Elvettem tőle a ruhákat, majd miután felöltöztem, kimentem a többiekhez.
-Indulhatunk? - villantottam magamra egy mű mosolyt.
-Persze. - mondta Tristan.
Mielőtt kiléptem volna, gyorsan a falon lévő órára pillantottam, amiről letudtam olvasni, hogy majdnem éjfél van.
-És pontosan mi is a terv? Mert azon kívül, hogy kiszökünk, azon kívül semmit sem tudok. - kérdeztem.
-Shhh. Halkabban, még meghallanak! - csitított le Victor.
-Mégis kik? - tettem fel a kérdést, amire szerintem mindenki kíváncsi volt.
-Ja, tényleg Victor. Kik? - kérdezte Elijah.
-Hát nem hallottatok a Gordon Arthur kísértet sztoriról? - kérdezte az említett a sötét tanösvény közepén. - Na mindjárt elmesélem, amint tisztább terepre érünk.
Időközben észrevettem, hogy már rég letértünk a tanösvényről és a sötét, sűrű erdő felé megyünk befele. Libasorban mentünk; előttem Mia, mögöttem pedig Elijah sétált, azt hiszem.
Victor ment elől és ő törte le az ágakat, hogy tovább tudjunk haladni. Nyugodj békében természet.
-Na, itt is vagyunk. - hallottam elölről a "vezér" hangját.
Egy kisebb tóhoz értünk oda, ami körül kicsi fatönkök helyezkedtek el kör alakban. Leültem egy hozzám közel lévőre, mellém pedig Mia telepedett le, a másik felemre nem ült senki, mert sok ilyen ülőhely volt ezen a helyen.
Előttem - körülbelül 2-3 méterre - Daemon foglalt helyet. De jó.
-Szóval - kezdett bele Victor - Gordon Arthur egy átlagos fiatal fiú volt a XVI. század elején. A családjával élt itt a Sydney melletti Heathcoteban. A kis Gordon mindig a falu melletti tóhoz járt ki játszani a barátaival, épp oda ahol mi most jelenleg vagyunk. Ám egy nyári napon egyedül találta itt magát, mert nem jöttek a barátai. Legalábbis ő azt hitte. - felállt a helyéről Victor, majd elkezdett körbe-körbe járni közöttünk, miközben folytatta a történetet. - Úgy döntött, hogy mivel nyár van, ezért úszik egyet a tóban. Éppen a pólóját vette le, mikor meglátott egy kislányt a vízben, segítségért kiabálva. Ő gyorsan berohant a tóba, hogy segítsen, de a kislány már elsüllyedt, mire odaért. Erősítést akart hívni, hogy megmenthessék a lányt, de mikor a part felé fordult, a barátait látta ott, akik kövekkel kezdték el dobálni szegény Gordont. Az egyik kő, amit egy bizonyos Odette Parlaler dobott, túl erősen találta el, így a fiú elsüllyedt. Mikor a hatóság kiért a helyszínre,sajnálattal már nem tudták megmenteni az életet. A gyerekek azt mondták, hogy tréfának indult ez az egész és nem akarták bántani Gordont. A legenda szerint, aki követ dob a tóba, az felébreszti Gordon Arthur szellemét és valami szörnyűség fog vele történni 1 éven belül. - mikor Victor befejezte ezt az egész "mesélősdit" , én meg sem tudtam mukkanni. Mikor körbenéztem, akkor láttam, hogy nem csak én voltam így vele.
-És ki volt a kislány? - szólalt meg elsőnek Gina.
-Senki sem tudja. Elvileg a barátai nem értették, hogy miért futott bele a vízbe, holott nem is volt ott senki.
-Ez akkora egy szarság. - röhögött fel Tristan. - Ugye ti nem dőltök be ennek a kitalációnak? - kérdezte.
-Hát, nem tudom. - mondtam. - Szerintem hihető. Mármint én elhiszem. - erre csak szemforgatást kaptam Tristől.
-Amúgy csuda jó, hogy kijöttünk ide meg minden, mert fontos a mozgás, de hogy őszinte legyek mindjárt idefagyok. - mondta Alicia.
-Egyet értek vele. - bólogatott Mia.
-Szerintem is lassan indulni kéne. - értettem egyet a lányokkal.
-Csak nem félsz? - kérdezte gúnyosan Daemon.
-Mi lenne, ha befognád, mielőtt még azt gondolnád megint, hogy ezt "nem szabadott" volna? - basszus. Ezt nem akartam hangosan.
A társaságból mindenki felénk kapta a fejét és kíváncsian vizslattak minket.
Daemon kitágult szemekkel rám nézett. A tekintetéből nem tudtam semmi érzelmet kivenni, de valahogy azt éreztem, hogy ha van is valami abban a tekintetben az jelen pillanatban nem jó.
