Beültünk a kocsiba és elhajtottunk. Az utolsó emlékem az, hogy kiértünk Sydneyből, utána pedig elnyomott az álom.
-Ébresztő Lilike. - simogatta meg egy kéz a karomat. Ásítottam egyet, majd körbenéztem. Egy erdőben voltunk. Nyeltem egy nagyot, majd Luke felé fordultam.
-Azért hoztál ide, mert megakarsz ölni? - kérdeztem félve. Luke rám nézett, majd kitört belőle a nevetés.
-Cica, nem akarlak megölni. - nevetett még mindig.
-Örülök, hogy ilyen nevetséges vagyok. - vágtam be a durcást.
-Jajj ne izélj már. Ez tetszeni fog. - kacsintott rám, majd kiszálltunk a kocsiból.
Elindultunk egy ösvényen. Nem tudom mennyi időbe telhetett, de kezdtem unni, hogy csendben sétálunk csak.
-Miért hoztál ide? - kérdeztem.
-Majd meglátod. - mosolygott. Istenem az a mosoly!
-Jó veled beszélgetni. - mondtam szarkasztikusan. Erre csak kaptam egy morgást, majd tovább sétáltunk.
-Ugye tudod, hogy utállak? - dehogy.
-Ugye tudod, hogy nekem nem tudsz hazudni? - most megállt.
-Ugye tudod, hogy már megtettem? - léptem közelebb.
-Ugye tudod, hogy ezt még egy ideig eltudnánk játszani? - most ő lépett közelebb. - De nem fogjuk. - megkoppintotta az orrom, majd tovább indult. Megőrjít!
-Mikor érünk oda? - kérdeztem.
Ő nem válaszolt, hanem csak lépegetett tovább. Ezaz. Még mindig jó vele beszélgetni.
Egy kis idő után megálltam, mert elfáradtam.
-Fááj a lábam. - nyafogtam.
-Én nem ezt a Lilit ismertem meg, aki nyávog. - mondta Luke.
-Nem is nyávogok. Inkább csak nyafogok. - röhögtem fel, mire ő is elkezdett nevetni.
Nem. Az Istenre nem kérdezte meg, hogy felvehet- e a hátára. Dehogy.
Ugyanúgy indultunk tovább gyalog.
-Miért nem kocsival jöttünk? - kérdeztem.
-Élvezd már a természetet Lili. - nevetett fel.
Én élvezem, csak... utálok gyalogolni. Arrg az őrületbe kerget tényleg. Egyáltalán én mit keresek itt?
Lili. Nyugodj meg.
Eddig ezt akartad nem?
Akkor? Csak légy nyugodt.
-Mindjárt ott leszünk. - mikor ezt kimondta, akkorát sóhajtottam, hogy pár madár megijedhetett, mert elrepült a fáról.
-Ezeket a sóhajtásokat máskorra tartogasd. - kacsintott felém. Megforgattam a szemem, mire nekiütköztem Luke hátának.
-Itt vagyunk. - mondta.
Körbenéztem, mire egy tisztást láttam magam előtt, amin kövekkel volt kirakva egy ösvény.
-Gyere. - megfogta a kezem és végigsétáltunk ezen a kövekkel kirakott úton, aminek a végén egy kis piknikkosár hevert, alatta pedig egy lepedő, ami mellett, pedig egy sátor.
-Ez.. ezt miért? - kérdeztem megszeppenve.
-Tudod. - benyúlt a sátorba, majd mondta, hogy csukjam be a szemem. - Kinyithatod.
Még a lélegzetem is elállt. Kék(!!) rózsacsokrot fogott a kezében.
-Mióta megláttalak, tudom, hogy bunkó voltam, meg minden. De rájöttem valamire. Ez csak a felszín volt. Sosem tudtam, hogy Cliffordnak van húga. Pláne, hogy nem egy ilyen gyönyörű és csodálatos húga. Először nem éreztem semmit. De mikor te is bunkóztál és adtad az elérhetetlent, rájöttem, hogy én téged nem csak megfektetni akarlak. Én ennél többet akarok, mint szex. És még most sem értem, hogy hogyan történt, de azt hiszem, hogy beléd szerettem. Menhetetlenül. Lili Clifford, lennél a barátnőm? Vagy ha az nem is, akkor lennél az a lány, akivel megpróbálnám életem első komolyabb kapcsolatát?