek és két igen helyes pasi állt velem szemben a szemüket villogtatva. A vörös szemű barna hajú volt és inkább nézett ki tinédzsernek mint egy férfinek, míg a másik egy kócos, fekete hajú, nagyon mogorva arcú huszas éveiben járó dögös pasi volt.
- Beszélgetni jöttetek vagy ti is a haverotok után mennétek - mutattam a hullára
- Te ki a franc vagy? - kérdezte a mogorva
- Egy ártatlan lány, akit megtámadott egy vérfarkas.
- Ártatlan? - kérdezte a másik
- Már elnézést, de védekeznem kellett, mert ha rátok várok tuti meghalok. Habár lehet, hogy ti is megölni jöttetek - gondolkoztam el
- Nem akarunk bántani - mondta a vörös szemű, akinek már barna szemei voltak
- Nem is tudnátok - mondtam unottan, erre a másik felhorkantott - Te ezt nem így látod? - néztem morcoskára
- Mit tudsz te? - nézett végig rajtam lenézően
- Először kivájom a szemed, aztán kibelezlek - mondtam egyre dühösebben míg a végére már kiabáltam Mire észbekaptam már közvetlenül előtte álltam. Már az ő szemei sem voltak jégkékek, hanem csodaszép zölden csillogtak. Valahogy elvesztem a szemeiben.
- Én pedig egész egyszerűen átharapom a torkod - nézett fenyegetően A másik lépett egyet felénk. De én nem ijedtem meg.
- Ez már majdnem fenyegető volt - nevettem Mindketten döbbenten néztek rám
- Szerintem hagyjuk abba a veszekedést és mutatkozzunk be - lépett elém a másik pasi - Scott McCall vagyok - nyújtott kezet én pedig elfogadtam
- Emily Withlock - mondtam majd a kócos felé fordultam várva, hogy bemutatkozzon, de a gonosz, fenyegető nézésen kívül nem nézett ki úgy, hogy meg akarná mondani a nevét.
- Mivel ő nem fog bemutatkozni akkor majd én megteszem - szólt Scott - Ő itt Derek Hale.
- Nem akartam bekavarni nektek. Ugye nem a falkátok tagja volt? - kérdeztem félve a holttestre mutatva
- Nem. Mostanában sok vérfarkas jön a területünkre.
- De a szeme vörös volt. Ha Alfa volt, akkor ezek szerint van falkája is nem?
- Nem. Ez az Alfa elveszítette a falkáját és azért jött ide, hogy.... - kezdte Scott
- Téged megöljön és átvegye a falkádat - fejeztem be
- Igen, de te erről honnan tudsz?
- Nem csak Beacon Hillsben vannak vérfarkasok. Találkoztam már néhánnyal életemben. Meg jó pár más természetfeletti lénnyel is.
- És te mi vagy? - kérdezte Derek
- Nem nem nem! Nem árulom el minden titkomat - mosolyogtam rá - Ha majd te is elárulsz egy titkot magadról, akkor én is mesélek.
- Hidd el rájövök ki a fene vagy! - morgott majd elrohant
- Jól van kutyuli! Próbálkozz csak! - nevettem Biztos voltam benne, hogy hallja.
- Azt hiszem megyek is utána - mondta Scott elnyomva egy mosolyt
- Ő a te Bétád! Neveld meg!
- Derek nem a Bétám! - tiltakozott - Soha nem akarna a falkámhoz tartozni.
- Ó dehogynem! - nevettem majd otthagytam a döbbent fiút
Ma nem találtam meg amit kerestem, de talán majd holnap fényes nappal sikerrel járok. Otthon lefeküdtem aludni, de csak az a szempár járt a fejemben. Miért gondolok egy ilyen mogorva, bunkó pasira, mint Derek Hale? Csak nagy nehezen tudtam elaludni.