-Szerintem... menjünk. - csapta össze a kezét Mia. - Lili, te maradj utoljára.
Megvártam míg mindenki elém megy a barátnőm kivételével, azután pedig kellő távolságra lemaradva a többiektől, megkérdezte azt a dolgot amit nem akartam, hogy kitudódjon.
-Köztetek történt valami aznap, miután kimentem a szobából, igaz? - kérdezte halkan. Lassan bólintottam egyet. - Abból ítélve, amit most hozzávágtál ő vagy megütött, de akkor azt hiszem kiherélem, vagy pedig.... uramisten... - mondta gyorsan - TI CSÓKOLÓZTATOK! - kiáltott fel, mire gyorsan a tenyeremet a szájára raktam.
-Igen, és?
-ÉS? - halkított a hangján, majd folytatta. - Bocsi. És? Mi volt utána, hogy úgy néztek egymásra, mint akik helyben képesek lennének ivartalanítani a másikat?
-Megcsókolt, én visszacsókoltam, utána pedig bocsánatot kért, én pedig kiküldtem a faházból.
-Ennyi? - idegesen bólintottam, majd megláttam a tábor fényeit. - Szerintem beszélj vele. Ismerem a bátyámat és most megsértődött, mint egy ötéves kisfiú. Tudom, hogy te is ideges vagy rá, de ha megbeszélitek, akkor...
-Oké, beszélek vele. Még ma.
Míg oda nem értünk a faházunkhoz, ahova még bejönnek a többiek egy kicsit beszélgetni, aközben sikerült kieszelnünk barátnőmmel egy tervet, hogy hogyan érhetem el, hogy kettesbe legyünk Daemonnel, feltűnőség nélkül.
A szobában leültem törökülésbe és rajtam kívül majdnem mindenki így tett.
-Szerintem jó volt ez az egész túra féleség. - mondta Gina.
-Ja, nekem is tetszett. - helyeselte Mia. - Úúú emlékszem, hogy mikor 10 voltam és t...
-Jaj ne kezdd már megint. - nyafogott Daemon.
-Ó tényleg, te is ott voltál. Sáros alsógatyában udvaroltál az ottani csajoknak. - nevetett fel a tesója. - Emlékszem, hogy este azé......
-Asszem' szívok egy kis friss levegőt. - felállt Daemon az ágyról, majd kisétált az ajtón.
Még vártam pár percet, míg mindenki megtalálja az ideális partnert a csevejre - persze rajtam kívül - és miután úgy láttam, hogy eléggé el vannak foglalva, kisurrantam az ajtón.
-Na most merre. - gondolkodtam halkan. Ám a válaszon sokáig nem kellett agyalnom, ugyanis láttam egy alakot a szemben lévő faháznál. Elindultam arra, azt remélve, hogy a feltételezett ember lesz ott. Bár, ki lenne az a hülye, aki majdnem hajnali kettőkor kint van? Persze, rajtunk kívül.
-Szia. - köszöntem halkan.
-Ha vitatkozni akarsz, akkor szerintem vissza is mehetsz. - lökte oda Daemon válaszul.
-Figyelj. Én csak megszeretném beszélni a múltkorit.
-És azon mégis mit akarsz megbeszélni? - nézett rám nagy szemekkel. Ha tippelnem kéne, akkor szerintem barna lehet. Bár nem venném 100%-ra. - Hm? - hopsz, azt hiszem, hogy kicsit elidőzhettem a szemében.
-Én csak... nem értem... hogy miért kértél bocsánatot. - sütöttem le a szemem.
-Mert... - idegesen beletúrt a hajába, majd hátrébb lépett. - Mert rájöttem, hogy nem lehetek egy akkora taj paraszt, hogy te éppen egy szakításból jössz ki, én meg megpróbállak megcsókolni, holott a húgom legjobb barátnője vagy és sokat jelentesz neki, szóval nem törhetlek össze, hogy azután hallgathassam egész áldott nap Mia kiosztását. - miközben ezeket mondta nekem, a kezével legyezett össze-vissza, amin elmosolyodtam. - Tessék. És még röhejesnek is találsz!
-Mi? Én nem... - sóhajtottam. - Daemon, figyelj. Én csak egyet nem értek. Honnan vetted annak a sztorinak a hátterét, hogy én nem akartalak megcsókolni? - kérdeztem idegesen.
-Miért? Megakartál? - egy kicsit gondolkoztam bár nem értettem, hogy minek mert ez egyértelmű volt. Válaszul csak neki nyomtam az ajkaim az övének, amik azután szinte azonnal falni kezdték az enyémeket.