És jeeejj! 18 éves lettem! Eltelt egy újabb év, és azt sem tudom, hogy hol áll a fejem!
Ha össze kéne foglalnom az utóbbi egy évemet, akkor így tenném:
"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy 17 éves lány, nevén nevezvén Lili Clifford, akinek meghaltak a szülei, szóval a bátyjához és a bandatársaihoz költözött Sydneybe. Az első benyomás mindenkinél stimmelt, kivéve Luke Hemmingsnél, akivel, ha látszólag ki nem állhatták egymást, a szívük mélyén mindkettőjük szerette egy kicsit a másikat. Nem kellett több, mint pár hónap és egy párt is alkothattak. Azonban Hemmings dobta a lányt, kemény szívére hagyatkozva. Lili összetört, Luke továbblépett. Pár hónappal később talán a lánynak is sikerült túltennie a fiún magát, ugyanis összejött a legjobb barátnője Mia, testvérével, Daemonnel. Már egy hónapja alkotnak egy párt és remekül megvannak. A lány csak reméli, hogy visszatérhet minden a normális kerékvágásba és végül boldog lehet."
Igazából nem érzek semmi változást azzal kapcsolatban, hogy nagykorú lettem. Mármint oké, hogy még csak dél van és ki sem mentem a házból - valószínűleg nem is fogok - de így belsőleg sem érzek semmit. Ez csak egy korszám, nem?
Kikeltem az ágyból és elmentem letusolni. Miután azzal végeztem, felvettem magamra egy fekete leggingset és egy egyszerű kék pólót, majd lementem reggelit csinálni magamnak.
Elővettem egy müzlis tálat, a belevaló müzlit és a tejet, majd jóízűen megettem. Mivel ez nem telítette el a gyomrom, ezért csináltam magamnak még két sonkás szendvicset is.
Éppen a tálat mosogattam, amikor meghallottam a csengő dallamos hangját.
Odatipegtem az ajtóhoz, majd kinyitottam.
-Helló Kedvesem. Készen állsz megünnepelni a 18.-ik szülinapodat velem? - kérdezte Daemon, a kezében egy csokor liliommal. - Hoztam liliomot a gyönyörű Lilinek.
Elnevettem magam, majd lágyan megcsókoltam.
-És mivel készültél Drágám? - invitáltam be a házba. A csokrot beleraktam egy vízzel teli vázába, majd felé fordultam.
-Hát, az legyen meglepetés. - kacsintott.
-Ugye tudod, hogy utálom a meglepetéseket?
-Most már tudom. - nevetett fel. - De ez garantáltan tetszeni fog.
Megvárta, míg felveszem a fekete cipőmet, azután pedig összekulcsolta az ujjainkat, majd kivezetett a lakásból. Beültünk a kocsijába és elhajtottunk.
Nem kérdeztem semmit, mert tudtam, hogy úgysem mondaná el. Ezért csak néztem a - már szinte - egymásba folyó fák sokaságát az út mellett és gondolkodtam.
-Hé, Lili. - simogatta meg a kezemet Daemon. Felé kaptam a fejemet, majd láttam, hogy nézi a telefonomat, amin... Michael feje villogott.
-Michael! - szóltam bele boldogan a telefonba.
-Szia hugi, rég hallottam a hangod. - mondta egy kicsit szomorúan.
-Oh igen, bocsi, csak kicsit elfoglalt voltam. - pillantottam a mellettem ülőre.
-Daemon? - kérdezte a bátyám. Hallottam a hangsúlyából ítélve, hogy mosolyog.
-Igen. - húztam én is mosolyra a számat.
-Örülök neki, de nem ezért hívtalak. Van egy jó és egy rossz hírem. Kezdem a jóval, miszerint 18 vagy és vehetsz magadnak már piát. A rossz viszont, hogy ezt nem mostanában fogjuk tudni megünnepelni. A menedzserünk nem engedett el, szóval szerintem majd csak karácsonykor kerül rá sor. - elhúztam a számat, majd megvontam a vállamat. Végül is, az már csak egy hónap.
-Ilyen ez a show biznisz. Megértem. Viszont most lerakom, ha nem bánod. - mondtam, majd meg sem várva a válaszát, kinyomtam a telefont. Csalódott voltam, hogy nem tudnak eljönni. Jó, persze nem az ő hibája, de akkor is.
-Minden oké? - nézett rám aggódóan Daemon.
-Persze. - mosolyodtam el halványan.
Az út további részében csendes voltam és próbáltam nem arra gondolni, hogy a bátyám nem tud eljönni a szülinapomra.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, de Daemon leparkolt egy erdő melletti parkolóban.
-Hölgyem. - nyitotta ki nekem az ajtót. Biccentettem egyet, majd összekulcsoltam a kezünket.
Elindultunk kézen fogva az erdőbe, ami - meg nem mondom - de gyönyörű volt. Fenyő illat borította be a levegőt - bár, nem láttam egy darab fenyőt sem.
Kis idő múlva egy tóhoz érkeztünk, ami mellett egy megterített asztal volt.
-Úristen, ez....köszönöm. - ugrottam a nyakába.
-A legjobbat a legjobbnak. - csókolt meg. - Szeretlek. - mondta a szemembe nézve, mire újra megcsókoltam. - És nagyon boldog születésnapot.
Leültem a padra, amíg Daemon elszaladt valamiért. Nem sokkal később egy kosárral a kezében tért vissza, amiből kivett egy-egy villát mindkettőnknek és három-három mignont.
-Tortát nem tudtam sütni, szóval bepróbálkoztam ezzel. - utalt a süteményre.
-Nem kellett volna, ugye tudod. - néztem bele mélyen a szemébe. - Tudod, én mindig elképedek, hogy hogyan tudnak mások ilyeneket csinálni. Mármint főzni tudok, de sütni...
Erre csak felnevetett, majd letörölt az arcomról egy süti darabkát.
-Van még egy ajándékom a számodra. - mondta, majd elővett a zsebéből egy kis dobozkát. Odaadta nekem, de mielőtt még bármit is mondhattam volna először, ő gyorsabb volt.
-Ezt neked csináltattam, remélem tetszeni fog.
Kinyitottam a dobozt, amiben egy karkötő volt, egy szívecske medállal a közepében. Kicsit közelebb hajoltam, hogy lássam mi van ráírva. "More than anything else", azaz "Mindennél jobban". Elmosolyodtam, majd megcsókoltam.
-Köszönöm, ez.... gyönyörű.
-Csak, mint te. - tapasztotta ajkait ismét az enyémekhez. Az ujjaimat a nyaka köré fontam, ezzel még közelebb húzva magamhoz.
Ha nekem valaki azt mondja pár hónapja, hogy a legjobb barátnőm testvérével fogok smárolni egy tó mellett, ráadásul úgy, hogy együtt is vagyunk, azt biztosan arcom röhögném.
Nem az, hogy hihetetlen, de.... hihetetlen. Egyáltalán hol kezdődött el ez az egész vonzalom... Vonzalom.
"-Szia. - köszöntem zavartam.
-A sztriptíz táncost nem mára vártam. - gondolkozott el, majd elnevette magát. - Hülyéskedem csak. Mi járatban erre felé?"
Végül is, már ilyenkor is helyesnek találtam... de akkor még ott volt Luke is a képben...
-Mi lenne - puszilta meg a szám - ha -és még egyszer - ezt nálatok folytatnánk? - nézett rám bizakodóan.
Aprót bólintottam, majd összeszedtük a cuccunkat, - ami nem volt sok - visszamentünk a kocsihoz, majd elindultunk hazafelé.
-Tudod, én nagyon szeretlek Lili. - vette le az útról egy pillanatra a szemét.
-Tudom. - mosolyogtam rá, majd visszafordítottam a fejemet az út felé.
Már ismerős környéken járhattunk, mikor Daemonnek megszólalt a telefonja.
-Mit szeretnél hugi? - kérdezte. - Lili? Itt ült mellettem. Miért? - egy kicsit közelebb hajoltam, és próbáltam kihallgatni, hogy miről lehet szó. Nem, amúgy nem szoktam hallgatózni... - Óóóóó.. Igen. Jó. Szia. - letette a telefont, majd felém fordult. - Mia már szét aggódta magát, mert nem vetted fel a telefont.
-Kikapcsoltam, hogy nehogy valaki megzavarjon minket. - kacsintottam rá.
-Nem sokára nem fognak tudni zavarni minket. - villantott felém egy mosolyt.
Egyre ismerősebb lett a környék, mígnem végre megláttam a házunkat. Megálltunk, majd kiszálltam a kocsiból. Felmentünk Daemonnel a verandára, ahol maga felé fordított.
-Bízz bennem. - mondta, majd az ajtóhoz nyomva megcsókolt. Elkezdtem a kezemmel keresni a kilincset, majd azt lenyomva, szinte beestünk az ajtón.
-MEGLEPETÉS! - hallottam meg egy csomó ember hangját. Szinte azonnal szétrebbentünk Daemonnel, majd a tömeg felé fordítottam a fejemet, ahol ott volt a fél osztályom és a banda. Köztük Michael és Luke is.